Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

1967. február 26. 2 Vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.) 13 százalékkal nőtt. Népünk job­ban táplálkozik, többet költ ru­hára, bútorra, szórakozásra, mint bármikor korábban. Az élelmezéssel együtt lényege­sen jobb az iparcikkellátás is. Nincs szükség statisztikai adatok felsorolására ' annak jellemzésé­hez — mert mindenki személye­sen tapasztalhatja —, hogy ma városban és falun egyaránt job­ban és dibatosabban öltözködnek az emberek, mint régen. Tavaly a kormány különböző ár- és bérintézkedéseket valósi­Választási nagygyűlés Orosházán parasztság szociális, kulturális ellátottsága között. Fehér elvtárs ezután azokról az intézkedésekről beszélt, amelyek a családi pótlék tekintetében, a díjtalan orvosi kezelésben, a ked­vezményes gyógyszerellátásban, a nyugdíjban, az anyasági segély­ben megszüntette, illetve csök­kentette a különbségeket a mun­kások és parasztok ellátottsága között. tott meg. Akkor sokan attól tar­tottak, hogy ezek az életszínvo­nal általános csökkentését fog­ják előidéz’ni. Ez év tapasztalatai azt mutatják, hogy 1966-ban nem csökkent, hanem a tervezetthez viszonyítva valamivel jobban növekedett az életszínvonal. A növekedés fő forrása az volt, hogy több mint egymillió dolgo­zó fizetését növelték, növekedett a családi pótlék, emelkedtek a legalacsonyabb nyugdíjak. Az ár­változások eredményeként a fel­emelt árucikkek egy részéből ke­vesebb fogyott, azokból viszont, amelyek árát csökkentették, a korábbi éveknél lényegesen töb­bet vásároltak a dolgozók. — Az életkörülmények javítá­sára jelentős elhatározások szü- íettek pártunk IX. kongresszusán — mondotta ezután a kormány elnökhelyettese. — Ezek társadal­munk valamennyi rétegét, a munkásokat, értelmiségieket és szövetkezeti parasztokat egyaránt kedvezően érintik. 1 A pártkongresszus állást fog­lalt amellett, hogy — az eddigi teljesítmény és munkabér biztosí­tásával — 1970 végéig az ipari dolgozók munkaidejét 48 óráról fokozatosan heti 44 órára kell csökkenteni. Az egészségre ártal­mas és nehéz fizikai munkát igénylő munkakörökben az átla­gos heti munkaidő 36—42 órára csökken. Az intézkedések másik fontos csoportja a dolgozó nők, anyák, gyermeket nevelő szülők helyze­tének könnyítését szolgálja. Ezek közül legújabb a gyermekgondo­zási segély bevezetése az 1967. január 1-e után születő gyerme­kek után. A január végén hozott kormányhatározatnak megfelelő­en a kisgyermekes dolgozó anyák számára lehetővé vált, hogy munkaviszonyukból eredő jogai­kat fenntartva — a szülési sza­badsággal együtt —, a gyermek két és fél éves koráig két éven át otthon maradhassanak. Erre az időre az iparban és alkalmazotti munkakörben dolgozó anyák havonta 600, a termelőszövetke­zeti asszonyok pedig havonta 600 forint gyermekgondozási segélyt kaphatnak. Nagy horderejű lépések történ­tek az utóbbi időben a szövetke­zeti parasztság életkörülményei­nek javítására is. A IX. kongresz- S3US állást foglalt amellett, hogy a jövőben fokozatosan egyre kö­zelebb kerüljön egymáshoz a szö­vetkezeti parasztság és a munkás- osztály életszínvonala, végső fo­kon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti — Bizonyára ezzel is összefügg — folytatta —, hogy az utóbbi hetekben számos szövetkezetben csoportosan jelentkeznek fiata­lok felvételre. Tudomásom sze­rint január, február folyamán Orosházán is több mint 80 fiatal szövetkezeti tagot vettek fel a termelőszövetkezetek — és ez ör­vendetes. Kívánom, hogy ez a kedvezőn megindult folyamat szé­lesedjék és kiterjedjen az ország szinte valamennyi termelőszö­vetkezetére! A lakáshelyzetről szólva visz- szapillantást tett a múltba, ami­kor az ország lakosságának fele földes lakásokban élt. A lakó­házak háromnegyede sárból, vá­lyogból, fából készült. A háború előtti években több mint 100 ezer hajléktalant tartottak számon hazánkban. — A háború óta jelentősen nö­veltük és korszerűsítettük az or­szág lakásállományát — mondot­ta ezután Fehér elvtárs. — 1950 óta több mint félmillióval nőtt a lakások száma. A második ötéves tervben eredetileg 250 ezer lakás építése szerepelt, ezzel szemben 282 ezer lakás épült Ez azt jelen­ti: öt esztendő alatt csaknem egy­millió ember költözött új lakás­ba. A harmadik ötéves tervben 300 ezer új lakás építését irányoztuk elő. Ebből bizonyára több jut majd Orosházára is, mint az utóbbi években. Arra is szükség van azonban, hogy tegyenek meg mindent a helyi erőforrások jobb kihasználására. A termelő- szövetkezetek sokat segíthetnek ebben a téglaégetés megszervezé­sével. Az iparosítással kapcsolatban a nagygyűlés előadója többek kö­zött a következőket hangsúlyoz­ta: — Az iparosítás eredményeként a* magyar ipar jelenleg mintegy hat és félszer annyit termel, mint a háború előtt, és ötször any- nyit, mint 1949-ben, az újjáépítés befejezésekor. A szocialista iparo­sítás elveinek megfelelően a párt és a kormány — különösen az utóbbi tíz évben — nagy gondot fordított a vidék iparosítására is. Jól szemlélteti ezt a Békés me­gyei fejlődés. Az Alföld iparfejlesztésének szerves részeként a megyében a következő — országos szempont­ból is jelentős — ipari üzemek lé­tesültek: a Békéscsabai Konzerv­gyár, a Békéscsabai Hűtőház, a Békéscsabai Tojásfeldolgozó Üzem, az Orosházi Üveggyár, az Orosházi Tárház. Amint a felsorolásból is kitű­nik, Orosháza ipari fejlesztése szívügye a megyének, sőt a köz­ponti szerveknek is! Az új beruházások és a bő­vítések eredményeként a megye ipara kétszer olyan gyors ütem­ben fejlődik, mint az országos át­lag. A belföldi igények fokozot­tabb figyelembevétele mellett a megye ipara eleget tett annak a gazdaságpolitikai célkitűzésnek is, hogy a termelés növekedésé­vel jobban emelkedjék az export. Tavaly jelentős mértékben nőtt az export fehér palacküvegből, kötöttáruból, gyulai kolbászból, konzervekből, fémbútorból, cipő­ből és gyapjúszőnyegből. A mezőgazdaság termelése a szocialista átszervezés óta meg­gyorsult, de természetesen még hosszabb időre és jelentős befek­tetésekre van szükség a múltból örökölt elmaradottság megszünte­téséhez. Tavaly a termelés kedvezőbben alakult, mint a korábbi években. Jobb volt a gyümölcs-, zöldség- és különösen a burgonyatermés. Kukoricából az eddigi legnagyobb termést értük el. A búza hoza­ma szintén kedvezően alakult. — Jelenleg — mondotta ez­után Fehér elvtárs — a mező- gazdasági és élelmiszerexport mintegy 70 százalékkal nagyobb, mint volt a két világháború kö­zött. Ez különösen azért előnyös gazdasági életünk számára, mert vásárlásainkat azokon a piaco­kon is tudjuk fedezni, ahol arra ipari exportból nincs vagy kevés a lehetőség. Békés megye és Orosháza min­dig híres volt mezőgazdaságáról. Ennek megvan az alapja is, hi­szen hazánkban ezen a tájon van­nak a legjobb földek. Biztató, hogy a szocialista átszervezés óta itt is tovább javultak az ered­mények: a megyében a második ötéves terv átlagában búzából 11,5, kukoricából 19, cukorrépá­ból 150 mázsa volt a termés. A jobb átlagtermések azt tükrözik, hogy a mezőgazdasági termelés megalapozására fordított anyagi eszközök, a fejlettebb termelési technika hatása kezd mutatkoz­ni; a terméshozamok magasabb szinten állandósulnak. Jól gazdálkodnak az orosházi termelőszövetkezetek és a helybe­li tangazdaság is. Tavaly az oros­házi határban búzából 15,5, kuko­ricából 22,1, cukorrépából pedig 218 mázsa termett holdanként! Biztatóan fejlődik az orosházi gazdaságokban — hasonlóképpen a megyében is — az állattenyész­tés. Szeretném azonban szóvá tenni, hogy miközben a szarvas- marha-, sőt a juh- és a baromfi­végi, kora tavaszi ápolási munká­kat gazdaságaink szervezetten, szakszerűen végezzék. Nagy gon­dot okoz most is, hogy mintegy 40—50 ezer hold őszi vetésen víz áll. Gazdaságaink ne várjanak külön intézkedésekre, bármennyi­re sok munkát igényel is, vezes­sék le minél hamarább a belvi­zeket, hogy a tavaszi munkákat ezeken a területeken is idejében el lehessen végezni. Fehér Lajos elvtárs befejezésül néhány választással kapcsolatos tenyésztés fejlődése gyorsabb ütemben halad előre — azonos szinten maradt a sertésállomány. Erre fel kell figyelnünk azért is, mert máshol is hasonló jelensé­gekkel találkozunk. Főleg a belső ellátásban — de részben az exportban is — igen nagy szükségünk van továbbra is a sertéshúsra. Igen fontos, hogy mindazok a gazdaságok, ame­lyekben a sertéshús-termeléshez kedvező adottságok vannak, az eddiginél nagyobb ütemben fej­lesszék sertéstenyésztésüket. A kalászosokkal kapcsolatosai! azt kérte az előadó, hogy a tél kérdéssel foglalkozott, majd be­szédét így fejezte be: — Tisztelettel arra kérem Önö­ket, s a megye valamennyi vá­lasztópolgárát, hogy március 19- én szavazataikkal hagyják jóvá azt a politikát, amelynek eredmé­nyeit a város és a megye fejlődé­sében kézzelfoghatóan nap mint nap láthatják. Adjanak felhatal­mazást e politika folytatására, válasszák meg a Hazafias Nép­front jelöltjeit, a választás után pedig mindennapos szorgalmas munkájukkal továbbra is szivvel- lélekkel támogassák ezt a politi­kát. Darvas József efvtárs felszólalása Fehér Lajos elvtárs után Darvas József elvtárs, Kossuth-díjas író, az írószövetség elnöke kért szót. Bevezetőjében örömének adott kifejezést, hogy az orosháziak újra bizalommal jelölték ország- gyűlési képviselőjüknek. Elmon­dotta, hogy szülővárosa adta iro­dalmi témáinak zömét, az itteni emberek életéből merítette regé­nyeinek gondolatát. — A Hazafias Népfront jelölt­je vagyok — mondotta többek között —, a Hazafias Népfront programjának megvalósításán fá­radozom. A IX. pártkongresszus hosszú időre megszabta a felada­tokat, ezek során elsősorban a szocialista nemzeti egység további erősítését szeretném szolgálni. Mit művel a Tedong vize és az ember? 4. Szélesen hömpölygő folyó, amelynek szintje sosem változik, olyan bővizűen kezdi pályáját, ahogyan folytatja. Az ember azt hihetné, itt a forrása ebben a betonteknőben. Pedig jó néhány kilométerrel távolabb és negy­venhét méterrel lejjebb. Látcső­vel is alig látni, ahonnan elin­dul. A Tedong folyóból tíz 1800 lóerős szivattyú percenként 24 köbméter vizet terel új útjára, a lejtő törvényei szerint kialakított mederben, majd még feljebb — ismét szivattyúk segítségével — egészen a kijáni vízgyűjtőbe. És innen — kívánság szerint — a földekre, hogy még termékenyeb­bé tegye a talajt. — Életet adó víz! — szólal meg Li U1 Jen, a kijáni víztároló és öntözőrendszer igazgatója. — Hányszor elmondták a környező termelőszövetkezetek parasztjai. Tavaly hetven napig egy szem eső sem esett. Ilyen aszály még nem sújtotta országunkat. Az ön­tözőrendszer területe, 7 járás és minden ipari centrum, a kijáni traktorgyár, Nampho, Kanszon, mégis kapott elegendő vizet. Bő­ven jutott a 120 millió tonnából. — Bizonyára számon tartják az itteni termelőszövetkezetek ered­ményeit. — Hogyne! A terméseredmé­nyekben „vizsgázik” az öntöző- rendszer — kívülről mondja az adatokat, mintha mindennap ez­zel foglalkoznék. — Mielőtt el­készült, 1,5—2 tonna volt a rizs csonbónkénti (kb. 1 hektár) ter­méshozama. Most átlag 5—6 ton­na, sőt némelyik termelőszövet­kezetben meghaladta a 7 tonnát... Megáll az óriási gáton. Háta mögött a kijáni „tenger” (mére­teit tekintve nevezhető annak), s előtte a végtelenbe nyúló rizs­táblák. — Most érzem magam a leg- • boldogabbnak — mondta ragyo­gó arccal. — Ott már aratják a kora érő rizst. Az idén rekordter­més lesz. Amikor elindulunk, közelebb lép hozzám: — Tudja, az öntözőrendszer akkor is segíti az embert, ha túlságosan sok a víz. Megtörtént, hogy óránként 280 mm-es eső zuhogott, de a zsiliprendszerünk felfogta az óriási víztömeget és a hatalmas eső nem okozott kárt. Levezet a tó partjára. Morzsát szór a vízbe. Kis halak tömege lepi el a környéket. Egyszer csak kavarogni kezd a víz. Az apró halak eltűnnek és felbukkan egy hosszú, számomra ismeretlen fajta. — Nyom O! (sárkánvhal) — kiált fel. — Átlagos súlya 30 kiló. Pusztítja a kisebbeket. Bő­ségesen lalálható Cső O (növény­evő hal) is. Általában 80 kilósak. Rendikívül jó dolguk van itt a horgászoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom