Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
IWl. január 1. 7 Vasárnap A mi kis zárszámadásunk A Koros Állami Áruház fennállása óta először: Több mint egymillió vásárló — Szák Györgyné az egymillíomodik í yí. Szlávik Lajos, az áruház Igazgatója átadja az 500 forintos vásárlási utalványt Szák Gyürgynének. Már hírül adtuk, hogy a Körös Állami Áruház dolgozói 1966. december 29-re várják az egy- miUiomodik vásárlót Mennyiben sikerült? Ügy gondoltuk, megmutatja a nap, december 29-e. Amikor beléptünk az áruházba, Szlávik Lajos, az áruház igazgatója statisztikával fogadott: vevőszám 1966. december 28-ig 999 ezer 846. Hiányzik az egymillióhoz 154 vásárló. Nagy izgalom a három pénztárnál, az árusítópultok mellett a vásárlóközönség között A vásárlók a pultok előtt tolongtak, nézelődtek, válogattak, vásároltak. Volt ott minden, csakúgy, mint egész esztendőben. Az asszonyok, lányok egyformán a ruha, cipő és az illatszerrészleget keresték fel. A férfiak inkább a nyakkendő-, kalap-, kucsmakészletet vizsgálták. Kilenc óra. Máris 87 vásárló. Ugyan ki lesz a 154-ik a kora reggeli órákban? A vásárlók is lesték, figyelték, ugyan mikor koppan a pénztárgép, tart egy pillanatnyi szünetet, és az igazgató kimondja: ö-n az egymillio- modik vásárlónk ebben az évben, először az áruház fennállása óta. A hömpölygő tömeg, akik között vidékiek is voltak, két fiatalt is sodort magával, cgv lányt és egy fiút. Meg-megálltak a pult előtt, tanakodtak, beszélgettek, sóhajtoztak; jó lenne egy- miÚiomodiknak lenni. Vásároltak, de még nem fizettek. Vártak. Üjból továbbmentek. Az igazgató tovább ellenőrizte a három pénztárt Kilenc óra 30 perc. A pénztárhoz lép egy asszony, fizet. Éppen ő a 154-ik, azaz az egymilliomo- dik vásárló. Szlávik Lajos igazgató gratulál neki és a körülötte állók valamennyien, amikor megtudták, hogy ő az egymillio- modik vásárló. Gratuláció minden felől, csak a két fiatal közül a kislány dur- cáskodik, ugyan máért nem most fizettünk... Mi pedig a Népújság nevében kérdeztük meg a szerencsés vásárlót kicsoda, honnan jött, mivel foglalkozik? — Szák Györgyné vagyok Gerendásról, rendszeresen járok ide, Csabára vásárolni. A Petőfi Tsz tagja va"”ok ón is, a férjem is már 15 év óta. Egy családom van, kislányom, a Judit, ő pedig itt van velem, egyébként a szabadkígycsi kertészei szakiskolán tanul tsz-ösztöndíjjal. Mit vásárol az utalványért? Zavartan mondja: Most már ruhát veszek magamnak is emlékül, mert én még sohasem nyertem, no meg az apusnak is valamit... Ezzel lezárult a további izgalom, amely utolsó aktusa volt annak a törekvésnek, hogy a békéscsabai Körös Állami Áruház fennállása óta először szolgálhatta ki egy év alatt az egymil- liomodik vásárlót. Szabó László- né pénztáros is boldogan említette meg: „Örülök, hogy nekem sikerült leblokkolni az egymil- liomodik vásárló céduláját. Volt miből vásárolni, ahogy e napon is elnéztük az áruházból kifelé indulókat, kisebb-na- gyobb csomagokkal, emléktárgyakkal tértek haza. Jöhetnek a vásárlók 1967-ben is, az áruház dolgozói felkészültek a várható forgalomra, amellett, hogy tervüket az utolsó negyedévben 117 százalékra teljesítették. A polcok roskadoznak a sok árutól, a kirakatok pedig hívják, csalogatják a kicsinyekét és nagyokat... Kocskár János it jelent az óesztendő végei Mindenekelőtt merényletet