Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

1967. február 26. 3 Vasárnap Kádár János elvtárs Moszkvába érkezett Moszkva Kádár Jamas, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Erdélyi Károly, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszt őrhelyet1, es szombaton este az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívásá­ra, nem hivatalos baráti látoga­tásra Moszkvába érkezett. A vonatból kiszálló magyar ve­zetőket a szovjet főváros Kijevi pályaudvarán meleg barátsággal üdvözölték Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, Alekszej Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnö­ke, Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Andrej Gromiko külügyminiszter és miások. Magyar részről a pályaudvari fogadásnál jelen volt a Moszkvá­ban tartózkodó Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese és Szipka József hazánk moszk­vai nagykövete, az MSZMP KB tagja. Moszkvai iskolás gyerekek vi­rágokkal kedveskedtek Kádár Já­nosnak és kísérete tagjainak, akik a Kijevi pályaudvarról a szovjet vezetők kíséretében szállásukra hajtattak. (MTI) „fi vörösgárdistáknak nincsenek tapasztalataik...” A pekingi katonai ellenőrzó bi­zottság rendeletet adott ki a „vö- rösgárdisták” és a „forradalmi lá­zadók” több országos szervezeté­nek betiltásáról. A rendelet kije­lenti, hogy a betiltott szervezetek „ökonomizmust” hirdettek, a ve­zető állami intézményeket vették támadás .alá. A szervezetek veze­tőit a „tömegek követelésére” le­tartóztatták. Sajtó jelentések érkeztek azok­ról ,a kínai egyetemistákról, akik a közelmúltban tértek) haza kül­földről. Az egyik „vörösgárdista” lap beszámol arról, hogy a külföl­dön tanuló diákoknak le kellett adniuk a nyugati öltönyöket, órá­kat és egyéb tárgyakat. Olyan he­lyiségekben helyezték el őket, ahol nincsenek sem asztalok, sem szé­kek és a földön alszanak. A CTK pekingi tudósítója újaibb részleteket ismertet Csou En-laj- nak, a Kínai Népköztársaság mi­niszterelnökének abból a beszé­déből, amelyet a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók „forradalmi lázadóinak” gyűlésén tartott. A „vörösgá rdi stáknak” nincse­nek tapasztaltaik és nem alkal­masak arra, hogy az ország ügyeit irányítsák — jelentette ki Csou En-laj. Erélyesen elítélte azt, hogy a kereskedelemügyi minisztéri­umban feloszlatták a pártszerve­zetet és a forradalmi lázadók ke­zükbe akarták kaparintani az egész minisztérium irányítását. Alaptalan és hibás az a feltétele­zés — jelentette ki —, hogy a mi­nisztérium vezetősége burzsoá és reakciós fészek — mondotta. Fehér Lajos elvtárs látogatása Szabadkígyóson és Mezőmegyeren Kedves vendéget fogadott teg­nap, február 25-én a Szabadkí­gyósi Tangazdaság vezetősége. A megyénkben tartózkodó Fehér Lajos elvtárs Klavkó Mátyásnak, a Központi Bizottság tagjának, a megyei tanács vb elnökének és Frank Ferencnek, az MSZMP Bé­kés megyei Bizottsága első tit­kárának társaságában felkereste az országos hírű mezőgazdasági technikumot és tangazdaságot. A délutáni órákban Féhér elvtárs megyénk vezetőinek kíséretében ellátogatott a mezőmegyeri Béke Termelőszövetkezetibe. Oly lelkesen magyaráz, hogy nem merem megszakítani. Felfelé kapaszkodunk a kes­keny ösvényen, amikor egy zerge keresztezi utunkat. — A hegyeken kószálnak — mondja Iá U1 Jón —, gyakran le­jönnek a tóhoz. Mifelénk azon­ban legtöbb a fáoán. Jó vadász egy „séta” sarán 30 fácánt is