Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
/amiár 1. 4 Vasárnap /JEVI PÁRBESZÉD Műszaki vezető és a lakatos, az igazgató és a varrónő, a tanácselnök és a város lakója között Nem kerékasztalhoz hívtuk a párbeszéd, részvevőit, hanem kü- lön-külön, mondhatjuk: négy- szemközt beszéltettük őket. Külön válaszoltak kérdéseinkre, egymás tudta nélkül s most itt, együtt bocsátjuk közre. Párbeszédként. *4 kérdések azonosak. 1. Mi a műszaki vezető, az igazgató, a tanácselnök véleménye a lakatos, a varrónő és a város lakóinak 19C5-0S évéről; és megfordítva: mi az-utóbbiaknak a véleménye az előbbiekről? 2. Mit kíván a lakatos, a varrónő, a város lakója a műszaki vezetőtől, az igazgatótól és a tanácselnöktől 1967-ben; és megfordítva? \ ki Kevesebb lazítást tehát az első kérdés a műsza- vezetőhöz: A Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai gyáregységének munkásai hogyan dolgoztak 196G-han? Válaszol Szabó Mihály, a gyáregység műszaki vezetője: — Az üzem vezetői elégedettek a termelésben közvetlenül részt vevő munkások lelkiismeretességével, becsületes munkájával. Ha mással nem, azzal tudom leginkább igazolni ezt a véleményt, hogy tervünket ebben az évben is teljesíteni tudtuk. Ez egy mondatban elég is lenne, de azért, ha nár párbeszédről van szó, azt is megmondom, hogy előfordultak a múlt évben „lazítások”. Igazolatlan hiányzás, későn jövés... és, és az is előfordult, hogy a gép mel- :att kelleténél egy kicsit tovább -ártott például az Inter—Vasas meccs értékelése... A második kérdés pedig: Mit vár a munkásoktól 1967-ben? — Talán az a legjobb, ha a vezetés nevében azt kérném, hogy az említett hibák gyorsabban „ritkuljanak”... És azt, hogy éppen úgy, mint az elmúlt évben, ha a gyáregység „megszorul”, akkor változatlanul „verjenek rá”... Sokszor megmentette a munkások lelkiismeretessége üzemünk beiuletét. A jövőben még több a eladatunk, még több lelkiismeretességre lesz szükség. Az sem lenne baj, ha a munkások a jövő évben többször beleszólnának a munkaszervezésbe, többet javasolnának. Mi pedig megfogadjuk, rogy többet is törődünk a munkások észrevételeivel.» Szót értettek velünk Beszéljen most a munkás. A .zó Knyihár György lakatosé, aki 1955 óta dolgozik az üzemnél: — A gyáregység igazgatója, műszaki vezetői emberségesek voltak mindig. -Senki nem mondhatja, hogy „lekezeltnek” érezte magát. Viszont a jó kapcsolat mellett legtöbb hiba az volt a múlt évben, hogy nem tudták mindig biztosítani az anyagellátást a vezetők. Mondhatom a munkások nevében is, hogy a határozottsággal, a felelősségre vonással mi magunk is mindig egyetértettünk. Másként nem is lehetett volna teljesíteni az ez évi tervet. Aki fegyelmezetlen vagy elelőtlen, azt meg kell büntetni. Még egy jó vonást tapasztaltunk n múlt évben a vezetők részéről: amit mi a műhelyben megbeszélünk és eldöntöttünk, azon általában nem változtattak. És mit vár a lakatos 1967-ben az üzem vezetőitől? — Egyszerűen válaszolok, egész ovidén: legyen mindig munka, legyen anyag, s akkor tudunk mi is keresni! Ha így lesz, ak- ror a vezetők jól dolgoznak 1967- ben, s tudjuk teljesíteni a gyáregység tervét. De van egy pót- követelésünk is: nagyon szeretmár valóban megoldanák, hogy légben rendes öltözőnk és fürdőnk™ Ki a ludas a munka [egyebem megsértéséért ? Nagy Lajos, a Férfifshérneműgyár békéscsabai gyáregységének igazgatója válaszol az első kérdésre: — Munkáslétszámunk körülbelül 1400 fő. Az elmúlt évben, vagyis 1966-ban termelési értékünk meghaladta a 375 millió forintot. Ez 50 millió forinttal tcbb, mint 1965-ben. Létszámnövekedés viszont minimálj