a pénztárcák ellen, időleges veszélyt az egyébként józan életű családapák „megingathatatlan” közérzete számára, jó alkalmat az érzékeny szívű hölgyeknek, hogy lecsepiilhessék legkedvesebb barátnőjük szilveszteri toalettjét („...egy nyavalyát új, drágám, három éve is ugyanez volt rajta, csak most „minire” kurtította a szoknyáját, hadd bámulják azokat a málnakeverő lábait1”), néhány rendkívüli gyomormosást a mentőknek, a tönk szélére jutást a vigasság kedvelőinek, a gazdagodás legtisztább forrását — a vendéglátóiparnak. Egyszóval, szilvesztert. Persze, jelent az év vége számvetést is, mikor ki-ki visz- szatekint az elmúlt 12 hónapra, elemezve a történteket, miben lett gazdagabb és milyen gondokkal küszködött. Magyarán: hogyan öregedtünk meg egy újabb évvel. A termelőszövetkezetek úgy hívják ezt, hogy zárszámadás, a vállalatoknál: mérleg, a családoknál: ádáz küzdelem a KST felosztása körül. A mi szükebb hazánk, a kies Viharsarok tájéka szintén fejlődött, gyarapodott, most hát mi is megpróbáljuk összeállítani a magunk kis év végi számvetését. Kezdődött azzal, hogy határidő előtt felépült a Békéscsabai Tésztagyár. Sőt, a várakozáson felüli gyorsasággal meg. hódította háziasszonyainkat Kakas-márkás száraztésztáival. Már éppen megállapítottuk, hogy „ez az év is jól kezdődik”, amikor kiderült, hogy időről időre a makaróni tűnik él az üzletekből, máskor a spagetti vagy a hosszúmetélt. Kivéve az olcsóbbfaita tésztákat, amelynek nem időlegesen kerültek a feledés homályába, hanem — úgy látszik — végleg. Aztán jöttek egyéb isten- csapósok. Egy adjunktus szike nélkül maradt, egy kórházi osztály pedig főorvos nélkül. Egy jó ötlet meg kimaradt a pakliból. Hogy „miért került a hárommilliós újítás talonba”? Ezt a cikkíró kérdi, a választ azonban senki nem fogalmazta meg. Vannak természeti tünemények, melyekre egyszerűen hi-; ába keresnénk a magyarázatot. Ilyen tünemény az árvíz, mely akkor zúdul a nyakunkba, amikor senki nem várja (mikor vár ilyesmit valaki?), az orkánkabát, amelxjik akkor tűnik el az üzletekből, mikor végre leszállították az árát és a Jókai Színház (belső) rekonstrukciója, mely akkor lett kész, amikor már a legoptimistább lelkek is felhagytak minden reménnyel. Hogy mikor tűnik el a színház homlokzatáról a három otromba acélgerenda? Ez éppoly kifürkészhetetlen dolog, mint megkérdezni, mikor lesz a legközelebbi földrengés Chilében, vagy mikor nyílik meg a Csaba- eszpresszó? Hiszen vannak még csodák. Nem hisznek bennük? Gondoljanak a gyulai mikro- hotelra vagy az orosházi kórházra. Határidőre elkészültek. Csupán azt nem tudjuk elképzelni, hogyan voltak képesek az illetékesek az eszükben tartani a határidőváltozásoknak szinte kimeríthetetlen variációit... Szerencsére ebben az esztendőben Békéscsabán látszerész szaküzletet nyitottak. Ha arra gondolunk, mennyien vannak, akik nem látnak tovább az orruknál, hányán nézik ferde szemmel, túl rózsaszín vagy túl sötét szemüvegen át a világot, akkor bizony megállapíthatjuk, nagyon nagy szükség volt a szóban forgó boltra. Mondják, hogy a modern dolgok rövid életűek. Szépapáink nemzedékről nemzedékre örökölték a családi bútorokat, egy mai lakberendezés néhány év alatt kimegy a divatból. Nagyapánk legénykorától kezdve egy emberöltőn át jó egészségben viselte csizmáját; ma az ember vesz egy szép