el­ejthet. Széles, nyílegyenes lépcsősor visz a magasba. Két oldalról — íme, érré is — embermagasságú „petúniák”, „dáliák” és „margaré­ták” s fiatal platánok ölelik. Fenn egy épület kecses eresze kínálja a végcélt. „Űt a csodálatos tündér­kastélyhoz” című mese kezdő so­rai jutnak az eszembe: „Éveken át figyelte a növényeket, virágo­kat, életüket, halálukat, éveken át gondozta a legszebbek magjait és palántáit, s egy életen át be­ültetett velük minden utat, hogy ,az arra járók gyönyörködhesse­nek, becsüljék és szeressék a szé­pet”. Szusszanásnyi pihenő nélkül ér­kezünk a tó fölötti kilátóhoz. Sík­sághoz szokott ember vagyok, a látvány lenyűgözött. Körös-körül a délutáni napfény­ben fürdőző hegyek sokszínű haj­latai, aszerint, hogy milyen erdők borítják. Itt a fenyvesek örökzöld­je, ott a tölgyerdők rozsdásodó lombjai, amott szétszórtan gyér, sárgálló akácos. SÉs üdülő üdülőt követ. Hatvanat megszámolok, de ki tudja, még hány búvik meg a sűrű lomlbok mélyén? És a látó­határ közepén az ember alkotta „tenger”, a Kijárd tó, négy bár- sonyzöld szigettel. Messziről hallom az igazgató szavait: — Akadtak, akik kételkedtek benne. Mások tíz évet keveselltek a felépítéséhez. Mi két és fél esz­tendő alatt elkészültünk vele és harmincegy kilométerről idehoz­tuk a Tedong folyó vizét. A több­termést szolgálja és a dolgozók üdülését. Kedvéit pihenőhelye a hazaiaknak és a külföldieknek. De más értékei is vannak. — Mire gondol? — kérdem. — Nézze azt a szigetet. A leg­nagyobb a négy közül. Nyulak né­pesítik be. Az idő viszontagságai­hoz jól alkalmazkodó, szapora faj­ta. Nem kell lőni.' Évente minden ősszel több mint háromezret egy­szerűen befognak, és átadják a kereskedelemnek. A többi szige­ten jövőre kecskéket szeretnénk „meghonosítani”. i Táplálékban nem lesz hiányolt, mert olyan dús fű sehol a környéken nem nő. Hallgat egy pillanatig és foly­tatja: — Tudja, rnd valamennyien büszkék vagyunk rá, hogy 1946 • hoz mérten már 1965-re a felével .öbb lett a szarvasmarhánk, hu­szonnyolcszor több a juhunk és száznegyvennyolcsaor több a kecs­Hz új tervezési rendszer eredménye az eleki Lenin Tsz ken Négy éve üzemgazdász az eleki Lenin Tsz-ben Temed László. Talán 5 ismeri legjobban a főbb üzemágakat, a növényter­mesztés szerkezetét, az állatte­nyésztés gazdaságosságát, a ker­tészeti bevételek alakulását, a be­ruházások megvalósulásának út­ját, az üzemre nehezedő, megol­dásra váró gondokat, hisz’ hozzá, az ő kezébe futnak a termelés, az értékesítés és a beruházás, vala­mint a beszerzések szálai. Ö ösz- szegezi a tapasztalatokat, tájékoz­tatja a főagronómust, az elnököt, a párttitkárt, a főkönyvelőt a ter­melési folyamatok rész- és befe­jezett eredményeiről. így kerül­tünk hozzá mi is, hogy első kéz­ből érdeklődjünk: a gazdaságirá­nyítás új rendszerének élőkészíté­si időszaka hozott-e vagy hoz-e valamilyen változást a termelés szervezésében? \ — Nem vagyunk a legszeren­csésebb helyzetben. Valószínű, mások is tudják zárszámadási eredményünket. Bár nincs mit szégyellnünk, hiszen a közös ala­pok fejlesztését 1966-ban is fon­tosnak tartottuk. Terven felüli be­vételek elérésére intézkedéseket tettünk. Ezek összességében ered­ménnyel jártak. A növényter­mesztés 2,5, az állattenyésztés pe­dig félmillió forintot hozott ter­ven félül. Van ennek az eredménynek azonban egy igen súlyos szépséghibája. A 3 millió terven felüli érték előállítására 51 ezer munkaegységet