Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
19*7. Január 29. 4 Vasára»# A fúvószenekar Szegény kollégista diákok! Reg- ' gél ébresztő, utána a többi, mert 8-kor kezdődik a tanítás; aztán délután meg este, meg hajnalban, I meg mindig az a házirend... Sze- J gény kollégista diákok! Nem it i- gyel benneteket senki, mert az unalom emészti fel harsogó ifjú- 1 ságiakat, életetek legszebb éveit1 töltitek zárt, rideg falak között, I mint a karthausi barátok... Nem' irigyel benneteket senki, csak — a bejárók. Nyitott könyveiteken keresztül repkednek színes fantáziátok paradicsommadarai, s az unalom, a rideg puritánság ó- konzervctív penésze fakítja arcotok színét, tompítja szemetek fényét... Ilyeneket gondolok, ahogy keresem Békéscsabán a „vizes-hidas” technikum diákjainak kollégiumát, s a bejárati ajtót. Szomorúan nyikordul a vaskapu; az épület kedvrabló szürkeséggel áll a távoli udvaron; ablakfényei hasztalan küszködnek a téli este tompa sűrűségével. Reményvesztett napost várok, míg törlőm a latyakot ázott cipőmről; helyette vigyázzban álló katonás fiatal hang tulajdonosa kérdez: — Kit tetszik keresni? — A zenekart... — Erre tessék! — vezet. Udvarias, ajtót nyit előttem. Hangszerek hangjai csalogatnak; olyan, mintha egy koncertterem vará- \ zsolódna hirtelen ide. A köd, a • szürkeség kint maradt; a villany- fényes társalgóban mintegy húsz diák hangólja rézhangszerét, forgatja a partitúrát, csak a karnagyra várnak, meg is jelenik: — Tóth-Badsó Lajos — nyújtja a kezét. A tanulók egy emberként állnak fel beléptekor; jelentik, mindenki itt van. Fúvószenekar ez a javából, így ránézve, hiszen minden hangszercsoport képviselve van. A kottala- pokon Verdi, Erkel, Johann Strauss felírások. —Strauss: Cigánybáró — mondta tömören a tanár úr, s felcsendül a mű, ez az immár klasszikus operett. Nézem az arcokat; i zene iránti, a művészet iránti Áhítat; a koncentrálás redöi az arcokon; s a zene jellemnemesítő fénye a szemekben. Csak fél szavakat mond a karnagy: — Jancsikám, szelelsz... Ezt a netben a karmester. — Nyolcéves koruk óta muzsikálnák, de még ma is összetévesztem őket. — Pedig én vagyok az idősebb tíz perccel — mondja Duna János. — Nem véletlen, hogy a tanulmányi eredményem is jobb az öcséménél három tizeddel... — Keskeny arcú fiúk, a harmadik osztályt végzik; a tanulmányi eredményt emelhetnék még jó pár tizeddel, az ötösig éppen elég a lehetőségük. Rózsás arcú, szemüveges fiú Kelemen István; vékony ujjai könnyedén repkednek a trombita billenytűin; Erkel Bánk bánjából játszanak részletet: „Hazám, hazám, te mindenem...” tisztán szól a dallam hangszerén: „Szép értéd élni...” Az örökszép melódia ünnepiévé teszi a pillanatot; elfelejti az ember, hogy műkedvelő diákok próbáján van, a dallamgazdag ária megtölti érzés- világukat játékuk közben, a hallgatót meghatja.» Az élmény hatása alatt szótlanul ballagok a folyosón a tanár-karnagy mellett; a zenekar tagjai (néma menet) vonulnak a szilenciumra. — Meghívást kaptunk Budapestre a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium hirdette kulturális versenyre. A „Cigánybáró” keresztmetszetével indulunk. Áprilisban vetélkedünk. El sem hinné, milyen rendesek a gyerekek... — Megáll egy pillanatra. — Ha szükséges sűrített próbákat tartani, természetesnek partják, hogy lemondjanak a kimenőről... Benyitunk a tanulószobába. A zenekar tagjai elvegyültek már a többi tanuló között. Könyvbe, füzetbe mélyednek. Keresem köztük Erkel, Verdi megszólaltatóit. Nem látom őket; hová lettek? Vagy az csak hallucináció volt, az előbb? Nem, ott vannak az ikrek; egyforma kötésű könyvbe mélyednek." Kint az utcán