Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
It6t. február Sb. 4 Vasárnap Pár I megbízatása; LAPTUDÓSÍ TÓ Hogyan élnek, tanulnak, fejlődnek a békésszentandrási diákotthon lakói? Tudósítás a községi tanács végrehajtó bizottsági üléséről A napokban rrmnko közben ^•6resték fél, jó lenne, ha találna valakit, aki helyettesítené, mert tudósítani kellene a megyei lapot egy jelölőgyű- íésről. Háromórás „tapogatózás” után sikerült is neki, s erre az alkalomra átadta kenyér- kereső munkáját, hivatásos szakmáját, hogy hírt adjon Endrédnek, a 10 ezer lakosú falunak erről az eseményéről. Amikor „firtatom”, hogy is van ez, Karcsi (talán sokan más néven nem is ismerik Sztanyik Károlyt) semmi rendkívülit nem tudott mondani, de nem is lehet, az egyéniségéből adódik az egész. Hogy úgy mondjam: a „természetes kiválasztódás” erre a posztra „sodorta”. Az érdeklődési köre húzta arra az ösvényre, amelyen könnyebben eljut a falu híre a megye nagy nyilvánossága elé. Tizenvalahány év óta mindig szerette papírra vetni, ami szűkebb hazájában, Endréd ön történik és továbbküldeni, hogy a megyei íap értesüljön arról, hadd lássák, olvassák sokan, mit csinálnak az andrődíelk. A földmű vessző vetkezet mun. kása a terített asztalokra hordja az ételt, az italt, ki mit kór. Ez a kenyérkereső szakmája. S tiszteletre méltó, aki „csak” ezt csinálja lelki ismere.esen. A Karcsi- félékben még több is van, ők még valami mást is tudnak adni azonkívül, amit szakmájukban elvárnak tőlük. Ezért volt. az, amikor a íöJdművesszövetkezet párttaggyű- iésén a kommunistáknak megbiévék végén vagy a negyvenes évek elején olvastam valakinek egy írását, melyben „leszállította” az újságok szerepét. Ezt a valóság megcáfolta. De mennyire! Különben is a hírközlés a társadalommal egyidős, annak „terméke”, csak régen fáiba vésett jeleikkel, füstcsóvákkal értesítették egymást az emberek, ma pedig már kép- távíró is van. A világ bármely pontján történik valami, órákon belül e földgolyóbis valamennyi lakója értesülhet róla, ha rádiót hallgat vagy bekapcsolja a televíziót, vagy újságot olvas. Igaz, Endrődön nincs képtávíró, de van telefon, posta. Ezek útján beérkeznek a hírek a megyei laphoz, amely „szétröppenti” az egész megyébe, sőt néhány példánya más országokba is eljut. És „meséli” Karcsi, igaz, az alapszervezet bízta meg, hogy tudósítsa a megyei újságot, de bővült a kör, az egész községről ad híradást, nemcsak a föld- művcsszövetkezetről, mért a községi pártldtkár is igényt tart rá. Meg mások is. Ezért olvashattuk a napokban, hogy egy endrődi kerékpármegőrző lottó tárgynyere- mény-sorsoláson Skodát nyert vagy a 75 éves Tímár Gergely \ mesterről, aki a csizmadiamcster- ; ség félévszázados történetét mondja el. Kicsit rajta felejtettem a sze_ mem a mindennapi élet „nem hi» vatásos” krónikásán, aki tárcájában kutatott, aztán szólt, hogy várjatok, mindjárt hozom, nincs nálam, és elsietett. Néhány perc volt az újság, azt „lényeste” az olló vagy a bicska, csak azt fedezzük fel, hogy 1935. július 1-én jelent meg, ez rajta van a sárgult „szeleten”, és egy, a népballadák tragikus hangulatát idéző 44 soros vers, melynek szerzője Hidas Antal. S hogy Karcsi ezit valakitől „úgy” kapta, valamelyik falubelitől, ebben benne rejlik, mindenki megőrzi szívében hazája, szülőföldje emlékeit. Ez esetben tragikus emlékről van szó, a vers címe: „Az endrődi sortűz”. Az egyik versszak így szól: „Kelj föl anyám — könyörög a [négy árva. Mért vagy kedves, mért vagy [édes, Édes anyám Sötét sírba bezárva.” A befejező versszak pedig már a jövőbe mutat: „Végigmentem az endrődi [temetőn, — Megfizetnek még az urak, Az urak még Megfizetnek keserűn.” ... Igen. A mai élet krónikása a tudósító, de ebben ott gyűrőzik a múlt is, hiszen abban sarjadt. Akkor, 1935-ben csak titokban vagy idegenben lehetett tudósítani a magyar valóságról, most pedig saját földünkön nyíltan és saját lapunkban. És nem a népballadák tragikus hangulatát kell idézni, hanem a nép élni tudásáról adunk számot naponta. Endrédről Gyevi Nagy Sándomé, az általános iskolai diákotthon igazgatója készített jelentést a Békés- szentandrási Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának 22-i ülésére. Részletesen