használtunk. Üzemegységeinkben valahogyan könnyedén bántak a munkaegységgel. Bár a tervezett­nél 725 ezer forinttal osztott töb­bet a tsz, a munkaegység-hígulás mégis 2,3 f orinttal rövidítette meg a tervezett összeget. — A tanulság? — Ebben az évben fokozott fi­gyelmet kell fordítanunk a mun­kaegység felhasználására, a szö­vetkezeti munka termelékenysé­gének növelésére. Év végén így nem érhet bennünket meglepetés, szemrehányás. A gazdaságszervezés nagyobb önállósága Eleken tehát egy igen alapos leckével kezdődött. A tér melőszövetkezet jelenlegi nyilván­tartási rendszere sajnos, nem te­szi lehetővé a hibák azonnali fel­fedését. A mulasztás hatása csak utólag jelentkezik, így a ká­ros jelenség megszüntetésére, egy újabb munkafolyamat beindulá­sára szokszor egy újabb észten­Idénk. És bár közben nagy káro­kat okozott nekünk a hároméves háború, a hústermelés ötször na­gyobb, a gyapjútermelés harminc­négyszer. Dolgoztunk. — Vajon milyen haszonnal jár az öntözőrendszer... a számok tükrében? — alig hallhatóan ma­gamnak, teszem fel. a kérdést. Ii U1 Jón mosolyogva rám néz, int a fejével, mintha kérdezné. „Min meditál? Segíthetek?” Én pedig hallgatok: „Badarság lenne elárulnom hirtelen támadt gon­dolatomat, hisz erről volt szó, mióta együtt vagyunk!” Csupán ennyit kérdek: — Mek­kora területet öntöznek? — 51 000 csonbót, 118 mezőgaz­dasági termelőszövetkezet földjét. Gyors számításba kezdek: 120 millió tonna víz osztva 51 000-rel, tehát egy csonbórá jut ennyi és ennyi... De biztosítani kell még. az ivó- és ipari vizet, s így is át­lag három tonnával nőtt a rizs hozama... És az árvízvédelem, és a győzelem a természet vad erőd felett? És mindaz, amit nem le­het'a rideg számokba merevíteni? Kellemes, hűsítő koreai szóda keiül az asztalra. Jólesik „leöb­lítenem” a számok ötletét. Következik: Élet az azúr fátyol alatt. (Folytatjuk) dőre van szükség. Sajátossága, velejárója ez a mezőgazdasági termelésnek. Egy-egy termelési fo­lyamat egy évben legtöbbször csak egy, esetleg ritkábban két- három alkalommal fordul elő. Mindenesetre az észrevételek és a következtetések Eleken nem késnek. A tapasztalatokat fel­használták az 1967. évi terme’ésii és pénzbevételi tervek összeállí­tásánál “ Tavaly 1800 hold búza­vetésünk volt, most pedig 1900. A felvásárlási ár emelésének, a ga­bonatermesztés üzemi gépesített­ségének, vagyis a búza jövedel­mező termesztésének eredménye ez. Éveken át sok gondot okozott itt is a gabona termesztése. Ve- tésfelelőisök jártak Eleken és sür­gették a gabonatermesztési terv­mutató teljesítését. Lényegében állami úton szereztek érvényt a népgazdaság igényének. Tavaly már más volt a helyzet. A tsz- ben még a vetés előtt felülvizs-, gálták a munkaerő-ellátottságot, a gabonatermesztés jövedelmező­ségét. A kötelező előíráson felül mégis száz holddaí többet vetet­tek. Következésképpen: az állam gazdasági eszközei egyik évről a másikra — jövedelmezőség mel­lett — a szövetkezet irányításá­ban dolgozók szemléletére is ked­vezően hatottak. De nézzük tovább a tényeket. Eleken évekkel ezelőtt nagyobb területen foglalkoztak aprómag- termesztéssel. A korábbi főagro- nómus és a Mezőgazdasági Mag- termeltető és Ellátó Vállalat kö­zött jó volt a kapcsolat. A tsz je­lenlegi vezetői úgy érzik, hogy közöttük és a vállalat között nincs minden rendben. Az aprómagvak minősítésénél nincsenek jelen. A vállalat értesíti őket az ered­ményről, az áruért kifizethető összegről és ezzel úgy gondolja — mint kereskedelem — eleget tett kötelezettségének. Az effajta ügy­intézés miatt az eleki Lenin Tsz bizalmatlanságának adott han­got és az aprómagtermesztés ko­rábbi területét a borsóra és a lu­cernára korlátozta. Az aprómag­vak helyett 225 holddal növelték a takarmánytermő területet. — Az önköltségszámítósok ar­ról győznek meg bennünket, hogy a jelenlegi felvásárlási árak mel­lett jövőre nem termesztünk 400 holdon cukorrépát és 300 holdon kendert. Feleletet keresünk arra, hogy a feldolgozó iparnak az egy mázsa cukorrépából, kenderből kinyerhető termékre vetítve má­ért jut a felvásárlási árnál na­gyobb hányad, holott a termelés kockázata a mienk? Jó néven vennénk, ha az ipar a cukorrópa- és a kendertermesztés gépesítésé­ben, kemiizálásában könnyítene gondjainkon. Ebben az esetben meghagynánk a 700 holdas ipari növény vetésterületet. A gépesítés színvonalának növelése azonban nemcsak az előbbi két növénynél indokolt, hanem a kertészetben is. A Bé­késcsabai Konzervgyárban a leg­jobb termelők‘és szállítók között említik az eleki Lenin Tsz-t. Ele­ken mégis azt mondják: a zöld­borsó termesztésének és betaka­rításának gondja nincsen megold­va. A jövedelmezőséggel is prob­léma van. A gyár olyan borsófaj­tákat termesztessen, melyek hol­danként megadják a 16 mázsa szemtermést. A zöldbab, az ubor­ka és a paprika termesztése a tsz érdekének megfelelő. Viszont a 100 holdas paradicsomterületet — a gyár és a szállítókapacitás­hoz mérten — megterhelésnek tartíák. Ezért ebben az évben 60 holdra szerződtek. A gvámak job­ban kellene alkalmazkodnia az éréshez, időb°n kellene fogadnia a megtermelt árut. hogy az ne romoljon a tsz tábláján. Az eleki Lenin Tsz-ben az üzemgazdász így értelmezi és rea­lizálja a gazdálkodáshoz kapott nagyobb önállóságot. A termelő­üzem gondiainak ( megismerése, őszinte feltárása, bár sok esetben népszerűtlen feladat a vállalatok­kal szemben, de mégis meg kell tenni, hogy a különböző vélemé­nyek egyeztetése, a fogyatékossá­gok megszüntetése előtérbe ke­rüljön. Az árutermelés gondjai azonban nemcsak a tsz-t, hanem a termeltető vállalatokat is fog­lalkoztatják. A termelést gátló té­nyezők elhárítása, a kockázat megosztása, a haszonból való ér­dem szerinti részesedés biztosítá­sa azonban még a megoldásra váró feladatok közé tartozik. Dupsi Károly Ünnepélyes eredményhirdetés a Szakma kiválé ianulója versenyben Tegnap, február 25-én dél­előtt tartották meg Békéscsa­bán a Szakma kiváló tanulója megyei verseny ünnepélyes eredményhirdetését. A rendez­vényen Tóth Pál, a megyei ipa- ritanuló-iskolák igazgatója ér­ékelte a versenyt, majd a leg­jobbaknak jutalmakat adott át. Húsz szakmában 168-an vetél­kedtek megyénkben, s vala­mennyien oklevelet kaptak. A Szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjére 18 szakmában negyvennégyen ju­tottak tovább. Az országos dön­tőt márciusban tartják meg. A VETŐM AGTERMELTETÖ ÉS ELLÁTÓ VÄLLALAT ALKÖZPONTJA, OROSHÁZA, állami gazdaságoknak könyvjóváírással, termelőszövetkezeteknek bizományi úton megvételre felajánl 1 db RS—09 traktort i hozzá tartozó 1 db vetőg 'ppcl, 1 db kultivátorral, 1 db nű trágyaszóróval és 1 db fűkaszával együtt. A gép megtekinthető a vállalat békési virágmagtermelő telepén. Érdeklődni Békésen a telepvezetőnél személyesen, vagy Orosházán a gépkocsielőadónál a 391 telefon­számon. 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom