Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
US7. Január 29. 3 Vasárnap A mikor az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választására készülünk, számbavételt is teszünk, hogy az utóbbi négy év alatt megyénk milyen fejlődést ért el. Minden túlzás nélkül mondhatjuk: az elmúlt ciklus alatt megváltozott megyénk gazdaságpolitikai arculata. Gazdagodott, erősödött megyénk s benne dolgozó népünk. Egyik lényeges feladatunk volt — a megye mezőgazdasági jellegének megtartása mellett — konkrét intézkedéseket tenni, hogy meggyorsítsuk a megyében az ipartelepítést. Főleg olyan ipari üzemek telepítését szorgalmaztuk, amelyek megyénk sajátos helyzetével, a mezőgazdasági termékek feldolgozásával függnek össze. Megyénk gazdaságpolitikai fejlődését a következő számok is igazolják: a beruházások összege 1961 és 1965 között csaknem kétmilliárd forint volt. Ez ötszöröse volt az első ötéves terv és a második ötéves terv előirányzott együttes beruházásának. A termelő jellegű beruházások 32 százalékát az ipar, 45 százalékát pedig a szocialista útra tért mező- gazdaság fejlesztésére fordítottuk. Országos szempontból is jelentős ipari létesítményekkel gazdagodott megyénk. Ilyen többek között az Orosházi Üveggyár, a Békéscsabai Konzervgyár és Hűtőház, a Kner Nyomda bővítése, az Orosházi Tárház, a megyében levő kőolaj- és földgázmezők fejlesztése, bővítése, nem beszélve a meglevő üzemeink korszerűsítéséről, rekonstrukciójáról. Mindezek együttes hatására megyénkben öt év alatt az iparban foglalkoztatottak száma nyolcezerrel nőtt Többször hallani olyan véleményeket, hogy ez mind jó és helyes, de „a mi községünk szempontjából kevésbé bír jelentőséggel!” Pedig megyénk ipartelepítésének programja az egész megye — benne minden város, járás és község — egyetemes érdekeit szolgálja. Vegyünk egy példáit A Békéscsabai Konzervgyár nemcsak munkalehetőséget nyújtott, hanem a mezőgazdaság egészét a belterjesség irányába terelte; amely magasabb jövedelmet biztosít a termelőszövetkezetelmek. Az Orosházi Üveggyár, amely nemcsak Orosháza, hanem a járás egészének új munkalehetőséget biztosított, továbbá munkaalkalmat nyújt a végzett szakembereknek is az üvegipari szakmán belül. Megyénk sajátos adottságainál fogva nagy szerepe van a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságnak. Pártunk helyes agrárpolitikája nyomán erősödtek termelő- szövetkezeteink, növekedtek a terméshozamok az állattenyésztés és növénytermelés területén egyaránt. A termésátlagok növekedésével együtt nőtt termelőszövetkezeti tagjaink jövedelme is. Pártunk és kormányunk gondoskodott arról, hogy a mezőgazdaságban az anyagi és a technikai bázis feltételeinek megteremtésével segítse elő a termelés hatékonyságának növelését. Így lehetővé vált, hogy az elmúlt öt év során 2 milliárd 700 millió forintot fordítottunk a mezőgazdaság fejlesztésére, az anyagi, és technikai bázis megteremtésére. M indez nem maradt eredmény nélkül, a befektetett összegek a magasabb termelésben realizálódtak; az élet és a gyakorlat igazolta a nagyüzem előnyét. Ezt az alábbi néhány termelési adat is bizonyítja. Búzatermelés (megyei átlag): 1956—1960 8,4, 1960—1965 11,5 mázsa; kukoricaátlagtermés (májusi morzsolt): 1956—1960 13,6, 1960—1965 19 mázsa; cukorrépa: 1956—1960 126 mázsa, 1960—1965 csaknem 160 mázsa. A termelőszövetkezeti tagok közösből származó egy évre eső átlagjövedelme 1960 és 1965 között kb. 12 ezer 500 forint volt, 1966-ban