Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

3M1. január iS. 7 Vasárnap Minden párttag ismerje meg a.szervezeti szabályzatból reá háruló feladatokat Az elmúlt napokban fejeződött be Gyulán a városi alapszerve- aetek titkárainak ötnapos tanfo­lyama. Ezen részt vettek a párt végrehajtó bizottságának tagjai is. A tanfolyamon a párt IX. kongresszusán elhangzottakat előadás és yita alapján tanul­mányozták. Kialakították azokat a gyakorlati tennivalókat, me­lyeket 1967-ben a párta! apszer- vezetek megvalósítanak. Ezt a munkát két féléves részre külön­bontották. A választások időszaka Az első fél évben legfontosabb feladat a kongresszus anyagának széles körű ismertetése, melyhez már hozzá is fogtak. A szerve­zett pártoktatást új hallgatók bevonásával bővítik főiéig a pár- tonkívüliek köréből. E nagy munka szervezési, módszertani tennivalóit a januári taggyűlé­seken ia megvitatják. Az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások melle« a következő hat hónap a tömeg- szervezeti választások, és a kong­resszusokra való készülődés so­rozata lesz. Mindez nagy lehető­séget biztosit a kongresszusi ha­tározat ismertetésére. A tömeg­szervezeti vezetők kérésére meg­állapodtak abban, hogy a helyi pártvezetés rendszeresen, a vá­rosi vb tagjai pedig esetenként vesznek részt a választásokon. Ezzel is biztosítani kívánjuk, hogy a pártvezetőség tagjai mind­jobban megismerjék a tömeg- szérvezetek munkáját és fokoz­zák a segítségadást többek kö­tött a káderkiválasztás, elosztás és a beszámolók elkészítésében. A kölcsönös jó kapcsolat to­vábbi alakítása csak gyorsítja a párt politikájának eljutását a tömegekhez. Az új munkastílusról A tapasztalatok és a vita alap­ján igyekeznek kialakítani a pártvezetés lenini módszereit és stílusát. Ennek lényege, hogy a káderek a különböző munkaterü­leteken önállóan dolgozzanak, álljanak a saját lábukon. Csi­nálja mindenki azt, ami a párt elvi útmutatása alapján a helyi adottságokból következik. A jó munkamódszer kialakításával na­gyobb lehetősége lesz a helyi pártvezetésnek is a gazdaságirá­nyítás elvi, elemző és ellenőrző munkájára. A pártélet gyakorlati tenniva­lói közül részletesen vitatták a vezetőségi ülés, a pártcsoport­megbeszélés, a taggyűlés és a tagfelvétel módszereit. Felkészülés 1968-ra A második fél évben előtérbe kerül az új gazdasági mecha­nizmusra való áttérés előkészíté­se. Itt a fő feladat egyrészt az agitációs és a propagandamunka fokozása, a reform szükségessé­gének megmagyarázása, másrészt pedig a helyi gazdasági szervek előkészületeinek biztosítása. Ez a munka a maga összetettségében megköveteli a párttagok politi­kai és alapvető közgazdasági is­mereteinek fokozását, az aktivi­tás növelését. A pórt titkárok figyelmét már most felhívták arra, hogy ta­pasztalhatók a városban bizo­nyos káros nézetek, melyek ne­hezítik az új mechanizmusra való áttérést. Egyes üzemek vezetői meg­fontolatlanul, szinte egyik napról a másikra szeretnék megoldani a teljes áttérést. Ezziel lebecsülik az előttük álló feladat komoly­ságát, és dolgozóiknak nem ma­gyarázzák meg a tennivalók szükségességét Vannak azonban olyan vezetők is, akik már eleve nem bíznak a reform megvalósításának sikeré­ben. Ennek alapján egyáltalán nem kezdenek hozzá semmihez. Mindkét véglet jelenségeit fi­Murikásakadémlálc a háziipari szövetkezetekben Az elmúlt évhez hasonlóan me- fis. Tótkomlóson két munkásaka- gyénk háziipari szövetkezeteiben jlémiát szerveztek 90 résztvevővel, az idén is megszervezték a dolgo- Szarvason pedig 60-an hallgatják zók szakmai és politikai tovább­képzését. A pártoktatásban és a munkásakadémiák 1 az előadásokat A előadásain j is egyre szélesebben gyelemmel kísérik, és ahol szük­séges, ott időben intézkednek. A következő havi taggyűlése­ken ismertetik az új szervezeti szabályzatot hogy minden párt­tag tisztában legyen a reá há­ruló tennivalókkal, jogokkal és kötelességekkel. Egyúttal az elő­zetes beszélgetések alapján meg­határozzák, hogy kinek mi lesz a pártmunkája. Erőteljesen hangsúlyozták a tanfolyamon, hogy a különböző rendezvénye­ken nem a párthatározatot kell vitatni, hanem a végrehajtás ho­gyanját Azokat a módszereket melyekkel helyileg a legeredmé­nyesebben lehet a célkitűzéseket realizálni. Az ötnapos párttitkári tanfo­lyam sikerét és szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hiányzás egyáltalán nem volt és a foglalkozásokat végig a nagyfokú aktivitás jel­lemezte. Pankotai István Megkezdődnek a Januári párltaggyűlések A januári párttaggyűléseken, amelyek a hónap közepén kez­dődnek, az alábbi kérdések ke­rülnek napirendre: a IX. kong­resszus határozatából eredő fel­adatok megvitatása, a tanács­választások politikai, szerve­zeti előkészítése és az új szer­vezeti szabályzatból eredően a tagjelöltek felvételének rende­zése. Ezek jelentősége megkí­vánja, hogy a párttagok részt vegyenek a taggyűlés munká­jában és a feladatok végrehaj­tásában. A járási, a városi és a köz­ségi pártbizottságok segítséget nyújtanak az alapszervezetek­nek a szervezésben és mintegy 130 központi, valamint megyei aktivista részt vesz a taggyűlé­seken. Hétfőn népfront-megyebizottsági ülés Békéscsabán, a városi tanács nagytermében A Hazafias Népfront megyei bizottsága a választási program­nak megfelelően január 16-án délelőtt 9 órai kezdettel ülést tart Békéscsabán a városi tanács nagytermében. A tanácskozáson három napi­rend szerepel. Elsőként a megyei választási elnökség, országgyűlési és megyei választókerületi bi­zottságok tagjainak kijelölése történik. Ezt követi az ország- gyűlési és megyei tanácstagi je­lölőgyűlések ütemtervének ismer­tetése. Harmadik napirendi pont­ként Nagy Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára ad tájékoztatást a válasz­tási előkészületek helyzetéről. A vendéglátás mechanizmusa Csupán megyénkben 140 millió forint értékű italt és ételt adott el a múlt évben az állami vendéglátó. S ezt 127 egységben 1200 ember bonyolította le. Ami­lyen nagy az összeg, annyira fontos is a vendéglátóipar kor­szerű igényeknek megfelelő üze­meltetése. Nem elsősorban a for­galmazott forintértékért, hanem a lakosság ellátásáért. Több ezer ember napi fő étkezését, vagyis az ebédjét, a vendéglátótól igényli, ami összegben is meg­haladta a múlt évben az 50 mil­lió forintot. Ezért kell beszélni a vendég­látás mechanizmusáról. Az igaz, hogy megyénkben az állami ven­déglátás az u'tóbbi öt-hat év alatt ráismerhetetlenül sokat fejlődött. Korszerűbbek az egy­ségek, áruik választékosabbak, s talán a kiszolgálás is udvaria­sabb lett.., Mégis van miről beszélni. Azt hiszem, az egész népgazdaság új módon való irányítása alatt a vendéglátóipart is értjük. S ha valahol, akkor itt van mit javí­tani, sőt kell is, hogy még jobb alapon nyugvó vendéglátóipart teremtsünk. Egyenként mondanánk el egy-két gondolatot. Kezdem az étkeztetéssel, ami a legérzéke­nyebben érinti az embereket. £ rögtön a minőséggel. Nem tu­dom, van-e olyan étterem a há­rom Nagy kár, ha ilyen „reklámot” adunk a szakácsképzésnek. Persze nem állítom, hogy fel­tétlenül rossz az oktatás. Vala­mi mégis van. Vagy a főzés módszere rossz egy-egy konyhán (hányszor eszünk étteremben külön-külön elkészített pörkölt­ből és burgonyából bográcsgu­lyást!) vaev — boosá’ — nem kerül az előírt nyersanyag a fazékba. Ne lakarjuK el most szemérmesen az arcunkat, ismer­jük be, van itt még mit ellen­ezni! Ugyanis nem valami fel­emelő gesztus, hogy a fogyasz­tók egyszer megfizetik a „ha- szonkulcsot”, aztán megvágják őket néhány deka hússal, s — nem bánnám, ha csak nagyon kevesen vennék ezt magukra — nem minden felszolgáló angyal... De maradjunk még itt, vagy­is mondjuk ki: a vendéglátóipar az új mechanizmus értelmében nézzen kissé többször a fogyasz­tó tányérjába is. Mert szép, hogy megtakarít, eredményesen gaz­dálkodik, de semmi köze sincs a fogyasztó megkárosításának az új mechanizmushoz! Egyre önállóbbak lesznek a vendéglátóipart egységek. Azért, hogy ésszerűbben, gazdaságosab­ban, az igényeknek és az üzleti sajátosságnak megfelelőbben szolgálják ki a vendéget. De kérdezem csapostól, üzletvezető­éi, áruforgalmistától, meg az ol­vasótól: ivott-e már megecete- városban, melyre fenntar- . sedett bort? Sokszor! Azt nem nélkül azt mondhatnák a I hisszük viszont el, hogy a tőkén igen szép számmal vesznek részt ■ háziipari szövetkezetekben. A bé- a dolgozók. A Békéscsabai Sző- ■ késcsabai szőnyegszövőben össze- nyegszövő és Takácsáru Háziipari [ ^ 17 koClalctíva küzAa s^ocialis- Szövetkezetben főleg a fiatalok j ta brigád címértj s közülük töb- bevonására fordítottak nagy gon- j ben már el is nyerték e kitünte- doti A négy munkásakadémia tést. Szarvason három, Tótkomió- előadásaira összesen 120-an jár- (son pedig négy brigád alakult, nak. Példát mutat az oktatásban melynek tagjai vállalták a ver- a békésszentandrási szőnyegszövő; senyben való részvételt A Gyulai Járás Term űőszövetkezeteinek Építőipari önálló Közös Vállalkozása — Sarkad telephellyel ÉPÍTŐIPARBAN JÁRTÁS anyagbeszerzőt keres AZONNALI BELÉPESSED. Fizetés megegyezés szerint. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Jelentkezni lehet: SARKAD, Kossuth u. 4 sz. alatt. 135842 I tás vendégek, hogy ez igen, itt ér- j sá^Tod'o^meg ’a stölő” Rc*z- cvre szélesebben terjed a ! dem es ebedet fogyaszt"’-'!. Nem S2Uj kezeiték, tis*+á alannl ««51­arról van szó, hogy a sok étkező közül fel le,lenül muiueisn.1 elo- vede t legyen, de ."—öl arr^1 !"- kább nem lehet szó, hogy a sok étkező ■ közül so^an vagy min­denki panaszkodjon az ebédre. Legyen az előfizetéses menü. vagy á la carte. Megfejthetetlen ék megmagyarázhatatlan leg­több egységben a gyenge minő­ségű étel. Ne vegyék vádnak az oktatók, de mégis arra gondol sokszor az ember, hogy a sza­kácsképzéssel állunk megyénk­ben hadilábon. Igaz, gúny is van a sokak által kesernyésen ki­mondott megjegyzésben: „a ven­déglátó szinte megtanítja elron­tani az ételt...” Túlzás ez, de félő, hogy alapja is van. Tapasz­taljuk sokszor, hogy a nem vizs­gázott szakács ízletesebben főz, mint az „okleveles”. Pedig egy normával dolgoznak. Ügy szok­ták mondani (mert a vendég gyorsan észreveszi, hogy kinek a fö-Mét. fogyasztja). "" ezt sem „oklevélen melegítették”. szül kezelték, tiszté álanul szál­lították, meg a jó ég tudja hány fajtája van a bor elrontásának. S a vendég megkapja. De mi lesz. ha majd a vendégeknek nem kell az elromlott bor?! Már­is tudom egyesek ajkán a szót: „eszi, nem eszi, nem kap mást”. Hát valóban, a vendéglő lásban van egy ilyen mechanizmus. Csakhogy ez rossz, ehelyett újat kell bevezetni. És nem úgy, hogy egy-egy ember gondatlan­ságának árát az állam fizesse meg, mégpedig úgy, hogy csapba öntjük az árut, hanem úgy, hogv fizesse a kárt, akinek az a lel­kén szárad. Ez is az önállósághoz tartozik, önállóan gyakorolja a jogot az üzletvezető, de önállóan fizessen is, ha az ő gonda .lansága okoz­ta a kárt. Gondolom, nem sértő ez, csu­pán igazságos elv. Egy másik dologról, az úgv- nev-zett áruz.' ísról is kell szól­ni. Arról van ugyanis szó, hogy számtalanszor eltűnik a pultnM ilyen vagy olyan áru. Raktáron van, de a fogyasztó nem kapja meg. Nem, mert el kell adni a gyengébb minőségű bort, a kissé „döglött” sört és különböző rö­viditalt. És addig kérhet, kö­nyöröghet a vendég, nem kap mást. Ez jó mechanizmus? Szó sem lehet róla! Ha az üzletve­zető rossz számlása folytán ke­rül az áru az üzletbe, akkor to­vábbítsa azt oda, ahol szükség van rá. ,Áz áruforgalmi osztály pedig he kényszerítsen olyan árut az egységre, amelyet nem igényelnek az emberek. Feltétlenül meg kell javítani az áruellátást általában is. Be­széltünk az elején róla, hogy mo6t már nagyobb a választék. Ez dicséretes. Sőt tudjuk, hogy a jövőben is előfordul majd, hogy egyik vagy másik áruból nem tud elegendő mennyiséget adni az előállító ipar. Ilyen esetben természetesen nem vet­hetünk az üzletvezető szemére semmit. De amikor azért nincá áru, mert valaki „elfelejtette" megrendelni vagy leszállítani, akkor ezt nem nézhetjük már jó szemmel. Nyilván a nagyobb önállóságnak velejárója lesz az is, hogy nagyobb felelősséggel tartozik az üzletvezető az áru biztosításáért. Végül a jelenlegi „szoros” el­számoltatási rendszeren is javí­tani kellene. Most az üzlet lé­nyegében annyiban szoros, hogy a csapos, a pénztáros, a kávé­főző blokkrendszerben számol el. Az üzletvezető a leszállított áru­val van terhelve. Nyilván sem a csapos, sem a kávéfőző nem nyúlhat a társadalmi tulajdon­hoz, viszont az üzletvezető csu­pán a leszállított áru értékével tartozik a vállalatnak. Ha a vendégen „spórolnak vagyis ha őt megkárosítják, ez a raktár­ban feltétlenül jelentkezik. S ha ehhez hozzányúl az, akinél a kulcs van? Itt a társadalmi tu­lajdon védelme még a jelenlegi több kulcsos rendszer esetében sincs biztosítva. Azzal az igénnyel mondtuk el ezeket a gondolatokat, hogy beszélgessünk róla. Az irányítás új mechanizmusa ugyanis a nép- gazdasági érdek mellett a ven­déglátótól azt is követeli, hogy a fogyasztót még megfelelőbben elégítse ki! Varga Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom