Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

198?« Január 2Z. 4 Vaeáma» Világszínvonalon álló eredmény a békéscsabai Lenin Tsz baromfitelepén TAVALYELŐTT ÉPÜLT FEL a békéscsabai Lenin Tsz baromfi­telepé. A munka egy része áthú­zódott a múlt évre, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy nemcsak kezdetnek, hanem folytatásnak is nagyszerű eredményeket értek el a gondozók Timkó Rudolf vezeté­sével Akik még nem jártak a Békés­csaba és Kondoros közötti útsza­kaszon, azoknak mondjuk, hogy a városból kiindulva, mintegy G kilométerre láthatják'majd a ha- talmaSi 25 millió forintos költség­gel épült baromfitelepet, ahol 11 fő- és 7 melléképület, vagyis 8 tojóház, egy csiba- és két jérce- nevelő meg kisebb-nagyofoto rak­tárhelyiség emelkedik. AZ ELSŐ 12 EZER DARAB­BÓL álló csdbecsoport tavaly feb­ruár 2-án érkezett az új telepre, s ezek július 1-én már megkezd­ték a tojásrakást Azóta is jól ,szorgoskodnak”. Annyira, hogy gondozóik év végéig; vagyis hat hónap alatt 1,2 millió tojást szed­tek össze tőlük. A tyúkonkénti utlag'terrr.elést akár felesleges is említeni, 240 darab volt. A máso­dik csoport csibe október elején, a harmadik pedig most kezdi a tojásrakást. Közben nevelkedik a negyedik csoport. Ugyanis az év minden negyedében érkezik 12 ezer csibe, s ahogy nőnek, úgy kerülnek a jércenevelőbe, onnan a tojóházba. Az egyéves kort el- órp tyúkok sorsa a fazék vagy a lábas. Ugyanis akkor már átad­ják őket a baromfifeldolgozó vál­lalatnak. Az a csoport, amely má­sodikként érkezett, október elejé­től év végéig félmillió tojást ter­melt, így a versenyben fej-fej mellett végzett Kondorosi Tamás- né és Faragó Mihályné. A tojóál­lomány gondozóinak sincs könnyű dolguk, de erre majd később té­rünk vissza. Mutassuk be most a csibe- és a jércenevelőket. Szám szerint heten vannak, s Fetró Istvánná vezetésével beneveztek a szocia- i Ista brigádmozgalomba. Timkó Rudolf telepvezető szerint min­den bizonnyal elnyerik a szocia­lista címet, hiszen az előírt 5 szá­zalékos elhullás helyett 4 száza­lékot vállaltak, s ehelyett mind­össze 1 százalék volt a csibeel­hullás nyolchetes korig, nyolche- ;.es kortól öthónapos korig pedig ;0,7 százalék. Dicséret érte Pefcró Istvánnénak, Varga Máriának, Hrábovszki Mihálynak, Borek Ist­vánnak és a többieknek. A külön­böző szakfolyóiratokat búvó Tim­iié Rudolf szerint ez sokkal jobb eredmény, mint a Starcross—238- as baromfifajtát kitenyésztő Sehawer amerikai cég elért, az ugyanis hatéves átlagban 3—3.4 százalékos elhullást mutatott ki az öthónapos kort elérő baromfi­állományból. SOKAT SZÁMIT AZ, hogy a keltetőállomás minőségileg is fe­lelősséget vállal a szövetkezethez küldött naposbaromfiért. Az épü­letek is korszerűek. E két ténye­Várjunk, de meddig? Méhkerék új lakótelep lako­sai ezzel a kérdéssel fordultak szerkesztőségünkhöz levélben, hogy ugyan mikor k:,p a köz­ség ezen része villanyt. Mint írják, a községi tanács meg­ígérte, hogy legkésőbb 19C6. december 31-ig villany lesz minden lakásban. Sajnos, már 1967-et írunk, de se híre, se hamva a villanynak. A vezeté­ket már kifeszítették, csupán az oszlopon múlik a hálózat bővítése. Kérésük, hogy a köz­ségi tanács mielőbb orvosolja panaszukat. Nem sokat kérnek, reméljük, tslj esi iihetö. zőnél azonban többet ér az, hogy hozzáérfcőek és lelkiismere­tesek a gondozók. És most térjünlc vissza a tyú­kok gondozóira. Nagy Mihályné tavaly G13 ezer tojást szedett ösz- 3Z3 a gondozására bízott ötezer tyúktól. A szó szoros értelmében össze kellett szednie, s nagy ré­szét, mintegy 400 ezret a földről., Ugyanis a tojófészkek típusterv alapján készültek, s ezek nem megfelelőek. Egyrészt a tyúkok se szívesen mennek bele alom hi­ányában, másrészt az onnan ki­szedett tojások jó része összetörik,- más része pedig olyan szennye­zett, hogy alkalmatlan exportra. Tavaly legalább 50 ezer tojás tört össze, amit 1,70—1,80 forint he­lyett 80 fillérért volt kénytelen értékesíteni a szövetkezet. Ab idén, ha teljesen üzemel a telep, akkor félmillió forint kiesésre le­het számítani, amennyiben nem cserélik ki a tojófészkeket. Kcx- nyén a termelőszövetkezet veze­tői kidobták a típusterv alapján készült tojófészkeket s helyette sokkal célszerűbbet, alommal el­látottat alakítottak ki. Timkó Ru­dolf elment megnézni, s azóta ta­nakodnak, hogy mi történien a 8 toióház nyolcezer forint költség­gel épült tojófészkeivel. SAJNOS, A TERV KÉSZÍTŐ­JÉVEL és a terv jóváhagyóival nem lehet megfizettetni az átala­kítást. Ennek ellenére megpróbál­ják, mert havonta legalább 30—40 ezer tojás törik el, ennyi ezer fo­rint kiesést okozva. A népgaz­daságnak is hátrányos az, hogy a tojás jó részét nem értékesítheti külföldön. Azon is töprengenek a szövetkezet vezetői, hogy meg­oldják a tojóházak téli fűtését, ugyanis az eddig elért tyúkon­kénti 240 toiás, s a műit évre ter­vezett 2 millió forint helyetti 3 milho forintos tervteljesítés nem a plafon még. Mindenesetre csök­kenti a to.iáisterm elést az, hogy egész télen jégvirágosak a tojóház ablakai. A tyúkok olyan hidegben vannak, hogy gondot okoz a szel­lőztetés is. A jéroék sincsenek jobb helyzetben. Ugyanis a Mező­kövesdi Gépjavító Állomás még mindig nincs készen a két jérce- nevelő fűtőberendezésének felsze­relésével, pedig a határidő miár tavaly decemberben lejárt. fl. Zubov—L. Perov — fl. Szergejev: sor titka Fordította: Bányász Béla 4. — Rendelkezzék velem kedve szerint. Remélem nem marad adósom Moszkvában. — Készül hozzánk? — Igen, tapasztalatcserére... És megnevezett *egy jelentős moszkvai intézetet, ahol valószí­nű, lehetővé teszik számára a munkálkodást. Kezdetben Pjotr Makszimo- vics nagyon is elégedett volt ka­lauzával. Csak az idegesítette kissé, hogy Kari egész idejét le­foglalta és egy estét sem tölt- hetett együtt az általa vezetett delegáció tagjaival. Ma színház­látogatás, holnap — kirándulás a város szélére, aztán vizit vala­melyik professzornál. Pjotr Makszimovics már-már gyana­kodott: mit akarhatnak. De a beszélgetések, melynek részese volt. a tudomány általános kér­déseit. a művészetet, az irodal­mat taglalták. Csak egyetlen egyszer terelődött a szó az ő in­tézetére. Akkor is ő em’ílette valami vita során. De erre már jóval később, a szállodába való visszatérése ulán gondolt a tu­dóst, Üj óriástávcső Rendkívül értékes új mű­szerrel gazdagodott az elmúlt hetekben Európa csillagászata. Amint ifj. Bartha Lajos, az Urá­nia Csillagvizsgáló munkatársa elmondotta, mostanában he­lyezték üzembe Grúziában azt a hatalmas, különleges tükrös távcsövet, amely ebben a tí­pusban jelenleg a legkorsze­rűbb a világon. A távcső, amelynek tükre két méter át­mérőjű, gombnyomásra öt kü­lönböző sebességgel önműkö­dően irányul az égbolt lefény­képezendő területe felé, auto­matikusan igazodik „a csillagok járásához”. Ennek az NDK-ban készült távcsőnek a látótere viszont a különleges optikai megoldás folytán lényegesen megnövel­hető, s így az égbolt nagy terü­leteinek fényképezésére is al­kalmas. Magyar tudományos filmek a nemzetközi televíziós cserében A Magyar Televízió készíti az első filmet abban a sorozatban, amellyel a Párizsban működő nemzetközi rádió-televízió egye­tem a tudománytörténet nagy alakjainak állít emléket. A soro­zat egyes darabjait a különböző országok televíziós társaságai ké­szítik: és viszonossági alapon megkapják és bemutatják a köz­reműködő televíziók. Az első film Semmelweis Ignácról, a nagy ma­gyar orvostudósról szól A nemzetiköri rádió-televízió egyetem egy másik sorozata az ősemberre vonatkozó régészeti antropológiai felfedezések leg­újabb eredményeit mutatja be. A magyar filmesek ebben a sorozat­ban is közreműködnek: az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb ré­gészeti felfedezéséről, a vértessző- lősi leletről készítenek filmet. A kísérője megismertette őt testvérével, Janettal. A csinos, fiatal nő aranyszőke haja rakon­cátlanul terpeszkedett csupasz vállaira, meleg tüzű fekete szeme volt, fehér nyaka néhány apró szeplőveL Halkan megjegyezte: — Ne felejtse el, hódolója va­gyok országuknak, haladó tudo­mányuknak. Pjotr Makszimovicsnak úgy tetszett: Janett érdeklődése nemcsak a tudósnak szólt „Le­het, hogy csak képzelődöm” — gondolta. De eszébe jutott, hogy vacsorakor az asztal mellett olyant súgott neki, amitől zavar­ba jött, s válasza nem a legud­variasabb volt Janett azonban figyelmet sem fordított erre és továbbra is hasonló hangnemben folytatta a beszélgetést. A tudós iparkodott távol maradni tőle, de ő mosolyogva hajtogatta: „Milyen érdekes ön...” A szimpozion vége felé közele­dett. Pjotr Makszimovics úgy tervezte, hogy elvtársaival tölti a hátralevő estéket. Csakhogy Kari meghívta őt otthonába. ~ Janett és én szeretnénk el­búcsúzni Öntől. Szerény vacso­rára hívjuk, szűk családi körbe. Mi és az öregek. A „családi kör” váratlanul leszűkült. A házigazda elkesere­detten mondta; a szülők elutaz­tak a hirtelen rosszul lett nagy­bácsihoz. Hárman ültek az asz­talhoz. Rövidesen eltűnt Kari is — a szülők telefonáltak: a nagy­bácsi állapota súlyos. A RA DIÓBAW UMIOIWN *U. Fa’ usi délután Nem kell egyebet tenni, csak a statisztikára emlékezni és má­ris előttünk a közismert tényál­lás: a televízió' népszerűségben rohamléptekkel közelíti a rádiót. Nemrég láthattuk a képernyőn a milliomodik tv-előfizetőt csa­ládja körében. Egyben azonban sosem lesz versenyképes az utób­bival, az otthonon belüli „min­denütt jelenvalóságban”. A te­levízió parancsolóan követeli, hogy előtte üljünk, vagy ha hir­telen tennivalónk közben el is távolodunk tőle néhány lépés­nyire, fél szemmel mindig követ­nünk kell a képernyőn történ­teket, különben sokat veszít tel­jességéből. Ezzel szemben a rádiónak há­tat fordíthatunk, kimehetünk a szobából, mert hangtávolságon belül vagy hangszórók széthe- lyezésével a lakás bármely ré­szében hallható és követhető a műsor minden része, mozzanata. Meg aztán nagyon sokan van­nak, különösen falun, akik hosz- szú évtizedek során oly erősen kifejlesztették magukban a „rá­dióhallgatás reflexét”, hogy még nem váltottak át egészen (a mo­ziról nem beszélve) a képszerű látás, szórakozás élvezni tudásá­ra. Ezért van • körükben oly nagy népszerűsége még a rádió helyszíni riportjainak is, a hang­játékokról és zenei műsorokról nem is szólva. E sorok írójának a figyelmét is egyik községben hívták fel például a Falusi délu­tánra. — Az jó lesz, azt meg kel­hallgatni — mondogatták. Ügy is volt. A műsort szerkesztő Soly- mosi Jánosnak kitűnő érzéke van ahhoz, hogy látszólag köny- nyednek, sőt túl könnyednek tetsző „anyagból” veretes érté­kűt állítson össze. Például a Hegyi Füstös István által beik­tatott Kárba veszett kötekedés című rész így, dal-egyedekből kész formává kovácsoltan, igen kedves és hatásos szerelmi enyelgő játékká teljesedett. Ha­sonlóképpen olyan dalok és nó­ták, melyek egymásukban ta­lán nem keltettek volna külö­nösebb érdeklődést a rádióhall­gatókban, Solymosi János szer­kesztő: Zenés falunaplója képé­ben eleven falusi életet varázsol­tak a mikrofonba. Vagy ki ne hallotta volna már Bihari ver­bunkosait A Falusi délután ke­retében mégis többet tudhattunk meg róluk azáltal, hogy szerző­jüket és korát — zenetörténeti epizódok, intimitások beszövése által — a rendezés egész közel hozta hozzánk, az eddigieknél is nagyobb megbecsülést keltve bennünk a 19. század elején te­vékenykedő, szomorú alkonyé dallamköltő tehetség iránt A Falusi délutánt méltón fémjelez­te a Czövek Lajos: Hortobágyi képeit tolmácsoló Állami Népi Együttes Lantos Rezső által ve­zényelt ének- és zenekara.