Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

IÍHS6. december 17, 4 Szombat Négy ember életét mentette meg Osgyán György gépkocsivezető pp Halló, fiúk! Ha — Lehet-e művelődnie Vésztőn a fiatalságnak? — öten ülünk a személygépko­csiban. Négy utas és gépkocsi- vezetőnk, Gyuri bácsi. A kilo­méteróra 70-et mutatott. Amo­lyan általános dolgokról beszél­gettünk, és senki nem gondolt arra, hogy közülünk az egyik, a mi nyugdíj előtt álló gépkocsi - . vezetőnk néhány pillanat múlva emberéleteket ment. Nem a mi­énket, hanem a másokét. A nap­tár december 9-et mutatott, óránk pedig fél tizenegyet. * — Mindjárt Szarvason leszünk — mondja az egyi kolléga. — Az autóscsárdánál egy lángosft megehetnénk — szólt közbe a másik és ebben vala­mennyien egyetértettünk. Ebben a pillanatban Gyuri bácsi szaggatottan láirtolni kez­dett. Előttünk, még eléggé tá­vol, egy kél és fél tonnás Mo­lotov gyártmányú teherautó ment. Rajta súlyos etemitcsö- vek, melyek a kocsi platóján két-három méterre kilógtak. Kanyarban voltunk. Mindany- nyian tudtuk, hogy előzni tilos. Gyuri bácsi mégis beindexelt. Előzni azonban nem tudott, mert szembe jármű jött. Ismét kür­tőit, de még mindig nem tud­tuk, hogy miért. Majd cifra ká­romkodás hagyta el száját. — Nézzétek, a teherkocsi alsó kormányrögzítője lóg, a szeren­csétlen nem tud kormányozni. A kilométeróra ekkor is 70 kilométeres sebességet mutatott. Másik kanyar következett. Előz­ni itt is tilos volt, de Gyuri bácsi ezzel már nem törődött. Valamennyiünkben egyetlen gondolat volt: szerencsésen meg­előzni a teherkocsit és figyil- mezlelni a vezetőjét a végze­tesnek ígérkező bajra. Vajon si­kerül-e? A nagy kocsi nekünk rohanhat, s akkor mi is ször­nyű helyzetbe kerülhetünk. Té­továzásra azonban nem volt idő. Az előzés sikerült, Gyuri bár esi beindexelt, közben tülkölés­sel figyelmeztette a tehergépko­csi vezetőjét a megállásra. Né­hány másodperc múlva megáll­tunk. De megállt mögöttünk az etemitcsövekkel megrakott te­hergépkocsi is. Elsőként Osgyán Gyuri bácsi, a BA 05—72 rendszámú gép­kocsi vezetője lépett ki kocsink­ból, majd pedig mi. Felénk in­dult mérgesen és valószínű nem a legjobb gondolatokkal a nagy tehergéplcocsi vezetője. Piros­pozsgás, 40 év körüli férfi volt, talán 2—3 gyermek apja. Az eternitcsövek mögül kíváncsin- kodóan két férfi feje emelkedett ki. Arcukon látszott, hogy még csak nem is sejtik a megállós okát. Ahogyan elnéztem őket, nős, családos emberek leheltek mindketten. Reggel. amikor munkába készülődtek otthonuk­ból, gyermekeik közül valame­lyik talán éppen így köszönt el tőlük: „Csókollak apuka, siess haza”. Ekkor még nem sejtet­ték, hogy csak azért siethetnek és érhetnek haza ezen a napon, mert szerencséjükre követte őket egy rutinos, öreg gépkocsi- vezető, aki észrevette, hogy a kocsin ülő apukák jármüvének kiesett a kormány összekötő je, miközben 70 kilométeres sebes­séggel haladtak az országúton. — Mi baj, papa?! — kérdezte kicsit gunyorosan a gépkocsi vezetője. — Nem vett észre semmi rendellenesseget? — folytatta Gyuri bácsi. — Nem. Mit kellett volna észrevennem? — válaszolt a te­hergépkocsi vezetője, de most már ingerülten. — Nézzen a gépkocsi első két kerekére. A gépkocsi vezetője tekintetéi a kerekekre szegezte és piros­pozsgás arca elsápadt. A két el­ső kerék ugyanis ellentétes irányban, keresztben állt. Ami ezután következett, azt már csak azok tudják megér­teni, akik a biztos halálból me­nekültek meg. A találkozás első percében fölényeskedő gépkocsi- vezető átölelte Gyuri bácsit, két szeme megtelt