Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
1W7. február 23. 5 CsütCrtSk A forradalom hadserege z Önök fegyveres erői mesteri tudásukkal, önfeláldozásukkal, bátorságukkal és kitartásukkal a régóta tervezett német támadást egyhónapos küzdelemben nemcsak megállították, hanem egyszersmind ellentámadást indították, amelynek messzemenő következményei lesznek. őszinte szerencsekívánatai- mat küldöm a szovjet hadseregnek.” így gratulált Roosewelt egykori amerikai elnök a szovjet hadsereg győzelmeihez a második világháborúban. Churchill, aki fő szervezője volt a forradalom győzelme után a szovjet elleni intervenciónak, a honvédő háború alatt ezt táviratozta Sztálin főparancsnoknak: „Ha Ön elküldené nekem az új szovjet-orosz himnusz kottáját, gondoskodni tudnék arról, hogy a brit rádió minden alkalommal közvetítse, amikor fontos orosz győzelemről ad hírt.” Így nyilatkoztak a kapitalista országok vezetői 20 évvel azután, hogy az októberi forradalomban, az ellenük folyó harcban megszületett a világ első munkás-paraszt hadserege. — amelynek ekkor legfőbb erejét a háborúban elszenvedett roppant károk pótlására, az újjáépítésre kellett fordítania —, hogy hozzálásson a saját atomfegyver i előállításához. Az amerikai atommonopólium megtörése és a szocializmus fölényének kivívása négy szakaszban zajlott le. Már 1947 novemberében nyilvé vált, s a Szovjetunió — szövetségeseivel együtt — képes garantálni a békét. Pedig a második világháború után — a hidegháború kellős közepén — a „győztes atom- villámháború” nyugati propagandistái jó ideig a szovjet hadsereg technikai elmaradottságáról és felszereléseinek hiány osságairól cikkeztek. Mígrek rendszeresítésével. A légvédelemnél a legtökéletesebb fokra fejlesztették az elektronikus tűzirányító eszközöket. A szovjet légvédelmi erőket különleges légvédelmi rakétákkal, a legnagyob sebességű repülőgépek elleni harcra alkalmas fegyverzettel szerelték fel. Ugyancsak ugrásszerűen emelkedett a szovjet légierő Ma 49 éve annak, hogy a Pszkov és Narva mellett lezajlott elkeseredett ütközetben a Vörös Hadsereg 1918. február 23-án megadta az első tanulságos leckét az agresszoroknak, megszüntette a forradalmi Pet- rográdot fenyegető halálos veszélyt. A Vörös Hadseregnek ez a ragyogó győzelme lett a Szovjet Hadsereg Napja. A szovjet fegyveres erők dicső utat tettek meg e nap óta, és becsülettel teljesítették forradalmi küldetésüket. A fiatal, de még nem elég erős Vörös Hadseregnek fennállása első napjától harcolnia kellett a szovjet köztársaság megvédéséért, a szovjet hatalom ellen felsorakozó intervenciósok és fehérgárdistákkal szemben. A szovjet nép és hadserege leküzdött minden akadályt, teljesen szétzúzta a külső és belső ellenforradalom egyesült erőit, megvédelmezte október vívmányait. Nem kevésbé súlyos megpróbáltatások jutottak neki osztályrészül a második világháborúban sem. A Szovjetunió, a szovjet hadsereg vállalta a fasizmus elleni harc fő terhét, mérhetetlen áldozatókat hozva megmentette az emberiséget a fasiszta veszélytől. Az 1945-ben Hirosima ésNa- gaszaki felett felrobbantott atombombák gombafelhőjében már kezdtek kirajzolódni az amerikaiak háború utáni agr resszív politikájának körvonalai. A washingtoni vezető körök az atombombában látták azt a megfelelő eszközt, amelynek birtokában végrehajthatják a második világháború után világuralmi terveiket. Az atommonopóliumot politikai zsarolásra, egy kedvező pillanatban pedig a szocialista rendszer fizikai megsemmisítésére akarták felhasználni. Ez a helyzet szükségszerűen arra késztette a Szovjetuniót vánvaló volt, hogy az atombomba nem „amerikai titok” többé, a szovjet tudósok megalkották az első típusokat A második szakaszban a hidrogénbomba előállítása volt a cél. Az amerikaiak 1952 végén robbantották fel az első hidrogénbombát, de ez még nem volt szállítható, vagyis katonailag nem volt használható szerkezet. Nem sokkal később. 1953 augusztusában közölte a Szovjetunió Minisztertanácsa, hogy hadszíntéren is alkalmazható hidrogénbombával végeztek eredményes kísérleteket, 1957 augusztusában — harmadik szakaszként — sikeresen próbálták ki az első több lépcsős interkontinentális rakétát. Ezután következtek a szovjet űrrepülés sikerei. A negyedik, napjainkban is tartó szakaszban a Szovjetunió többek között arra koncentrálja erőfeszítéseit, hogy megbízható védelmi rendszert építsen ki az ellenség interkontinentális rakétafegyverei ellen. A győzelem napja óta — több mint két évtized telt el. Még jóformán be sem hegedtek a sebek, a NATO-ba tömörült imperialista hadseregek újabb háborús feszültséget idéztek elő, sőt bekövetkezett az a paradox helyzet, hogy a legyőzött sas bontogatva szárnyait, diktálni akar a győzteseknek. Ma azonban egészen mások a nemzetközi viszonyok, mint 20 évvel ezelőtt. A szocializmus a föld sorsán "k formálásában meghatározó tényezőRakéták » tengeren. nem nekik is be kellett látniuk a valóságot, amelyet a londoni Times így fogalmazott meg: „Az orosz hadsereg ma az egyetlen jelentős haderő a világon, amely teljesen új, háború utáni fegyverzetet halmozott fel és e fegyverek igen képzett katonák kezében vannak, akik egyaránt képesek harcolni nukleáris vagy nem nukleáris háborúban, kisebb, vagy nagyobb szabásúban, bármiféle terepen és időjárási viszonyok között.” Igazat írt a londoni Times. Valóban, a szovjet fegyveres erők szervezetében, technikai eszközeiben, új típusú fegyverekkel való felszerelésében a háború után alapvető változások következtek be. Minden fegyvernemet a legmodernebb követelményeknek megfelelően szerveztek át és szereltek fel. A szovjet szárazföldi haderő korszerűség tekintetében első helyen áll a világon. A szovjet hadseregben ma már a régi értelemben vett gyalogság nem létezik. A csapatokat új automata fegyverekkel látták el. Nem kevésbé figyelemre méltó, hogy a szovjet hadsereg a harckocsifegyverzet terén is tovább növelte előnyét. A második világháború idején kifejlesztett páncélkocsikat az új harcászati és technikai követelményeknek megfelelően átkonstruálták. A tüzérség tű2- erejét ugyancsak meghatványozták, mindenekelőtt a hát- rasiklás nélküli lövegek és a különböző típusú rakétafegyvemennyiségi és minőségi színvonala. Mind a stratégiai, mind pedig a harcászati légierőket a legmodernebb gépekkel szerelték fel. Felújították az elsővonalbeli harci repülőgépek, a tengeri és rakétahordozó repülőgépek, főképpen a katonai szállítórepülőgépek állományának jelentős részét. A szovjet légierők fejlődéséről nyilatkozva jelentette ki James Stowel, az Egyesült Államok légierőinek tábornoka: „A Szovjetuniónak olyan távbombázó géptípusa van, amelynek hatósugara olyan nagy, hogy leszállás és üzemanyagfelvétel nélkül is megteheti az utat Amerikába és vissza. Ez a gép atom- és hidrogénbomba szállítására kiválóan alkalmas”. Hasonló fejlődést ért el a háború óta a szovjet hadiflotta is- A fő figyelmet a víz alatti hajók különféle fajtáinak építésére helyezték, s az amerikai elképzeléssel szemben nem a monstrum, hanem a kisebb, mozgékony, ugyanakkor hatásos fegyverekkel felszerelt hajóknak juttatnak nagyobb szerepet. Ellátták a flottát rakétahordozó hadihajókkal, továbbá a búvár-naszádok elleni védekezéshez, főképpen rakétahordozó tengeralattjárók elleni harchoz szükséges eszközökkel. Többszörösére növelték az atomtengeralattjárók távoli útjainak számát, ami mutatja a haditengerészetnek azt a képességét, hogy sikeresen meg tudnak oldani bármely harci feladatot, az Északi-sarktól a Déli-sarkig, az óceáni térségek ben. A szovjet haderő minden fegyverneme magfegyverekkel rendelkezik, bombák, tüzérségi gránátok, rakéták, torpedók formájában. A leghatalmasabb fegyver természetesen az interkontinentális és globális rakéta, amely mint nyugati katonai kommentárok megjegyezték, „szétzúzta a szovjet terület sugárhajtású bombázókkal való bekerítésének amerikai stratégiáját”. Az interkontinentális és globális rakétafegyver kétségkívül jelentős állomása a szovjet hadsereg fejlődésének. A hadászati rakéták találati pontosságát bizonyítják, hogy 12 500 kilométer lőtávolságnál mintegy 500 méter a rakéták szórása. Ez gyakorlatilag annyit jelent, mintha puskával egy 3 kilométerre elhelyezett kártyalapot találnánk eL A globális rakéták előtt ezen felül nincs távolság. Bármely irányba startolva, elérik a föld legtávolabbi pontját is. Az orbitális rakéták — amelyek sajátos röppályájukról kapták elnevezésüket — hatótávolságukat tekintve szintén globális rakétának számítanak. Ezeket a rakétákat közvetlenül a bevetés előtt föld körüli pályára juttatok, ahol műholdként keringenek. A pálya magassága mintegy 150 kilométer. Megfelelő rádióparancsra a rakéta a föld felé indul és az ellenséges célpontra irányítható. Az orbitá- is rakéta pályáját — éppen az rányíthatóság miatt — akkor is nehezen számítja ki előre az ellenség, ha már felfedezték közeledését. „A rakétának az Egyesült Államokat megelőző oroszországi előállítása — írta ezzel kapcsolatban a New York Herald Tribune jelentősen megváltoztatja a nemzetközi erőviszonyokat. Az első szovjet hidrogén- bombának felrobbantása óta Oroszország katonai téren még nem könyvelt el ilyen gigantikus sikert. Jelenleg semmiféle védelem nincs a hidrogénbombát száliitő globális rakéták ellen.” Még egy fél évszázada sincs és az elmaradt, feudális cári Oroszországból a világ egyik leghatalmasabb országa lett. Még egy fél évszázada sincs és az akkori puskás, sokszor mezítlábas és rongyoß katonákból ma a világ legerősebb hadserege lett. Büszkeséggel gondolunk október hadseregére, hazánk felszabadítójára, a Varsói Szerződésben részt vevő partnerünkre, fegyver barátunkra. Először a történelem folyamán van egy igaz ügyet védelmező, erős, baráti fegyvertársunk. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan hadsereg szövetségesei lehetünk, amely megalakulása óta még nem szenvedett vereséget, s mindenütt győzedelmeskedett. Különös jelentőséget kölcsönöz az idei ünnepnek az a tény, hogy ez évben ünnepeljük az októberi forradalom 50. évfordulóját. Jubileumi évben még fényesebben ragyog annak a hadseregnek a csillaga, amely nélkül nem sikerült volna győzelemre vinni százmilliók álmát, a forradalom ügyét.
