Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-24 / 303. szám
1966. december 24. 2 Szombat Koszigin Izmirbe érkezett Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök megkoszorúzta Ata- tűrk síremlékét. Tele fotó—MTI külföldi képszolgálat Ankara Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken korán reggel búcsút vett Ankarától. A szovjet küldöttség repülőgépen Izmirbe, a szőnyegszövéséről és textiliparáról híres egykori mesés Szmirnába utazott. A hivatalos tárgyalások a szovjet és a török küldöttség között csütörtökön befejeződtek. Koszigin és Demirel három „munkaülést” tartott. A megvitatott témák részleteiről nem adtak ismertetést, erről a látogatás végén kiadandó közös közlemény tájékoztatja majd a közvéleményt A látogatás első és legfontosabb részének, az ankarai tárgyalásoknak a befejezése után Koszigim szovjet kormányfő megelégedéssel nyilatkozott a török vezető államférfiakkal folytatott megbeszéléseikről. A török fővárosban igen jó hatást keltett, hogy a Demirel miniszterelnök és felesége tiszteletére adott csütörtöki vacsorán Koszigin különös nyomatékkai hangsúlyozta a szovjet—török határ békéjének fontosságát. A szovjet külügyminisztérium a pekingi tudósítók kiutasításáról Az ankarai egyetem mezőgazdasági tagozatán tett látogatásakor a diáklányok egy művészi szövésű keleti szőnyeggel kedveskedtek Kosziginnek. A szovjet miniszterelnök a maga részéről szovjet szerzők tudományos műveiből ajándékozott példányokat a tanszéknek. ( Pénteken Izmirbe — Törökország harmadik legnagyobb városába — érkezett Koszigin szovjet kormányfő és kísérete. A repülőtéren Nemik Kemal Sentürk iz- miri kormányzó, Osman Kibar polgármester és más hivatalos személyek fogadták a vendégeket. A repülőtéren díszőrség sorakozott fel. Koszigin miután üdvözölte az őt fogadó személyiségeket, éllépett a díszőrség előtt, majd a szovjet vendégek szállására hajtatott. A várost feldíszítették szovjet és török zászlókkal. (MTI) flazániba érkezeti a szovjet atomenergetikai kiilitlség Vlagyimir Nouikovnak, a • minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével csütörtök este szovjet atomenergetikai küldöttség érkezett Budapestre, hogy megkösse az atomerő békés felhasználására vonatkozó magyar— szovjet együttműködési megállapodást. A delegáció fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Apró Antal, a Minisztertanács elnökihelyettese, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese, Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes, Kolos Richard, a Tudományos és Felsőoktatási Tanács megbízott elnöke és Kökény Mihály, az Országos Atomenergia Bizottság titkára. Ott volt N. R. Seleh követtanácsos, a Szovjetunió budapesti ideiglenes ügyvivője. Az atomenergetikai tanácskozások pén teljen délelőtt kezdődtek. (MTI) na egy amerikai katona rosszul orvos megáUapitja: lesz a kínzások láttán, a tábori Harci sokk érte a boldogtalan embert. Ámde, milyen esetekben léphet fel ez a fajta „harci sokk”? Kommentár nélkül, az amerikai lapokból teszünk közzé néhány esetet, „Mindenki, aki hosszabb időt töltött a fronton a kormánycsapa- toknál” — írja William Tuoy, a Newsweek saigoni tudósítója — „láthatta, hogyan nyomják a foglyok fejét piszkos hordókba a víz alá s hogyan szorítanak ba- jonettet a torkukra. Máskor bambusz-szilánkokat szúrtak az áldozatok körmei alá vagy telefondrótokkal nyomorították, szorították a karjukat, mellüket, nemi szerveiket”. (Megjelent a New York Times Magazine-ban 1965. november 28-án.) Donald Wise, a londoni Sunday Mirror tudósítója szerint az ilyen kínzásoknál amerikai tisztek is jelen vannak. „Egyetlen amy sem parancsolja tanítványainak, hogy szüntessék be ezeket a embertelenségeket Eszük ágában sincs közbelépni...” Az USA- és a kormánycsapatok így válogatás nélkül kínozzák a vélt és tényleges partizánokat Beverly Deepe amerikai riporter a New York Herald ÍTribune-ben így számol be élményeiről: „A legközönségesebb kínzási módoknak voltam szemtanúja: egy amerikai tanácsadó „pirításnak” nevezte azt az eljárást, amely valójában lassú, villannyal történő kivégzés. Az elfogott Vietkong-nak egy-egy ujjúra tábori generátor drótjait csavarták, majd megindították az az áramfejlesztőt. A berendezés olyan erős villanyáramot termelt, amely a foglyot részben elégette és sokkolta”. Egy fiatal amerikai katona chicagói rokonának ezt írta: „Néhány héttel ezelőtt három foglyot szállítottunk be. A kihallgatás elő volt készítve; egy ember az In- telligence-től (titkosszolgálattól — Szerk.) vezette. Ez volt az első eset, hogy ilyesmin én is részt vettem, s láttam, hogy mi is alkalmazunk piszkos módszereket Ez az Intelligence-legény egysoros vonalba állította a három foglyot, akik közül egy nő volt. Ezt dereikig vetkeztette le, a többieket pedig egészen. Valami kis berendezés volt a kezében, amiről azt gondoltam, hogy mikrofon. A drót egyik végét a nő melléhez tartotta és azzal egészen csúnyán összeégette. A nő rikoltott valamit, s mi a barátommal úgy éreztük, hegy valóban ártatlan volt. Majd ugyanazzal a dróttal az asszony férjét és bátyját is megérintette. Azóta folyton hánynom kell és őrjáratba sem küldenek. Az őrmesterem azt mondta, hogy harci sokkom van. (Megjelent a chicagói „Warnen for peace”-bulletinben.) Beverly Deepe a „New York Herald Tribune”-ben írja: „Más műszaki berendezések általában azt a célt szolgálják, hogy a másik jelenlevő foglyot is szóra bírják az ujjak, körmök, fülek és nemi szervek megcsonkításával. Helyenként egész füzér díszíti a katonai parancsnokság falát — emberi fülekből. Egyik támaszpontunk irodájában az asztalon egy Vietkong-katona fülét láttam spirituszban”. Jonathan Kapstein, a „Houston Chronicle” riportere Vietnamból történt visszatérése után beszámol egy találmányról, amelyet Beverly Deepe is felemlít a New York Herald Tribune hasábjain: „Két Vietkongot vittek repülővel Saigonba. Útközben hallgatták ki őket Az egyik vonakodott válaszolni, erre 3000 láb magasból kidobták. A másik azonnal válaszolt minden kérdésre, de öt is kilökték a gépből”. —r. 1.— Szovjet élelmiszersegély Indiának Az indiai élélmiszemohézsé-1 na kenyérgabonát ajándékoz Ingekkel kapcsolatban a Szovjetunió: diának. A gabonaszállítást a kö- úgy határozott, hogy 200 ezer ton-1 zeljövőben megkezdik. (MTI) Moszkva A szovjet külügyminisztérium pénteken tiltakozott a moszkvai ügyvivőnél amiatt, hogy a kínai külügyminisztérium december 16- án három Pekingben működő szovjet tudósító hazahívását követelte. A külügyminisztérium nyilatkozatában rámutat: a kínai fél követelése példátlan a szocialista országok eddigi kapcsolataiban. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának hivatkozása a Moszkvában, illetve Pekingben működő tudósítók létszámának kölcsönösségére — hangsúlyozza a Szovjetunió külügyminisztériuma — teljesen alaptalan. A kínai fél nagyon is jól tudja, hogy a Szovjetunióban éppúgy, mint a Kínai Nép- köztársaságban korábban nem vetődött fel a tudósítók létszáma korlátozásának kérdése. Amennyiben pedig a Moszkvában működő kínai tudósító irodák munkatársai létszámát az utóbbi időben 5 főre csökkentették, ez magának a kínai félnek a kezdeményezésére történt. Ami a két ország életéről adott sajtótájékoztatás tárgyilagosságát illeti, az egész világ jól tudja, hogy mit írnak a kínai újságírók a Szovjetunióról. Anyagaik hemzsegnek a szovjet népet, a szovjet állam kül- és belpolitikáját rágalmazó koholmányoktól. Ezzel összefüggésben a Szovjetunió külügyminisztériuma szükségesnek tartja felhívni a Kínai Népköztársaság nagykövetségének figyelmét a Moszkvában működő kínai tudósítók ilyen tevékenységére és fenntartja magának azt a jogot, hogy szükség esetén megfelelő intézkedéseket tegyen. Peking eljárása ismételten azt igazolja, hogy a kínai fél egyoldalúan tovább szűkíti a kapcsolatokat a két ország között. A Szovjetunió külügyminisztériuma visszautasítja a szovjet tudósítók ellen emelt kínai rágalmakat, tiltakozását fejezi ki és az ehhez hasonló egyoldalú eljárásokért minden felelősséget a kínai félre hárít. (MTI) Szótlanul ülünk, várunk, hogy ünnepet csináljunk önmagunknak. A szomszéd szobából szuszogás és koppanés hallatszik. Karácsonyfát díszít a feleségem. Tudom, csücsöríti a száját. így tesz mindig, ha öröme van. A gyerek a küszöbön áll, szája tátva, tekintete az anyján, a gömbölyű fényességen, a tésztafigurákon kapkod. Édes szag fut felénk. A cukorka, a sütemény, a narancs szaga. S hirtelen a csendben zümmögni kezd egy légy. A csuda tudja, hogyan maradt itt. Bosszant. Az ördögből jött ide! Megzavarta az ünnepet. Pimaszul a falra ül, a székre, a narancsra, aztán belekóstol az egyik süteménybe. Idegesít. Rácsapok. A karácsonyfa megremeg, a felfüggesztett sütemény a földre zuhan, de a légy továbbszáll. Ügyesebb, mint én. Szaladunk utána. S hirtelen, egy pillanatra ez a zümmögő feketeség visszahoz egy régi emléket. Ha nem lenne itt, talán halálomig nem jutna eszembe. * Vidékről jött munkásgyerek voltam. Nem értettem semmihez, de a karom erős volt, megfogtam a munkát Fizettek érte. Igaz, nem sokat, de volt szalonnára-, hagymaravaló meg ligeti hintára, lány mellé. Hárman jártunk ide: Szepi, Sulek meg, én. Egykorúak voltunk, együtt dolgoztunk, meg aztán a pénztárcánk is egyformán üres — és ez elégnek bizonyult a barátsághoz. Szepinek isteni szobája volt. Házmesterlakás mellett lakott. A berendezést maga tákolta, a falat meg egy nő díszítette. Szepihez járt aludni és néha képeket hozott a hóna alatt. így élt Szepi. Mi ketten Sulek- kel elfelezett garázsban. Egyik fele legényszállás volt, a másik istálló. Mondtuk is: — Jó hely ez, gőzfűtése». A deszkafalon túl van a kazán. Príma volt. Meleg. A lovak teste jól fűtött. így ültünk 1937-ben, karácsony napján. Kiborítottuk zsebünkből a pénzt. Két pengő harminc fillér feküdt a pokrócon. Hivatalosak voltunk Szepihez, a nővel együtt meghívott bennünket a karácsonyi ünnepekre. — No— mondta Sulek —, kiteszünk magunkért, veszünk enni-, innivalót meg ajándékot is. Ügy illik. Néztem a pénzt, elment a kedvem az egésztől. — Ne menjünk — mondtam —, ezért semmit nem vehetünk. Meg- ünneplik ők Krisztus születését kelten is. Sulek csak élősködő tt: — Bolond vagy — mondta —, veszünk két liter bort, öntünk hozzá egy liter vizet. Három liter már szép ajándék... Aztán viszünk egy veknit és olcsó lókolbászt. Thaiföld második Vietnammá válhat Moszkva Filippov a Pravdában felveti zt a lehetőséget, hogy Thaiföld láSodik Vietnammá válik. Amiben mértékben bevonják a thai- ildi csapatokat Washington viet- ami háborújába, úgy fokozódik thaiföldi hazafiak harca az el- 20, hogy az országot az imperialista agresszió felvonulási területévé változtassák. Sharp tengernagy, a csendesóceáni amerikai haderők főparancsnoka közölte, hogy Thai- földön állomásozó amerikai egységek már részt vesznek a partizánok elleni hadműveletekben az ország északkeleti részében. (MTI)
