Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
IM7. január 1, í Vasárnap Kormányrendelet az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról-4 Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően 1967. március 19-ére kitűzte az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választását. Az Elnöki Tanács meghatározta az országgyűlési választókerületek számát, területét, székhelyét; ennek megfelelően 349 országgyűlési képviselő megválasztására kerül sor. Meghatározta az Elnöki Tanács a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsi választókerületek számát is. Az Elnöki Tanácsnak ezek a határozatai a Magyar Közlöny január 2-i számában jelennek meg, a hivatalos lapnak ugyanez a száma tartalmazza a választások lebonyolításáról szóló kormányrendeletet is. A kormányrendelet intézkedik a választók névjegyzékének összeállításáról és a választókerületek kialakításáról, majd a továbbiakban a választási szervekkel foglalkozik. A választásokat társadalma jellegű különböző választási szervek: választási elnökségek, választókerületi bizottságok és szavazatszedő bizottságok bonyolítják le. Az Országos Választási Elnökség 1967. január 23-án alakul meg, tagjait a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége jelöli ki. Az Országos Választási Elnökség az ország egész területén őrködik a választások törvényességén, irányítja a helyi választási elnökségek és az országgyűlési választókerületi bizottságok munkáját Elfogadja és nyilvántartja az országgyűlési képviselőjelölteket, közhírré teszi a választás országos eredményét Ugyancsak január 23-án alakulnak meg a fővárosban, valameny- nyi megyében, megyei jógii városban, járásban, járási jogú városban, városi (fővárosi) kerületben és községben a választási elnökségek. Ezek tagjait a Hazafias Népfront helyi bizottságai jelölik ki. Főbb feladataik: működési területükön őrködnek a választások törvényességén, közzéteszik az egyes tanácsi választókerületek jelöltjeinek nevét, megállapítják a tanácsi választások összesített eredményét és szükség esetén pót- választást tűznek ki. Valamennyi országgyűlési és tanácsi választókerületben — szintén január 23-án — választókerületi bizottságot kell alakítani. Az országgyűlési választókerületi bizottságok tagjait a Hazafias Népfront megyei, illetőleg fővárosi bizottsága, a tanácsi választókerületi bizottságok tagjait pedig a Hazafias Népfront illetékes helyi bizottsága jelöli ki. A Hazafias Népfront helyi bizottságának javaslata alapján a választási elnökség 1967. március 6-án megalakítja a szavazatszedő bizottságokat. Ezek a választás napján gondoskodnak a szavazás lebonyolításáról, törvényességéről és zavartalanságáról, s megállapítják a szavazókörben a szavazás eredményét. A kormányrendelet szabályozza a jelöléssel kapcsolatos feladatokat. A képviselőjelöltek és tanácstagjelöltek jelölése választókerületenként történik. A törvény értelmében egy választókerületben egy vagy több személy jelölhető. Az országgyűlési képviselőjelöltekre és a tanácstagjelöltekre a választópolgároknak a lakóterületeken, továbbá az üzemekben, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, a hivatalokban és intézményekben, valamint a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és rendészeti szerveknél február 2-a és február 21-e között tartott gyűlései tesznek javaslatot. A jelölőgyűléseket a Hazafias Népfront helyi bizottságai szervezik a választási elnökségek és a választókerületi bizottságok közreműködésével. A választási elnökségek 1967. március 6-án választási hirdetményt jelentetnek meg, ez tartalmazza majd a szavazókörök sorszámát és területi beosztását, a szavazóhelyiségek pontos megjelölését, továbbá azt, hogy az egyes szavazókörökben mely választókerületek választói szavaznak. A szavazás március 19-én 7 órától 20 óráig tart. A kormányrendelet meghatározza a szavazatok összeszámlálá- sának rendjét, s úgy intézkedik, hogy a megválasztott képviselőknek és tanácstagoknak a mandátumot (megbízólevelet) március 22-én kell átadni. Január 2-án megkezdődik a választók összeírása. A kormányrendelet kimondja, hogy a választásra jogosult állampolgárokról űj névjegyzéket kell összeállítani. Ebbe fel kell venni minden nagykorú magyar állampolgárt, tehát azokat, aki 1949. III. 20-a előtt születtek, továbbá azo kat, akik házasságkötésük folytán váltak nagykorúvá. Nem lehet a választók névjegyzékébe felvenni azt, aki közügyektől, illetőleg a választójog gyakorlásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll, aki szabadságvesztés büntetését tölti vagy előzetes letartóztatásban van, aki rendőri felügyelet alatt van, végül azt, aki elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem. A választók névjegyzékének összeállítása céljából a kijelölt összeíró biztosok január 3-a és 7-e között összeíró lapokat osztanak ki. A választójoggal rendelkező személyek ezeket a lapokat január 11-ig kötelesek kitölteni. Ha valaki testi fogyatékossága miatt vagy más okból (kórházi ápolás, üdülés stb.) az összeíró lapot nem töltheti ki, helyette hozzátartozója, szomszédja vagy az összeíró biztos is kitöltheti. A választók ideiglenes névjegyzékét legkésőbb február 4-ig kell összeállítani, s február 6-tól 11-dg a tanács végrehajtó bizottságának hivatali helyiségében közszemlére kell tenni. Városok belterületén a névjegyzék megfelelő részét a házakban is kifüggesztik. Az ideiglenes névjegyzékből törvényellenesen történt kihagyás miatt a kihagyott személy, a névjegyzékbe törvényellenesen történt felvétel miatt bárki kifogással élhet. A kifogást az ideiglenes névjegyzék közszemlére tételétől számított 8 napon belül a tanács végrehajtó bizottságánál kell írásban vagy szóban bejelenteni. Ha a végrehajtó bizottság azt állapítja meg, hogy a választónak a névjegyzékből történő kihagyása törvényellenes volt, a kihagyott személy adatait pótnévjegyzékbe kell felvenni. Az általa alaptalannak tartott kifogásokat a végrehajtó bizottság elbírálás céljából átteszi a járásbírósághoz, amely népi ülnökök közreműködésével — szükség esetén az érdekeltek meghallgatása után — végérvényesen határoz. A választók ideiglenes névjegyzéke, valamint a pótnévjegyzék és a járásbíróságnak a kifogások elbírálására vonatkozó határozatai alapján a tanács végrehajtó bizottsága legkésőbb március 2- ig állítja össze a választók végleges névjegyzékét. Ezt 1967. március 3-a és 7-e között kell közszemlére termi. Ha a választójogosuit személy a névjegyzék összeállítását követően megváltoztatja állandó lakhelyét, az új lakóhelye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságától kérheti felvételét a választók névjegyzékébe. A kérelemhez csatolni kell a korábbi lakóhely szerint illetékes végre- J hajtó bizottság által kiadott iga- í zolást arról, hogy a kérelmezőt a választók névjegyzékébe felvették. (MTI) Kuba nvoEc éve Az amerikaiak háborús stratégiájának kudarca A VNA hírügynökség szombatom ismertette a vietnami néphadsereg lapjában megjelent elemzést az amerikai háborús stratégia 'kudarcáról. Az amerikai „helyi háború” stratégiája sohasem jutott még olyan válságba a dél-vietnami csatatéren, mint most. A legutóbbi Tay Ninih tartománybeli csata során több brigád-méretű amerikai egységet vertek szét a partizánok és a kezdeményezés a felszabadító hadsereg kezében van. Észak- , Vietnam sohasem volt még olyan szilárd és erős, sohasem töltötte