Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
november 13. 3 Vasárnap KÉPES HÍRADÓ Új csemege a boltokban Termálvíz zöldséghajtatáshoz Mongol — magyar barátsági est Muronyban az orosházi Szabadság Termelőszövetkezetből Messziről csillog az őszi napfényben a termelőszövetkezet modern, gázfűtéses hatalmas hajtatóháza. Egyik részében még különböző mesteremberek dolgoznak a hajtatóház bővítésén. Hamarosan már 10 ezer négyzetméternyi területen dolgoznak üveg alatt kellemes melegben a kertészek. Mit csinálnak most? Rajiki Antal főkertész a kalauzunk, s büszkén vezet az egyik hatalmas, kormozott üvegű haj- tatót erembe. — lit 4000 négyzetméteren gombát termelünk. Három héttel ezelőtt kezdtük meg a szedését, s jelenleg már naponta mintegy három mázsám yi hagyja el a telepet. Legkevesebb négyszázezer forintos jövedelemre számítunk gombából. Kissé távolabb, keskeny betonárok mellé tehergépkocsik, vontatók kanyarodnak. Répaszelet-ter- büket az árokba ürítik, ahol egy lánctalpas végzi a taposást. Ez a kétezer köbméter terven felüli siló, az eredeti ötezer köbméter pótlására — halljuk a tájékoztatást. Bőven van elegendő, lesz télire az állatállomány részére. — Itt ötvenezer tő szegfű virágját szedjük naponta — vezet át egy másik terembe. Érdemes vele foglalkozni, s bízunk abban, hogy legkevesebb hétszázezer forintot hoz ez az illatos virág. A hajtatóház szomszédságában lapos tetejű, modern épület az üzemi konyha étterme, hatalmas üvegfalván keresztüllátni, amint éppen ebédelnek a tsz tagjai. Végigjártuk a modern gázfűtéses konyhát, amelyben naponta száznyolcvan személyre főznek. Az épület különben nemrégen készült el hétszázezer forintos költséggel. Fotó, szöveg: Opauszky László Evek óta megoldatlan volt a sült tök árusítása Békés megyében. Csak néhány házíasz- szony a hetipiacon árusított ilyen ínyenc csemegét. Most azonban már a KÖZÉRT-ek- ben és a zöldségboltokban is kapható. A Szövetkezetek Békés megyei Központja az Orosházi Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságával szerződést kötött töksütésre. Naponta hat-hét mázsa árut készítenek elő szállításra. A tangazdaságban erre a célra három kemencét csináltattak. A MÉK naponta szál- j lit ja Orosházáról a friss árut, | egyenlőre Gyulán, Békésem- I bán és Orosházán árusítják. | A harmadik ötéves tervben csaknem 50 százalékkal növelik megyénkben a zöldségtermesztésre kijelölt területet. A palántanevelő telepek és a hajtatóházak üzemeltetéséhez a meleget termálvízből szeretnék biztosítani. A megyei szervek az Országos Vízügyi Főigazgatósággal, továbbá az Országos Műszaki j Fejlesztési Bizottsággal megállapodtak abban, hogy 1967-ben a kondorost Dolgozók, a békési Egyetértés és az újkígyósa Aranykalász Tsz-ben termálfcutat furatnak. 1968-ra a szeghalmi Petőfi, és a medgyesegyházi Arany- ' kalász, valamint Béke Tsz, 1969- ben pedig a dobozi Petőfi és a í békéscsabai Május 1 Tsz kap I melegvízfűtést. November 15-én, hétfőn kétnapos látogatásra a Hazafias Népfront megyei Bizottságának meghívására megyénkbe érkezik a mongol nagykövetség é tagú küldöttsége. A vendégek az első napon délelőtt Békésen, az MSZMP járási bizottságán találkoznak a járás vezetőivel, délután pedig Muronyba látogatnak, ahol este az állami gazdaság kultúrtermében mongol— magyar barátsági esten is részt vesznek. A tájékoztató után, melyet a küldöttség egyik tagja tart, mongol filmet vetítenek. A vendégek kedden Békéscsabára látogatnak, ahol az MSZMP városi bizottsága fogadja őket. Útjuk alkalmával megyeszékhelyünk több üzemét is meglátogatják. „Már írt rólunk az újság** Látogatás egy szorgalmas hunyai családnál — Mi járatban vagy, Hunyán? — kérdezte egyik régi ismerősöm, Gubuez Gáspár, amint az utcáin összetalálkoztunk. — Szeretném meglátogatni ter- melüszövetfkezetetefk egyik legszorgalmasabb és egyik legnépesebb családját. — Könnyebb témát is választhattál volna. Ugyanis sok itt a szorgalmas család, n^héz közülük választani. — Miközben ezt mondja, töprengeni kezd. Kis idő múlva felvillan a tekintete: keresd fel idősebb Búza Istvánékait... Nemrégen épült ház kiskapuján nyitok be. Előibb az udvar közepén tátongó, jókora gödörre esik a pillantásom, aztán a friss tapasztasd, még ajtó, ablak nélküli új melléképületre. Az épült a gödörből. Legalább két szoba, kony- hás lakóház hosszúságú. Még egy rövid pillantás az udvar elkerített résziében levő górékrai, ólakra, csirkék, tyúkok sokaságára, aztán bekopogtatok. Hárman mutatkoztak be: Búza Istvánné, a lánya, Sóczó La- josné és a nagyapa, Urbancsok Mihály. — Már írt egyszer rólunk az újság — mondta Búza Istvánné, amikor megtudta látogatásom célját. — Mikor és mit írt? — Megvan még, emlékként őrzőm. Hozd csak elő, lányom. Alaposan megsárgult, sokak kezében megfordulhatott újságlapot ad a kezembe Sóczó Lajosné, a Viharsarok Népe 1953. augusztus 30-i számának egy részét. Egész oldalas fényképes riport van benne, az akikori hunyai Szabadság Tszcs tagjairól. Búza Istvánné jószággondozó volt akkor és két ikerborjút tartva fényképezték le. A vele való beszélgetéssel kezdődik a riport, csak azt írja le, hogy férjével együtt 20 tehenet gondoz, s év végéig 750 munkaegységre, s többek közt 67 mázsa búzára meg 15 mázsa árpára számítanak. — Akkor vagy azelőtt lépték-e be? — kérdezem az újságlapot letéve. — Még 1949-ben alapító tagként. Együtt léptünk be édesapámékikal. — És mit mondhattak sajátjuknak akkor? — Semmit a két kezünkön kívül. — Ezek szerint nagyon nehéz lehetett a kezdet. — Nehéz volt, de sokkal köny- nyebb, mint béresnek lenni — vágja rá a már nyugdíjas Urbancsok Mihály határozott őszinteséggel. — A felszabadulás után egy ideig 8 hold haszonbéres földdel kínlódtam. Nem nagyon volt érdemes, szinte megváltóként jött a csoport. Én már nem tudnám nélküle elképzelni az életemet. Nyugdíjas létemre az idén is vállaltam egy fél területet. Mint a belépéskor a tsz egyik tanyájában, most is együtt laknak. De most már az azóta épült, 100 ezer forint értékre becsült saját házukban, s bent a faluban. Megható az egymáshoz ragaszkodás. Szűk mór a lakás, hiszen Sóczó Lajosé'k is harmadmagukkal vannak már. De már érlelődik az elköltözés ideje. A szemben levő telken az idén készült el élőhír- nöikíként a melléképület kamrákkal, istállóval, ólakkal. A szülőházban egyelőre minden szűkös a három családnak. Az udvar és az ólak is. A tehén, a hízó bika, a fiasfcoca, három süldő meg a 9 hízó egy része már az új ólban van, más része pedig afféle szükség- tákolmányban. Az udvarból 30 kövér liba és 50 kacsa került eladásra. Tyúk és csirke szinte megszámlálhatatlan van még mindig. Ki tudja, mennyi volt év eleje óta. Nem adtáig el. Hogy is adnák, mikor hét felnőtt ember ül naponta háromszor a terített asztalhoz. — Az ám, hol vannak, mit dolgoznak a férfiak? — ocsúdok végre jövetelem céljára. S íme, a családi összetartás újabb meghatóan szép példája: — Rakodók. A szövetkezet teherautójával dolgoznak — válaszolja Búza Istvánné. — Együtt mind a hárman: apa, fia és a vő. A férjem négy éve, Pista fiam két éve kezdte, amint, befejezte az iskolát. A vejem is akkoriban került az autóra. Január egytől december harmincegyig odavannak hétköznap, ünnepnap egyaránt. Gyakran még az éjszakát is munkában tolták. Csak akkor pihennek, amikor javítják az autót. Azaz, hogy még akkor se igen, mert olyankor vontatóval szállítanak. Zsákolás, lapátolás és viliázás az életük. Néha, mikor csuromvizesre ázva, fogvacogva hazajönnek, azt mondják: elég vdt, nem csináljuk tovább. Ez csak másnap reggelig tart, amikor úgy rohannak az autóhoz, mint aikik sohasem áztak, fáztak, fáradtak él . — Bizonyára a jó kereset ösztönzi őket. — Arra nincs is panasz. A két Pistának tavaly 1278 munkaegysége volt, Lajosnak kétszeri betegség ellenére 550. Átlagosan megkeresik évenként a 30—32 ezer forintot. — Szép summa. Nem irigylik tőlük. — Nem hiszem. Legalábbis a munkát nem. Többen is megpróbálták már, de néhány nappal kitelt az esztendejük. Hiába, fárasztó, nehéz munka nap mint nap a le- és felrakodás. A szóiból kifogyva, széjjelnéztünk az udvaron, amit magamban a bőség udvarának neveztem él. Már búcsúzni készültem, amikor teherautó állt meg a kapu előtt. Megjött a három rakodó. Nem is olyan izomkolosszusok, mint ahogyan látatlanban elképzeltem őket. Viszont olyan szívósak, mint a puszta szilfák. Pisita, aki négyéves volt, amikor az újság képes riportot írt szüleiről, talán öt percig sem volt otthon. Újra felszállt a teherautóra s irány Szolnok, pedig már estefele járt az idő. Répamagot visznek oda és répaszelettél térnek vissza. — Holnap este én meg Lajos leszünk az éjszakai sorosok — mondja idősebb Búza István, aid 43 éves létére még elvegyülne a harmincévesek között. Kukk i™» Fűthető munkahelyek a vízgépészeti vállalatnál A gyulai vízgépészeti vállalat régen kinőtte már a szűk télep>- hély adta kereteket. Addig is azonban amíg a különböző fejlesztési távlati elképzelések megvalósulhatnak, igyekeznek alkalmaz- j kodni az adott körülményekhez, j megfelelő munkahelyet teremteni a dolgozóknak. A hideg időjárás beállta élőtt nagyméretű fedett színt alakítottak át, fűthető sze-! .’előcsarnokká. A gyulai üzem egyébként első háromnegyedéves befejezett termelési tervét 109 százalékra teljesítette és — a termelékenység fokozása révén — munkájuk eredményessége lényegesen jobb a tervezettnél. Az év végéig még mintegy két és fél milliós munkát fejeznek be a Magyar Kábelmúvek megrendelésére, hat egységes víz- kivételi művet készítenek több mint egymilliós értékben, valamint a belvízvédelmi program keretében kétmilliós csőmegrendelésnek tesznek eleget.