volt. És mondom tovább: 1965-ben minőség tekintetében a belső ellenőrzés által visszavetett termék 23 százalék volt, 1966-ban ez 18 százalékra csökkent. A munkahibás termék 1965-ben egy százalék felett volt, 1966-ban ez egy százalék alá esett. Kell ennél többet mondani a ruhagyár dolgozóinak múlt évi munkájáról? Azt hiszem, ez világosan mutatja, hogy nagyon jól dolgoztak munkásaink. Munkafegyelem tekintetében sem lehet panasz a termelésben részt vevőkre. Ha történt fegyelemsértés, akkor ebben a szalagvezetők és mi magunk is ludasak vagyunk... És a második kérdésre: — Becsületesen dolgozzanak 1967-ben is. A feladatok nagyobbak lesznek, még több szükség lesz a felelősségteljes munkára. Adjuk a szót a gyár murkás- nőjének, Szilágyi Ferencné varrónőnek: — Azért jó az igazgató, mert ó^sem szereti a mellébeszélést, hanem látja és követeli a lényeget: a munkát! 1966-ban elégedettek lehetünk: keresetünk ilyen magas még soha nem volt, pedig én magam is már 1954 óta itt dolgozom. Ilyen tekintetben tehát elégedettek vagyunk. De azért mondok hibát is. nem kaptunk mindig anyagot, ez természetesen ártott a munkafegyelemnek. Adjanak munkát és anyagot Mit vár 1967-ben a vezetéstől? — Jó fizetést! Ehhez adjanak munkát és anyagot! Elhiheti mindenki, hogy még a munkafegyelemmel sem lesz akkor baj! U hl jár Mihály, a békéscsabai városi tanács elnöke a következőket válaszolta az első kérdésre: — A lakosság 1966-ban is sajátjának tekintette a városát. Ezt bizonyítja, hogy a lakosság segítségével a múlt évben a tervezett 2 kilométer helyett 14 kilométerrel bővült a város vízhálózata. A társadalmi munka értéke a múlt évben 321 ezer forint volt. De sorolhatnám tovább: az állam iránti kötelezettségének a lakosság eleget tett, például az első fél évben 109,1 százalékra, a második fél évben 109 százalékra, teljesítette adókötelezettségét. Viszont meg kell azt is mondani, hogy egyesek nem becsülik a közös munka eredményét, ami miatt sajnos, 34 esetben kellett szabálysértési eljárást indítani. És 1967-ben mit vár a lakosságtól? — Több türelmet, nagyobb megértést és sok-sok hasznos tevékenységet városunk szépítéséhez, gazdagításához És még egy fontos dolgot: mivel lakáshelyzetünk még mindig elég nehéz, azt kérem, hogy a lakosság saját erőből is többet adjon családi fészkének megteremtéséhez Adjuk át a szót a lakosságnak. De hogyan? Szólítsuk meg találomra utcán a város egy lakóját? Nem lesz pontos a válasz! VeNépújság „panaszosládáját” és abbql válaszoljunk: 1966-ban a tanács munkájára heten panaszkodtak. A dicséretet, az elismerést, a köszönetét negyvennégy levélben küldték hozzánk. A panaszok utcarendezésről, a közlekedés jobb biztosításáról szólnak. A dicséretek pedig a város szépségéről! Ezek az adatok talán jelzik a lakosság véleményét a tanács munkájáról. Beszéljen a város lakója És mit vár a lakosság a tanácstól 1967-ben? Levelekből: „A tanács is szólhatna az AKÖV-nek, hogy a saját maga által szerkesztett menetrendet tartsa be...” „A Zrínyi utcától a katolikus temetőig kérnénk néhány padot...” „A jót nem kell elrontani, mint a Szegfű utca és a Rózsa Ferenc utca sarkán levő vízkivezetőt...” „Szabványos kupákban vagy nem szabványos kupákban, a szemetet időben vigyék el a lakótelepről...” „A félfogadás ideje után azért eey perccel is szóba lehet velünk állni...” • Nem folytatjuk tovább. A levelekből kivett mondatok érzékeltetik, hogy mit kér Békéscsaba lakossága a városi tanácstól. „Berekesztjük” az újság-párbeszédet. Beszélt igazgató, munkás, tanácselnök, városi polgár. Ha egymást megértették, akkor nekünk csupán