pedig kb. 16 ezer forint. Az elmúlt ciklus alatt államhatalmi szerveink, tanácsaink nagy gondot fordítottak a város-, a községpolitikai tervek végreA jelölőgyűlések elé írta: Klaukó Mátyás, a Központi Bizottság tagja hajtására, a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Bár az igényeket és a megnövekedett követelményeket a lakáselosztásban még mindig nem tudjuk kielégíteni, azonban nem lebecsülendő az az állami, szövetkezeti és ma- gánlakásépítés, amit az elmúlt öt esztendőben megyénkben felépítettünk. Ez időszak alatt ösz- szesen 8500 lakást építettünk fel a megyében. Tudjuk, hogy további tennivalóink és feladataink vannak a lakásépítkezés és a lakások igazságosabb elosztását illetően. A tanácsok gazdasági és politikai tevékenységének égjük alapvető területe a város- és községfejlesztés. A községfejleszitési alap felhasználásával elsősorban a lakosság széles rétegeit érintő kommunális ellátottság javítása volt a döntő — az utak, járdák, csatornák, kutak, fürdők építése, a villanj-hálózat bővítése, korszerűsítése; az egészségügyi, a szociális és kulturális szükségleteinek kielégítése. Megyénkben úgyszólván nincs olyan község, amely kommunális feladatok végrehajtásában ne tudna eredményeket felmutatni. A tervidőszak alatt a községfejlesztési alap bővítésére 556 millió forintot fordítottunk. Joggal lehetünk optimisták az elért eredmények alapján, de nem lehetünk megelégedettek. E fejlődés ellenére sok még a tennivalónk; vannak még rejtett tartalékaink, amelyeket jobban, tervszerűbben és arányosabban a nép szolgálatába kell állítani községeink, városaink fejlődése érdekében. A soron következő országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások jelentőségét növeli az a tény, hogy pártunk és kormányunk kidolgozta és az ország- gyűlés 1966 novemberi ülésszakán elfogadta, törvénybe iktatta az új választási törvényt, s a lajstromos megyei választási rendszer he- lj'ét egyéni választókerületi rendszer váltotta fel az országgyűlési képviselők választásánál is. A mostani törvény fő célja: oly’ módon tegyük demokratikusab- bá választási rendszerünket, hogy amikor a választópolgárok a párt és a kormány politikájára szavaznak, közvetlenül az e politikát képviselő személyekre is szavazhassanak. Maga ez a tény nagy trzalmat jelent a kormány részéről a választópolgárok irányába. Ugyanakkor növeli a választók és a választottak felelősségét is. J elentősen növeli a képviselők felelősségét az egyéni választókerületi rendszer mindenekelőtt azáltal, hogy a képviselőknek az országgyűlésben végzett konkrét tevékenységük mellett a képviselői megbízatás egyben állandó kapcsolatot jelent a választókkal. Része ennek a kapcsolatnak az is, hogy a képviselő köteles rendszeres időközönként beszámolni végzett munkájáról, tájékoztatni a választókat az országgyűlés munkájáról, a hozott intézkedésekről, kormányrendeleteikről. A képviselő kötelessége az adott választókerületen belül segíteni, támogatni a községpolitikai, gazdasági és kulturális, s a községfejlesztési feladatok eredményes végrehajtását. A .választók joga, hogy felkereshetik személyesen képviselőjüket közügyekben és egyéni ügyekben is. A képviselőknek kötelessége bizonyos időközönként külön-külön községenként a választókerületi rendszeren belül fogadóórákat tartani, amelyeken a választópolgárok tanácsait, segítségét kérik ügyes-bajos kérdéseik elintézésében. Megyénk dolgozói nagy meg- nyugvássál, örömmel és bizalommal fogadták és fogadják az új választási törvényt, amely a szocialista demokratizmus továbbfejlődését jelenti. Érthető a dolgozók öröme, hiszen a felszabadulás előtt megyénkben sem volt soha — az 1919-es dicsőséges Magyar Tanácsköztársaságot kivéve — demokratikus választási jogrendszer. A felszabadulás előtt a választópolgárok jogait különböző feltételekhez kötötték; adózáshoz, iskolai végzettséghez, vagyoni helyzethez, nem beszélve a nőkről, valamint a nyílt szavazásról és így tovább. Nem véletlen, hogy e korlátozások következtében például az 1925-ös választásoknál a felnőtt lakosságnak mindössze 27 százaléka élhetett szavazati jogával. Ezzel szemben az előző, az 1963-as ország- gyűlési és tanácsválasztásaink során hazánkban több mint 7 millió 100 ezer ember élt szavazati jogával. Akadnak egyesek, akik csökkenteni szeretnék az új választási törvény jelentőségét, bár kénytelenek elismerni, hogy ez újabb fejlődés a szocialista demokratizmus útján, de hozzáteszik, hogy igazi demokrácia csak ott lehet, ahol többpártrendszer van. Pedig a többpártrendszer soha nem volt és nem is lesz ismérve a demokráciának. A demokrácia alapját nem a többpártrendszer, hanem a következő tényezők határozzák meg: Mityen a társadalmi rendszer: tehát a munkások, parasztok államhatalmáról vagy pedig a tőkések, a kisebbség ■ diktatúrájáról van-e szó; milyenek a társadalmi viszonyok; szocialista társadalmi rendszer van-e az adott országban, amelynek lényege a termelő- eszközök társadalmi tulajdona, vagy pedig magántulajdonon alapuló tőkés társadalmi viszonyok az uralkodóak. Szóval: a demokrácia lényegét az határozza meg, hogy az adott országban kié a hatalom. Nálunk a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma van, és ez, csakis ez az államhatalmi típus biztosítja a dolgozó tömegek demokráciáját, ez, csakis ez biztosítja a dolgozó tömegek részvételét a törvény- hozásban, a közügyek intézésében; a vállalatok, intézmények, társadalmi szervek sok irányú tevékenységében. Csak a munkások és parasztok államhatalma biztosítja a dolgozó tömegek aktív részvételét az államhatalmi szervek munkájában. Vegyünk egy példát hazánk fejlődéséből. A felszabadulás előtt a Horthy-M agyarországon volt többpártrendszer, ennek ellenére a polgári demokrácia követelményeinek sem felelt meg a választójogi törvény. Mi közt választhattak a dolgozó emberek, ha egyáltalán kaptak szavazati jogot? Aközí, hogy melyik tőkés vagy földbirtokos kapjon mandátumot, melyik tőkés vagy föld- birtokos nyújt valamiféle alamizsnát a választási komédia alatt a tömeg megtévesztésére és félrevezetésére, melyik tőkés vagy földbirtokos lesz az a „jószívű”, hogy egy kis munkalehetőséget biztosit a városi munkanélkülieknek, vagy a falu nincstelenjeinek. Hogy ebben az időszakban az igazságtalanság, a dolgozó tömegek kizárása a választásokból, joguk sempübevé'.ele milyen mértéket öltött, annak fényes bizonyítéka és példája az a számtalan szervezett harc, amelyet megyénk dolgozói a felszabadulás előtti időkben folytattak jogaikért, amely harc nemegyszer halálos áldozatokat is követelt. Békéscsabán, Orosházán, Endrődön, Csorváson és más községekben a választások ideje alatt nemegyszer a kivezényelt csendőrségnek és rendőrségnek kellett védeni az uralkodó osztály érdekeit. z volt a múltban! És mi volt a legutóbbi választásoknál, a mi szocialista társadalmi rendszerünkben, 1963- ban? A szocialista demokrácia, a dolgozó tömegek jogainak