Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-11 / 292. szám

1W6. december 11. 3 Vasárnap Jól kezdődött és eredményesen fejeződik be az év A Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz — létszámemelés nélkül — már november 30-ig annyit termelt, mint tavaly egész évben. Jelentősen elősegítette ezt a bognár, kovács, kárpitos, mázoló, üveges és asztalos rész­legek lakossági szolgáltató tevé­kenysége, amely iránt megnöve­kedett az igény és már eddig mintegy 15 százalékkal teljesí­tették túl a szövetkezet dolgozói exporttervüket. Mindezek alap­ján a termelési érték az év vé­géig a tervezett 7 százalékos nö­vekedés helyett eléri majd a 10—11 százalékot. Az eredmény főként a dolgo­zók szorgalmának, törekvésének, másrészt annak tulajdonítható, hogy már tavaly év végén jól előkészítették az idei termelést, így január elejétől kezdve folya­matos volt a munka. Említésre­méltó, hogy 1905-ben egy brigád tűzte célul a szocialista cím el­nyerését, amit az idén ki is ér­demelt. Tavasszal újabb két (20 —25 fős) brigád csatlakozott a mozgalomhoz, amely eddig ugyancsak eleget tett minden követelménynek. Jövőre a tavalyival azonos cikkek gyártására kerül sor. Az első félévre a megrendelés bizto­sított. A szövetkezet a zsúfoltság miatt új központi telep kialakí­tását tervezi. Még az idén két hold földterületet vásárol, s amennyiben lehetőség nyílik, jö­vőre már az építkezés részben megkezdődik. A jelenlegi telepen a szolgáltató részlegek kapnak majd helyet. Ugyancsak a terv­hez tartozik Kondoroson lés Bé- késszentandráson egy-egy üveges részleg létrehozása. Hedvezö hír a traktorosoknak A Budapesti Műszaki Egye­tem mezőgazdasági géptani tanszékén hetek óta dolgoz­nak egy olyan traktor-veze­tőfülke kialakításán, amely maximális biztonságot nyújt a könnyen boruló traktor ve­zetőjének. A kísérleti fülkét a napok­ban a Vörös Csillag Traktor­gyár vezető szakembereinek jelenlétében maximális terhe­lési próbának vetették alá. Mintegy három méter magas­ból 7 mázsa súlyt ejtettek a vezetőfülkére. A fülke a nagy megterhelést jól bírta, sértet­len maradt. Látogatás a selejt erő- és munkagépek bontótelepén Kitrszerűsíti boltjait a Békésszentandriísi Földművesszövetkezet A nemrégiben hatalmassá meg­növelt ruházati szaküzlet forgata­gában beszélgetünk a Rékósszemt- andrásá Földművesszövetkezet ve­kor vettek át a magánboltosoktól. El lehet képzelni, hogy milyen korszerűtlenek ezek. A földműves- szövetkezetnek négy állandó és Egy évvel ezelőtt vált szük­ségessé az, hogy megyénként össze­vontan, egy helyen bontsák széj­jel a kiselejtezett erő- és munka­gépeket. Nálunk a választás a Me- zőberényi Gépjavító Állomásra esett. Azóta 244 ezer 218 forint ér­tékű selejt gépet vettek át, s 167 ezer 277 forint értékű használható alkatrészt és hulladékot továbbí­tottak a megye termelőszövetke­zeteinek, állami gazdaságainak, mezőgazdasági üzemeinek, főleg a gépja vító állomásoknak. Az elég­gé nagy alkatrészhiány miatt gya­koriak a látogatók a bontótelepen. No meg azért is. mert például egy még jól használható Sz—100-as traktorra való komplett sebesség- váltó garnitúrát itt 2800 forintért kapnak meg, újonnan ez 28 ezer forintba kerül, ha hozzájutnak. Ugyanígy egy Diesel-adagolóhoz 320 forintért jutnak hozzá, újon­nan pedig 5 ezer forintért. Az egyik legtöbb használt al­katrész vásárló a Mezőberényi Gépjavító Állomás. Ntem csoda, hiszen most a tél folyamán is 166 MTZ-s vagy 150—160 Sz—100-as traktor főjavítása a tervük. A második nagy vásárló a Szarvasi Gépjavító Állomás. Továbbá azok az üzemek, amelyek fél is tudják újítani a szükséges alkatrészeket. A termelőszövetkezetek ilyen szempontból hátrányban vannak. A Mezőberényi Gépjavító Állo­más szívesen felújítaná a kiszerelt alkatrészeket, azonban a neki szükségeset is alig győzi annak