sűrű a köd. Visz- szanézek az épületre, ablakainak fénye bátortalan, falai pedig szürkék, ridegek. De csak kívülről... T. F. Tsz-vásár Kamuion Mint minden, nyelvűnk is váltó, zik. Sok olyan szót vonunk ki a forgalomból, ami mögött már nincs jelentéstartalom; és sok olyan új szót, szóösszetételt alkotunk, amely egy 40 éve meghótt, de most hirtelen feltámadt ember számára ismeretlen lenne. Például ez: tsz-vásár. Tulajdonképpen nem a tsz-t viszik vásárra, éppen ezért még egyelőre sem túlságosan jó ez a szóalkotás, szóval, nem viszik a tsz-t vásárra, főleg a kam útiak, mert egy Isten világáért sem adnák el. Többről van itt szó még forintban is kifejezve, több mint 6 millióról. Ennyit osztott ki a kamutá Béke Termelőszövetkezet a tagjainak a napokban és erre az alkalomra pakolt ki a békési 30-as számú bolt is szebbnél szebb divatos ruhadarabjaival, igazi perzsaszőnyegeivel, mélyfeketén csillogó csizmáival és még a jó ég tudná felsorolni, mennyi szépséggel. Tsz- vásár. Igen, vásár a termelőszövetkezeti tagok számára, akik éltek is a vásárlás adta lehetőséggel. Mert nagyon kedves figyelem a kereskedelem dolgozóitól, hagy a János bácsikat, Juli néniket, a Jancsikákat és Juliskákat fáradságos utaktól, cipekedések- től kímélték meg ebben a hol zord, csikorgóan hideg, hol latyakos téli világban. Meg ki is tudná cipelni azokat a fene nehéz ágybetéteket, matracokat is?! Szóval, a kereskedelem alaposan kivonult, de nem, mint a honfoglalok, sátorban ütötték fel tanyájukat erre a másfél napra, hanem a kultúrház nagytermében. Valóságos világvárosi nagyáruházát varázsoltak a rutinos, ügyes kereskedők, akiket erre az alkalomra a megye különböző városaiból, községeiből toboroztak össze. — Tessék parancsolni... Legyen máskor is szerencsénk... Viszontlátásra! — Valóságos kis kamuti Corvin Áruháznak hatott; főleg az a sürgés, forgás, nyüzsgés. Csak úgy fél szavakat kaptunk él, hogy néztük a mosolygós arcú vásárlók tarka-barka forgatagát. A 42 éves Kov’ "s János, hat gyermek apja valóságos „felújítási munkálatokat” végez gyermekei ruházatában. Egy fekete, csontos arcú Satal férfi a parkettán térdel, s szőnyegeket válogat, egymás mellé rakosgatja őket, néha elmélázik egy pillanatra. Szinte látom, hogy képzeletben a bútorokat rakosgatja, variálja. — Mennyiért vette, kedves bátyám, ezt a szép csizmát? —fordulok egy szálfaegyenes, ősz ba- juszú bácsihoz. — Vót, amennyi vót; nem tudom pontosan mennyi, hétszáznál j többe kerűt, az a fontos, hogy jó a láibomra... Na, Isten áldja ma- | gát — mondja keményen, önérze- ! tesen és otthagy. Gondoltam, könnyű is így önérzetesnek lenni, ! hiszen a pénztárnál a lánya fize- 1 tett, de aztán felvilágosítottak, 1 hogy ez a bácsi nemcsak, hogy Magyar alkotások a monte-carlói tv-fesztiválon Monte-Carlóba a VII. nemzetközi televíziójáték fesztiválra a Magyar Televízió képviseletében szombaton elutazott Szűcs Andor, az irodalmi és drámai főosztály vezetője és Dobos István, a külügyi osztály vezetője, aki tagja a zsűrinek. A január 31-én kezdődő fesztiválon a világ csaknem valamennyi televíziós társasága képviselteti magát. A Magyar Televízió 3 művet mutat be: Venturi—Sipos Tamás, Makk Károly rendezésében készült, „Germán vakáció” és Sartre: „Temetetlen holtak” című drámája, Szinetár Miklós rendezésében, valamint a „Memento” című antifasiszta összeállítás képviseli hazánk tv-játékmű- vészetét. (MTI) i annyit keres, mint a lánya a isiben, hanem még a fiánál is többet. Csak odaadta a pénzt, mert I az asszonynépeknek külön élvezet I az, hogyha pénzt éreznek a kezükben. Itt jutott eszembe az a másik gondolat is, hogy tulajdom- I képpen az a pénz, azok a ropogós I százasok inkább csak olyan jelképek. Szimbolizáliák azt a munkát, amit egész évben becsületesen végeztek a kamuti Béke gazdái, tagjai. A termelt javakból visszaveszik azt a részt, válogatva önérzetesen, de jogosan, amit megtermeltek úsy, hosy búzában, tojásban, egyéb terményben odatettek az emberek asztalára — a kereskedelmi dolgozók asztalára is. A pénz itt csak forma. De jólesik önbizalommal kihúzni a lajbi zsebéből a köteg százast, és átcserélni tükrös csizmára, fehér gallérú piros kabátkára vagy akár kétezer forintos pfer- ' zsaszőnyegre. Meghívták a kamuti vásár eladóit házakhoz aludni, hogy pihenjék ki éjszaka fáradalmaikat. Nem fogadták él a kedves invitálást a dolgozók, ott aludtak áruik között. A pulton vagy a pult alatt. Nem szeretnék most nagy és üres szavakat mondani, de az történt, hogy erre a rövid időre minden vonatkozásban eltűnt a különbség város és falu között, mert a második napon délben azért csak megvendégelték a tsz-tagok a kereskedőket és jó étvágyat kívántak az igazi jó falusi pörkölthöz, falusi fehér kenyérhez, meg a sörhöz, meg a feketéhez. Hogy is mondta az egyik eladó? Azt hiszem, így: — Érdemes lenne egy nappal meghosszabbítani még a vásárt. Kedvesek az emberek, van ízlésük, öröm nekik eladni, öröm ilyen helyen kínálni a portékát Mi még csak ennyit teszünk hozzá: az új fogalom nemcsak azért modern és hasznos, mert ebben a kis faluban több mint 100 ezer forint értékű ruhát, cipőt, szőnyeget vásároltak a föld munkásai, hanem az a plusz, amit emberségnek nevezünk. Az a szívközelség, ami kialakult a kereskedelem dolgozód és a kamuinak között. Külön köszönet illeti azt az embert, aki új fogalmat j teremtett: a gazdag tartalmú tsz- vásár fogalmát. Temyák Ferenc részt tessék kérem kiemelni szép tónussal... — Értik, érzik a muzsikát. Nézem a vadászkürtösöket, olyan egyformák, mint a hangszereik. — Ikrek — mondja mosolyogva a rövid kis szusszanásnyi szüFiatalok szai alóver senye Békésen A Nagy Októberi Szocialista [ Forradalom 50. évfordulója je- j gyében gazdag kulturális prog-1 ramot állítattak össze. Ennek i egyik kiemelkedő eseménye lesz a ma délelőtt fél kilenc órakor Békésen kezdődő falun élő fiatalok I. megyei szavaló versenye. A szavalóversenyen — melyet a község művelődési házában rendeznek meg — ötvenkilencen vesznek részt, közöttük az eddigi vetélkedőkről is már jól ismert fiatal szavalok. A Kunszentmártoni Ruházati Ktsz azonnali belépésre varrógép- j műszerészt keres felvételre. | Fizetés megegyezés szerint. Útiköltséget felvétel esetén térítünk. Jelentkezni lehet a központi irodában. Kunszentmár- ton, Marx Károly u. 3. 118505 I. Zubov—L. Perov — A. Szergejev: sor titka Fordította: Bányász Béla 10. Majdnem egy év telt eL Nem keresett senki. És egyszer csak beállított a „vendég”. Két héttel ezelőtt, vasárnap történt. Vadászatról jöttem hazafelé. Az erdei út elágazásánál utánam kiáltott valaki. Megfordultam. Egy ember a jelvényt mutatta az Eiffel-torony másával: — „Nem ön vesztette el?” A vér az arcomba tódult. „Szóval, eszükbe jutottam”. Megkérdeztem: „Ki ön?” „Ezt önnek nem kell tudnia. Holnap már nem leszek a városban. Hallgasson és cselekedjen: bármilyen indokkal Moszkvába kell utaznia. Ha nem küldik hivatalosan, akkor hivatkozzék arra, hogy beteg valamelyik közeli ismerőse. Ha két hét múlva nem lesz Moszkvában, magára vessen”. „Nem tudok most Moszkvába menni. Nem küldenek”. „Vegyen ki fizetés nélküli szabadságot, keressen megfelelő indokot Amikor megérkezik, a Leningrad filmszínház előcsarnokának telefonfülkéjében a belső oldalra írja fel: Szása -jr Mása = szerelem. Ne próbáljon meglógni. Megtalálják!” Hallgattam az utasítást és becsületszóra nem akaródzott utazni, megfogtam volna ezt az alakot... De tudtam: nem lehet Miután hazatértem, arra gondoltam: „Jó lenne, ha az igazgató nem engedne el.”. Aztán reggel az intézetben közölték velem, hogy Moszkvába hívnak, Kruglov professzor telefonált A professzor egy szerkezet tervét hozta Kruglov professzornak. A szerkezet jó, csak ez ne lenne. — Izgulok, meg tudom-e játszani, amit kell. Mert hogy nem értek ilyesmihez. — Nem jól beszél. Kell, hát megcsinálja. Gondolom, hogy valaki találkozni fog önnel. A telefonfülkében járt már? Nem? Még ma írja oda a kívánt szöveget. Ne felejtse el: Szása + Mása. A találkozást követő nap jelentkezzen telefonon. Majd megmondom, hol találkozunk. Az ügynök nem sokáig váratott magára. Az, hogy ki közölte vele, hogy Konsztantyin Petro- vics az Ermitázs Színházban hallgat valamilyen néger énekest, titok maradt. Mikor a tudós kifelé jött a színházból, a parkban ma?as, széles vállú, atléta termetű férfi lépett hozzá és megmutatta a jelvényt az Eiffel- toronnyal. „Nem ön vesztette el?” A professzor, bár készült a találkozásra, meglepetten nézett oldalra és bután kérdezte; — Ki mondta önnek, hogy az Ermitázsban vagyok? — Ne kérdezősködjön. Nekem van kérdésem: miért nem jelezte megérkezését? — Vegyük az incidenst elinté- zettnek. Írjuk a tudós szórakozottságának rovására és foglalkozzunk az üggyel. Először is kértek, adjam át önnek ezt a szerény ajándékot Fényképalbum. Emlék arról az éjszakáról... Tessék, fogja meg. — Már majdnem nyújtotta az albumot, aztán meggondolta magát. — Elnézést. Előbb még a másik dolog jön. Ez a kettő ikerpár, egyik a másik nélkül nem élhet. Az „Atléta” mosolygott szellemességén. — Hallgasson figyelmesen, ön járatos Kruglov kísérleteiben. Mi is ismerjük a problémakört és még valamit De pontos adatok kellenek a kutatásról. És az Önök szibériai intézetéről is. Remélem, rendelkezésünkre bocsátja... három nap múlva találkozunk a 3-as trolibusz Csehov utcai megállójánál, a Puskin tér mellett, 19 órakor. Ptyicin hallgatja a professzort és latolgatja az egyenletet az ismeretlenekkel. Van még néhány. Valamit már tudnak, pontos adatokat kérnek. Vajon mit tudhatnak? Ki adta ezeket az adatokat? Az, aki értesítette az ügynököt, hogy a professzor az Ermitázs Színházban van. Valamikor Ptyicin is tudományos munkát végzett. Jól tudta, mit jelent ez a valami. Mikor aspiráns volt, azt mondta neki & professzor: jó elemzőkészséggel rendelkezik, ez fontos a kutatónak. Eszébe jutott a téma és nevetett: egészen más területen hasznosítja ő ezt az elemzőkészségét Igaz, az elején nem volt szíve szerint való, csak azért csinálta, mert ezt kérték tőle. De aztán belejött Elővette a dossziéjából a Pjotr Makszimoviccsal folytatott beszélgetésről készített feljegyzéseit. Ismét felkeltette a figyelmét, hogy Jegorov másodszor is találkozott azzal az emberrel, aki a horgászfelszerelésért jött.. Véletlen, hogy az üzletből a lány után az „Atléta” jött ki? És ha nem az?... — Konsztantyin Petrovics, amikor az „Atlétá”-val találkozik, mondja neki, hogy a legújabb adatokat Kruglovtól szerezheti meg, aki önnek jó ismerőse, de a beszélgetésnél zavarja önöket legközelebbi munkatársa, Jegorov, aki előtt a professzor tartózkodó... — Igen. Megmondom neki és azután? — Nyugalom. Tartson ki. Az „Atlétá”-val el kell ezt hitetnie. Mondja neki, hogy csütörtökön hosszabb ideig beszélget Krug- lovval... Persze akkor, ha nem zavarja önöket Pjotr Makszimo- vics... Sok sikert. Péntek reggel Ptyicin telefonált Pjotr Makszimovicsnak és találkát beszélt meg. (Folytatjuk)