érvényE> re juttatását bizonyítja az a tény, hogy a választóknak több mint 97 százaléka élt szavazati jogával és több mint 98 százaléka a Hazafias Népfront jelöltjeire adta le szavazatát. Közismert, hogy az Egyesült Államokban jelenleg kéípártrendszer van, de senki sem állíthatja, hogy ott a munkások és parasztok államhatalma van, s a dolgozó tömegek széles demokráciája érvényesül. Mindenki előtt ismert tény, hogy ott a tőkések, a kisebbség diktatúrája érvényesül és a tőke parancsol. Ahol a burzsoáziának több pártja lép fel a választásokon, nem jelent mást, mint azt, hogy a választás csupán abban jelent döntést, hogy a burzsoáziának melyik pártja tartja fenn a kormányzó párt szerepét és biztosítja a fokozott kizsákmányolást. A tőkés társadalomban bármennyi burzsoá párt van, abban teljes az egység, hogy korlátozzák a dolgozó tömegek választásokban való részvételét, főleg a parlamenti törvényhozási képviseletét. E tekintetben említhetjük Olaszországot, Angliát vagy más tőkés országot. Hogy a burzsoá politikai pártok között milyen kevés a különbség, az tapasztalható volt a legutóbb az Amerikai Egyesült Államokban végbement választásoknál. Mi is volt ott tulajdonképpen? A legutóbbi választási hadjáratban Johnson pártja került ki győztesen és maga Johnson a választási kampány időszaka alatt számtalan fellépésében béksszóla- mokat hangoztatott. És mi van a választások után? Johnson és pártja a gyakorlatban a háborús uszító Goldwater politikájának megvalósításáért dolgozik és tevékenykedik. Ennek fényes bizonyítéka az Amerikai Egyesült Államok áltál folytatott agresszív népellenes háború, amit a hős vietnami néppel szemben folytatnak. Íme a többpártrendszer példája! Ebben nem a többség, a dolgozó tömegek demokráciája érvényesül, hanem a kisebbség, a tőkések diktatúrája. Ezeknek a burzsoá politikusoknak, akik tőlünk a többpártrendszert kérik számon, nem az fáj, hogy nálunk egypártrendszer van, hanem az, hogy ez a párt a munkásosztály pártja, a dolgozó nép pártja, amely a legszélesebb demokráciát biztosítja a dolgozó tömegeknek. Amikor hazánkban megszűnt a kizsákmányoló osztályok uralma és a hatalom a dolgozó nép kezébe került, választójogosulták lettek a munkások, a dolgozó parasztok, köztük nők és fiatalok, a dolgozó tömegek milliói. Csak ekkor vált lehetővé, hogy a társadalom dolgozó többsége a maga jelöltjeit küldje az államhatalom választott testületébe azzal a megbízással, hogy ott a nép érdekeit képviselje; csakis ez tette lehetővé, hogy az országgyűlés, a Parlament padjaiban munkások, munkásnők, dolgozó parasztok és parasztasszonyok, a néppel tartó értelmiségiek, a népből származó politikai és társadalmi vezetők foglaljanak helyet. Csakis ígv vált lehetővé, hogy a megyei, járási, városi és községi tanácsokban, azok választott gze~ r ■'íKo-n c és tízezrek vegyenek részt a közügyek intézésében, a vezetésben, az irányításban, a határozatok meghozatalában és végrehajtásában. Az új választási törvény demokratizmusát bizonyítja többek közö'.t az a tény is, hogy a választópolgárok ezrei és tízezrei konkrétan vesznek részt a választási munkában. Megyénkben január 23-án a Hazafias Népfront-bizottságok kiválogatása és javaslata alapján megalakulták a választási bizottságok. A választás egészének munkájában, a különböző választási szervekben megyénkben csaknem 14 ezer ember tevékenykedik és dolgozik. A választás egyik kiemelkedő felelősségteljes munkája a jelölőgyűlésekre hárul. Az új választási törvény lehetőséget nyújt a több jelöltre is. Ez a szocialista demokrácia további szélesítésének szintén igen lényeges kérdése. De a több jelölt lehetősége nem ugyanolyan értelmű a szocialista államban, mint a tőkés országokban. A polgári demokráciában a választás általában abban dönt, hogy milyen politikai pártok kezében legyen az államhatalom, lényege: pártok versengése a szavazatokért. A személyi jelölés csupán a pártok belső ügyeként kerül a választók elé. Ezzel ellentétben, érthetően a mi rendszerünkben, a szocialista társadalomban más értelmet nyer a jelölt személye is. A választók abban döntenek, hogy a nép érdekeit szolgáló politikát ki képviseli jobban, személy szerint ki alkalmasabb a nép érdekeinek országgyűlési vagy tanácsi képviseletére. Meggyőződésem, hogy társadalmunkban az új választási törvény alapján is csak az kaphatja meg a választók többségének szavazatát, aki a párt, a Hazafias Népfront politikáját képviseli, a szocializmus építésének programjával áll a választók elé. M egyénkben 15 országgyűlési képviselőt és 3594 tanácstagot kell jelölni, illetve megválasztani. A jelöltek között bizonyára lesznek munkások, parasztok, értelmiségiek, nők, fiatalok, kisiparosok, párttagok és pártonkívüliek, egy azonban tény, hogy mindannyian a Hazafias Népfront jelöltjei lesznek. Lehet, hogy egyes választó- kerületekben vagy körzetekben több jelölt is lesz, de a politika, amit a jelölt képvisel, amellyel fellép, csak egy lehet: a szocializmus teljes felépítésének programja. És ha igaz az a tény — mint ahogyan igaz —, hogy a szocializmus építésének programja a dolgozó tömegek, a nép programját jelenti, akkor igaz az is, hogy a jelölteknek minden szinten a tiép programjával kell fellépniük, a szocializmus építésének ügyét szolgálniuk. A nép programjának támogatása, valóra váltása a legszélesebb dolgozó tömegek demokráciájának programját is jelenti. Pártunk IX. kongresszusa után tovább nőtt, erősödött, szilárdult a tömegek bizalma a párt és a kormány politikája iránt. A bizalom alapját az adja meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa megerősítette, jóváhagyta immár tíz év óta követett töretlen politikai vonalvezetését. A kongresszus jóváhagyta és továbbfejlesztette gazdaságpolitikánkat; a párt kezdeményezte és a nép elé bocsátotta a gazdasági mechanizmus reformját, amelynek feladata többek között a szocializmus építését gyorsítani, a szocialista termelési viszonyokat erősíteni és szilárdítani; elősegíteni a termelés hatékonyságának növelését minden szinten. A kongresszus jóváhagyta és megerősítette az agrárpolitikai intézkedéseket, melyek a mezőgazdaság továbbfejlesztése szempontjából rendkívül nagy jelentőségűek. A kongresszus bátor intézkedéseket tett dolgozó népünk anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésével kapcsolatosan (tsz-nyug- díj, gyermekgondozási segély, munkanap-csökkentés stb.), s növelte a pártkongresszus jelentőségét és fontosságát az a tény, hogy hazánkban napirendre került, mindennapi gyakorlattá vált a szocialista társadalom teljes felépítése. A kongresszus nagyszerű programot adott egész dolgozó népünk számára s ennek valóra váltásával tovább erősödik, gazdagodik hazánk. Ezért a programért érdemes újabb erőfeszítéseket tenni, érdemes harcba szólítani ~gész dolgozó népünket végrehajtásáért. Ennek igenlését jelenti, •mikor a dolgozó tömegek a Hazafias Népfront jelöltjeire adják szavazataikat
