Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
1967. február 1. 5 Szerda néző—Tíz nyilatkozat Szolgáltatás —- Befejezte megyei turnéját a Balassi-együttes — túlságosan akarnánk, lenni, ezt a záradékot Használnánk: a Békéscsabai Balassi Művelődési Otthon öntevékeny néptáincegyüttese az elmúlt két hónap alatt 30 előadásból álló turnét bonyolított le Békés megyében. Ez azonban így csupán semmitmondó hír lenne. Elsősorban azért, mert műsorukat mintegy tízezren nézték, hallgatták meg, s a másik, ami többé teszi a záradékot a mindennapi híreknél, hogy öntevékeny együttesről van szó. Ha már a számoknál tartunk: a 30 előadásból tizenötöt iskolás gyermekek tekintettek meg, a másik tizenötöt felnőttek. A harmincadik, jubileumi előadásra vasárnap este Kardoskúton került sor. Ebből az alkalomból szólaltattunk meg embereket, summázzák véleményüket a sorozatról, mondják el, hogy a művészeti, esztétikai nevelés vonatkozásában hogyan mérik értékét? Mielőtt a tíz vélemény elhangzanék, meg kell említenünk megyénknek egy olyan kulturális mozgalmát, amelynek palántáját ezelőtt hat esztendővel ültették el, s azóta nemhogy szárba szökkent, de vadhajtásait is oly sikeresen nyesegetik megyénk ismert vagy névtelen kultúrmunkásai, hogy arányosan kiteljesedett, szabályos lombkoronájú tölgyhöz lehet hasonlítani. Ez a mozgalom az Ifjú Zenebarátok nevet viseli. Ebben az évben átlagosan 7000 ifjú. zenebarát ismerkedett a léleknemesítő zene- és tánemű- vészettel. E mozgalom egyik tevékeny részese volt a Balassi- együttes. S most hadd nyilatkozzanak a megkérdezettek. Béres Ferenc népdalénekes', aki mind a 15 ifjúsági és mind a 15 felnőtt előadás egyik főszereplője volt: — Igaz, visszatérő refrén, de én is azt mondom, már régen és ebben a formában kellett volna kezdeményezni, folytatni népi kultúránk terjesztését. Külföldi utaimon sokszor magamba zárt szomorúság fogott el, hogy a magyar népi zenének, táncnak kint nagyobb a kultusza, mint nálunk. Amit a Balassi-együttes a megyei művelődésügyi osztály- lyál karöltve végez, olyan, mint a mélyszántás, minit a jól végzett mélyszántás. Most már csak a vetési munkálatokat kell jól elvégezni, hogy idővel beérjen a kezdeményezés. — A mi együttesünk öntevékeny. Ezek a fiúk, lányok, akik 30 előadáson keresztül újra meg újra megjelenítették népünk táncait, legfeljebb, ha köszönöm szépent kapnak. Á mi feladatunk, s főleg az én feladatom volit, hogy megmagyarázzam, milyen szép és nagyszerű dolog ez, mennyire büszke lehet az a szülő, akinek gyermeke szinte missziót vállal; késő éjszakákon fáradtan kerül ágyba, s reggel munkába megy — Gécs Jenő, az együttes művészeti vezetője adja ezt a nyilatkozatot.' Szavai mögött ott van a jól végzett munka öröme. Palotai Miklós hetedik éve vezetője a zenekarnak, kíséri együttesével a táncokat: — Az iskolás tanulók egyöntetűbben reagálnak mind a zenére, mind a táncra. Hálás közönség: zenei műveltségük egy szinten van, s a látottak, hallottak kapcsolódnak iskolában szerzett ismereteikhez. — Én azon. gondolkodtam él — mondja Varga István, a magyei művelődésügyi osztály munkatársa, hogy a kuitúrházak igazgatói nem egyforma lelkesedéssel és eredménnyel segítették a programot. Például Nagyszénáson, ebben a viszonylag nagy lélekszámú községben meglepően kevesen gyűltek össze az elő- .adásra. Itt pedig, Kardoskúton, ebben a tanyavilágával együtt is 1500 leiket számláló kis faluban négyszázan jöttek el. Különben az a véleményem, hogy az együttes igen sokat tesz az ízlés kialakításáért, és a jövőben még nagyon sokait tehet. Bőm Miklós, az együttes tánc- karának vezetője, koreográfusa és szólótáncosa hatalmas munkát végzett, Lagényes című koreográfiája vagy a „Kalocsai mars” szédületes dinamikájával valamennyi előadáson kiemelkedő sikert aratott. Érdekes, ő is már elhangzott gondolatot említ: — Az iskolás gyermekek minden rezdülést fognak, a felnőtték kevésbé. Érthető is: ahány felnőtt, a műveltségnek annyi fokán áll. Kicsit fáradtak vagyunk, de úgy érzem, eredményesen elevenítettük fel az egyszerű emberek művészeti kultúráját: népi táncaikat, népdalaikat. Egyheti pihenés után készülünk a jubileumi óv megünneplésére; kis pihenő után tovább cs'szolgatjuk -számainkat, hogy májusban Szolnokon, az alföldi néotáncfeszitiválon 20 éves évfordulónkhoz méltóak legyünk. — Aki belép a malomba, óhatatlanul lisztes lesz, nekem sikerült behoznom erre az előadásra még 15 kilométerről is az embereket. Megéri: „lisztesek” lesznek a kultúrától. Külön büszkék vagyunk mi, kardoskú- tiak, hogy megyénknek ilyen híres együttese van. Szervező Munkámban ez, meg az is serkentett, hogy a néni kultúra h?- gyomámyait éleszthetjük fel, adhatunk neki méltó tiszteletet. — Susán Géza tiszteletdíjas igazgató nyilatkozata Kardoskúton, a 30. előadás után hangzott él. Argyelán János régi tagja a táncegyüttesnek: — Az utóbbi előadásokon nem vehettem részt, beteg voltam. De mindenüvé elkísértem az együttest; húztam a' függönyt. Mi egynek örülünk a legjobban, a tapsnak, mert ez fokmérője szereplésünk értékének. Azt csak úgy futólag említem meg, hogy egy tizedran-gú sportoló is több kedvezményt kap, mint egy öntevékeny néptáncos. Csak úgy megemlítem, hiszen nem kö‘e- lező táncolni, szenvedélyből tesszük valamennyien... — A mi tanyavilágunikban a rádió az egyetlen, amiből csíphetünk egy kis zenét; ezért is nem sajnáljuk a fáradságot, azt a hosszú utat, amely a kultúr- házig vezet; és nagyon köszönjük a balassistáknak, hogy szívesen adtak ráadást, ha kértünk. Pedig látszott rajtuk már a fáradtság. Nem tánc közfcen, hanem amikor utána meghajoltak és megköszönték a tapsot — mondja szinte egybehangzóan három fiatalember a kardorikú- ti tanyavilágból. — Ha látná Bartók Béla, akinek kedves gyűjtőtája volt a Viharsarok, örülne a lelke, hogy ilyen módszeresen, nagy művészi igénnyel, lelkesen terjesztik a népdal- és néptánckul.íúrát a Viharsarokban — jegyezte meg Bartók Miklós, a nagy zeneszerző rokona, aki részt vett a 30. előadáson. Mi. ennyit fűzünk hozzá tizedik nyilatkozatként: büszkék vagyunk a Balass-i-együttesre, amely újabb' és újabb sikereket ér el; s a legnagyobb elismerés hangján szólunk arról a fáradságot nem ismerő, szenvedélyes ldfcesedésiről, amellyel a megyei művelődésügyi osztály- lyai karöltve, annyi értékes délutánt és es'ét szerzett iskolásainknak, felnőttjeinknek egyaránt. Teroyák Ferenc •WWWVO.SOWWWVWWSWV/VW\OAA/\/WWW wwvwvwwwwwvw/wwv Meglepő hasonlatot hallottam ,a minap egy előadás kapcsán! „Az új gazdasági mechanizmus olyan, mint a táncdalfesztivál. Állandóan a Sülünkben zsong, de a szöveget még tanulnunk kell...” Megvallom, az első hallásra ugyancsak fejbe kólintott e szokatlan megállapítás. Ám rövid, de annál elmélyültebb gondolkodás után játszi könnyedséggel állapíthattam meg, hogy a hasonlat nagyon is helyénvaló. A gazdaságirányítási reform célkitűzései és a táncdalfesztivál gyöngyszemeinek mondanivalója között ugyanis alapvető lélektani ösz- szefüggés lelhető fel. Bt- * zonyításul hadd mutassam be érzékletesen az új mechanizmus néhány jelenségét — fesztiválszemléletben. A vállalati igazgató a nagyobb gazdasági önállóság feletti örömét az év elején alkalmasint így tolmácsolja a minisztériumnak: „Én nem leszek so'r-erh n szered!” Önmagát ez idő tájt még ekként biztat- gatja: „Jól érzem maVállalati tánedalfeszíivál gam, minden rendben van...” Egy-két hónap múltán aztán rádöbben, hogy az új mechanizmus sem fenékig tejfel. Gyanakvóvá válik s ezt főhatósága előtt sem rejti véka alá: ..Idegen utakon járok én...” A minisztérium meg nem azért főhatóság, hogy meg ne magyarázza, miszerint Rióban érvényesíteni kívánja a nagyobb önállóság elvét: „Más ez a szerelem, más ez a biza-. lom...” Közben meg „Rohan az idő...” Elmúlik egy fél esztendő is, augusztusra elkészül a mérleg- beszámoló, amelyből kitűnik, hogy bizony a termelésben lemaradás mutatkozik, a piackutatás akadozó, a műszaki fejlesztés enyhén szólva stagnál. Igazgatónk gondterhelten ~ rr.tulajdon üstökét: ..Csak még fáj, fáj, fáj...” Ám a főhatóság még nem veszi ilyen tragikusan a kialakult helyzetet s így fuvolázík: „Bizony így van ez, szívem, augusztus végén...” S így is marad továbbra is, pedig már az év vége közeleg. Igazgatónk egyre idegesebb lesz, réveteg tekintete hol a telefonkészülékre, hol az ajtókilincsre esik. Kétségbeesetten várja < a minisztérium operatív intézkedését: „Hol jár az. eszem, csak a csengőt figyelem...” Szilveszterkor az egész évi gondok, bajok eszébe jutnak. Gyötrődve próbálja konstatálni, mi az, amit nem jól csinált. Bánatosan dudor aszik: „Nékem sok buta hobbym van...” Éjfélkor, az új esztendő küszöbén mégis felcsillan a szeme: „Isten veled, szomorúság, ma én új életet kezdek...” Ám a vidám szilvesztert, mint ez írva vagyon, ismét szürke hétköznapok követik. S itt az idő, hogy számot vessünk az egész évi munkával. A nagyobb gazdasági önállóságot megtes- > tesítő vállalati triumvirátus tagjai remegve adják egymás kezébe egy reggelen a minisztérium felhívását az éves mérlegbeszámoló elkészítésére: „Jöjj, gyere, mesélj...” S a pillanatnyi megdöbbenést aztán mégis hetekig tartó serény milnlca váltja fel. Mert bizony nem kis dolog egy terjedelmes mérleg- beszámolót összehozni, amelynek visszatérő ref- - rénje körülbelül így hangzik: „Jaj, tanár úr kérem, megbukom...” Ám a vállalati gyász akkor válik igazán teljessé, amikoron elérkezik a nyereségrészesedés kifizetésének időpontja. A már említett triumvirátus ablakain előbb csak foszlányokban, majd I mind erősebben szűrő- j dik be a vállalati züm- | mögő kórus szomorú éneke: „Nincsen olyan ember, ki ne erezné egyszer, hogy sírni kell...” (—kazár—) 1 Beszélgetés Dr. Gervai Bélával# a KIOSZ elnökével Köztudottra lakosság egyre növekvő javítás-szolgáltatási igényei számos faluban, kisközségben egyáltalán nincsenek kielégítve. A Könnyűipari Minisztérium egyik tavalyi statisztikája szerint az 'országban 2000-nél több olyan község' van még, amelyben a tíz legfontosabb kisipari szakma egyike vagy másika teljesen hiányzik. A fehér foltok csak igen lassan tűnnek. Ennek vannak kézenfekvő okai: a - szocialista helyiipar létrehozása ráfizetéses lenne, de a legtöbb helyen még egy kisiparos sem tud kizárólag szakmabeli tevékenységből megélni. Mégis, lehetne segíteni a fehér foltokon; hogy miként — erről beszélgettünk dr. Gervai Bélával, a Kisiparosok Országos Szervezetének elnökével. — Ügy] hírlik, egyre több kisiparos adja vissza az iparengedélyét. Mi az oka ennek? — Döntően az elöregedés. 1966 végén 71 500 kisiparos dolgozott az országban. Tavaly 5724-en szüntették be végérvényesen tevékenységüket, s 6930 új iparengedélyt adtunk ki, ebből 5355-öt falura. Az évi emelkedés tehát 1206, amely az 1965. évi növekedés egyharmadát sem éri el. Sajnos, azt egyáltalán nem modhafom, hogy az idős mesterek helyeit fiaik foglalják el; csak elenyészően kevesen folytatják szüleik szakmáját. — Hol a legszembetűnőbbek a fehér foltok? — Csak néhány példát. Békés megye 15 községébe kellene építőipari javító-szolgáltatás; ács és kőműves 20 községből hiáriyzik. Baranya '33 községében hosszú évek óta várnak vasipari javítómunkára. Komárom megyében a textilipari javításban van nagy hiány, 34 községben nincs férfi- és női szabó. Szabolcs-Szatmár egyetlen járásában, a kisvárdai- ban 16 kisiparosra lenne szükség. Alig jobb a helyzet Vas megye sárvári és szombathelyi járásában — Hozott-e javulást az a rendelkezés, miszerint az ellátatlan területeken iparjogosítvány adható megfelelő szakképzettségű üzemi munkásnak vagy más dolgozónak? — Kétségtelen, ez némi javulást