Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-16 / 40. szám
IMI. február 16. 5 Csütörtök „Nem hagyjuk —a mi emberünk” Hírek a sarka Ji gimnáziumból A sark ad I gimnáziumban is megkezdődtek a tanulmányi versenyek a már tavasszal kiadót* tételek alapján. A verseny résztvevői — a kiírásnak megfelelően — felmérő dolgozatot írnak a választott tárgyból, és az értékelés uián dől el, hogy ki jut tovább az országos 'tanulmányi verseny következő állomására. K. Szabó Sándor, az intézet KlSZ-tanács- adó tanára elmondotta, hogy a felkészülés és az érdeklődés a várt színvonalú, különösen matematikából jelentkeztek sokan: tizenegyen, biológiából ketten, orosz nyelvből pedig hárman indulnak a versenyben. Mindhárom tárgyból lezajlottak az első iskolai fordulók, a tanulók megírták zárthelyi dolgozataikat. Ezeket — a kapott szempontok szerint — az iskolában értékelik, és az igazgató a kitűnő, jeles és jó érdemjegyű dolgozatokat terjeszti fel a második fordulóra. A második forduló matematikai és biológiai dolgozatait Békéscsabán írják azok a tanulók, akik első dolgozatuk alapján erre meghívást kapnak, orosz nyelvből pedig szintén a megyeszékhelyen rendezik a második fordulót nyilvános, szóbeli meghallgatás formájában. A gimnázium versenyzői — Katona Ilona, Szentire i János, Tóth Teréz, Szűcs Noémi és a többiek — bizakodnak. K. Szabó Sándor beszélt a március 21-i Forradalmi Ifjúsági Nap előkészületeiről is, amikor az Erkel Diákünnepeket előkészítő megyei vers- és prózamondó versenyt Sarkadon, a művelődési házban rendezik meg, ugyanakkor baráti találkozóra hívják azokat, akik 10 esztendővel ezelőtt alapító tagjai voltak a gimnázium KISZ-szervezetének. A KISZ-szervezet különben gondot fordít arra is, hogy az érettségizőket megfelelő tanáccsal lássa el: hová jelentkezzenek továbbtanulásra, milyen pályát válasszanak. A gimnázium előcsarnokában külön „pályaválasztási sarkot” rendezek be, itt legutóbb képes tablót helyeztek el, mely a Karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum életét mutatja be. (—s.) Két évvel ezelőtt választották meg Radnai József TMK-lakatost Gyulán az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság 2-es számú gyárrész- iegőben szb munka vádé! mi társadalma felügyelőnek. Vállalta, pedig tudta,'hogy sok gondaal, bajjal jár. A munkavédelmi berendezések meglétének, az óvó- és egészségvédelmi rendszabályuk betartásának ellenőrzése és sok más tennivaló hárul rá. Igaz ugyan, nem bánta volna, ha éppen másra jut a választás, mert akkor már népi ülnök volt a biró- ságon, az üzemben pedig a társadalmi bíróság elnöke. Miután pedig társai bizalmából munkavédelmi felügyelő lett, eleget is akart tenni a feladatával járó kötelezettségeknek. És nem is akárhogy. A szakmai rész nem okozott különösebb nehézséget, hamar megtanulta. Munkakörénél fogva már előbb is meglehetős gyakorlatra tett szert, amit csak ki kellett egészítenie. Egy maradt még hátra: megszokni, hogy bármerre jár az üzemiben, mindig tartsa nyitva a szemét. Ahol pedig szabálytalanságot lát, azonnal lépjen közbe. És ha mást nem is nézünk, csak azt, hogy 1966-ban — 1965-höz képest — egy harmadával csökkent az üzemi balesetek száma, akkor már megállapíthatjuk, hogy megállta a helyét. Igaz, olykor-olykor* megtörtént, hogy egyenesen az SZMT munkavédelmi csoporthoz fordult segítségért, ezzel azonban még nem követett el szabálytalanságot. Persze megtehette volna, hogy először az üzemvezetőnek szól, de hót egy kacsát türelmetlenkedett. Társait viszont a legkevésbé sem érdekelte, hogy ígyvagy úgy mentesülnek a bajtól, a sérüléstől, a kéz-, ujjcsonkulástól vagy még súlyosabb balesettől. Radnai Józsefben tehát nem csalódtak a társai. szolidabb hangon ugyan, de szín-1 tén Radnai József pártjára áll: V — Még mint fizikai munkás együtt dolgoztam vele. Igen jó ! szakember. A munkavédelmet is a legjobb tudása szerint igyekszik ellátni, ami nagy segítség nekünk, hiszen a balesetekért mi vagyunk a felelősek. Hogy javult a munkavédelem, abban Jóskának, de az üzemvezetőnek és a többi műszakinak a munkája is benne van. Szikes Mártonnal, a 2-es számú lakatosműhely szakszervezeti bizalmijával, Fazekas László bri- , gádvezetővel és Bán fi Zoltán lakatossal beszélgetve megtudjuk, hogy ők sem értenek egyet a jelöléssel. — Kicsit rámenős Radnai Jóska, de nekünk jó — mondják, amit Bánfi Zoltán még igy egészít ki: — ö mór volt iskolán, ért hozzá, miért kellene mást beállítani? És olyan, aki megmondja a véleményét felfelé is, nekünk is. A gazdasági mechanizmus reformja azt hiszem, éppen ilyen embereket követel a szakszervezet vezetőségébe. Mecseki Ferenc, a jelölőbizottság elnöke a bizottság tagjainak a véleményére apellál: — Olyan megjegyzés hangzott el, hogy Radnai József jó, csak a vállalattal szemben nem mindig úgy jár el, ahogy azt elvárhatnák. Előfordult, hogy az SZMT-től tudta meg az üzemvezető: itt vagy ott valami nincs rendben. Tehát csupán az etikett szabályok be nem tartásáról van szó. Vagy talán még másról is? Oláh Károly üzemvezető azonban ezt csalf éppenhogy megemlíti. Szerinte inkább az a baj, hogy Radnai József nem elég aktív. Ritkán fordult elő, hogy valamelyik gépet szabálytalan használat miatt leállította volna, pedig a munkavédelmi felügyelőnek joga van rá. Igaz, az utóbbi hónapokban már javulás mutatkozik nála. A döntő érv azonban, hogy a TMK-nál csoportvezetőnek Jakarja beosztani: — Sbk gépet kaptunk egy-két év alatt, amihez képest a TMK- szint lemaradt. Ilyen helyzetben a csoportvezetői munkakörbe különösen egész ember kell — mondja. Ezt senki nem vonhatja kétségbe, elvégre is a termelés megszervezése az üzemvezető joga és kötelessége. De mennyiben hátráltatja a munkát, ha a TMK cso- iportvezetője egyúttal az szb munkavédelmi társadalmi felügyelője is? Ilyen beosztásban különösen sokat lehet tenni az üzemi balesetek megelőzéséért, ami pedig egyik' fontos feltétele a termelés eredményességének. Az üzemvezető azonban kitart ez álláspontja mellett: — Ha megválasztják, legyen! Akkor viszont nem lesz csoport- vezető — jelenti ki. Végül persze mégiscsak a közvélemény dönti el majd a kérdést Igazat kell adni Nagy Zsigmondinak meg másoknak is, akik azt mondták, hogy a> jelölők nem a legjobb munkát végezték. Nem vették figyelembe a dolgozók véleményét, kívánságát. Most már csak azt kellene tisztázni: hátrányban részesíthető-e az, aki társai bizalmából valamilyen funkcióba kerül? Bizonyára méltánytalan lenne. És talán nem ártana, ha az üzemvezető felülvizsgálná az álláspontját, öntudatos emberek között a tekintélynek sohasem a téves megítéléshez való merev ragaszkodás a biztosítéka. Pásztor Béla „Pályaválasztási sarok” a sarkaiü gimnáziumban. (Foto: s. e.) és másutt nem található következtetéseket vesz át. És az önmagára való hivatkozásból nem csinál egyik sem hivalkodó önreklámozást. Barta A fiatal Kossuth 230 oldalnyi főszövegében két szövegkiadására és négy tanulmányára összesen 13-szor hivatkozik; Virágh, cikke. 5 oldalnyi szövegében, 6 alkalommal idézi két munkáját. Ilyen arányok mellett ő 230 oldalon kb. 270-szeir utalna saját munkáira. Szerencsére jóval rövidébb cikket írt, de ebben is elrettentő példáját tudta nyújtani a maximális öntömjénezésnek. Sokkal helyesebb lett volna, ha helytörténészi mivoltában való gyönyörködés helyett nagyobb tudományos pontosságra törekszik. Így például rövid magyarázatot kellett volna adnia arról, hogy az 1566. évi ostrom török fővezérét miért Pertev-nek nevezi, holott a korabeli források nem mutatják ezt a névváltozatot; a magyar (Istvánffy Miklós, Forgács Ferenc) és török (szelaniki Musztafa) kútfők Pertaf-vól szólnak, valamint előfordul a P.ertes alak (Pecsevi Ibráhim). Ahhoz spm ártott volna némi kommentárt fűzni, hogy miért 1561-től nevezi Gyulát „igazi vitézlő oskoládnak, hiszen a török 1553 őszén megjelent a vár alatt (Ve- rancsics Antal és Zay Ferenc 1553. dec. 3-án kelt levele I. Ferdinand királyhoz), és állandó jellegűek voltak a csatározások a vár el estéig (Scherer: Gyula város története. I. köt. 128—146. 1.) Nem valami tudományos az az eljárás sem, hogy Kerecsényi László két ismeretlen leveléből csak részleteket idéz a főszövegben. és a lábiesrv','tb?n csuo*- tartalmi kivonatot ad az egyikről, ahelyett, hogy legalább szöveghű magyar fordításukat adná. —Hiányolta Virágh, hogy ezekre az újként közölt dokumentumokra nem hivatkozom a kritikámban. A várt dicséret azért maradt el, mert közzétételüket ilyen felemás módon oldotta meg. Egyébként Virág írásából arra is fény derül, hogy a kritika feladatával sincs egészen tisztában. Minősítésemet többek között azért Véli elhamarkodottnak, mivel nem respektálom azpn két tanulmányának értékeit, amelyek mér csak kéziratban vannak meg, és ki tudja, mikor fognak megjelenni. Az én feladatom nem Virágh Ferenc életművének értékelése volt, hanem a Békééi Élet ismertetése, illetve Virágh ott megjelent írásainak értékelése. A kritikus nem jós vagy gondolatolvasó, aki a szerzők ezutáni munkáit is ismeri. Csupán azt teheti meg, hogy a bírált mű elődeit is tanulmányozza, különösen ha azok források is egyben. A visszatekintő elemzés — sajnálatos módon — Virágh füzeteinek csak pontatlanságaira vetett fényt. Nem olyan jó művek azok, sem, amelyekre lépten-nyomon hivatkozni kell. A Gyula váráról írt cikk pedig semmiféle mentege- tést nem érdemel, különösen szerzője részéről. Az antológiában szerepel Virágh Ferencnek egy másik cikke, amely a helytörténet művelésének •fontosságáról szól. Egyik mondata így hangzik: „A helytörténettanítás a legmagasabbrendű szocialista hazaszeretetre nevelés eszköze.” Remélem, nem olyan munkák alapján akarja szocialista hazaszeretetre nevelni tanítványait, mint» a gyulai vár történetéről szóló cikke. Mert az még eredményes önreklámozásra sem almas. Dr. Kaposi Márton Ötmillió forint a boltok korszerűsítésére »r Most a szakszervezeti vezetőségválasztás előtt a jelölőlistáról lemaradt. A jelölőbizottság, melynek Oláh Károly üzemvezető is a tagja volt, így határozott. A dolgozók közül azonban sokan felteszik magukban a kérdést: miért? — A jelölők rossz munkát végeztek — jegyzi meg Nagy Zsig- mond bosszúsan, amikor az ügy szóba kerül és több társa nevében kijelenti: — Nem hagyjuk, a mi emberünk. A kovácsműhelybeliek már megtárgyalták. Hanusz Ferenc művezető kissé A vezetőségválasztás alkalmával sok érdekes adat kerül felszínre a Gyomai Földművesszövetkezetben is. Ezek közül kiderül, hogy 1962-ben 14,4 millió forint volt a főldművesszövetke- zet vagyona s ebből 4,3 milliót tett ki az állóeszköz. Ezzel szemben most 23,3 millió forint vagyonnal és 7,5 millió forint állóeszközzel rendelkezik a földmű- vesszövetkeaet, ráadásul az állóeszköz egytized százalék híján saját erőt képez. A forgóeszköz 10,5 millióról 15,8 millióra növekedett s ebből csaknem 7 millió forint értékű a saját eszköz. A szövetkezet vagyonának, forgalmának növekedése mind több beruházást tett lehetővé. 1962 és 1966 között csaknem ötmillió forintot költöttek új boltok építésére s a meglevők korszerűsítésére. Szükség esetén keresse fel a ktsz-ek szo'gállatáházalt, részlegeit! Nagykamaráson, Kunágotán, Kaszaperen, Mezőkovácsházán, Medgyesbodzá- son és Battonyán női, férfifodrászattal és női, férfiszabósággal állnak a lakosság szolgálatára. Medgyesegyházán és Mezőkovácsházán a fenti szolgáltatásokon kívül rádió- és televíziószerviz, valamint mindennemű háztartási kisgépek javításával állnak a lakosság rendelkezésére. Ä ktsz-ek szolgaltntőházainak részlégéi ivünífen&ot figyelmes, pontos és szakszerű munkával állnak a lakosság szolgála tára. 84