könnyel és csak annyit tudott mondani: „Nagyon szépen köszönöm” ... * A köszönetén kívül bizonyára hálával gondol Osgyán Gyuri bácsira a tehergépkocsi négy utasa, akik életét egy idős gép­kocsivezető figyelmessége men­tette meg. Ha Gyuri bácsi nem veszi észre a végzetesnek ígér­kező rendellenességet, nem va­lószínű, hogy közülük bárki is hazatért volna otthonába, fele­ségéhez, gyermekeihez. Baleset nem történt. Osgyán Gyuri bácsi, a balesetmentes vezetésért kétszeresen kitünte­tett idős gépkocsivezető viszont bizonyított. Bebizonyította, hogy érdemes a kitüntetésekre, mert figyelmességéből jut mások tes­ti épségének a megóvására is. A rohamosan fejlődő közleke­désnek sok ilyan gépjárműveze­tőre lenne szüksége. Héjjá Sándor Komáromi Gábor, Vésztő va­lószí nőtlenül fiatal tanácselnöke a kérdésre úgy mosolygott visz- sza, mint aki egy kissé mérges, írhatnánk így is: ,,dühösen mo­solygott..." — Hát igen, december elsején a tv „Halló, fiúk, halló, lányok” című sorozatában Antal Imre riporter jó néhány megállapítást tett közzé jó pár millió néző előtt egy vésztői levél alapján. A levélből a többi között az derült ki, hogy még egy árva kis cuk­rászdáink sincs, ahol egy fiatal asztal mellé ülhet. Ezt azért mondom így, mert a fővárosból a műsor- elhangzása után jelent­kezett egy maszek cukrász... — — Olvasom a levelet. Elmondja ebben az édességek koronázat­lan mestere, hogy ó ilyen meg olyan kiváló szakember, és bár­mikor hajlandó Vésztőn nyitna egy cukrászüzletet, ahol külön­leges, vad-romantikus édessége­ket szervíroz asztalra. — Innen a tanácselnök mérges mosolya. — Szóval, válaszoltam a levélre A jövő hét a tv-ben BRECHT; CORIOLANUS (kedd 19.05). A kétrészes tragédia köz­vetítése a Nemzeti Színházból. Shakespeare művének brechti át­dolgozása nagy vitákat kavart világszerte, ahol csak bemutatták a tragédiát ebben a formájában. Szabad-e klasszikusokat átdolgoz­ni? Ez volt a viták központi kér­dése. A darab azóta már világ­sikert. aratott, és ez egyúttal vá­lasz is volt a kérdésre: ha az át­formálás olyan, mint Brechté, akkor igen. Shakespeare is „át­dolgozott”, amikor a Coriolanust írta, Plutarchos krónikájának Coriolanus-példázatából merített, Brecht pedig: a shakespeare-iből. A dráma a pótolhatatlanságba. a nélkülözhetetlenségbe vetett Ilit tragédiája. Coriolanus pél­dázat a hatalomról, ez az eredeti síhakespeare-d mű, és a brechti ugyancsak, bár Brecht már jóv 1 nagyobb szerepet ad átdolgozá­sában a tömegeknek. És azt a nehéz feladatot, amelyet egy Shakespeare-átdoLgözás jelent, Brecht páratlan nyelvi lelemény­nyel, eredetiséggel oldotta meg. TEA PR. BORSIGÉKNÁL (szombat, 20.45). Magyarul be­szélő nyugatnémet film. A film Heinrich Böll Magyarországon is megjelent és előadott rádiőhang- játéka nyomán készült. Lényegé­ben négy monológot fűz egybe az érdekes témájú történet, amely arról szól, hogy dr. Bor­sig, aki egy nagy gyógyszergyár igazgatója, szeretne megnyerni 'a gyára számára olyan fiatal köl­tőt, aki majd verses formában propagálja az üzem termékeit. A fiú ellenkezését (úgy érzi, hogy merénylet lenne a művészet el­len) azzal igyekszik leszerelni, hogy elárulja neki: a nemrég el­hunyt nagy lírikus is évekig dol­gozott a gyárnak, szállított egy Sereg réklámverset. ÉN. STRASZNOV IGNÁC. A mindenkor az. amire éppen szük­sége volt célja elérése érdekében. Agyafúrtsága előkelő nevet biz­tosított számára a ..szakmában”, és hírt a rendőrségi nyilvántar­tókban. Fényesen gyíimölcsöztet- te felismerését, hogy az akkori társadalomban milyen hatalmas