egy kérésünk ma- ra'i az !967-es esztendőre: Még jobb munkát mindenkitől! Varga Tibor Szükség van a népművelési tanács munkájára A Gyulai Járási Tanács Y. B. ülése A Gyulai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága december 23- i ülésén a többi között a járás népművelési tanácsának idei munkájáról és jövő évi feladatairól tárgyalt. A többi kőzett megállapították, hogy ebben az évben a tervnek megfelelően törekedett arra a népművelési tanács, hogy járási szinten koordinálja az erőket, az egységes népművelési szemlélet kialakítására. — Mindenki előtt ismeretes, — hangzott el —, hogy a kulturális munkához anyagi áldozatok is szükségesek, mert csak akkor várhatják az intézmények, hogy az emberek rendszeresen eljárjanak rendezvényeikre, ha azok igényes műsorral várják az érdeklődőket. Ilyen műsorok, szakmai tanfolyamok, előadások megrendezéséhez pedig a művelődési otthonok költségvetése nem elegendő. Szükséges tehát, hogy a kultúrházakat megfelelően támogassák azok a szervek, amelyek bár anyagi lehetőségekkel rendelkeznek, de egyéb kulturális tárgyi és személyi feltételeik nincsenek biztositva. Az ülésen szó esett arról is, hogy a népművelési tanács ebben az évben külön foglalkozott a termelőszövetkezetek kulturális alapjának célszerű felhasználásával, s két termelődő ,'etke- zetben az ifjúság kulturális hely. zetét is felmérte. Élénk vita alakult ki a tanyai lakosság kulturális életéről és életkörülményeiről. Megállapították: a népművelési tanács nem végzett megfelelő munkát a tanyasi települések kulturális életének ellenőrzésében. Helyes lenne, ha a népfrontcsoportok, de főleg a művelődési otthonok jobban kisugároznának rendezvényeikkel, előadásaikkal a tanyavilágba. De esetenként az is helyes lenne, ha a termelőszövetkezetek biztosítanák, hogy a községekben sorra kerülő nacvobb re a tanyai lakosokat beszállítanák. Sajnos, az év, során a népművelési tarán« egyes bár név szerinti meghívást kaptak az ü'é«ekre. nem jelentek meg. Ki kell alakítani a tanácson belül is az egységes művelődési szemléletet. Van-e szükség a népművelési tanács munké'á-a? Sokakban f<°—-«lt ez a kérdés. A válasz egyöntetűen ez voll: igen. A továbbiakban a népművelési tanács 1967-es évi munkatervének ismertetésére került sor, amelyet a végrehajtó bizottság elfogadott T. F. fi jövő újig szükséges takarmány megtermelt Az 1966. évi kedvezőtlen idő- j Az állati termék értékesítési járás ellenére a termelőszövetke-! terv teljesítéséhez megyénknek zetek megtermelték azt a takar- j minden feltétele megvan. 1967 az mányt, amely az állatállomány | első esztendő, amikor a megye tartásához, a haszonállatok neve- j saját termésű takarmánnyal elláléséhez szükséges. A következő esztendőben hízott sertésből 265 ezret, vágómarhából 30 ezret, baromfiból 930 vagont, tojásból 84 rnilliót, tejből 450, ezer hektolitert vár a népgazdaság Békés megye közös gazdaságaitól. tott s így a központi készletre nem tart igényt. Az állatforgalmd vállalat és a Baromfiipari Országos Vállalat a sertéshizlaláshoz és a baromfineveléshez tápot juttat a gazdaságoknak. Pintér István—Szabó Zsigmondi Vendégség a csizmaszárban Olaszországi úiijegyzet ív. A belvárosban, a Palazzo Pitti környékén barangoltunk egyik éjszaka, amikor egy hölgy közelített felénk. Nyelvtudás sem volt szükséges ahhoz, hogy megértsük, magát ajánlgatta. De nem ez volt a tulajdonképpeni nagy kaland, hanem az a Night Club-beli jelenet, amikor a rendező felkínálta nekünk az előadás sztárját. Téved, aki azt hiszi, mindez azért esett így, mert mi voltunk a legszemrevalóbbak. Amikor udvariasan elhárítottuk az ajánlatot, a rendező talált vállalkozó szellemű és élég anyagival rendelkező férfit, aki az éjszaka elszórakoztatta a kicsikét. Erről a Night Clubról még hadd mondjunk el annyit, hogy az előadó „művésznők” dekoltázsán érezni lehetett Róma közelségét. Igaz, hogy a ruha többet engedett sejteni, mint amennyit takart, de nagyon ízléses előadásba burkolva adták tudtunkra, hogy e nélkül a műsor nélkül az olasz éjszaka, de a nyugati világ éjszakája sem képzelhető el manapság. A firenzei vendégeskedés után alkalmunk volt nézelődni Pisában is. Ahol sok a látnivaló, ott még a napok is rövidek, hát még az a másfél óra, ami itt rendelkezésünkre állt. Nem futotta többre, e két remekmű, és olyan nagy vonzóereje van, hogy a 90 000 lakosú Pisa remekül él belőle. A dómot 1063-ban kezdték épíA megejtően szép olasz táj hangulatából a gépkocsivezető riaszt fel, az autóút mellett álló táblára mutat, majd balra int. Lucca marad el mellettünk, a XIX. század közepéig független, büszke városköztársaság, mély a fénylő Firenze és a pisai ferde torony mellett szerény, csendes kirándulóhellyé lett. Érdemes lenne, ha csak órákra is ide betérni, hogy az idegenfortend, s 55 évvel később szentelték galmi plakátokról ismert képet, a féL A csodálatos épület mellett Guinigi-család palotájához taráll, pontosabban dód a ferde torony. Már építésekor süppedni kezdett a tőzeges talaj, ezért árkádsorát már úgy építették, hogy az épület szilárd maradjon. Több mint 50 méter magas a torony, elhajlása négy méter. Nemcsak ez a csodálatos benne, hanem hatemeletes árkádsora is, amely az építészet gyönyörű remekműve. Tövében olyan érzése támad az embernek, mintha nem állna egyenesen, akaratlanul dőlni szeretnénk tőle. A végén azért mégis felülkerekedik bennünk a hetozó kőtorony tetején levő lombos fát a maga valóságában őrizze meg az emlékezet. Bemehetnénk Puccini szülőházába, a S. Fre- diano templomba, ahol ifjú korában orgonán játszott. Az autóút betonszalagja kérlelhetetlenül fut tovább Firenze felé, ahonnan vonattal folytatjuk utunkat. A fürge villanymozdonyok az Északi Appennineken át röpítik az utasokat. Számtalan kisebb-nagyobb alagút zavarja a szépséges hegyi táj élvezetét, mígnem hosszú percekig robogunk a hegy belsejében, Európa második lyes térérzet, s a képekről már leghosszabb, 19 kilométeres alagutjaban. A vadregenyes, mely oly jól ismert nagyszerűséget ismét felfedezzük. Repülőgépről térképrészlet a táj, autón vagy vonaton utazva betekintést enged sajátos szépségébe. Pisa és Firenze között, az autósztrádán suhanva, belefeledkezünk az olasz földművelés és kertkultúra számunkra szokatlan jeleibe: a gondosan művelt búza- és kukoricatáblákat gyümölcs- és eperfák övezik, törzseik között csak a város világhírű építmé- dróthálózaton szőlőt futtattak, nyeit: a ferde tornyot és a dómot Aztán jellegzetesen kialakított, néztük meg. majdhogy síkba terített koronájú A város már omladozó várfalai- gyümölcsfák sorolnak, gazdag térnénk/ha az üzem vezetői most Igyuk inkább elő a Békés megyei jnak északi szögletében magasodik mésük messziről piroslik. völgyekkel szabdalt hegylánc lankákká szelídülve Bolognáig nyúlik. Bologna már az első pillanatban belopja magát az ember szivébe. Ahogy kilépünk az állomás- épületből, üde park ölel magához, a bársony pázsitot élénk virágágyak szakítják meg. Az emberek is olyan kedves-barátságosak. Nyugdíjas korú férfit szólítunk meg, igazítana útba. Széles taglej- - tésekkel kísérve magyarázza, merre találjuk a, keresett szállót, majd a biztonság kedvéért elkísér bennünket. (Folytatjuk)