eredményezett, de még nem eleget, mert nem mindenütt éltek a lehetőséggel. Fejér, Veszprém, Pest és Győr-Sopron megyében például a tanácsi szervek nem idegenkedtek a másodfoglalkozású engedélyek kiadásától, eddig mintegy kétszázan kaptak ilyent. Másutt — például Békés és Csongrád megyébe« — szűkösen bánnak az engedélyekkel.' Legutóbb a Csongrád megyei tanácsülés is foglalkozott a problémával, és megállapította, hogy az eddig lehetővé tett másodfoci al- kozások korántsem biztosítják a falvak kielégítő ellátását Igaz az is: sok kisiuaros az ee-évi adómentesség után visszaadja az ipart. — Vannak azonban olyan szakmák — szobafestő, kályhás, villany-, vízvezeték-, gáz- és központifűtés-szerelő —, amelyekre még nem adnak ki má- sodfoglalkozásban engedélyt. Egyre többen sürgetik a megkötöttség feloldását. Mi várható? — Mi is sürgetjük és jogosnak tartjuk az igényt. Mert például jóllehet az ország 3200 helységébe bevezették már a villanyt, mindössze 1600 villanyszerelő kisiparos van. Az említett építő- és szerelőszakmákból nemcsak a kisközségekben, hanem a járási székhelyeken is nagy a hiány; a szocialista szektor kapacitása szűk, úgyhogy csak hosszú várakozás után juthat a lakosság egy-egy javításhoz. Ilyen körül mények közt sajnos, elszaporodtok a kontárok. Kiváló szakmunkások viszont, akiknek főfoglalkozásuk mellett még marad szabad idejük, a törvény tiltó parancsa ellenére ■■ is segítenek a hozzájuk fordulóknak. Az utóbbiak tevékenységét kellene legálissá tenni. Az Építésügyi Minisztériummal hosszas vita után sikerült végre elvileg megállapodni a jelenlegi jogszabály módosításáról, a végrehajtás azonban még késik. Pedig a lakosság nagyon várja az intézkedést, és azok a szakmunkások is, akik szívesebben segítenének törvényes, megengedett módon. — Olyant is hallottunk, bőgj- az ellátatlan területen letelepedni kívánó kisiparos nem talál műhelyt, lakást, sokszor megértés'. sem a helybeli vezetők részéről — Mi aktíváink százait- mozge sítjuk az új szakemberek felkuia tására, munkába állítására. De a helyi szerveknek — tanács, népfront és mások — valóban több segítséggel, megértéssel kell lenniük. Egy szerény kis műhely nek indokolt helyet szőri tan J. ilyenre akkor is szükség van. ha időnként más községből küldünk kisiparost hogy elvégezze a helybeli javításokat. Általában azonban az új építkezéseknél sem gondolnak a kis üzlethelyiségekre. Még a városi új lakótelepeknél sem, ahol a kisiparos esetleg OTP-kölcsönnel megvehetne a műhelyt. Sokfelé lehetne ízléses pavilonokat, bódékat felállítani vagy volt már rá példa, hogy parasztházaknál szorítottak helyet a kisiparosnak, árui a lakást illeti —• ez a legnehezebb, de hát kevés kisiparos van abban a kedvező helyzetben, hogy építkezéssel kezdje a vidékre települést. Van már jó példa — Somogyba' Csongrádiján —, tőgy a. falt lakással várta a kisiparost, mer belátta, hogy így nem kell tízhúsz kilométert gyalogolni, utaz gatni egy hajvágásért vagv talpalásért. Az is fontos, hogy a tanács adóügyi munkatársai az adórendelet lehetőségein belü maximális megértést, támogatást nyújtsanak a falura települő kis iparosoknak. Egy-két helyen megoldották már, hogy amennyi ben csak kisipari tevékenységből nem lehet megélni, a helyi szer vek más jövedelemforráshoz v segítik a mesterembert, így például az fmsz-nél, állami gazda Ságban, tsz-ben. A KIOSZ helyi szervezetei számukra kiemelten jó anyagellátást biztosítsanak. Dr. Gervai Béla befejezésül elmondta, hogy á szakmunkássá vált tanulókat főleg a fehér foltokra irányítják; s az idén Hl ezer új ipari tanulót tervezne) szerződtetni a kisiparosokhoz. I. Cs. Keresünk Békéscsabán 2—3 szobás bérletet irodának és átmeneti munkásszálló - nak olyan udvarral, ahol 1—2 gépkocsi áll hat. Ajánlatot kér: Kohászati Mapanyagellátó Vállalat, Budapest, V., Beloiannisz u. 11. Telefon:* 118—242. í 908