modern cipőt, az első esős napon beázik, a másodikon leválik a talpa, a harmadikon pedig az orvos betegállományba veszi. Gyanítható, hogy Békéscsabán, az Orosházi úti vasúti felüljáró igen korszerű építmény, hiszen alig két éve készült el, máris megroggyant. Ez még egy cipőnél is rövidebb élettartam, hát még egy hídnál! Meg is írtuk az esetet, hozzá is fogtak a reparálásához, a többi már csak reménykedés és türelem kérdése. A Fürst Sándor utcát ellenben nem írtuk meg, de hiába is írnánk Az se ért meg épségben egii esztendőnél sokkal többet, sőt túl van már az első „generáljavításon”, le is zárták az átmenő forgalom elől, állapota mégis napról napra romlik. Megállíthatatlanul süllyed, végül maid bizonyára eltűnik akár az Atlantisz régen, vagy a konzekvenciák levonása manapság. Megemlíthetnénk még a megye- székhely főutcáját — de azt már megszoktuk. Az újság ugyanis nemcsak az eseményekről tájékoztatja a kedves olvasót, kommentál és véleményt nyilvánít, hanem kritizál, felfedi a hibákat és meg is magyarázza azok okait. Kifogásoltuk, hogy szombaton kevés a kenyér az üzletekben, majd megmagyaráztuk: vitaképpen nem is kevés, csak ezért kevés, mert túl sokat eszünk. Megírtuk, hog>j a nyári szezonban vagy az ünnepek, előtt ke- vés a sör, majd megmagyaráztuk: vitaképpen nem is kevés, csak azért kevés mert túl sokat iszunk. Szóvá tettük, hogy a bérházakban éppen a mosdás vagy a borotválkozás közben fogy ki a csapból a viz, majd megmagyaráztuk: nem az a baj, hogy gyakran elfogy, hanem az, hogy gyakran borotválkoznak... Az esetleges pánik elkerülésére és a kedélyek megnyugtatására azt is nyilvánosságra hoztuk: a vízellátás javuló sóval kancso- latban még a reményeink is nyugodtan elapadhatnak. Ha Békéscsaba fejlődését akarja szemmel kísérni valaki, elég egy pillantást vetni az új lakótelepekre. A Kulich Gyula i Lakótelepet például most parkosították. Eleinte furcsának tűnt, hogy miért éppen fenyőfákkal és egyéb örökzöld növényekkel ültették tele, hiszen ezek nem jellemzőek a mi vidékünkre. Pedig a magyarázat egyszerű. A parkosítást karácsony előtt csinálták. árszámadásunknak immár a végére értünk. No, nem mintha nem akadna még szóvá tenni való, de tartalékolunk belőle a jövő évre is. Elvégre a humoristáknak is élni kell meg az újságíróknak is. Vajda János ✓wwvws. Kopornyik újévi köszöntője A römizők többségének nincs olyan öröme a Jollyban, mint a Kiszállások Szükségességét és Hatékonyságát Ellenőrző Hivatal vezetőinek és előadóinak Kopornyik Lajosban. Régi, tapasztalt bútordarab már a hivatalban. Kotta nélkül, vagyis fejből ismeri a kiszállások egyenes és zegzugos útjait és élő archívumként pöki bármikor, hogy ki milyen célból járkált a hon határon belüli és azon kívüli nagy és még nagyobb, nevezetes és még nevezetesebb városaiban. Utolérhetetlen memóriája, beidegződött földrajz- és hova-miért ismerete ellenére Kopornyik sem lélek nélküli robotgép. Ö is önérzettel, becsvággyal s némi „nálamnál senki jobban” beképzeltséggel megáldott ember. Morózus, már-már végrendeletet írni akaró pillanataiban éppen ez okozza lelki defektusait. Gyakran a mosdó tükre előtt hosszasan vizsgálja saját éles látású szemeinek, utánozhatatlanul jól szaglászó orrának, mindent jól raktározó koponyájának és húsos, szókimondó ajkainak együttes harmóniáját. — „Ember vagyok, de milyen ember?” — töpreng ilyenkor. — „A jelek és az eddigi gyakorlat szerint nagyon is alacsonyrendű ember. Lám, lám, mióta dolgozom már itt kiemelt bér és kimagasló prémiumok ellenében, de még mindig csak előadó vagyok. Még csak egy icike-picike csoportvezetői vagy osztályvezetőhelyettesi jelzés sem ragadt széltében-hosszában ismert nevem után. Bezzeg...” Nem soroljuk fel a hivatalba jóval később s nagyobb beosztásba kerültek nevét, akik a jelentőségteljes bezzeg után következtek. Azt meg egyáltalán nem is említjük, hogy Kopornyik magyarázta meg nekik az íróasztal, a félfogadás, az ellenőrzés és a hivatali szokások csínja-bínjának rengeteg módját. Akkor nem tudta, nem is feltételezte, hogy ez jelenti majd a végzetét. Szidja is átkozott rövidlátását. Mert ugyan melyik főnök szereti az olyan beosztottat, aki lépten-nyo- mon emlékezteti egykori tudatlanságára, tapasztalatlanságára? Kopornyikot is el akarták már helyezni ide is, oda is,( de mindig meggondolták, mint az önéletrajz sötét foltjainak kiradírozását. A tett tilalma mindig az volt, hogy az igazságot úgysem lehet eltusolni. Kopornyik kacagott a hiábavaló kifúrási kísérletéken. Azt mondta: Nincs az a vállalat, hivatal, amely legalább egy-egy öreg rókát ne tartson azért, hogy legyen, aki az újonnan jövőkkel megismertesse a szokásokat, hagyományokat, a munka- és félfogadási módszereket. Kopornyik tehát maradt és utolsó lélegzetéig aligha tudják nyugdíjba, pihenésre nógatni. Ezt ő is tudja De azt is, hogy kik akarták indokolatlanul kívül tenni a szűrét. Éppen ezért már karácsony előtt két nappal is dilemmában volt. Azon töprengett, hogy kiutazzon, avagy a hivatalban maradjon-e. Ügy okoskodott, hogy kötnivaló bolond az, aki kellemes ünnepeket kíván azoknak, akik neki lép- ten-nyomon kellemetlenkedtek. Inkább kiszállt a kiszállások szükségességének és hatékonyságának ellenőrzésére a legmesszebbre eső helyekre és onnan küldte el karácsonyi jó kívánságait képeslapon, meghitt közvetlen munkatársainak. Üjév előtt is kiszálláson törte a fejét. Ámde az igazgató papíron és titkárnője útján is közölte, hogy az év utolsó napján munkaértekezletet tart. — „Juszt sem megyek be” — határozta el Kopornyik. De hiába szaladgált ki-be a lakásáról alsóneműben, se egy enyhe Influenzát, se egy kezdődő tüdőgyulladást nem sikerült összeszednie. Tüdőt szaggató köhögése sem hatotta meg az orvost két-három napra szóló táppénzesség erejéig. — „Bárcsak mindenki szeretne, hogy én is mindenkit szerethetnék a hivatalban” — kesergett. „Milyen jó volna a hivatal valamennyi irodájába benyitni, kivétel nélkül mindegyikbe y és elénekelni azt az együgyű éneket, amelyért gyerekkoromban egyik helyen kalácsot, másik helyen rétest, a harmadik helyen pedig egy pénzdarabot kaptam. Hogy is van csak... A fene egye meg, úgy látszik öregszem. Áhá, valahogy így: Adjon isten minden jót, tele kamrát és hordót ... Nem ez az. Talán ez: Űj esztendő, vígságszerző, most kezd újulni, újulását víg örömmel fogjuk hirdetni... A nemjóját, ezt sem tudom tovább. De nem is fontos. Majd kitalálok valami áthidaló megoldást” És kitalált. A munkaértekezlet előtt a következő szöveget írta a faliújságra: „Mindazoknak, akik tőlem megérdemlik, gondoktól, bosszúságoktól és betegségektől mentes boldog új esztendőt kívánok, Kopornyik Lajos.” K. L