el­lenére, hogy 11 esztergagépje na­ponta két műszakiban dolgozik. A harmadik műszák beállításának szakemberhiány a gátja. Jelenleg 93 szakmunkás-tanulója van az állomásnak s ezek közül 20 esz­tergályos, aktok egy-két év múlva szabadulnak. Akkorra természete­sen növelni kellene az eszterga- padok számát is, legalább annyira, hogy a javí főállomás eleget tud­jon tenni növekvő feladatának. Az, hogy a termelőszövetkezetek tulajdonában levő fejőgépek, tej- szeparátorok és más állattenyész­tési gépek javítása nem volt meg­oldva, szükségessé tette, hogy a Me- zóberéhyi Gépjavító Állomás egy ilyen profilú javító-szerelő részle­get hozzon létre ez év január 1­vel. A részleg 26 átlag létszámmal és 3,7 millió forint tervfeladattal látott munkáihoz. Azóta a létszám 32-re növekedett, a termelési ér­tékben pedig már a 4,5 milliónál tartanak. Már ez a nagyobb lét­szám is kevés, s az a terv, hogy jövőre 180-ra növelik a részleg dolgozóinak számát, mert nagy az igény munkájuk iránt. Csak az a baj, hogy ed­dig is és jelenleg is nagy anyag- és, alkatrészhiánnyal küszködik a részleg. Többek között a külön­böző alkatrészeket cikkszám sze­rint kellene megrendeljék, de hiá- __________S _____________________ Megjelent a NŐK LAPJA ÉVKÖNYVE 224 oldal terjedelemben, mélynyomásos. képes mellékletekkel. AZ ÉVKÖNYV TARTALMÁBÓL: Beszámoló az év politikai eseményeiről — Kis Divat- magazin— Mit mondanak a leletek? Hasznos orvosi taná­csok — Az évszázad hírhedt bűnügye — Magánügyben. A Nők Lapja postájából — Korszerű lakberendezés — Jogi kérdésekről — Modern konyha — Praktikus ételreceptek — Irodalom — Humor TIZENÖTEZER FORINTOS REJTVÉNYPÁLYÁZAT! Kapható a postáskézbesítőknél és a hírlapárusoknál. 587 ba járták be szinte az egész orszá­got, sehol se találtak egy olyan katalógust, amelyben a cikkszá- mok fel lennének tüntetve. A má­sik hiba az, hogy az ismert cikk­számú alkatrészek jó részéhez sem jutnak hozzá. Többek között fél éve áll hat tejszeparátor főtengely hiányában. A termelőszövetkeze­tekben szaporodnak az önátatók, s a részleg hosszas utánjárás és ku- nyeráiás után csak 100 szelepet kapott a szükséges kétezer he­lyett. Valakik kitalálták, hogy a műanyag szelep is megfelel, ami­nek 40 forint darabja. Igen ám, de a műanyag szelep jó esetbein két hétág tart, a rézből készült, 80 fo­rintba kerülő szelep viszont két évig is. Ez is azt bizonyítja, hogy nem mindig az az olcsó, ami an­nak látszik. Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy kompletürozná kell az eddigi mezőgazdasági be­ruházásokat. De lám nap mint nap alkatrész- és anyaghiány gá­tolja a már meglevő gépek kijaví­tását, üzemeltetését is. k. i. Zeitéivel. Természetesen nemcsak a szaküzletről, hanem a többi boltról is. De ha már itt vagyunk, először mutassuk be ezt a falusi áruházat. Ebben a földművesszö­vetkezet által megvásárolt épület­ben ez év augusztusáig egy ru­házati és egy cipőbolt működött külön vezetővel, pénztárossal, kü­lön történt az árubeszerzés és kü- lön-külön hol az egyik, hol a má­sik küszködött létszámhiánnyal vagy a kevésbé forgalmas idősza­kokban léitszámtöbblettel. Lénye­gében ez adta az ötletet az össze­vonáshoz. Érdemes volt, mert a havi forgalom 50 ezer forinttal nőtt, azaz mintegy 420 ezerre ke­rekedett. Ráadásul még egy lét­számot is meg tudnak takarítani. Az áruház az immár negyedik korszerűsített bolt Békésszent- andráson a tizennégyből. A többi­ekre is sor kerül. Jövőre kicseré­lik a fűszer-csemegebolt padló­zatát, a 4-es és a 3-as számú bol­tokban pedig kicserélik azt a be­rendezést, amit csaknem a föld- művesszövet'kezet megalakulása­három ideiglenes, azaz nyári sze­zonjellegű vendéglátóipari egysé­ge van. Ezek közül legszívesebben a megfiatalított éttermet és a szemre is tetszetős cukrászdát ke­resi fel a helyi lakosság. Az étte­rem konyháját sokan dicsérik, pél­da rá, hogy a nyári időszakban a termelőszövetkezetek is napi 350— 400 ebédet vittek ki az aratásban, cséplésben dolgozóknak. A szezon­jellegű egységek közül egyet a sporttelepen, egyet a halásztanyán üzemeltetnek. A szentandrási duz­zasztógát a horgászok özönét csal­ja oda nap mint nap. Az egység, ami inkább italbolt jellegű, 35—40 ezer forint forgalmat bonyolít le a nyári hónapokban, primitívsége ellenére is. A földművesszövetke­zet vezetői most azon töprenge­nek, hogyan tudnák ezt az italbol­tot sokkal vonzóbbá, látogatottá tenni. Bizonyára meg is találják erre a módot, hiszen az utóbbi tíz évben évente átlagosan 1 millió forinttal növekedett a földműves­szövetkezet forgalma, s ez év vé­gére igencsak éléri a 18 milliót Ahol minden van... „— Jaj, de jó, hogy ilyen gyor­san itt van. A kicsi miatt, ugye? Amit írtunk a kicsiről... Kerül­jön közelebb. Mit hozzak, mit akar? Enni, inni? Mit iszik? Bort vagy pálinkát kér? Meg­mutatom mit vettem most is ne­ki. Tessék, abból a pálinkából még mindenki kétszer-három- szor ivott. Van, van itt minden; csak tudják, a kicsi... Ez a mi bajunk. Nem is gondolja, hogy nézett ki, amikor elhoztuk. Gyere ide, egyetlen kicsi virá­gom. Hogy hívnak? Mácsai Ka­tika... Má-csa-i Katika... Már a mi nevünkre tanítjuk ám. Mondd szépen Mácsai anyuka nevét: Gizus anyu... Meddig mu­rád? Vágjak csirkét? Paprikás csirkét! Jót írjon ám. Nézze meg a kis kardigánját... 150 forint volt. Taxin hoztuk haza, úgy vit­tük az orvoshoz, úgy... A múlt héten vettünk neki téli sapkát is. Nézze. Szőrmés, meleg... egyem meg a kisfiúsomat, mi­lyen szép benne... megszakad a szívem... Az apja 20 ezer forin­tot kér érte. Annyiért nekünk adja; édes kis bogaram, megve­szünk... Megveszünk, drága kicsi virágom... Az uram ellene van... Nem azért, mert sajnálja a pénzt, nem! Szereti ő is, de tud­ja — tényleg ne főzzek csirke- paprikást? — szóval az uram azért nem akarja, mert azt mondja, kifizetjük a 20 ezret, aztán egy fél év vagy egy év múlva megint kéri... Nem iszik pálinkát se? Olyan volt ez a kislány ami­kor elhoztuk, mint egy kesztyűs malac. Csak á nagy orra volt. Ki­kúráltuk... hogy mit költöttem rá! Ilyen szer, oyan szer... Ki fi­zeti ezt nekünk meg? Ha elvi­szik, ha elvinnék?! Különben, dehogy kérnénk mi érte vala­mit... dehogy,, dehogy. Pettyes kis ruhát is vettünk neki és most el akarják vinni... Az anyja nem, az éli világát, de az apja. Üzlet neki a gyerek. Amikor ki­vettük az államtól, börtönben volt. Többet van lecsukva, mint napfényen. Kellene neki a pénz. Adnánk is, mondom, megven­nénk a drága életemet, mert ne­künk nem lehet, de hát ki bírná annyiszor kielégíteni azt a gaz­embert... Hozok füstölt kolbászt, jó? Ne vegye az elvtárs hivalko­dásnak, de minden van... Ha ide­jön valaki, mindent elébe te­szünk, hogy lássa, van nekünk, hát akkor ennek a micurka, édes drágának hogyne lenne... Azoknál meg? Az anyjához vendégek járnak. Abból él! Ho­vá vinnék? Oda, tán oda! Mond­ja az elvtárs, erre nincs tör­vény? Mindenre van, a védtelen kis életekre meg annyi, hogy ha fizetek 20 ezret, örökbe hagyom, ha nem, meg viszem! Viszi, vi­szi a mocsokba, oda viszi... Itt meg mindene megvan látja, ügye látja az elvtárs. Van az uramnak egy kis bora, hozok fel magának is. Jót szoktak be­lőle iszogatni, akik jönnek. A múltkor az apja, itt volt az ap­ja, az ivott mint a... Adtunk ne­ki, hátha belátja, hátha lemond. Három napig tiblábolt, részegen ment el... Megmondtuk neki, hogy a gyereket nem adjuk... Mondja, kedves elvtárs, mit ír majd az ügyről? Ugye mai'ad- hat nálunk a kicsi; megsza­kadna a szívem, ha elvinnék. Ugye marad?... Apjuk, hozzá! fel egy kis bort az elvtársnak; itthagyják, ugye, ugye itthagy­ják... Van nekünk mindenünk, mindenünk van!” 9. hi

Next

/
Oldalképek
Tartalom