beszámolt a végrehajtó bizottságnak a két éve létrehozott otthon életéről, munkájáról. Az első évben nyolcvanöt tanuló befogadására volt alkalmas az intézmény, ebben a tanévben azonban a létszámkeretet sikerült százötre emelni. A fiúférőhelyek be vannak töltve, de lányokat még be tudnak fogadni. Jelenleg kilencvenketten élnek és tanulnak itt. A tartalmi munkával kapcsolatban a továbbiakban beszámolt a jelentés arról, hogy a tanyáról bekerült gyermekek lassan behozzák a lemaradást, úgy az orosz nyelv, mint a helyesírás és számolás területén. Hetenként hat óra korrepetálás van a gyengébbek részére. Az otthon nevelői nagyon szívesen vennék, ha az iskolai tanárok még nagyobb segítséget nyújtanának a rászoruló tanulók számára. A nevelés szempontjából igen sokat jelent az idén alakult két szakkör munkája. A szőnyegszövőket igen szépen segíti a háziipari szövetkezet % ezek a tanulók most kezdenek neki a második perzsa faliszőnyeg szövésének. A bábosok májusra tervezik az első nyilvános fellépést a maguk készítette bábokkal és díszletekkel. A továbbiakban szó esett arról, hogy az otthon nevelőd rendkívül nagy gondot fordítanak a kulturált életmód megszerettetésére és a kollektív szellem kialakítására. A tanulók rendszeresen részt vesznek az intézet szépítésében. Az ősszel például nyolcvan fenyő- és harminc gesztenyecsemetét valamint harminc díszbokrot ültettek el. Igen szép sikerek születnek a tanulói önkormányzat kialakításában. Rendszeres mun.iiaterv szerint működik a diáktanács. Havonta otthongyűlésen értékelik a tanulók munkáját s az arra érdemesek apróbb jutalmakat kapnak. Két televízió, öt rádió, két diavetítő s különböző sportfelszerelések teszik szebbé az otthon lakóinak életét. A gyakorlati életre való nevelés eddig is kielégítő volt, de a most épülő kis műhely, elkészülte után nagy segítséget jelent majd. Naplóborítókat, szekrénycsíkokat, állólámpákat, vi- rágcseréptartókat készítettek már eddig, de a műhelyben majd lehetőség nyílik komolyabb tárgyak készítésére is. Egy fából készült mesefalu építését tervezik a parkban, de szeretnének kerámdavá- zákat készíteni és megtanulni a seprűkötést. A szülők, ismerősök körében árusítják ezeket az apró tárgyakat % remélhetőleg, sikerül a nyáron kirándulást rendezni a befolyt összegből. Nagy segítséget jelentene az otthonnak, ha valamelyik termelőszövetkezettől kapna egy hold földet s ezen cirkot s más hasznos növényt tudnának termelni. A jelentés végül beszámol arról, hogy február elsejétől az élelmezést az otthon vette át, szerződést kötnek a termelőszövetkezettel s remélhetőleg még jobb étkezést tudnak biztosítani a tanulók részére. O. L. Mit vár Ön a tavasztól ? zatásoka/t adtak, neki a tudósítói megbízás jutott. Ügy gondolják, hogy a párttagok s a lakosság szóbeli tájékoztatásán kívül nagy szerepe van a sajtóban megjelent publikációknak. Bár a harmincas múlva egy harmincöt-negyven centiméteres hosszúságú, lapból kivágott, keskeny, elsárgult ,.szeletet” hozott. Magyar nyelven Amerikában megjelenő lapból való, nem tudjuk, milyen című Közeleg március 21, a tavasí első napja. Egy hónap sincs már hátra, s beköszönt a legkedvesebb évszak, és bízunk benne: ezúttal nem havazással adja át névjegyét. írásunk címe majdnem a szokásos újévi kérdés. — Nos, ezúttal nem háromszázhatvanöt napról, csupán a tavaszról érdeklődünk. Arról, hogy ön mit * • m vár tőle. Mindig hízik a májam az örömtől, valahányszor arról olvasok vagy hallom a rádióban, dokumentálják előttem a tévében, hogy ma már mind kevesebb hasznos raktárteret foglallak le az eladhatatlan elfekvő készletek. Lassan már kezdjük elfeledni a régi szép időket, amikor kizárólag tízliteres lábast lehetett kapni a boltokban, mivel ennek a gyártása segítette elő leginkább a tervteljesítést. Manapság más szellők fujdogálnak. Kezd divatba jönni a köz- gazdasági gondolkodás. „Kérem, mi is a piacról élünk...” — így beszélnek tisztes vállalati főkönyvelők. Terveink mellett mindinkább meghatározó lesz a piac szerepe. S természetesen: a vásárló üdve mindenekfölött! Egyszóval, kezdünk megtanulni üzleteim. Néha ez túlontúl is .nkerül. Mindjárt Geschäft mondok egy példát. Köztudomású, hogy a TÜZÉP építési