be olyan teljességgel a nagy frontvonal nagy hátországának szerepét, mint ma —■ írja a lap. Kubában alig néhány héttel ezelőtt, december 2-án emlékeztek a történelmi napra: tíz esztendeje szállt partra a legendás kis hajó, a Granma, fedélzetén 82 bátor emberrel, Fidel Castro vezetésével. Többségük már az első ütközetben életét áldozta Kuba szabadságáért, tizenkét hazafinak azonban a Sierrá Maestra hegyeiben sikerült felszítani a népi felkelés lángját Batista zsarnoksága ellen. Két esztendőn át folyt a fegyveres harc, s a maroknyi csapatból hadsereggé növekedett felszabadító áradat gyalogosan és lóháton, teherkocsikból átalakított páncélgépkocsikka-1, karabélyokkal és cukornádvágó késekkel nyomult Havanna felé. Hiába próbálkozott az Egyesült Államok a tizenkettedik órában jenki tengerészgyalogosok bevetésével fenntartani hűséges bábjának, Batistának uralmát! A latin-amerikai népek a kubai szabadságharcosok védelmére keltek és a tengerészgyalogosok visszavonására kényszerítették Washingtont. A kubai cukornádültetvényeket uraló United Fruit Company sugallatára január elsején Batista elmenekült és Havannában katonai juntát hoztak létre, másnap azonban a havannai munkások sztrájkja elsöpörte a junta-kormányt. Castro és csapata néhány nap múlva a nép örömujjongása közepette vonult be Havannába. Január elseje azóta a kubai forradalom győzelmének ünnepe. A leghatalmasabb és légag- resszívabb imperialista ország, az Egyesült Államok tőszomszédságában immár nyolc esztendeje lélegzik szabadon és építi a szocialista társadalmat Kuba népe. Az elmúlt nyolc esztendő során alig múlt el nap, hogy 1 az Egyesült Államok vagy a dolláron vásárolt kubai ellenforradalmárok, a guantanamói támaszpont tengerészgyalogosai és repülőgépei ne támadtak vagy provokáltak volna. A Disznóöbölben végrehajtott szégyenle-' tes ellenforradalmi invázió azonban éppúgy kudarcba fulladt, mint a Kuba-ellenes blokád. Az amerikai imperializmus Kuba-ellenes blokádpolitikája a szocialista országok szolidaritásán, a latin-amerikai népek és a józan nemzetközi közvélemény tiltakozásán tört darabokra. Kuba kiállta az első nehéz próbákat és „Amerika szabad földjén”, a hat és fél milliós lakosú szigetországban épül az a világítótorony, amely egész Latin- Amerika számára mutatja a szabadsághoz vezető utat. A hétköznapi építőmunka a harcokban edzett kubaiak számára sem sima országúton halad. Nemcsak az imperializmus provokációi — amelyek állandóan fegyveres készenlétet követelnek —, hanem a szocialista tábortól való nagy földrajzi távolság, az első tapasztalatok megszerzése is sok gonddal jár. Az új Kuba azonban sorra leküzdi ezeket a nehézségeket. Úgyszólván egyetlen esztendő alatt, 1961-ben, az „oktatás évében” önkéntesek tízezrei leküzdötték az analfabétizmust és Latin-Amerikában először Kuba lett „az írástudatlanságtól megszabadult ország”. Ezután a „tervezés éve” következett, majd a cukornádtermelés fellendítésére összpontosították az erőforrásokat S folytatódik az ország iparosítása. Csupán 1966-ban több új alkotást adtak át rendeltetésének. Tavasszal kezdte meg az áramszolgáltatást a szovjet segítséggel épült Mariéi és Rente erőmű. Camagueyben épült a cukorkémiai ipar egyik elsőszülöttje, az új élesztőgyár — amely a maga nemében a legnagyobb a világon. Gépeit és berendezését Franciaország szállította. Eredményesen fejlődnek a magyar—kubai kapcsolatok is — minden téren. Népünk rokon- szenvével, szolidaritásával a bátor kubai nép oldalán áll s köszönti a forradalmi Kubát nemzeti ünnepén. Sebes Tibor 1966 világpolitikai eseményei A z újévi szokásokhoz hozzátartozik a jókívánság, s akadnak politikusok, akik ezt az alkalmat jóslásra is felhasználják. Am kevesen vannak, akik az esztendő végén, mérlegkészítéskor előveszik háromszázhatvanöi nappal korábban beharangozott jóslásaikat, ígéreteiket.... Igaz, McNamara 1966 elején már nem ígérte, hogy karácsonyra végleg hazatérnek Vietnamból az amerikai katonák, de a döntés kicsikarásában, vagy legalábbis a „vietnami kaland” számukra kedvező fordulatában reménykedtek. Az Egyesült Államoknak azonban a rekord hadiköltségve- tés és a szennyes háborúba bevetett, közel 400 ezer amerikai katona ellenére sem sikerült megváltoztam a hadihelyzetet — ugyanakkor a nemzetközi közvélemény széles körű tiltakozásával találták szemben magukat. Az 1966. esztendő nemzetközi eseményeire a Vietnam elleni amerikai agresszió vetett árnyékot. Szilveszterkor Johnson szóvivője még azzal hintett port a világ szemébe, hogy az elnöknek a „vietnami rendezésre irányuló fáradozásairól” beszélt és felfüggesztették a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadásokat. Harminckét napos szüneteltetés után azonban Johnson levetette a béke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűzszünet idején is Hanoi fölé küldte kalózrepülőgépeit. Végeredményben ez a lépés, a bombázásoknak Hanoira történt ki- terjesztése volt a betetőzése annak a veszélyes eszkalációnak, amelyben az USA agresszióiéban részt vevők manilai értekezlete csak az amerikai választók megnyugtatását szolgálta. Johnson békeszólamai ellenére nemzetiközi méretekben — s immár az amerikai közvéleményben is fokozódó mérlékben — növekszik a tiltakozás a világkatasztrófa veszélyét magában hordozó vietnami agresszió ellen. Washingtonnak a katonai győzelem kicsikarására irányuló képtelen erőfeszítései és az agresszió ki- terjesztésére (Laosz után most már Thaiföldön is bevetették az amerikai katonaságot a hazafiak ellen) vonatkozó lépései nem tömörítették, hanem tovább lazították a nyugati szövetséget. Nemcsak a SEATO és a CENTO bomlása folytatódott, hanerri éles ellentétek dúlnak a NATO-ban is. F ranciaország ebben az évben kivált a NATO integrált katonai szervezetéből, s ez volt a legszembetűnőbb iele annak, hogy — a Neue Züricher szavait idézve — 1966 „a szövetség nyílt és látványos válságának esztendeje volt”. 1964-ben még a sokoldalú atomerők kérdésében törtek felszínre az ellentétek, azóta az Amerika-elle- nesség továbbterjedt Nyugat- Európában. Az Egyesült Államok hiába igyekezett rávenni NATO- beli partnereit a vietnami agre&z- szió támogatására — az atlanti szövetség tagállamai nem akarnak belebonyolódni ebbe a konfliktusba. Annál inkább keresik a kapcsolatokat a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal, és ez az esztendő jogos reményeket keltett arra, hogy Európában csökkenthető a feszültség, hogy kitartó erőfeszítésekkel lehetséges előrelépés az európai biztonság megteremtéséhez. Bár Wilson kormánya túlságosan elkötelezte magát az amerikai politika’ mellett, számos NATO-országban, így elsősorban Franciaországban, de kisebb mértékben Dániában, Olaszországban, sőt Nyugat-Né- metországban és Törökországban is új utakat vagy legalábbis kapukat keresnek. Erre mutat többek között az a látogatás-sorozat is, amelyet NATO-országok kormányfői, külügyminiszterei tettek a Szovjetunióban, de Magyar- országon is (az idén többek között Hakkerupp dán miniszterelnök, Couve de Murville francia külügyminiszter járt Budapesten). Másrészt a NATO miniszteri tanácsának decemberi párizsi értekezlete, amelynek záróközlemé- nyóben egyetlen szóval sem emlékeztek meg a „vietnami konfliktusról”, noha korábban minden esetben kifejezték az amerikai politika iránti támogatásukat S zélesebb értelemben a nyugati szövetség „válságos évének” legfőbb jellemzői közé