lehetőségeket rejtett a magafajta számára egy patinás, jó csengésű név, egy grófi címer vagy egy huszártiszti egyenruha. Kinek is jutott volna eszébe kételkedni egy főúri nagyvonalúsággal vi­selkedő férfi szavaiban, bármi­lyen képi: ‘ -nséget is állított. S amikor mér az áldozatok észbe kaptak — bottal üthették a nyo­mát. A Benesik Imre adaptáció­jában képernyőre vitt történet izgalmas és érdekes kalandjait láthatjuk. és megköszöntem az- ajánlatot, de... Az történt Vésztőn, hogy egy negyedikes gimnazista lány, aki érettségi előtt áll (és a ne­vét még csak véletlenül sem akarjuk leírni rávaló tekintet­tel), kamaszos fölhevülésében olyan levelet talált írni a tévé­nek, amelyből a néző-hallgatók holmi anarchikus állapotokra következtettek. Nem csupán arra, hogy szegény tizenhét-tizennyolc éves leánykának nincsen hol, szórakoznia, hanem arra is, hogy még egy árva kis ímsz-cukrász- da sem nyitja ki ajtaját a kré- mesvásárió vagy feketeimádó fiatalnak... Éppen készültünk a kevésbé szerencsés műsorszám megjele­nése előtt pár nappal Vész­tőre, hogy olyan riportot készít­hessünk, amelyben erről van szó: egy tízezer lakosú község (íme) a Viharsarokban is tud többet adni a fiatalságnak, mint ameny- nyit az objektív lehetőségek, közkedvelt kifejezéssel éljünk: a tárgyi feltételek adhatnak. Na­gyon sok embert kérdeztünk meg kint jártunkkor. Hadd idéz­zünk: — „Enyhén szólva fölháborod­tam a tv-n” — egy óvónő véle­kedik így. — „Kérem, nálunk van egy állandó maszek cukrászda, egy- állandó zenés presszó, kilenc italbolt, egy 200 férőhelyes ze­nés vendéglő, esténként a kuíl- túrházban zenés klub.. ” — Ezt egy egészen mérges etmtber mondta. — „Nem tudom, mit akart az­zal a levéllel, hiszen a gimnázi­umiban hetenként egyszer ifjú­sági klubot tartunk. Bár ott nem szokott megjelenni, na meg, természetesen, mivel érettségi előtt áll, nem árt, hogy ha elő­ször azt sdkeríti...” — mondta egy diáklány. Kiss József elvtárs, a művelő- déri otthon igazgatója a decem­ber elsején elhangzott (sajnos, csak egy oldalról meghallgatott kritikára) terjedelmes leveliben válaszolt. A többi között a levél­hez csatolt egy műsornaptárt is. Ebből kiderül, hogy Vésztőn há­rom ifjúsági klub működik: egy a gimnáziumiban, egy a termelő­szövetkezetekben, egy pedig úgy­nevezett területi, a kultúrházban. A község vezetőd, s a kultúr­igazgató végső fokon nem ha­ragszik senkire sem. Legkevésbé a levélíróra, hisz ő — most már világos — kamaszos- szertelen- ségből írta meg a levelét. A vésztőieket most az izgat­ja : vajon ebben a hónapban kilá­togatnak-e kontrollálás végett az illetékesek: a „Halló fiúk, halló, lányok” szerkesztőd, hogy meg­győződjenek arról: igenis kelle­ne egy új kultúrház Vésztőre, de maszek cukrászra biztosan nincs szükség, hiszen a környező ki­sebb községeket is Vésztő látja el friss cukrászsüteménnyel! Olykor-olykor, sőt újabban rendszeresen színvonalas ifjú­sági klúbműsorral, irodalmi mű­sorral is. Ternyik Ferenc Vasárnap rádióamatőr-kiállítás nyílik Békéscsabán A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség rádióklubja december 18-án délelőtt 9 órai kezdettel Békéscsabán, az MHS székhazá­ban rádióamatőr-kiállítást ren­dez. Bemutatja a különböző adó-vevőberendezéseket, elekt­romos készülékeket, elektroni­kus mérőberendezéseket. A klub adóállomása állandó összekötte­tést tart a világ különböző ré­szein levő rádióamatőrökkel. A kiállítás december 23-ig naponta délelőtt 9-től délután 4 óráig tekinthető meg. SZÉLHÁMOS ,.. (vasárnap, 21.25). Tv-film. I. rész. (A máso­dik részt hétfőn, 26-án 20.05-kor láthatjuk.) A tv-film címe ma­gától Strasznov Ignáctól szárma­zik, aki valóban élt, a század­elő világhíres, pontosabban vi­lághírhedt szélhámosa volt, és aki „nyugdíjba vonulása” után írta meg visszaemlékezéseit a fenti címen. (Ezt a művét aztán egy- j szerre több országban is eladta.) Strasznov Ignácnak volt mire I emlékeznie. Nem véres kezű gén gszí er figura volt, könnyed, elegáns, biztos fellépésű, meg- I nyerő modorú gróf, huszártiszt, ! Stralsund—Stockholm—Helsinki o A faházak helyén modern világváros •— Olimpiásaink nyomában — Egy furcsa „árukapcsolás“ —■ A fiatalember — mérnöki diplomával a kezében, havi négyezerrel a zsebében! — dur­va volt, mint a pokróc. A még ifjabb, szőke, kissé csípőficamos orvosasszony, Sarolta, mégis ku­tyahűséggel kullogott nyomá­ban, s szinte hipnotizaltan, le­eresztett szempilláikkal tűrt el tőle minden durvaságot, minden drasztikumot. Potsdamban, majd Eerlinben már úgy volt, hogy közbeavatkozom, s lázon­gott más is a kis társaságban. De aztán valahányán meggon­doltuk magunkat. Mit avatkoz­zunk idegenek dolgaiba? S most, egy nappal később, mégis őszinte lelkiismeretfur- dalás gyötör! Nem a megtolla- sodott, pesti négy szobáját főúri módon berendező kaméleon mi­att, aki Lenin nevével járt-kelt napközben, hogy este a kereszt alatt istenétől kérjen emiatt fel- oldozást! Nem a férfi végett ér­zem vétkesnek magam, az ilyentől jó mielőbb megszaba­dulnunk — de Sarolta! Sarol­tát meg kellett volna mente­nünk! Saroltát, a gyámoltalant, aki­nek még a karóráját is csak Bandi húzhatta fel. Saroltát, ki szegedi szüleit hagyta el a belé­je szuggerált csillogó ábránd miatt. Saroltát, aki örök szol­gálatra, s , kiszolgáltatottságra született. Saroltát, aki itthon még ékszere, a befolyásos pro­fesszor-apa révén pedig ugró­deszkája volt e modern kiadá­sú Patkóbandinak. Saroltát, aki Stockholmban kabáton felesle­ges gomb, férjének megtűrt há­lótársa volt csupán! Igen, ha nem is sejtjük az el­következőket, fel kellett volna ébresztenünk öt hipnotikus ál­mából! Hogy legyen akaratának gazdája, s teljes ember. Lássa meg végre alpári helyzetét, ítél­je meg jövendő sorsát reálisain! És tépje el a szálat, ami még ahhoz köti, kit támaszul magá­hoz választott egyszer, ám aki­ben garanciát nem látni többé e tulajdonok tekintetében... Állunk a hajókorlátnál. Előt­a katedralis zöld kupolája bon­takozik ki, mögöttünk pedig el­marad, elmosódik két ember arcvonása. így hajózunk, meg­fogyatkozva immár, de a ma­gunk hűségének meleg, frissítő jó érzésével gazdagodva Finn­ország partjai felé. Az öböl vize csendes, moccanatlan. Zajos vi­szont a kikötő, ahová kevéssel reggel 7 után futunk be a Bore fedélzetén. Csónakok százai si­mulnak a parthoz, hallal, rák­kal, midenféle tengeri herken­tyűvel telten, meg gyümölccsel, zöldséggel, tojással megrakott lélekvesztők, melyefcen közeli szigetek termelői fuvarozzák ide naponta áruikat. S kofák, alku­szok népesítik be a környéket. Lármás, színes forgataguk ösz- szekeveredik a távoli tengerek­ről érkező utasok százaival és szatyros, kosaras háziasszony- csapatokkal. Megkapó a kép itt, a tenger­öböl és a környező nagy rak­tárépületek körében. Holland kismesterek képeit, hálás csend­életeit idézi. Maradnánk még szívesen, jön azonban finn úti- marsallunk és gépkocsiba tes­sékel bennünket. Irány szállásunk, a Puistoho- telli! Kényelmesen, lassan hala­dunk az ébredező főváros, Hel­tünk messzi párákból Helsinki, • sinki tiszta utcáin. Elhagyjuk I

Next

/
Oldalképek
Tartalom