anyagok forgalom bahozatalával foglalkozik. Ö nem gyártja, csak a fogyasztóhoz, a helyszínre juttatja a kívánt anyagokat. Ezért aztán a nagykereskedelmi és a fogyasztói ár közötti differencia az ^ ö haszna. Ebből élnek a kereskedők. Ha az ember, mondjuk, bemegy a TÜZÉP békéscsabai telepére (Tanácsköztársaság útja) s vásárolni akar egy betonkerités-osz- lopot — á 119 Ft — minden további nélkül kaphat. „Tessék csak itt aláimi, az összeget a pénztárnál szíveskedjék kiegyenlíteni.” Ezután már csak az van hátra, hogy az ember hóna alá kapja az oszlopot (ha súlyemelő világrekorder), esetleg kézi kocsira tegye és örömmel hazatolja. Ohó.J. Nem oda, Buda! Az illetékes kartárs ugyanis közli: az oszlopocskáért Gyulára kell átfá- radni. Ott kapható kézhez a cementipari vállalatnál. Ilyenkor persze a vásárló szive repes az örömtől. A saláta is frissebb, ha mindjárt az őstermelőtől vásároljuk. Csupán az a kár, hogy Gyula nincs Békéscsabán. Az esetben mindössze az az elgondolkoztató: mit tett a vásárló érdekében jelen esetben a TÜZÉP? Az oszlop eladásának tisztes kereskedelmi haszna őt illeti. Csak azt nehéz megérteni, hogy miért? • Persze napjaink jelszava: üzleteljünk ügyesen. Mindez, ahogy New Yorkban a Wall S tree ten mondanák: business, vagy Bécsben a Mariahilfer Strassen: Geschäft. Esetleg Pesten, a Rumbach Sebestyén utcában: kseft. —ajda~ X Békéscsabai utcakép. Házak, út, járda, gyalogosok, járművek. A Sebes György utcából vontató kapaszkodik az aszfaltra, kerekeiről az átjárón rázva le a sarat. Egy asszony tétován áll, majd sietve hátralép: ne érje őt a fröccsenő pocsolya. Egy férfi utoléri: — Kezét csókolom. Sok boldog névnapot kívánok. — Köszönöm, de erőben, egészségben. — Ön mit vár a tavasztól? Csodályozva rámnevet, amint mondja: — Amit kívántak, s amit hozzátettem. j — Ezenkívül? Látszik rajta, hogy zavarban van, menne már, de még nem döntötte el. hogy a sarokról merre induljon el a sár miatt. Aztán magára talál: — Azonkívül azt, hogy még az aranyat érő májusi esőből is kevés legyen a városban, mert hiába takarítunk a házak előtt, az átjárókat nem tartják tisztán. És határozott léptekkel elindul jobbra, holott egyenesen vinné a dolga. X Nem messze innen gyerekek „lődörögnek”. Botokkal csapkodják az akácok törzsét. — Mit vártok a tavasztól? — Tessék? — A tavasztól. — Mi, a tavasztól? Nem értik a kérdést. A feketébb kezű „fogaskerekei” hamarabb megindulnak: — Azt, hogy nyár jön majd utána. — Strandolás? Jó idő? — Nem, iskolaszünet... Apropó. Iskola. Fiatal lány közeledik. Jártában könyvet tesz el. Kék csomagolású könyv, rajta névcímke. — Szervusz. — Jó napot. Mit akar? — néz rám szigorúan. — Elnézést, de újságíró vagyok, és... Nem hisz a szóból, elő az igazolvánnyal. — És? Elmondom. Válaszol: — Azt várom, hogy jól sikerüljön az érettségim. — Majd drukkolok — gondolom, s megkérdezem: — Egyéb? — Hát nem tavaszra, de úgy nyárfelé egy kislányt is. Bár a férjem fiút szeretne. Ugyanis esti iskolába járok... ha érdekli — teszi hozzá, s faképnél hagyva tovasiet.. — Múljon el addig a főnök rossz kedve...! Stb. De lássunk komolyabbakat: — Hogy kapjunk lakást! — Igent mondjon a nagy Ö! Meg a többi szokásos: — Felférjünk a buszra! — Jól kezdje a szezont az Előre! — Legyen jó a tv-mfisor! Csinos, szőke lányt érek utol a Bartók Béla úton. — Bocsánat, mit vár a tavaszból? — Hagyjon békét, utcán nem ismerkedek. Egyébként azt, hogy se addig, se azután ne lássam magát Ilyen az élet. Na, na! A sarkon visszanézett. X Idős bácsika élvezi az „előta- vaszi” napsütést a Kölcsey utcában. Szeme mer'even egy helyre néz: az árok piszkos vizében narancshéjak között úszkáló két kenyérszeletre. Öt nem merem megszólítani. X No mindegy, gyerünk tovább. Jönnek a kívánságok: — Mindig csak annyi bort, amennyit egyszerre meg tudsz inni, pajtikám... Arrébb valaki visszakérdez: — Most mondja meg maga. — Napsütést, s békét, boldog1- ságot Hogy mennyi mindent tud kérni az ember. Vitaszek Zoltán A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Békési Gyáregysége 1967. március 1-től felvételre keres esztergályos« géplakatos, marós és hegesztő szakmunkásokat. Jelentkezni naponként 15 óráig a gyáregység munkaügyi előadójánál. 104