-Üj­Orosházi diákokkal találkozott Darvas József író Nagy élményben volt részük a napokban az orosházi leány- és fiúkollégium diákjainak: Oroshá­za szülötte, Darvas József Kos- suth-díjas író, a Magyar Írószö­vetség elnöke látogatott el hozzá­juk, s hosszasan elbeszélgetett ve­lük a mai magyar és világiroda­lom leglényegesebb kérdéseiről, saját pályafutásáról, íród és iro­dalmi közéleti tevékenységéről. A tanulók számára az élményt fo­kozta, hogy azt az írót, akit csak az irodalomtörténelemből, megje­lent műveiből ismertek eddig, most személyesen is láthatták, hallhatták, miként vall könyvei­ről, más költők és írók műveiről, — Janett, viseld gondját a vendégnek. Ha lehet,visszajövök. Pjotr Makszimovics szólni sem tudott és Kari már el is búcsú­zott. Kettesben maradtak. Ketten voltak, ha nem szá­molja a háztartási alkalmazottat, aki éppen abban a pillanatban lépett a szobába, amikor Janett azt javasolta a vendégnek: ülje­nek közelebb a cserépkályhához. — Elnézést kérek, madam. — Világosan megmondtam, ma este nem tartunk igényt szolgálataira, Katrin. — Bocsásson meg — rebegte ijedten a lány. Ö is, mint a ház asszonya, nemcsak németül, oroszul is jól beszélt — Egy férfi makacsul kéri önt a tele­fonhoz... Mondtam, hogy a ma­dam meghagyta, ne zavarjam önt, ő viszont azt felelte, ez rá nem tartozik, az ő hívásának örül Ön, és hogy engem meg­büntetnek, ha nem szólok. Janett olyan pillantást ve­tett rá, mintha mondaná: „ör­dög vigyen telefonostól”. — Bocsásson meg, hogy né­hány percre e’hagyom — távo­zás közben a lányra nézett —, Katrin, ha már itt vagy, nézd meg a tüzet. — Igenis, madam. Pjotr Makszimovicsnak úgy tűnt, mintha a lány akarna va­lamit mondani. Lehet, hogy csak képzelődött. Ö meg azt akarta megtudni, hol tanult meg a lány oroszul. De éppen akkor visszajött Janett. Moso­lyogva nézett a gyorsan távozó lány után. korunk ifjúságáról és az alföld, parasztság életéről, alak közül el­indult pályáján. A találkozón rengeteg kérdést kapott az író, a többi között szá­mosán érdeklődtek az iránt, mi­kor jelenik meg a „Részeg eső,, folytatása. Darvas József vala­mennyi kérdésre szívesen és rész­letesen válaszolt. Válaszaiban nem csupán szubjektív élményeit mondta el, hanem igen sok se­gítséget, hasznos módszertani ta­nácsot adott az irodalmi művek élvezéséhez, értékeléséhez, s a résztvevőkben fokozta az irodal­mi érdeklődésit. — Az ön honfitársa. A háború gyermeke... A szerelem minden­nél erősebb. Megszeretett egy külföldit. Nem tért haza. A férj keveset keres. Hozzánk szegő­dött A precízség és szolgálat­készség valószínű sohasem volt erős oldala. De hát jónak kell lenni. Egészen közel lépett a ven­déghez, végignézte és megkér­dezte: — Miként fog engem szóra­koztatni az orosz tudós? — És anélkül, hogy választ várt volna, megfogta a férfi kezét. Ö diszkréten kiszabadította kezét, aztán határozottan felállt meghajolt: — Elnézést kérek. Sok a dol­gom... Még egyszer meghajolt és el­távozott. A következő nap reggelén Je- gorov, miután kijött a szállóból. Katrint pillantotta meg a nép- telen utcán. — Jó reggelt! Ügy hallom, orosz? — Igen. — Azért jött, hogy találkozzon velem? — Nagy kérésem van. Vigye el ezt a kis csomagot. Ajándék az unokaöcsémnek. A bátyám nem akarja, hogy csomagot küldjék. Azt írja, nincs rá szükségük... De hát ez apró ajándék. írok majd neki, menjen el a cso­magért. Nem utasít vissza? Te­gye meg ezt a szívességet. Mit csináljak, így hozta a sors. Ne ítéljen el. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom