Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

isin. március 1. Szerda 1 Huszonöt éve alakult a Történelmi Emlékbizottság 1942. március 1-én a Népsza­va olvasói különösnek ható fel­hívást olvashattak. A történelmi hagyományok ápolására „az or- . szagban mindenütt gondozatlanul kallódó ereklyék összegyűjtésére” . .. országos társadalmi megmozdulást . hirdettek: „Álljanak sorainkba mindazok, akik tisztán őrzik ma­gukban a történelmi hagyományt, • és hiszik, hogy e nagyszerű örök­ség ápolása és elmélyítése fontos nemzeti feladat.” Aláírva: „A Magyar Történelmi Emlékbizott­ság” és huszonnyolc név. Ismert baloldali politikusok, újságírók, írók, művészek, mint Bajcsy-Zsi- linszky Endre, Kállai Gyula, Sza- , founts Árpád, Mihályfi Ernő, Til- dy Zoltán, Illyés Gyula, Pátzay Pál, Szőnyi István, Veres Péter, Darvas József, Bemáth Aurél és «mások. ? Áz egyszerű újságolvasó való­színűleg meghökkent. Az ország ■ több mint fél éve, hogy részese Hitler bűnös és őrült háborújá­nak, A német fasiszta csapatok ; elszenvedték már első nagy ve- ,,, reségüket Moszkva alatt. Az an­tifasiszta demokratikus országok szövetségi szerződése és az ango­lok Magyarország elleni hadüze­nete széjjelzúzta a kettős politi­kában reménykedő csoportok il­lúzióit Már nem lehetett eltitkol­ni a magyar csapatok első nagy bűnös akcióját, nemzeti szégye­nünket, a „Hideg napok”-at, az újvidéki és zsallyai tömegvéreng­zést, amelynek több mint három- ezer áldozata volt Ilyen vérziva­taros időkben minden haladó em­ber előtt köztiszteletben álló fér-' fiák „ereklyegyűjtéssel” foglal­koznak, múzeumot szerveznek? p: A kudarcok és a felJiáborodás hulláma megbuktatta a Bárdossy- kcmnányt. Utóda, Kállay Miklós — akit közvetlen környezete is politikai svibáknak, gátlástalan kalandornak tartott — fő felada­szer magyarkodásának, „hazafias” szólamainak hazug voltát Meg­mutassa, hogy a magyar nép tör­ténelmi hagyományainak legdi- csőbb szakaszaiban — elsősorban 1848-ban — hogyan küzdöttek a nép és vezetői együtt a szabad­ságért, függetlenségért, demokrá­ciáért, a gazdasági és társadalmi haladásért. Az írott szóval, az előadó- és képzőművészet eszkö­zeivel próbálták felébreszteni a nemzet lelkiismeretét Az értelmiség részvétele a kö­zös nagy feladatban igen sokol­dalú volt. A muinkáskórusok és munkásszínjátszők előadásaiban, majd a Hont Ferenc által rende­zett vigadói és zeneakadémiai .irodalmi esteken valóban a mű­vészeik színe-java vállalt szere­pet. Olyan művészek fémjelzik ezeket az előadásokat, mint Ascher Oszkár, Basilides Mária, Bánki Zsuzsa, Baló Elemér, Gobbi Hilda, Gábor Miklós, Gellért End­re, Hont Erzsébet, Horváth Fe­renc, Major Tamás, Medgyasszai Vilma és sokan-sökan mások. Hogy nemcsak egyszerű művé­szi produkcióról volt itt S2ő, jel­zi például Kállai Gyula cikke a Népszavában az 1941 decemberi Petőfi-estről, amelynek bevezető­jét Móricz Zsigmond tartotta. „Igaza van Móricz Zsigmondnak — írja Kállai —, amikor a be­vezető tanulmányában Petőfiről azt mondja: Korlátlan benne a szabadságvágy, s ezt a korlátlan­ságot követeli a nép. számára is”. Petőfi élete Móricz Zsigmond szerint: „egyetlen harc egyetlen eszme érdekében... megszüntetni a jogtalan és oktalan rabságot, amiben embereik milliói feküd­tek.” A magyar kultúra olyan érté­kei nyertek új megvilágítást, mint Bartók, Kodály, Ady és József Attila. A szocialista és rokonszenvező tául tűzte, hogy a háború folyta­tásához szükséges egységet meg­teremtse és a függetlenségért, demokráciáért és békéért küzdő: erők egységét megbontsa. A Magyar Történelmi Emlékbi­zottság nem múzeumalapítással; foglalkozott. Része, illetve legá- ' lis íedőszerve a kommunisták ál­tal kezdeményezett széles körű függetlenségi mozgalomnak. így ír erről az illegális Szabad Nép 1942 márciusi száma: „Minden mozgalom a kenyér­ért, földért, szabadságért, az or­szág függetlenségéért erősíti a gátat a labanctörekvésekkel és a ■' Bárdossy-klikk kapitulációs po­litikájával szemben. A munkásság mozgalmai így válnak mind ha­talmasabb tényezőivé a nemzeti l szabadságharcnak, 1848 eszméi­nek megvalósításáért.” A Történelmi Emlékbizottságot ,a legszélesebb értelmiségi össze­fogás jellemezte. A budapesti ' rendőrfőkapitány helyettesének .' jelentése így látja ennek a lénye­gét: „A bizottság éppen azért alakult meg politikailag hetero- . gén elemekből, hogy ezzel is de­monstrálja a függetlenség és sza- , badság kérdésének, politikai pár- .. tok és mozgalmakon való feliil- . állását és egységes magyar köve- . telés jellegéi.” Távolabbi pers­pektívában a bizottság résztvevői talán nem értettek mindenben egyet, ideológiai különbségek is ... fennállottak, de valami lényeges­ben azért találkoztak. Szekfű Gyu­la szavaiból érthetjük ezt meg, aki . így írt a Népszava emlékezetes karácsonyi számában: „...A ma­gyar munkássággal, aikárcsák a magyar parasztsággal, nem vol- tak soha kapcsolataim, viszont , ami a marxizmus tamelveit illeti, _ ezekkel szemben elfoglalt állás­pontomat sohasem tartottam ti­tokban ... Nagy elemi csapások idején, felhőszakadás után, árvíz- vészedelemben senki sem tud négy fal között maradni ... Ilyen ■ viharban élünk ma is... Azt hiszem, a szabadság dolgában megérthetjük egymást, még ha , különböző pontokról indulunk is . el”. Az értelmiség feladatévá vált, hogy leleplezze az uralkodó rend­képzőművészek is a maguk esz­közeivel tárták fel a kor égető problémáit. A Vasas Székházban rendezett kiállításon olyan ne­vekkel találkozunk, mint' Bán Béla, Berda Ernő, Bokros-Bir- ntann Dezső, Derkovits Gyula, Dési-Huber István, Farkas Ala­dár, Fenyő A. Endre, Gótdmann György, Háy Károly László, B. Juhász Pál, Kender György, Ku- rucz D. István, Mészáros László, Ránki-Roxi József, Sugár Andor és mások. Pátzay Pál Petőfi-em- lókplaketíjét, a Történelmi Em­lékbizottság bocsátotta ki és az emlékezetes március 15-i tüntetés előtt már tízezres példányban dí­szítette a kabátok hajtókáit. A bizottság kiadásában jelent meg 1942 márciusában egy „Pe­tőfi útján” című tanulmánykötet, amelynek írói ismét a legkülönbö­zőbb szemszögből tettek hitet Pe­tőfi eszméi mellett. A mozgalom csúcspontja az 1942. március 15-d tüntetés előké­szítése volt. Erre nemcsak a párt mozgósította tömegedt, hanem a Magyar Nemzeten, Kis Újságon és Népszaván keresztül a Történelmi Emlékbizottság is felhívást bocsá­tott ki. A világháború viszonyai között páratlan erejű tüntetés élén ott haladtak a bizottság vezetői is és tették le az emlékezés koszo­rúit Petőfi szobrára. A tömegek és az összefogás ere­jétől megrémült uralkodó osztály terrorral válaszolt. A fő csapást r pártra mérte, letartóztatva annak mintegy 600 harcosát és vezetőjét. A terror megrémítette a szövet­ségeseket — így a Történelmi Em­lékbizottság rövid fennállása után megszűnt. Megszűnt, hogy későbbi időben új keretekben éledjen új­já. Nehéz volna felsorolni is azt a sokrétű és széles körű tevékeny­séget, amelyet az értelmiség leg­jobbjai a rövid néhány hónap alatt tettek. Tetteik már a törté­nelem részei és így vonhatjuk le a következtetést: azért csatlakoz­tak a párt népfrontpolitikájához, mert felismerték, hogy a nemzet sorsdöntő kérdéseiben akkor is a párt mutatta a helyes utat. Dr. Szerhere V történész Kádár János Moszkvában A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága február 28-án ebédet adott Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Erdélyi Ká­roly, az MSZMP KB tagja, kül- ügyminiszterhelyettes tiszteletére. Szovjet részről az ebéden jelen volt: L. I. Brezsnyev, A. N. Koszi- gin, A. A. Gromiko és sokan má­sok. A vendégek között volt Szipka József, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, moszkvai ma­gyar nagykövet is. A meleg, szívélyes légkörű ebé­den L. I. Brezsnyev és Kádár Já­nos baráti pohárköszöntőt mon­dott. (MTI) „Mi rejlik Pekingben az ökonomizmus eilen meghirdetett harc mögött'’ A Krasznaja Zvezda szerkesztő- j ségi cikkében feltárja, hogy mi j rejlik Pekingben az „ökonomig-1 mus” ellen meghirdetett harc mögött. A Kínában végbe menő esemé­nyek azt mutatják, hogy Mao Ce- , tung és csoportja nagyhatalmi szovjetellenes politikája újabb és újabb negatív következményeket von maga után — Írja a Krasz­naja Zvezda. — E politika — amely teljesen idegen a marxiz­mus—leninizmustói — nemcsak a szocializmus, a nemzetközi mun­kás- és felszabadító mozgalom érdekeinek okoz kárt, hanem aláássa a kínai nép szociális vívmányait is. Nem véletlen, hogy az országban fokozódik az elégedetlenség a „kulturális for­radalom” politikájának követ­kezményei miatt, amelyek sértik í a dolgozók érdekeit. A munkások, a parasztok, az alkalmazottak mind erélyeseb­ben verik vissza a „vörösgárdis­tákat” és a „lázadókat”, mind erőteljesebben hangoztatják a jobb életre való jogaikat. ... Ezeket a teljes törvényszerű és érthető követeléseket ma súlyos bűnténynek tekintik Pekingben és üldözik az „ökonomizmus” el­A VÖK elleni háború újabb kiterjesztése Hanoi A vietnámi néphadsereg főpa­rancsnokságának összekötő bi­zottsága rendkívüli tiltakozást intézett hétfőn a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizottsághoz amiatt, hogy az amerikai légierő megkezdte a VDK folyóir.ak el- aknásítását. Az összekötő bizott­ság tiltakozásában rámutat, hogy ez a VDK elleni háború lépcső­zetes kiterjesztésének újabb bizo­nyítéka. A DNFF rádióadója nyilatko­zatban rámutat, hogy az Egyesült Államok azért terjeszti ki észa­kon a háborút, hogy megpróbálja elkerülni a déli vereséget. Moszkva Az amerikai vezetők az egész emberiség színe előtt bizonyítot­ták be, hogy nem hajlandók a vietnami kérdés békés rendezé­sére — írja Alekszej Leontyev alezredes, a Krasznaja Zvezda szemleírója. Washington eldobta a .jbéke bajnokának” álarcát és újabb kalandokba vetette magát. Az amerikai sajtó beismerése szerint nem jelentéktelen szerepet ját­szottak ebben a kínai események, Mao Ce-tung áruló, szakadár politikája, amely a vietnami nép í ellenségeit újabb bűnökre ösztö­nözte — állapítja meg a Krasz­naja Zvezda. (MTI) A gyermekgondozási segély be­vezetése érthetően nagy érdeklő­dést keltett. Tekintve, hogy az országban évente 135 000—138 000 gyerek születik, az intézkedés több tízezer családot érint. Mint ismeretes, a gyermekgon­dozási segély bizonyos feltételek­kel azok után a gyermekek után folyósítható, akik 1967. január 1- én vagy azt követően születnek. Tekintve, hogy ez a segély csak a szülési szabadság lejárta után j jár, az első gyermekgondozási se­gélyek ez év április 23-tól lesznek esedékesek. Április 22-én jár ugyanis le azoknak a nőknek a szülési szabadsága, akik január 1-én szültek és a szülés előtt a maximális 28 nappal kezdték meg szabadságukat Mivel a leni harc jelszava jegyében. A kínai propaganda azt bizonygat­ja, hogy az anyagi ösztönzés elve összeegyeztethetetlen a társada­lom és a szocialista forradalom érdekeivel és az nem egyéb, mint a „revizionizmus” megnyilvánu­lása. (MTI) pénzt utólag folyósítják, az első segélyeket májusban fizetik -ki. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságán közölték, a gyer­mekgondozási segély igénylőjé­nek csupán az a teendője, hogy a munkahelyén igazolást kér, s ezt az iratot leadja az illetékes társadalombiztosítási i gazgatósá- gon, vagy ahol ilyen van, az üze­mi SZTK-kifizető helyen. A pénzt ugyanúgy folyósítják, mint a táppénzt. Az SZTK felkészült a többlet- I munkára, bár még pillanatnyi- I lag nem lehet tudni, hogy hányán kívánnak élni az új lehetőséggel. Egyelőre csak annyi biztos, hogy ez év januárjában 12 100 gyerínek született Magyarországon, majd­nem ezerrel több, mint I960 első hónapjaiban. (MTI) Április 23-tól esedékesek az első gyermekgondozási segélyek Csollima, a legendás szárnyas paripa tak Korea iparában, s az egész 6. Fájdalmas, nehéz a búcsú órája. És sokszorta nehezebb elválni egy olyan országtól, ahol az ember annyira otthon érzi magát, mint a saját hazájában. Ezt az érzést a szocialista Korea roppant élet­erős népének tehetségét, hősies­ségét, munkaszeretetét tükröző történelme, s elsősorban békés, alkotó mindennapjai alakították ki bennem. A vonzó példák ezreit szolgáltatják az amerikai megszál­lás alatt sínylődő dél-koreaiak­nak: mi mindenre képes a szabad, független, a szocializmus útját já­ró nép! Elfog a vágy, hogy még egyszer végigjárjam Phenjan sugárútjait, a peremkerületekben magasodó tágas, napfényes munkáslakó­tömböket, a termelőszövetkezete­ket, ahol hét tonna rizst aratnak csombónként, a gyárakat, ahol örömteli munkával születnek azok az új produktumok, amelyek ré­gebben teljesen ismeretlenek völ­gyön yöru országot, ahol gyakor­lattá vált az egy mindenkiért, mindenki egyért elve... A gyors vámvizsgálat után csu­pán arra jut idő, hogy forrón megszorítsam barátaink kezét. Feldübörögnek a motorok és startol a hatalmas TU. Mintha csak kívánságomnak tenne eleget, tiszteletkört ír le a hős város fe­lett. Búcsút intek a kiállítások csarnokának, amelyben több ezer phenjand szemlélte meg nagy ér­deklődéssel hazánk műszeriparát a METRIMPEX kiállításán, a Moranbon Színház kecses épüle­tét, amely több estén át az itt vendégszereplő Vasi Népi Együt­tes sikereitől visszhangzott. Gépünk gyorsan rátér nyílegye­nes útjára. Még innen, messziről is jól látható a Csollima-szobor, a hajdani legendák szárnyas szá­guldó paripája, a szocialista győ­zelmek és a rohamos sikerek szimbólumává vált Koreában. A TU 900 kilométeres sebesség­gel falja a távolságot, számomra mégis lassan. Emlékezetemben a friss koreai képek mellé felsora­koznak a rég látott hazai tájak, s emberek és kimondhatatlanul vonzanak. Szeretném gyorsítani a sebességet, hisz a tizenháromezer kilométernek még csak az elején járunk. Kína fölött száguld á gép, amikor a motorok egyhangú zúgá­sa elszenderít. Arra ébredek, hogy az utasok a Bajkált emlegetik. Kitekintek: alattunk déli fényben tündököl Ázsia gyöngyszeme, a csodálatos Bajkál. Csupán néhány perce van a szemnek, míg gyönyörködhet a természet eme szépségében, s az­tán a gép ereszkedik az első szov­jet állomáson, Irkutszkban... Omszk után versenyt futunk a nyugodni térő nappal. Korongja súrolja a horizontot, mégse nézhetsz bele, mert még fehér-izzóan vakít. Egy-két pillan­tás és sárgállik, s észre sem ve­szed, lángolva eltűnik a szemed elől. Helyébe vérvörös sugarak szökellnek, amelyek elborítják az egész láthatárt. Ismét egy-két pil­lantás és felette rozsdabarna sáv jelenik meg, s még feljebb utolsó követei a színeknek: zöld, világos- szürke, szürke. Milyen érdekes: életemben há­romszor láttam ilyennek a nap­nyugtát. Itt, tízezer méter maga­san, s a Koreai NDK délnyugati tartományában. Az új szálloda ablakából néz­tem a színeknek ezt a varázslatos játékát, amikor bekopogott a por­tás: — Elnézést kérek, tálalva van! Én is elnézést kértem, hogy megfeledkeztem a vacsoraidőről. De alighogy elment, ismét élfog-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom