Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-24 / 303. szám
196*. december 24. 3 Szombat A lakosság segítségéveit Két kilométer helyett 14 kilométer vízvezeték épült Békéscsabán Békéscsabán az utóbbi években igen komoly gondot fordítanak a vízhálózat és az úthálózat fejlesztésére. 1966-ban például Békéscsabán mintegy 14 millió forintot költöttek erre a célra. Vízvezetéket két kilométernyi hosszan terveztek építeni ebben az esztendőben Békéscsabán. A lakosság azonban társadalmi munkával igen sokat segít az utóbbi években. A műszakiak a tervezésben, mások árokásásban és egyéb fizikai munkában tevékenykednek. Ennek köszönhető, hogy 1966-ban a tervezett 2 kiloEbben az esztendőben tovább gépesítették gazdaságukat a nagyszénási Lenin Tsz gazdái. A szövetkezet amortizációi; alapjából — 613 ezer forintból — vásároltak 2 SzK típusú kombájnt, egy MTZ-traktort és egy Pritamin-akció — gyomai sikerrel A Békéscsabai Konzervgyárnak közkedvelt cikke az úgynevezett paradicsompaprika- komzerv. Ezt pritainánpapriká- naik nevezik. Ebből jövőre 58 vagon áru készítésére kapott megrendelést. Néhány esztendő alatt kialakult a pri tárni npap rika termesztésének körzete. A gyáriak szerint a legjobb minőségű speciális paprikát Gyama térségiében termesztik. A paprika kiváló minőségű és alakú. A gyomai Győzelem Tsz-nek a következő esztendőben 40 hold pritaminpaprika-ültetvénye lesz. Ez az egy termelőszövetkezet szállítja majd a pritamin-akció teljesítéséhez szükséges paprika 40 százalékát. — Lókolbászt ne — mondtam en —, elegem van itt a szomszéd lovakból. Sulek felém nézett. — Jó, ne menjünk — mondta. — Áldozunk az alvás istenének, magunkra húzzuk a pokrócot, t'ajcsúrozzon, akinek telik. Felugrottam, csipőre tettem a kezem, ráparancsoltam Sulekra: — Feküdj hanyatt, hunyd be a szemed, aztán én szépen elmondom a karácsonyt Engedelmes volt. Elsimítottam rajta a takarót, mókásan homlokon csókoltam, aztán elkezdtem a beszédet: — Igazítsd meg a nyakkendőd, most belépünk... Állj meg. Látod, ott a karácsonyfa... Vigyázz a lépésekre, te bolond! Az egész szoba tele van ajándékokkal... Nézd, az ágakon sütemények meg figurák helyett tízpengősök lógnak, úgy csillog mindegyik, hogy különbül, mint a sok csinált disz... Látod-e? — Látom — mondta Sulek és nevetett és nem nyitotta ki szemét, mert tovább akarta látni. S ekkor hirtelen az orrára szállt egy légy. Csíphette nagyon, mert finiorgott, kapkodni kezdett, felugrott, aztán futott a légy után. El is kapta. Markába szorította, szokott mozdulattal össze akarta nyomni, de hirtelen megmerevedett, rám nézett és felkiáltott: — Ingyen viszünk ajándékot. — Betörjük a sarki üzletet? — kérdeztem. — Én? — nézett rám.. — Értsd meg, legyeket viszünk. Megértettem én, mit akar a betyár. Nekem sem kellett több. Belementem a játékba. Átszaladtunk az Istállóba és versenyt hirdetméter helyett 14 kilométernyi vízvezetékhálózat épült a városban. A lakosság sokoldalú segítségének köszönhető, hogy Békéscsabán ma már mintegy 70 kilométernyi lenne az utcák hossza, ha egyvégtébe raknánk, ahol vízvezeték húzódik. Ezzel a város lakosságának 50 százaléka jut saját utcájában vízhez. Ezt a fejlesztést eredetileg 1970-re tervezték, s a társadalmi munka nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1966 év végén elérték a távlatokban kitűzött célt DT—54-es lánctalpas traktort. Vettek munkagépeket, pótkocsikat és kisebb gazdasági felszereléseket. A 613 ezer forintos amortizációs alap a gépvásárlásra fordított kiadásokat nem fedezte. Ezért 200 ezer forinttal saját bevételeikből megtoldottak az összeget. A szövetkezet fejlesztését lehetővé tette Nagyszénáson a terven felüli bevétel. Megjelent A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa című kiadvány, amely teljes terjedelmében tartalmazza az MSZMP Központi Bizottságának beszámolóját, valamint a IX. kongresszus határozatát, a szervezeti szabályzatot és ismerteti a párt új vezető szerveit. Ugyancsak közli a könyv Kádár elv-társ vitazáró beszédét és az MSZMP IX. kongresszusának nyilatkozatát az Egyesült Államok viet-. nami agressziójáról. A Kossuth Könyvkiadó Békés tünk: ki fog több élő legyet. Ó* ordítva kapkodtuk a levegőt. Egy óra múltán eredmény t hirdettünk. Sulek nyert. Húszat fogott. Óvatosan, egyenként gyufás- dobozba raktuk a zümmög őket, az egészet szép papírba csomagoltuk és röhögve, hogy mi lesz majd, elindultunk Szepihez. A nő nyitott ajtót, kicsi, vörös, pisze orrú. Aztán valahonnan a homályos sarokból megszólalt Szepi is: — Azt hittük, mér nem is jöttök! — Jöttünk m3 — mondta Sulek —, csak elhúzódott a bevásárlás — és zsebéből elővette a papírba csomagolt gyufásdobozt az idegesen zümmögő legyekkel. Szepi átvette, ránk nézett, tekintetében értetlenség ült. — Sok a pénzetek — kérdezte —, miért kellett költeni? Alig tudtam visszatartani a röhögést. Elfordítottam az arcom, a falhoz hátráltam, levettem a kabátot és belenevettem. Ekkor hirtelen sikítást hallottunk, Szepi kinyitotta a csomagot, markából szétrepültek a megvadult legyek. A nő a levegőbe kapkodott, Szepi ordított: — örültek! örültek! Sulekból kibukott a nevetés. Felém bökött és kuncogva mondta: — Ez a betyár azt mondta, karácsonykor ajándékot illik... — és rázkódott, rázkódott, hogy meggörbült a teste. Erre aztán nevetni kezdtünk mind a négyen. Szepi meg az asztalra ugrott: — Szedjük össze! — kiabálta és kapkodta a legyeket csudára. Nekünk sem kellett több. Han- eúroztunk az ágyon, a széken. ndokolt az a gyorsaság, ahogyan az érdeklődés középpontjába került a IX. kongresszus tanácskozásának, majd határozatának az életszínvonal emelését célzó — a feltételeket és a megvalósítás módját összefüggő egységben elemző — munkaprogramja. Érthető az is, hogy különös figyelmet keltett e program egyik tényezője, az a határozattá emelt előirányzat, hogy 1968 és 1970 között, az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 48 óráról átlag heti 44 órára csökken az ipari dolgozók munkaideje, miközben befejeződik az egészségre ártalmas és a különösen nehéz fizikai munkát végzők munkaidejének heti 36—42 órára történő mérséklése is. Közismert, hogy a munkaidő csökkentése úgyszólván a munkásmozgalom hajnalától a dolgozók egyik harci követelése volt és e világméretű küzdelem vívmánya, hogy a múlt század utolsó harmadától általában mintegy felére csökkent a heti munkaidő. A pártkongresszus határozata egyértelműen jelzi, hogy nálunk — abban az ütemben, ahogyan a gazdasági feltételek megérnek — intézményesen és tervszerűen, az életszínvonal emelésé könyv megyei kirendeltsége a kongresszus anyagát tartalmazó könyvet az illetékes pártbizottságok útján juttatja él az alapszervezetekhez, az üzemekbe, vállalatokhoz, tsz-ekhez, intézményekhez, hivatali szervekhez, hogy a pártoktatásban, az elméleti konferenciákon és más oktatásban részt vevők számára mielőbb rendelkezésre álljon. Ezenkívül minden érdeklődő beszerezheti. A IX. kongresszus teljes anyagának megjelenése 1967 első negyedévének végén várható. asztalra ugrottunk, repültünk a legyek után. És lassan megint zümmögni kezdett a gyufásdofooz. Éjfél felé már csak négy légy volt szabadon. — Mindenkinek jut még egy — perdült Szepi és kezdődött az üldözés megint. Egymás után hallatszottak a győzelmi kiáltások: — Már csak három. — Kettő. — Egy. Ismét dobozban voltak a legyek. Legalábbis azt hittük. Sze- pd a tenyerébe tette, megigazította nem létező nyakkendőjét, udvariasan meghajolt a nő előtt és azt mondta: — Hölgyem, igaz, hogy sokba került, de az ajándék magának szól. A nő meg csak nevetett, nevetett: — Hát ilyet, hát ilyet, bolondok! — És láttam, hogy a nevetéstől még könny is csurog az arcán. És ekkor hirtelen zümmögni kezdett egy légy... Egy szabadon hagyott légy. Utánakaptam, de Szepi visszahúzta a kezem. — Hagyd — mondta —, most már hagyd — és láttam, neki is könny csurog az arcán. De már nem nevetett. ♦ Leégtek a csdllagszórók. Homály van. De a légy még mindig itt zümmög. Idegesít. Megint rászáll a karácsonyfa díszeire, eszi a süteményt. Kirohanok a konyhába, hozom a törülközőt, egy óvatlan pillanatban rácsapok és megölöm... A gyerek szalad a szobában a most kapott rolleren. nek lényeges részeként mérséklődik a törvényes munkaidő. r rdemes megállnunk a közbevetett mellékmondatnál: voltaképpen miként értendők azok a bizonyos ,,gazdasági feltételek”? Fogalmazhatnánk úgy is: mennyi része van a munkaidőt csökkentő döntésben a dolgozók életkörülményeit javító szándéknak, illetve: mi szab határt e szándék megvalósításának? A munkaidő csökkentése sem elvileg, sem gyakorlati megvalósítása szempontjából nem különíthető el az életszínvonal emelésének többi tényezőjétől. Közelebbről megvizsgálva ezt az általános igazságot, nagyon is kézenfekvő összefüggések tűnnek elő. Ahhoz, hogy megvalósuljanak a harmadik ötéves terv többi életkörülményt javító célkitűzései — a reálbér- emeléstől a lakásprogramig, a gyermekgondozási segély bevezetésétől a tsz-tagok szociális juttatásainak bővítéséig —, a terv szükségképp számol a termelés meghatározott színvonalú emelésével, a nemzeti jövedelem gyarapodásával. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkaidő csak abban az ütemben mérsékelhető, ahogyan lehetővé válik nemcsak a korábbi, 48 órás munkahétre tervezett telhanem — az emelkedő reálbérrel párhuzamosan előirányzott többlettermelés is. Könnyű belátni, hogy másként amit . nyernénk a vámon, elveszítenénk a réven, magyarán: aligha javítaná az életszínvonalat az a munkaidőcsökkenés, amely nem párosulna a reálbérek, a szociális, egészségügyi ellátás javulásával. Ennek azonban elemi feltétele: a népgazdaság eredményeinek felfelé ívelő grafikonja. zért is hangsúlyozza a pártkongresszus határozata a munkaidőcsökkentés fokozatosságát — külön kiemelve, hogy a végrehajtás „vállalatonként, üzemenként fokozatosan” értendő. Arra utal ez a fogalmazás, hogy a gazdasági feltételek természetesein nem érnek meg mindenütt egyszerre, „gombnyomásra” — ahogyan a vállalati gazdálkodás javul, a műszaki, termelési színvonal emelkedik, úgy kerülhet sor a munkaidő csökkentésére is. Ebből azonban további fontos következtetések adódnak. A helyi, vállalati feltételeknek és a munkaidő csökkentésének közvetlen összekapcsolása egyszersmind jelentős ösztönző erő is a dolgozók, a kollektívák számára, hiszen ily módon saját érdekük, hogy mielőbb megteremtsék a szükséges gazdasági feltételeket. Ebben az értelemben a rövidebb munkaidő ( — mint a kollektívák elé tűzhető cél — a termelékenység jelentős emelésének forrása, a népgazdaság fontos tartaléka is. A munkaidő csökkentése tehát nem képzelhető el oly módon, hogy a kiesést létszámemeléssel pótolják. Az előttünk álló években szinte teljes egészében a termelékenyebb munka fedezheti a termelés emelését. S ha a munkaidő rövidül, természetesen ennek gazdasági „ellensúlyozása” is csak termelékenységi forrásból teremthető elő. népgazdaság távlati fejlesztésének, korszerűsítésének azonban nemcsak okozati eredménye, de — feltétele is a munkaidő fokozatos mérséklődése. Egész sor társadalmi, szociológiai tény mutat arra, hogy a modern termelés — különösen az ipari termelés — a munkaidőn túli „hátország” merőben új körülményeit feltételezi. Csak néhányra utalunk ezúttal. Nyilvánvaló például, hogy a bonyolultabb, korszerűbb termelőapparátus — például: az automata gépsorok, de akár a szalagszerű termelés is — fokozza a fiziológiai igénybevételt, egyszersmind hatalmassá, milliós nagyságrendűvé bővíti az értéket, amelyet egy-egy dolgozó j koncentráló készsége befolyásolhat (magyarán: egy munkás hibája is megbéníthatja a termelőszalagot). A rohamosan tért hódító korszerű gyártástechnológiák természetesen a szabad idő bővítését feltételezik, a korábbinál mind több pihenést, kikapcsolódást követelnek. A korszerű termelésnek nélkülözhetetlen feltétele ez. További ilyen — a munkaidő törvényszerű rövidítése irányában ható — tényező: a modern termelés a legalacsonyabbtól a legmagasabb posztig az ismeretek sokkal gyorsabb, folyanjatos bővítését követeli. Régen elmúlt már az a szakképzési stílus, hogy például a lakatos „kitanulta” a szakmáját, a vezető elvégezte a főiskolát, egyetemet, azután évtizedekig a napi munka kereteiben „gyakorlatot” szerzett — a már elsajátított tudásra alapozva. Most minden szakma és minden len tájékozódást feltételez, amely szükségképp átrajzolja hagyományos elképzeléseinket a munkanap és a szabad idő arányáról. Ez az ismeretszerzés nemcsak egyéni, de elsőrendű népgazdasági érdek is, ilyen értelemben tehát a munkaidő rövidítése törvényszerű, nélkülözhetetlen tényezője a népgazdasági feladatok megvalósításának. munkaidő, illetve a szabad idő kapcsolatának, kölcsönhatásának szociológiai összefüggései azonban rávilágítanak — ezúttal más oldalról — a rövidülő munkaidő további feltételeire és következményeire. Eddig voltaképpen „gyáron belüli” nézőpontból vizsgáltuk ezeket a feltételeket, nem kisebb jelentőségűek azonban a szabad idő bővüléséből szármázó tényezők sem. Erre is fokozatosan fel kell készülnünk, méghozzá egész sor — ma még hiányzó vagy csak részlegesen meglevő — feltétel biztosításával. Jelentősen bővíteni kell például a szolgáltatóhálózatot, különösképp az oktatási és művelődési szolgáltatásokat, továbbá a vendéglátó és szórakozási intézményeket; növelni a szabad idővel összefüggő javak termelését. S hogy ez milyen lényeges feltétel, azt — múlt időre vonatkozó tényekkel is alátámaszthatjuk. Az életszínvonal emelkedésével a lakosság mind többet — 1965. évi adatok szerint mintegy 21—22 milliárd forintot — költ szabad idejének kihasználásával összefüggő kiadásokra. E cikkek és szolgáltatások kereslete az utóbbi években gyorsan nőtt; tavaly ilyen jellegű termékek tették ki a teljes kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 20 százalékát. 1960—1965 között a sportcikkek forgalma például mintegy 90 százalékkal, a könyveké 45 százalékkal nőtt, s a szabad idővel ösz- szefüggő kiadáscsoportban mintegy 40 százalékos részesedést értek el a vendéglátóiparban elköltött, kifejezetten szórakozási jellegű kiadások. Természetes, hogy a rövidülő munkaidő jelentősen növeli majd e cikkek, szolgáltatások keresletét — időben kell számolnunk ezzel is! Tábori András Kombájn- és gépvásárlás • r ^ rr ff rr m sajat erőből Megjelent Az MSZMP IX. kongresszusa című jesítményszint elérése 44 óra alatt, : munkabeosztás ! „menet közbeni’ olyan mértékű tanulást, szünte
