Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

1967. február 1. 4 Szerda Emlékek és feladatok Kondoroson U a megkérdezzük a loldmű- 11 vesszövetkezeti mozgal­mat jól ismerőktől, hogy kik a legrégibb ügyvezetők vagy újabb elnevezésük szerint a leg­régibb igazgatósági elnökök — néhány, percig elgondolkoznak. A falvak és városok mindegyi­kében a legöntudatosabb embe­rek alakították meg a földmű­vesszövetkezeteket, szűkös ^lés- tárukból adták össze az indu­lási alapot. Nyilvánvaló, hogy az“öntudatosak közül is a leg­rátermettebbeket választották ügyvezetőnek. Jó néhányan helytállnak még most is. Töb­bek között Batta, György Szarvason, Ugrai Imre Békés- szentandráson, Dián András Kondoroson, Tanai Ferenc End- rődön, Csicseiy Pál Békéscsa­bán, Rapajkó László Magyar­ban hegy esen. S így sorolhat­nánk még néhányat a legré­gebben választott igazgatósági elnökök közül. Természetesen azok közül is jó néhányat, akik harcos akarással, fáradhatat­lan dinamikával irányították a föld mű vessző vétkezetet, s az­tán ' mikor erősödött, amikor úgy látták, hogy mások is el­boldogulnak a vezetésével, ak­kor a párt kiszólította a szű­kös, rozzant bútorokkal beren­dezett irodából őket. a tanács, a termelőszövetkezet, a honvéd­ség vagy a rendőrség soraiba., Mindezt a földművesszövet­kezeti mozgalom fennállásának 20- jubileumi éve soroltatja velünk. A sok földművesszö- vetkezet közül csak úgy talá­lomra látogattunk el Kondoros­ra. Egyrészt az emlékek fel­elevenítése, az azóta elért fej­lődés, s az ezután megoldásra váró feladatok rögzítésé végett. Két évtized hosszú idő. Meg­sárgultak, elkallódtak az első és későbbi években készült jegyzőkönyvek. Csak az emléke­zetben él a megalakulás, a ren­delkezésre álló vágyón néhány részlete. Nincs idő sem és hely sem arra, hogy a Kondorosi Földművesszövetkezet alapító­éi most is .aktív tagjai közül leüljünk beszélgetni néhánnyal. Konyecsnyi Györggyel, Balázs Pállal, Búzás Jánossal és a köz­ség többi, harcos, nagy öreg­jeivel. Dián András, az igazgatóság elnöke jó élő lexikonnak bizo­nyult. Ö is ott volt 1947 szep­temberében a földművesszövet­kezet megalakulásánál. Két évig felügyelő bizottsági elnök volt, aztán ügyvezetőnek vá­lasztották Hunyára. Két évet töltött ott ebben a beosztásban, s mint több mást a legharco­sabb falusiak közül, őt is tiszti­iskolára vitték. Mikor lesze­relt, 3 évig a Tótkomlós! Föld- müvesszövetkezetet vezette, s 1954-ben saját kérésére mehe­tett vissza annak a szövetkezet­nek az élére, amelynek a meg­alakulásán és a fejlődésén kez­dettől bábáskodott. . A kezdet csaknem egyenlő ” volt a semmivel. A föld- művesszővefkezet két kis boltot mondhatott magáénak, egyet bent a községben, s egyet kint a tanyavilágban. No meg egy italboltot. A közös vagyon je­lentéktelen volt, s akkor, az inflációban, még nem is lehe­tett pénzértékben kifejezni, mert a tojás, a liszt, a szalon­na, a búza és az egyéb termény képezte a valutát. De nem is a kezdeti közös vagyon, ..hanem a mozgalomba belépett első 350, aztán mind több földművesszö- í vetkezeti tag képezte a fejlődés | igazi alapját. Nehéz volna előka- j parni azokat a számokat, ame­lyekkel biztosíthatnák a föld- ) művesszövetkezet folyamatos | erősödését. Ezek helyett eléged­jünk meg az 1960. évi részada- \ tokkal. Akkor a szövetkezel kiskereskedelmi üzemága 22 í millió, a vendéglátóipar üzem- j aga 5,9 millió, a ‘felvásárlási ) üzemág pedig 7 millió forint j forgalmat bonyolított le. Ez­után ugorjunk át a mába. A most összesített .adatok szerint tavaly a kiskereskedelmi üzem- j ág 40 millió, a vendéglátóipari j üzemág 10 millió, a felvásárlási üzemág 10,1 millió forintot for- j gal mázott. Micsoda ugrás mindössze hat • év alatt! Mindezért az érdem jó része a földművesszövetkezet tagjait, választott szerveit, bol- j ti, vendéglátóipari és felvásár- t lási doígozóit illeti. Azért, mondjuk, hogy jó része, mert a j forgalom növekedését egyrészt ( az tette lehetővé, hogy har- * mine kilométeres körzetben nincs város, s a környékből Kondorosra viszik az eladni va- ió árut) S nemcsak annak ellen­értékét, hanem a mindjob- j bárt gazdálkodó termelőszövet- < kezetekből kapott egyre na­gyobb jövedelem nagy hánya­dát is Kondoroson költik el. zek után magától adódik a kérdés; kielégítik-e a [ vásárlók igényeit a jelenlegi kis­kereskedelmi és vendéglátóipa­ri egységek? Dián András elv­társ igennel is és nemmel is vá- j laszol. Mind a 17 kiskereskedői- I mi és mind a 10 vendéglátóipari j egység megfelel a kor jelenlegi igényeinek, követelményeinek, j A számuk azonban kevés. Ép- j pen ezért az»idén egy új falato- { zót, egy új vegyesélelmiszer- és egy új élelmiszer-, háztartási boltot nyitnak. A csárda köz­ponti fűtést kap. K. I. ' 8. Zubov—l. Perov — 8. Szergejev: sor titka Fordította; Bányász Béla 12. Később d tudós bemutatta a lányt régi barátjának, az egyik külföldi követség dolgozójának. Néhányszor együtt töltötték az estéi a Nagy Színházbah, kirán­dultak. És az elutazás előtti bú csúesten, mikor a tudós meg­köszönte a tolmácsnő munkáját (nemcsak szóval, hanem értékes ajándékkal is), a követségi dolgo­zó is jelen volt. A tudós megve­regette barátja vállát és azt mondta: „Kérlek, barátom, vi­seld gondját Miss Natalinak. Megérdemli — és kezet csókolt a lánynak. — Ha együtt lesznek, igyanak meg egy pohárkával az egészségemre. De csak egyet”. Mindketten nevettek. A vendég folytatta: „Miss Na­tali, önt is kérem, segítsen ba­rátomnak. Az orosz tudományról ír könyvet, s lehet, hogy szüksé­ge lesz egy-két adatra. Előre is köszönöm”. A „barát"’ egy hét múlva tele­fonon jelentkezeit, étterembe hívta. Kávét ittak törökösen és francia konyakot. Az orosz ba­lettről, a bécsi revüről és az iro­Itt volt a nyomdánk — ebben a pincében 1946 tavaszán Heller Mihályt felhívták a Szikra-nyomda sze­dőterméből az irodába, ahol egy ismeretlen férfi várta. — Maga az, Heller úr! — örvendezett talán túl szívélye­sen is az idegen. — Ügy örü­lök, hogy látom, tudja, én vol­tam az, aki megmentette az életét. Ezután karon fogta s szinte erőszakkal magával cipelte a Csokonai utca és a Népszínház utca sarkára, arra a helyre, ahol két évvel ezelőtt öt golyó­tól eltalálva a földre rogyott. Heller Mihály nem tudhatta, ki volt a megmentője, hiszen az eset után négy nappal tért ma­gához egy kórházi ágyon, s semmire sem emlékezett. Ügy * köszöntötte tehát az idegent, mint az egy életmentőnek kijár. Rövid idő múlva azopban kide­rült, hogy az ismeretlen hazu­dott. Heller Mihályt ugyanis ta­núnak idéztette be a bíróságra, hogy mellette valljon, mert sú­lyos háborús bűnök terhelték. Meg is szökött még a tárgya­lás előtt, s mivel a színihelyre jól emlékezett, nagyon valószí­nű, hogy egyike lehetett azok­nak, alak az öt golyót kilőtték. Az igazi életmentő kilétét az­óta is homály fedi. Emléktábla a hás falán Most, 1967 januárjában mi kértük Heller Mihály elvtársat, hogy tanúskodjék- mint egyike azoknak a keveseknek, akik az illegális Szabad Nép készítői kö­zül élétben maradtak. Amíg a Népszabadsag szék­hazától a Bezerédi utcai pincé­hez vezető utat megtesszük, egy legendás hírű sajtótermék- ne­gyedszázados jubileumának em­lékeiről beszélgetünk. 1942. feb­ruár Irén jelent meg először az illegális Szabad Nép. A titkos, változó ■ rejtekhelyeken készülő újság a fasizmus igazi arcát, a háború népellenes jellegét lep­lezte le. Népi csoda, ha a ha­talom urai pokoli dühvei tör­tek rá, az ötödik szám megje­lenése után le is leplezték a rejtekhelyét. A lap szerkesztő­jét, Rózsa Ferencet, készí^it, a nyomdászokat és a terjesztőket kegyetlenül megikínozták, meg­ölték. Közülük ma már senki sem él. 1944 decemberében azonban ismét megjelent a Sza­bad Nép, a város különböző pontjain', a gyárakban fel-íel- bukkantak a titokban terjesztett példányok: a kommunista párt ismét hallatta szavát — Itt volt a nyomdánk ebben a pincében — mutatja a Bezerédi utcai házat Heller Mi­hály. A ház falán emléktábla, a pincében azonban ma egy szö­vetkezet dolgozik. Ahogy belé­pünk az ajtón, egy muinkaru- hás férfi érdeklődik jövetelünk céljáról. Tisztelettel enged ez­után utat, s amíg nézelődünk, mögöttünk szájról szájra jár a hír, itt van valaki azok közül, akikről az emléktábla szóL — Azon a helyen állt a nyomdagép, itt volt a szedőasz­tal — járja körül a termet Hel­ler Mihály. A pinceajtót állan­dóan leeresztett redőny védte, s csak akkor nyitottuk meg, ha rajta a megbeszélt jelet kopog­ták. „Késsült a Kommunista Párt nyomdájában” A nyilas terror Idején a leg­nagyobb óvatossággal tudtak csak dolgozni. Egy összekötő­jüktől kapták a cikkeket, ő vit­te el a kész újságokat. Két szám készült el ebben a nyom­dában. A harmadikat félig szed­ték csak ki, amikor egy reggel rájuk törték az ajtót. Heller Mihály kiugrott az ajtón, kézi­gránátot szorongatott kezében, ezért az ajtó előtt álló civilek ijedten félreugroltak. Jobbra szaladt, majd befordult a Cso­konai utcába, ahol csendőrökké; találta magát szemben. — Csak arra gondoltam — emlékezik —, nem foghatnak el. És futott, futott. Az öt golyó közül egy a fejét érte. A nyomdában tartózkodó két társa közül Szegedi Pált meg­ölték, de Rákosi Sándornak rendkívüli szerencsével sikerült megmenekülnie. Mindezeket már a Népszabad­ság-székház előcsarnokában mondja el, ahol üveglapok alatt látható az a nyomdagép, amely- lyel a Bezerédi utcai pincében dolgoztak. Egy pillanatra fény villan a szemében. — Tudja, nem volt utasítá­sunk rá, de mi mégis odanyom­tattuk a lap aljára: „Készült a Kommunista Párt nyomdájá­ban”. Benedek B. István Szeszmentes táncos délutánok a Kishajóban A 14—18 éves fiatalok szabad idejének helyes eltöltéséről tar­tott megbeszélést a napokban a KISZ békéscsabai városi bizott­sága. A megbeszélésen középis­kolai igazgatók, diákotthon-igaz­gatók vettek részt, s jelen voltak a városi tanács, a vendéglátó­ipari vállalat és a művelődési otthonok képviselői is. A tanácskozáson szó esett ar­ról, hogy a Kishajóban heti két alkalommal a délutáni órákban szeszmentes .táncos rendezvé­nyekre kerüljön sor, s szom­bat délutánonként pedig egy-egy iskola önálló műsort adjon a Kossuth-étterem nagytermében. dalomról beszélgettek. A diplo­mata melegen érdeklődött a leg­újabb tanulmány iránt, mely szerint Puskin valamelyik őse rokonságban volt az angol ki­rálynővel. Találkoztak néhányszor, Nata­sa gondtalanul fecsegett a nagy­mamáról, a nagybácsiról, a di­ákéletről, a fiatal tudósról, aki vele táncolt. így került szóba az intézet. — Könyvemben szeretnék be­számolni az intézetről — mond­ta a diplomata. — ön említette, hogy itt dolgozik az udvarlója. Kellene néhány adat. Ugye megszerzi nekem..: Még az ilyen ügyekben járat­lan ember is felfigyelt volna ér­ié. De a lány teljesítette a ké­rést. Az „udvarló” sem csinált titkot az intézet dolgaiból. Natasa szívesen talállozott a követségi dolgozóval. Igaz, né­ha megkérdezte, miért kell ez? De aztán meggyőzte magát.' Kel­lemesek az esték és jó nyelv- gyakorlat is. Eleinte meglepte, hogy a diplomata jól ismeri a nagybátyját. A dicséret, a bók azonban elaltattav kétkedését, hiszen a külföldi mindig elis­merően beszélt nagybátyjáról. A lány erre elmondott mindent, amit tudott, hallott. Igaz, a ven­dég nem mutatott különösebb érdeklődést, el is terelte a be­szélgetést néhányszor más témá­ra, de aztán mindig a tudomá­nyos felfedezéseknél kötött ki. És aztán.,. Egy estén a férfi a lakásán fogadta a lányt. Ami­kor az asztalhoz ültek, egy do­bozt vett elő, melyben arany­gyűrű volt briliánssal. — Miss Natali, őszinte le­szek. Nagyon értékesek kormá­nyomnak az Ön adatai. Ezért a kormány nevében szeretném ezt meghálálni. A lány zavarba jött, eltolta magától az ékszeres dobozt és megkérdezte: — Hogy merészel ilyesmit? A sovány fiatal férfi megje­gyezte: „Nem kell a szívére vennie. Bekapcsolhatom a mag­netofont és meghallgathatja, amit a nagybátyja intézetéről mondott. Mikor ezt az ajándé­kot átnyújtom, újabb szívesség­re kérem”. A lány felugrott. — Hogy merészel ilyent java­solni, hogy én... A férfi tenyerét a lány szá­jára tette: — Nem kell így beszélni, ön okos lány. Ilyen dilemma akkor keletkezik, amikor . választania kell: az állambiztonsági szervek vagy... De ne beszéljünk erről. Igyunk az ön egészségére, szép­ség. A könnyelmű lány vívódása nem tartott sokáig. Nem volt ereje bűnét beismerni. — Az Ön feladata — mondta a diplomata — kitűnően tanul­ni, hogy a diploma megszerzése után jó helyre kerüljön. Jó helyre. Ön tehetséges. Tolmács lesz és tudós is. Érti...? Ettől a naptól kezdve Natali hírforrás lett, a gáláns férfi meg utasítást osztogató főnök, aki­vel többet nem találkozhat. — Alekszej Mihajlovics osz­tályára kell kerülnie. Az öreg minket nagyon érdekel. Lehet, hogy engem többé nem is lát. A kapcsolatot egy harmadik sze­mélyen keresztül tartjuk. A jel­szó: „Hol van itt a legközelebbi kenyérbolt?” Ön erre azt fele­li: „Azonnal megmutatom”. Ha személyesen akarom látni, meg­keresem. Egyébként, ha talál­koznánk, nem ismerjük egymást. A „harmadik” csak fél év múlva jelentkezett. Az állomás előtti téren lépett a lányhoz az atléta termetű, sportruhás férfi. — Hol van itt a legközelebbi kenyérbolt? A lány egy pillanatra zavarba jött, jobbra, balra nézett és ijedten felelte: — Mindjárt meg­mutatom. De aztán hamar feltalálta ma- - gát a hírforrás szerepében „Ve­nus” fedőnévvel. Egy hónap alatt kiérdemelte a férfi — aki „Atlétá”-nak nevezte magát — dicséretét. Először apró híreket közölt a főiskoláról, a mama muzsikustár­sairól: F-ről, aki külföldi ven­dégszereplésre készül. Szásáról, aki a külkereskedelemhez került és szeret inni és lányok után járni... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom