Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
iám. Január L 6 Vasárnap Helyes kezdeményezés Nagyobb önállóságot kapnak a gyáregységek A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 1966. december 30-án gyárvezetői értekezletet tartott, melyen az ez évi termelési feladatokat beszélték meg. A gyáregységek már előre elkészítették a programjukat, amelyet az értekezleten egyeztettek a központi elképzelésekkel és kiderült, hogy jelentős tartalékokat is igyekeznek feltárni. Hogy ez a többlet elérhető legyen, a vállalat a rendelkezésére álló összegből különböző anyagi ösztönzőt biztosít részükre, mégpedig a béralapból, az igazgatói alapból és a prémiumkeretből. A termelőberendezések műszaki színvonalának fenntartására szolgáló karbantartási költség összegét, mintegy 20\millió forintot — ami eddig központilag került felhasználásra —a vállalat az idén a gyáregységek között arányosan elosztja. A gépi és az építési keret most majd nem különül el egymástól, mint korábban, hanem a szükségesség szerint vehető igénybe. A gyáregységek a vállalt termelési feladatok elérésére műszaki intézkedési tervet készítenek, s ezek figyelembevételével állítja össze a vállalat a műszaki intézkedési tervét. Az értekezleten — a battonyai gyár vezetőjének kezdeményezésére — úgy határoztak, hogy a IX. kongresz- szusi munkaverseny folytatásaként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére újabb munkafelajánlásokra tesznek javaslatot a dolgozóknak, amit a január 20-án megtartásra kerülő műszaki konferenciáig dolgoznak ki. Többet tudnék tenni A közvélemény tudomásul vette, hogy megyénkben járásokat vontak össze, csökkentették az adminisztrációt, a fölösleges technikai személyzetet átcsoportosították, -irányították az élet más helyére. Nemesink a termelés területén, a művelődésügyben is alapvető változások történtek ezekben a járásokban, így is mondhatnánk: a volt járásokban. A gyomai művelődési otthon úgynevezett járási feladatok elvégzésére is kötelezve volt, vagyis patronálnia kellett a kis községek kultúrházait, kulturális kisugárzó tevékenységet kellett ellátnia. Igazgatóját, Putnoki Elemért kerestem meg, hogy szóra bírjam, miben változott a feladata, több-e a gondja, munkája, mint akkor volt, amikor járási szinten is tevékenykedett. — Tíz év óta dolgozom a népművelésben, s egy percet sem sajnálok abból az időből, amit itt töltöttem. Nem szeretném, ha szerénytelennek tartanának, de mindig szerettem úgy elvégezni a munkámat, hogy a „perecet csak meg kelljen rágni”. — Fiatal ember, de a halántéka őszül már. Elgondolkozva nézi a cigaretta hamuját: — Nem olyan sima nálunk, hogy tevékenységiünk ezután csak a község kulturális igényeinek kielégítésére legyen hivatott. Eddig a környező községekkel valósággal összefonódtunk, s szinte olyan kulturális dialektikus kölcsönhatásban voltunk egymással Főleg a hunyai és az endrődi kul- túrházra vonatkozik, amit most mondok. Szellemi irányítást, elvi és gyakorlati, tárgyi segítséget adtunk nekik. Zongoránk, díszleteink vannak még mindig náluk. Nehéz lesz erről leszokni, főleg nekik... meg nekünk is. — Kicsit fanyarul mosolyog, és keményen nyomja el a cigarettavéget a hamutartóban. — Nézze, nem az bánt, hogy a létszámot is csökkentették a kultúrházban, hiszen egyedül is elvégzi az ember a munkát. De ami nehéz, az másból adódik: Gyoménak 11 ezer a lakosa. Az emberek nagyon szeretik a kulturális rendezvényeket, különösen a Jókai Színház előadásait, a színház művészeit. Olyan kontaktus van a művészek és a közönség között, amit kis túlzással barátságnak is lehet nevezni. A megyében nincs még egy olyan kultúrház, ahol 500 bérlettulajdonos várja a következő vendégszereplést. Igen: nálunk minden új darabot két telt ház előtt játszanak.» — teszi hozzá, mert rá van írva az arcomra, hogy magamban számításokat végzek. — Szóval, így világosabb, hogy a feladatokat, azoknak nagyságát nem lehet egy kalap alá venni a kis községi kultúrházak feladataival. Egy 3 ezer lakosú község pontosan ilyen apparáttal dolgozik, mint én... Az állami támogatást 90 ezerről 50 ezerre csökkentették, a gondnokot úgy kell külön „kigazdálkodnom”. Visszakanyarodunk a kis kultúrházak most született gondjaihoz: — Nem lehet egy pillanat alatt közölni a hunyaiakkal, endrődiek- kel, hogy ezután dolgozzatok, ahogy tudtok, nem szakíthatom meg velük a kapcsolatot, nem tagadhatom meg tőlük a segítséget, hogy „Hál’ Istennek, megszabadultam tőletek, éljetek ezután, ahogy tudtok és... adjátok vissza a zongorát”. Továbbra is igényt tartanak a támogatásra, a segítésre (igaz, hogy ez most már a szarvasiak és a szeghalmiak gondja), továbbra is elvárják, hogy besegítsünk jó tanáccsal, szakmai, tárgyi adakozással... — Megint szerénytelenségnek hangzik, de úgy érzem, az a tíz esztendő, amit a népművelésben eltöltöttem, adott annyi tapasztalatot, amiből szívesen juttattam, s juttatnék ma is a kezdő községi kul túrházaknak. Sóhajt egyet. Aztán megkockáztatom a kérdést nem túlságosan tapintatosan, hogy nem ítéli-e kicsit pesszimistán a helyzetet, hiszen nem történt tragédia, s Gyo- ma elég nagy község ahhoz, hogy a népművelés területén akadjon munka éppen elég. Egy pillanatra elmosolyodik. — Akad elég... Nem is erről van szó, hanem arról, hogy a nagyobb községek közelében meghúzódó falvak kulturális életének nem szabad teljesen izolálódni, nem szabad őket magukra hagyni, kell, hogy kisugározzon egy kis segítség. Szeretném, ha kul- túrházunkat megbíznák ilyen körzeti feladattal, szívesen végeznénk a munkát, és én is szeretnék többet tenni; úgy érzem, tudnék is, hiszen mondottam már, egy percet sem sajnálok abból az időből, amit eddig a népművelésben töltöttem, s ezután töltök éL_ Tcmyák Ferenc Ahol a „Fiat—124-et” gyártják... Az új személygépkocsi, amelyet | tak meg. Együttesen 230 kilómé- a Togliatti városban épülő gyár | tér hosszú. Futószalagjairól na- bocsát ki, már megtekinthető, ponta kétezer kiskocsi gördül Igaz, egyelőre csak fényképen. A ' majd le. Az üzem főépülete 80 modem vonalú új kisautó nagy j hektárnyi területet foglal el. Az érdeklődésre tarthat számot az építőknek először hatalmas ipari autósok körében. ' í bázisról, nagy teljesítményű hőA Fiat—124-es próbaúton. — Az új autógyár kolosszális méretű építmény lesz — mondotta Dmitrij Jeremejev mérnök, akit az autógyár építésével bízWWWWWVWWWWVVAft<VVWW»VWVWWWVW«VWWWWVWVW>/WWWWW r éri félszegen lépi ■ át az üzem kapuját, aztán néhány lépéssel arrébb, tétovázva megáll. Nagy elszántsággal indult el hazulról, de most mintha elhagyta volna a bátorsága. Talán a sürgölödés-forgolódás zavarja meg, ami a kerítésen belül hirtelen a szeme elé tárul? Nincs ideje sokáig ál- mélkodni, mert Pista bácsi, a mindig éber portás máris mellette terem és rámordul: — Hát te fiapi, mit keresel nálunk? A fiú nem tudja mindjárt, hogy kezdje. Csak amikor az öreg barátságos arcára esik a pillantása, akkor tér vissza az önbizalma: — Dolgozni szeretnék — mondja, s közben katonás testtartásba helyezkedik, mintha ezzel is kifejezésre akarná juttatni becsületes szándékát. Pista bácsi nagyot néz. Egy ilyen huligán kinézetű? — Dolgozni? — kérdezi és kétkedés cseng ki a hangjából. — Mit tudnál te itt csinálni? Talán ezeket a nehéz vasakat cipelni? — érdeklő\ dik tovább, miközben kezével körülmutat az üzem udvarán. — Tessék elhinni, bírok én mindent — erős- ködik Feri. — Na jól van, majd szólok az üzemvezetőnek. Ügyis kell most egy segédmunkás — árulja el a titkot Pista bácsi és j máris indul, hogy tele- I fonál jón a főnökének. Feri is közelebb megy a portásfülkéhez és csak 1 ennyit hall: Á huligán — Szántó elvtárs, egy gyerek akar magával beszélni ... Igen, dolgozni... Jó, felküldöm. Az üzemvezető meglepődik, amikor Feri belép az irodába. Hát hogy engedhetett be Pista bácsi egy ilyen huligánt? Mit kezdjen vele? Legszívesebben elzavarná, de mégis meggondolja magát. Nem ítélhet meg senkit a külseje alapján. — Szóval, te vagy az — néz végig rajta, Feri pedig ettől a tekintettől szinte szoborrá merevedik. Az a kis szünet, ami ezután következik, éppen elég ahhoz, hogy Feri átgondolja: mi lesz akkor, ha elzavarják innen? Nem, nem lehet, neki dolgoznia kell. — Ne tessék elküldeni! •— szólal meg elcsukló hangon. — Hány éves vagy? — Tizenhat — válaszol a fiú. — Miért akarsz dolgozni? — Tetszik tudni.,. nagyon kellene... Éhes vagyok... — A szüleid? — vág közbe az üzemvezető. — Nincsenek együtt a szüleim. Apám elment, itthagyott bennünket, anyám meg azt mondja, menjek dolgozni. Vigyek neki pénzt és akkor kapok enni. Sokszor megver ... Nem szeretek otthon lenni. — Mondd, fiacskám, miért van rajtad farmer”-nadrág? — Nincs más'. — És a hajad? Miféle divat ez? — Hát... Ilyen tollúk van a haveroknak is — simítja végig kezével az üstökét, ami alól még a füle is alig látszik ki. Érdemes vesződni egy ilyen gyerekkel? — teszi fel önmagának a kérdést Szántó Sándor. — Na, majd gondolkozom — fordul a fiúhoz. — Holnap reggel nyolckor gyere be. Szántó Sándor közben határoz magában: megpróbál belőle embert faragni. Másnap Feri időben megjelenik. Az üzemvezetőnek csak most van alkalma, hogy jobban szemügyre vegye. Egészen jóképű fiúnak látszik, csak a haj csúfítja el. Nincs valami jó húsban, de formás, vállas gyerek. Azt is látja, hogy nagy barna szemében valami különös nyugtalanság vibrál. — Rendben van, dolgozhatsz — jelentette ki határozottan. Nem tart erkölcsi prédikációt, csak ennyit, mond még: — Aztán becsüld meg magad! És nincs kifogás a munkájára. Mindennap pontosan érkezik és amivel megbízzák, igyekszik jól végrehajtani. Még azok a nagy vasak sem fognak ki rajta, amelyeket első alkalommal Pista bácsi mutatott neki, hogy ráijesszen egy kicsit. Ha van akarat az emberben, sokra képes. Egy hétig dolgozik és már meg is dicséri az üzemvezető. Csak azt nem érti, hogy miért kerüli őt mindenki. Amikor pedig Szántó Sándor megkérdezi tőle, hogy érzi magát, így válaszol: — Minden jó volna, de tetszik tudni, nem szól hozzám senki. — És tudod miért? — kérdezi az üzemvezető. — ? — Mert nálunk nem szeretik a huligánokat. Még azokat sem, akik csak annak néznek ki, mint te is. — Gondolkoztam már, levágatnám a hajam, de nincs pénzem. — És mit szólnának a haverjaid? — Hát..: — Jó, kapsz S0 forint előleget, azt csinálhatsz vele, amit akarsz. A fiú szeme felragyog. Még soha ennyi pénz nem került a kezébe. A következő nap be- viharzik az üzem kapuján és szinte kiáltja: — Jó reggelt, Pista bácsi! Az öreg csodálkozik: hát ez meg ki fia? De ahogy rámosolyog, megismeri. ö — No nézd már a Feri gyereket! — mondja csak úgy önmagának. És a fiú még aznap egy hétre előre befizeti az étkezési pénzt. Az ebédszünetben aztán öt is hívják focizni. Most először. Amikor pedig egyszer valaki akkorát rúg, b/' — - a labda az ut-j cára kerül, Feri úgy ugrik át érte a kerítésen, ( mintha ő is gumiból volna. Pásztor Béla erőmű-központról kell gondoskodniuk. — Röpke idő alatt — Jegyezte meg Dmitrij Jeremejev — a kuj- bisevi tenger partján üvegből, betonból és acélból csodálatosan szép várost építünk, amelyben több lakóház lesz, mint a jelenlegi Togliattiban. Idővel az autógyári város összeolvad Togliatti várossal és olyan település alakul, amely lakosai számát tekintve akár egy megyeközponttal is vetélkedhet. Az építkezésre kijelölt helyen jelenleg kujbisevi, szaratovi és baskíriai mérnökök végzik a felméréseket. Hamarosan megérkeznek az építőmunkások, mert 1969- ben a gyár kapuján ki kell futni az első gépkocsinak. A szovjet utakon most vizsgázik a Fiat—124 típusú kisautó — az a prototípus, amelyből a Togliatti autógyár évente 600 000 darabot gyárt majd. A Szovjetunió a gyártáshoz szükséges ipari berendezéseket több olasz cégtől, s elsősorban a fővállalkozó Fiatcégtől vásárolja. A négyszemélyes Fiat—124-esbe 62 lóerős, négyhengeres, vízhűtéses motort építenek, amely 147 kilo- méter/óra maximális végsebességet ad a járműnek. 100 kilométerenkénti fogyasztása 8,1 liter szuperbenzin lesz. A kocsit tárcsás fékberendezéssel, csavart hord- rugózással látták el, csomagtere rendkívül tágas. Ülést fart a Békéscsabai Városi Pártbizottság A Békéscsabai Városi Pártbizottság 1967. január 5-én, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel ülést tart. A tanácskozás résztvevőit az országgyűlési képviselő-és tanácstagi vé’aszt-?s politikai és szervezeti előkészítéséről, majd a IX. pártkongresszus munkájáról tájékoztatják.
