Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

IM). január 1, x s Vasárnap Repülő térképészet Ä térképkészítés napjainkban már inkább légifényképezés se­gítségével történik. Jobb ered­ményt és költségmegtakarítást is jelent, mint a hagyományos módszer. Üj módszer a térképészetben az automatizálás is: lyukkártyás és elektronikus számítógépekkel bonyolult és hosszadalmas szá­mításokat végezhetnek el gyor­san és gazdaságosan. A fényképész repülés közben ellenőrzi az automatikus légifény- képező-kame ra működését. MTI fotó — Petrovits László felvétele fl jegyzetfüzet — Tudja milyen ember a mi elnökünk? Mit mondjak? Nem is ember az az ember, hanem egy napraforgó. Ne higgye, hogy túlzó vagyok. Ilyesmin még nem kaptak rajta engem. Mondja meg őszintén: nem napraforgó az, aki mindig arra fordul, amerre a nap süt, vagyis aki mindig annak ad igazat, akivel éppen beszéd? A megyei, a já­rási, a községi vezetőknek ép­pen úgy, mint az egyszerű, kö­vetelődző szövetkezeti gazdák­nak. A minap nekem is igazat adott abban a vitában, ami köz­tem és a brigádvezető közt rob­bant ki. De aztán, képzelje, le­vonatott tőlem négy munkaegy­séget. Hát nem napraforgó az ilyen ember? — Egy pillanatra, érdekel a dolog, ezért szeretném feljegyez­ni a maga, az elnök, a brigád­vezető és a szövetkezet nevét. — Kicsoda maga? Rendőr vagy népi ellenőr? , — Újságíró vagyok. — A nem jóját, igazán köte­lezhetnék magukat arra, hogy sajtófeliratot hordjanak a ka­lapjukon. Elnézést, nékem siet­nem kell— 0 — No végre, megjelent q saj­tó is ünnepségünk végére. — Kérem, ez csak afféle vé­letlen látogatás, nem tudtuk, hogy itt... — Annál jobb! Mivel kínál­hatjuk meg? — Ne tessék haragudni, töb­ben szálltunk ki és nem szeret­ném, ha... — Hívja csak be a kollégáit is egytől egyig. Azazhogy vág­jon csak. Nincs köztük az, aki a múltkoriban alaposan lebarní­tott bennünket az egyik cikk­ben? Ö ugyanis ide be nem te­heti többet a lábát. — De hiszen tudtommal jo­gosan bírált.... — Azt mi döntjük el, hogy bírálat vagy lebarnítás volt-e. Szóval, mindenkit megvendége­lünk, csak őt nem. — Köszönjük szépen. Majd 'jövünk... o — Újság van itt kérem, bő­ven. Először is — de ezt csak jegyzetfüzeten kívülre mondom — elkapták a főkönyvelőnket. — Talán sikkasztott? restanciájából — Egy nyavalyát, maguk mindjárt csak rosszra tudnak gondolni. Néhány apróságot ho- ^>tt a szerencsétlen külföldről s árusítani kezdte. Én is vettem tőle egyet s mást, de szeren­csére csak hitelbe. Mások is így vásároltak, s aztán az egyönte­tű vallomással, miszerint aján­dékba kaptuk tőle, megmentet­tük a szövetkezetnek. — Ezenkívül mi újság? — Hát igyekszünk kérem. Mindenki nagyon szorgalmasan dolgozik Hogy ki mit és meny­nyit? Jöjjön el majd a zárszám­adáskor. Akkorra kiértékeljük. Nem szeretünk mi előre dicsér­ni, mert az megárt. A főköny­velő beszerzési készségét isany- nyira dicsértük, hogy most majdnem belebuktunk. o — Nagyon örülök, éppen ide­je már a mi cégünkről is írni. Már diktálhatom is, hogyan si­került az éves tervet teljesíte­ni. Tessék írni: ismerve a párt politikáját és a népgazdaság nö­vekvő igényeit, többször is ösz- szehívtam az év folyamán a vállalat dolgozóit, s alaposan is­mertettem velük, hogy kinek mi a feladata. Íme, itt vannak sor­ban az elhangzott beszédeim. Ebben az elsőben a munkafe­gyelemről szóltam elsősorban. A másikban arról, hogy egyesek még mindig félvállról kezelik a vállalat érdekeit... — Ha szabad volna, név sze­rint is kérném, ki milyen mér­tékben mulasztott, vétett a fe­gyelem ellen? — Hogy képzeli az elvtárs?! — Nem akarok én fegyelmi elé kerülni az újságcikk után a fe­lettes szerveimnél. — S a munkaértekezleteken rögzített jegyzőkönyvek? — Azokat én diktáltam. Ma­ga is csak azt teheti közzé, amit én lediktálok. — Bocsánat, én lényegében csak tisztelgő látogatásra jöt­tem, azt hittem, hogy már az új igazgatót találom itt... — Kicsodát? Szóval, így ál­lunk? Köszönöm, hogy elszólta magát, a többit csak bízza rám. Ha, ha, ha. Tízéves rutinom van már nekem az igazgatói szék­ben maradáshoz... K. I. A rátermettség eloszlatta a bizalmatlanság ködét Amikor az új elnök 1964-ben a szövetkezethez került, azt hitték az emberek, hogy általános tisz­togatás lesz. Korábban ugyanis olyan ember vezette a Békéscsa­bai Szőnyeg- és Takácsáru Házi­ipari Szövetkezetei, aki előtt „vi- gyázzba” kellett állni minden reggel. Napirenden voltak a vi­ták, torzsalkodások, s az új elnök­től sem vártak sokat. A múltról legtöbbet Kővári Er­nő főkönyvelő tud mondani, hi­szen hét éve dolgozik a szövetke­zetben, s egy dossziéba való fel­jegyzés, dokumentum fekszik ma is az íróasztala egyik fiókjának mélyén, amelyek az akkori időket rögzítik, amikor még energiája egy részét arra kellett fordítani, hogy a támadásokat, alaptalan vá­dakat kivédje, és a szövetkezet érdekében a helyén maradhasson, dolgozhasson. II válságos évek elmúltak Az új elnököt, Galitaa Pált a fen­tiekből érthetően nem nagy Ová­cióval fogadták. Különösen a párttagok egy része gondolt ve­gyes érzelmekkel a jövőre, hiszen az elnök pártonkívüli. S nem min­denki értette meg az MSZMP VIII. kongresszusának határoza­tát, amely lehetővé tette, hogy rátermett pártomkívüliek is be- tölthessenek vezető funkciót. A bizalmatlanságot csak erősítette, hogy a műszaki vezető is párton- kívüli volt. Hamarosan kellemes csalódás­sal nyugtázhatták, hogy nem az történt, amitől féltek. Az elnök nem akart tisztogatást, ehelyett baráti beszélgetéseken kikérte a véleményüket, mit, hogyan lehet­ne tenni, hogyan vezessék ki a szövetkezetei a kátyúból. Nem volt új előtte az itteni élet, a szövetkezet munkája. Fő­könyvelőként dolgozott itt évekig, mielőtt a KISZÖV egyik osztályá­ra került. Visszajött hát — bár zilált körülmények közé — a régi ismerősökhöz, akikben bízott, és akiktől segítséget várt. Az első év már olyan eredményt hozott, hogy teljesítették az évi tervet, amire azelőtt alig volt példa. A következő évben vándorzászló-tu- lajdonosok lettek, s az 1963-as évi 491 ezer forinttal szemben az idén már 2,*5 millió forint lesz a nyereség. A válságos évek tehát elmúltak. Javult a fegyelem, nőtt az embe­rek munkakedve és ennek követ­keztében a termelés. A kis szövet­kezet ma már a világ minden tá­ján ismert a hagyományos és sok- sok új exportterméke révén. Ké! pártvezetőség Bár az eredmények tényként bizonyították: a pártonkívüli el­nök megállta a helyét, összefogva a szövetkezet vezetőségével ki­húzta a szekeret a kátyúból, a bi­zalmatlanság iránta mégsem tűnt el nyomtalanul. Ott kísértett az emberek között és volt, aki táp­lálta is. Apró, de mégis bosszantó dol­gok akadályozták abban, hogy nyugodtan dolgozhasson. A leg­szomorúbb, hogy éppen a pártve­zetőség nem támogatta. Megvá­lasztása óta például két év alatt egyetlen egyszer hívták meg ülé­sükre, akkor is csupán a május 1-i felvonulásról volt szó. Tag­gyűlésen is egyszer volt, amikor felkérték, mondja el, mennyi lesz a nyereség. Intézkedéseit sokszor keresztezték, javaslatait elvetet­ték. Nehéz volt így dolgozni, s az el­nöknek sok-sok töprengést, gon­dot okozott, hogyan változtasson a helyzeten. Minden idegszálával résen állt, hogy még véletlenül se kövessen el olyan hibát, amiért jogosan megróhatnak. Mindent megbeszélt a szövetkezet vezető­ségével, és olyan intézkedéseket hoztak, hogy azok a dolgozók egyetértésével találkozzanak és a termelés növelését eredményez­zék. A jutalmazásokkal, dicsére­tekkel nem fukarkodott, és ha büntetni kellett, abban is követ­kezetes volt. Ennek ellenére vál­tozást csak az új pártvezetőség megválasztása hozott. Persze ez sem ment simán. A régiek nem nyugodtak bele a kudarcba s erre a legjellemzőbb, hogy sokáig úgy tűnt, magatartá­sukkal legalábbis ezt akarták érzékeltetni, hogy két pórtveze- tőség működik a szövetkezetiben. Baukó András párttitkár azon­ban, a gáncsoskodás ellenére, nagy aktivitással, segítőszándékkal fo­gott új megbízatása teljesítésé­hez. Az összhangot megteremtették Első ténykedése volt, hogy a termeléssel kapcsolatos továbbá teendőket megbeszélte a szövet­kezet vezetőségével, és azt is, hogy ebben milyen segítséget vár­nak a pártvezetőségtől: A kong­resszusi verseny megszervezését is együtt vitatták meg, és aktívan vettek részt ebben. Most már az országban egyedülálló ez a házi­ipari szövetkezet, ahol a legtöbb kollektíva küzd a Szocialista bri­gád címért. A kongresszusi ver­senyben vállalták az exportterv 1,2 millió forintos túlteljesítését, s az eredmény? Év végiére 3,5 millió forinttal teljesítették túl az exporttervet. A pártvezetőség rendszeresen meghívja az elnököt üléseire, ahol a legfontosabb kérdéseket tár­gyalják. Ezenkívül már taggyűlé­sen is tartott előadást a gazdasági irányítás új rendszeréről. A dol­gozók és a szövetkezet pártonkí­vüli vezetőinek megbecsülése ér­ződik a pártvezetőség munkájá­ban. Bár már az 1965-ös év ered­ményei alapján többen kiérde­melték a Kiváló Dolgozó kitünte­tést, ezt az akkori pártvezetőség nem javasolta. A mostani viszont korrigálta e hibát és ez év no­vember 6-án többen megkapták a kitüntetést. A termelési eredmények mel­lett az emberek is változtak, ta­pasztalható ez abban az aktivi­tásban is, amely megmutatkozik a taggyűléseken. Bátrabban szói­nak hozzá a belső problémákhoz, melyek megoldása így sokkal könnyebbé válik. E szövetkezet példája bizonyítja, hogy a párt­vezetés és a gazdasági vezetők összehangolt munkája milyen eredményeket hozhat. Kasnyik Judit Az óév utolsó ajándéka Kevermesnek Mint már lapunkban közöltük, Kevermesen újjáépítették és ki­bővítették a régi presszót. Ennek átadására az ünnepek előtt ke­rült sor s ezzel Kevermes meg­kapta az óév utolsó ajándékát. A földművesszövetkezet a presz- szó bővítésére és korszerűsítésé­re mintegy 160 ezer forintot for­dított Ebből teljesen új beren­dezést biztosítottak, keramitla- pos padlóval, csővázas asztalok­kal, műbőr bevonatú székekkel, modem csillárokkal, új hűtővit­rinnel és kávéfőző géppel. Az ed­dig 34 személyt befogadó helyi­ség lényegesen kibővült s jelen­leg egyszerre 120 vendégnek tud­nak biztosítani megfelelő ülőhe­lyet. A földművesszövetkezet vezetői tervezik, hogy az új presszóban a művelődési otthon­nal, valamint a KlSZ-szervezet- tel együttműködve ifjúsági klubnapokat társas összejövete­leket, ötórai teákat és egyéb rendezvényeket is tartanak. Gon­doskodnak a kulturális igények kielégítéséről, tervezik, hogy egy pianínót vagy zongorát állíta­nak be. Ezenkívül különböző fo­lyóiratokat, napilapokat is já­ratnak. Az ünnepélyes megnyi­tás után három nap alatt több mint kétezer látogatója volt az új létesítménynek. K. G. AZ ORSZÁGOS KŐOLAJ ÉS GAZIPARI tröszt fúrási üzeme keres felvételre legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező * villanyszerelőket, lakatosokat Jelentkezés Orosházán, Csorvási úti telepünkön­130654 Vidéknek kapcsolok Mindenkor tisztelet jár azok­nak az embereknek, akik szinte' láthatatlanul segítik munkánkat. Ezt teszik a telefonközpontosok is. Am néha bosszúságot okoz­nak. Ha például igen fontos be­szélgetést folytat le az ember s a mondatot éppen be akarja fe­jezni, akkor beszól a központ: vidéknek kapcsolok, tessék be­fejezni! Be is fejezné, ámde nem en­gedik. A következő pillanatban ugyanis könyörtelenül szétkap­csolnak. így a fél mondatért a telefonáló később kénytelen is­mét hívni a számot. Érthető a szétkapcsolás, hi­szen a vidéki beszélgetést per­cekben mérik és ez pénzt jelent. De egy fél másodperc várakozás sok bosszúságtól mentené meg a telefonálókat. Reméljük, hogy kedves telefonközpontosaink az új évben egy ici-picit figyelme­sebbek lesznek. Ezért előre is köszönet. (Kasnyik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom