Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

1967. január 28, 5 Vasárnap Hipnózis az orvos szolgálatában — Hippokratész kontra Belphegor — MIVEL A HIPNÓZIS termé­szetét ma még nem ismeri teljes mélységében az orvostudomány, sokan úgy vélik, hogy kötelessé­gük figyelmen kívül hagyni, sőt .megcáfolni ezt a jelenséget. Ez azonban helytelen álláspont. Nem is olyan régen á televízió­nézők milliód követhették figye­lemmel Belphegor, kalandos ese­tét. A történet szerint egy nagy­stílű bűnöző hipnotikus transzba merített egy asszonyt s a Louvre fantomjává tette őt. Ez az össze­találkozás jól hangsúlyozza azt a szakadékot, amely a hipnózis spe­cialistáinak ismeretei és a nagy­közönség által a hipnózisról alko­tott kép között tátong. A hipnó­zist ugyanis általában összefüg­gésbe hozzák a szélhámossággal és csak nehezen ismerik el a tu­dományosságát. MA MAR AZONBAN általában elfogadott álláspont, hogy a hip­nózis tudományos tény. A hipno­tizáló készség nincs néhány rend­kívüli képességgel megáldott „cso­datevő” számára fenntartva. Tö­kéletesen ismerjük annak a mód­ját, hogyan kell valakit hipnoti­zálni, s talán nincs messze az idő, amikor tényleg tanítani fogják és az orvosi gyakorlatban ugyan­olyan fontos szerepet fog kapni, mint a ma ismert gyógymódok bármelyike. A hipnotizálás annyira haté­kony lehet, hogy teljesen megvál­toztatja az érzeteket. Lehetővé te­szi a hipnotizőr számára azt, hogy egyszer a perzselő hőség tüzet és azután nyomban a csípős hideg fájdalmát szenvedtesse él az ön­kéntes alannyal. De azt is lehető­vé teszi az orvos számára, hogy „megszüntesse” a fájdalmat, és ezen a téren éri el a leglátványo­sabb sikereit Olyan hatású a fáj­dalomra, hogy sokszor „pszichikai morfiumnak” is nevezik. A HIPNÓZISSAL foglalkozó orvoskutatók párizsi nemzetközi kongresszusa bebizonyította a hip­nózis növekvő fontosságát a gyó­gyászatban. A résztvevők kije­lölték helyét abban a harcban, amelyet a szenvedés ellen folytat a'tudomány. Számtalan eset kap­csán bizonyították be, hogy a szülések, sebészeti beavatkozások, égési sebek és a rák okozta fáj­dalmak megszüntetésében szinte páratlan hatást lehet elérni hip­nózissal. A makacs fejfájások el­leni alkalmazása már közel sem ilyen egyértelműen hasznos, ugyanis a fájdalom megszünteté­sével egy esetleges agytumor idő­ben való felfedezésének a lehető­ségét zárja ki. Figyelemre méltó a hipnózis ha­tékonysága az asztma kezelésében is. Az asztmás ember élete fur­csa körfolyamatból áll: az ideg- feszültség rohamokat vált ki, me­lyek viszont tovább növelik a fe­szültséget és így tovább. A keze­lés lényege az, hogy a beteget hip­nózisban megtanítják egy külön­leges „önhipnózisra”, melynek se­gítségével később saját maga is le tudja győzni a fuldoklási ro­hamokat. AZ' ALKOHOLIZMUS szintén olyan betegség, mely lehetőséget ad a hipnózissal való kezelésre. Ha elérhetjük azt, hogy a hipno­tikus transzban levő beteg egy pohár vizet pezsgőnek higyjen, az is lehetséges, hogy mélységes un­dort sugalmazzunk neki az alko­hol iránt. A HIPNÓZIS TEHÄT hasznos segítőtársa lehet az orvosnak, ha kellő körültekintéssel és céltuda­tossággal alkalmazza. Nem hall­Műanyag — üveg helyett Két angol cég is piacra hozott különböző műanyagokból készült „üvegpótló” cikkeket: az egyik íivegtisizta poliészterből készített kirakati üvegeket. Jelentős elő­nyük, hogy fele akkora a hő­veszteségük, mintha üvegből ké­szülnének. A másik üveget he­lyettesítő műanyag akrilgyanta, amelyből egy fotóoptikai cikke két gyártó cég precíziós fényké­pezőgéplencséket készít. A len­csék gyújtótávolsága 100 mm. A cég azokba a fényképezőgépekbe építi be ezeket a műanyag ob- jektí veket, amelyek az expedí­Gordon Zsuzsa színművész előadóestje Békéscsabán Magyar művészportré címmel Gordon Zsuzsa, a nagy sikerű magyar filmekről és a televízió­ból ismert kiváló színművész elő­adói estjére kerül sor Békéscsa­bán, a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Értelmiségi Klub­jában január 30-án este 7 órai kezdettel. Műsorában a XX. századi ma­gyar irodalom és a világirodalom nagyjai közül tolmácsolja a leg­jelesebbek műveit: Ady Endre és a „Nyugat” lírikusainak és a mai magyar irodalom reprezen­tánsainak műveiből ad elő, vala­mint a magyar népköltészet gyöngyszemeit mutatja be. ciő után 10 másodperc múlva már pozitív papírképet készíte­nek. glathatjuk él azonban azt sem, hogy a hipnotikus hatással vissza­élni is lehet. Számos példát isme­rünk erre a vallások történetéből; az egyének és tömegek fanatizálá- sában tagadhatatlanul szerepet játszik. Úgyszintén veszedelmes fegyver lehet a hipnózis bűnös cé­lok érdekében is, amint erről Belphegor történetében is meg­győződhettünk. B. I. Bő áruválaszték boltjainkban a z A termelőszövetkezetek zár­számadása mindig nagy ese­mény, hiszen 1 év munkájának értékelése, mérlegelése történik ilyenkor. Ezt követően ki-ki érdemei szerint találja meg számítását a borítékban. Ko­vács Gábor levelezőnk arról értesíti a szerkesztőségünket, hogy a Kunágota és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Vegyets-Vasműszaki Boltja meg­felelően készült fel a várható vásárlásokra. Eszerint mintegy 545 ezer forint értékben áll rendelkezésre tv, kerékpár, mosógép, hűtőszekrény, vil­lanytűzhely, rádió, motorke­rékpár, no meg a háziasszo­nyok, családok részére 70 000 forint értékben zománcedény. A ruhaüzletben pedig mint­egy 300 ezer forint értékű női, férfi-, gyermekkabát, ágynemű, öltönyök, cipők várják gazdái­kat. Kuliúrházavalás Ez a vasárnap nem volt olyan, mint a többi; ünnepibb volt. Azok az emberek, akik kü­lönben is úgy délfelé felsétálnak a falu közepébe, amíg elkészül a vasárnapi húsleves meg a töb­bi fogós, most egy kis kerülőt tettek. Megálltak az új épület előtt, mustrálgatták, nézegették, bólogattak vagy a hitetlenke- dők éppen csóválták a fejüket. Pedig hát igaz. Az, hogy a kis négyezer lakosú községecske új művelődési otthont avat ezen a napon. A vékony nyakú, örökké lobogó nyakikendőjű, ideges fiatal kul­túrigazgató már hetekkel előtte telefonálgatott, leveleket küldött szerteszéjjel, hiszen neki igazán ki kell rukkolnia, méltó műsort kell adni a falusiak számára, mert ha a kezdet jó, akkor a jö­vőben sem kerülik el a rendez­vényeket, szívesen betérnek hét­köznapokon is a kultúrházba az emberek. Egy kultúrigazgatónak pedig ez az elsőrendű feladata; ' akkor lehet csak a népet művel­ni a különböző helyiségekben, hogy ha van is nép. Tehát elő­ször azt kell elérni, hogy egyál­talán eljöjjenek... No meg is tette a maigáét, nemhiába lobogtatta nyakken­dőjét. Megtudta, hogy egy neves •IIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIHI Fából faragott legenda Ötödik történelmi tárgyú domborművét készíti Kiss Ernő bogyoszlói fafaragó nép­művész. Közel fél évszázrda fa­ragja fába elképzeléseit, s öt éve, f~ -■sz(™dős 1"'i'íban látott hozzá történelmi események | megmintázásához. A képünkön ! látható figura a győri vár visz- • szafoglalását ábrázoló kompozí- ! ciő része, mely a várvédő törő- . kök és az ostromló magyarok i küzdelméről szól. MTI fotó — Havas János felv. | fővárosi művész turnézik a me­gyében, s addig könyörgött neki, amíg az megígérte, hogy elmond néhány verset az avató ünnep­ségen. Meg az a híres együttes is megígérte, jaj, csak eljöjje­nek, mert ilyenkor bizony az ember rosszakat álmodik, hogy defektet kapott az autóbusz vagy az a fővárosi művész is meggondolta, mit neki egy ilyen kis tökfalu, azért még nem ejti le az aranygyűrűt az ujjúról... A tanácselnök megazon morfondírozott, hogy ünnepi be­szédében mit is mondjon el. Ne­kifogott háromszor is a beszéd megírásához, míg aztán rájött, hogy valahogy nem ott kellene kezdeni, amikor Árpád apánk átkelt á Vereckei-szoroson... Mert már a nyolcadik oldalt írta tele, de még mindig csak ott tartott, hogy a zsandárok hogyan kergették széjjel őket huszonki­lencben. Szóval, nehéz dolog egy ilyen kultúrházavatás. No, de elérkezett ez a vasár­nap, és abból is kitetszett, hogy ez nemcsak amolyan hétköznapi vasárnap, hogy Imre bácsi, a harangozó, akit az a fránya köz­ségi népnyelv csak úgy per „Szent Imrének” szólongat, a levesmars elkongatása után nem egyet kondított elköszönéskép- pen, hanem hármat. — Lesz itt négyszáz ember az avatáson, Marika? — tette fel a kérdést az új kul túrház'álmat­lanságtól karikás szemű igazga­tója, és már ebből is kitetszik, hogy jó igazgató lesz, mert ezt a kérdést rengetegszer felteszik a kultúrigazgatók nemcsak avatá­son. — Hiszen már háromnegyed hét, és még csak négyen-öten álldogálnak, azok is kint az ut­cán és pipálnak meg mindenről beszélnek, csak arról nem, hogy itten kultúrházavatás lesz. A népi együttes sincs még itt, az egyik kályha füstöl, abban már nem is reménykedem, hogy a színész megjön. De bezzeg a me­gyei tanácstól már itt vannak a fejesek, láttam a kocsijukat a presszó előtt, azt hiszem, mind­járt felakasztom magamat. Ma­rika, maga nem tud szavalni? Negyed nyolc tájban azért kezdenek szállingózni az embe­rek, előbb csak egy-kettő, de olyan ez, mint a hóesés, akkor szokott az is igazán esni, amikor úgy nehezen kezd szállingózni. Szóval, azért háromnegyed nyolcra tele volt a kultúrház, álltak is sokan, és a tanácselnök is megkezdte az ünnepi beszé­dét, de az első mondat közepén abbahagyta, és egészen különös hangon ezt mondta: Azt mon­dom, emberek, talán előtte éne­keljük el a Himnuszt... Én ott voltam, láttam, tehát ne­kem el lehet hinni. Szép volt az, ahogy a mintegy ötszáz ember ált és énekelte a Himnuszt. Bá­mész arcú kisgyerekek, nagy ba- juszá öregemberek, kendős né­nikék elnyújtva, vontatottan, mint a templomban a litániát énekelték. „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt...” És én láttam azt az öreg bácsit is, aki nagy kucsmában belépett, lábujjhegyen tett néhány lépést a nagy csizmájával a fényes par­ketten, aztán szinte majdnem ijedten lekapta a kucsmáját, amely felborzolta ősz haját, és ösztönösen összekulcsolta kezét, mintha templomban lenne. Én, mondom, ott voltam, és eszem­be jutott, hogy templom is ez: a kultúra temploma, ahova egy kis falu fiataljai és öregjei most rr.egilletődött áhítattal léptek be. Úgyis kell, olyan tartalmat va­rázsolni ennek a szép épületnek, hogy mindig ezzel az áhítattal lépjenek be a tudás, a művelő­dés templomába... Na de kanyarodjunk vissza a tanácselnökhöz. Ott volt a kezé­ben a papír, de aztán valahogy elfeledkezett róla, hogy mit írt le, mert közvetlenné váltak a szavad, erre a néhány monda­tára nagyon emlékszem: „Embe­rek, én úgy gondolom, ezt a kul- túrházat maguk és az egész falu is igényelte. Hát nem mondom, kicsit megkoplaltuk, de ugye azért hat év alatt csak sikerült összegyűjteni az árát, vigyáz­zunk rá, becsüljük meg.”' Aztán megérkezett az a híres népi együttes is, s olyan fergeteges friss csárdást táncol­tak a színpadon, hogy a sarkan-: tyúk szinte szikráztak, a lányok szoknyája meg, igen, olyan volt, mint megannyi színes harang­virág. A kultúrház igazgatója, aki a műsorközlő szerepét is el­vállalta, félrecsúszott nyakken­dőjével, lobogó hajával az örömtől dadogva konferálta be: „Kedves meglepetés ért bennün­ket, fővárosi művész szavalatát/ fogják hallani.” Na, hogy meny­nyire tudta hangsúlyozni a vers­sorokat, milyen huncutul tudott kacsintaná ez a színész, és mi­lyen hamis versecskéket is el­mondott, bizony még Juh néni, a kerékpármegőrző is húzott egyet a kendője csücskén... Gomba módra szaporod­nak az országban és főleg me­gyénkben az új kultúrházak. A sok közül az egyiknek az ava­tását ilyennek láttam. Ternyik Ferenc Országos Söripari Vállalat felvételre keres FÉRFI BETANÍTOTT és SEGÉDMUNKÁSOKAT állandó munkára. Munkásszállás van. Jelentkezés: Budapest, X., Maglódi út 17. Munkaerőgazdálkodás. 603

Next

/
Oldalképek
Tartalom