Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
1*86. november 13. 4 Vasárnap A fény, amelyet iellobbantanak, messzire világít Szándékosan kezdem nagy szavakkal ezt a riportot. Miklya Jenőt, a szeghalom-ha- laspusztai iskola tanítóját szeretném bemutatni az olvasónak. Ö mondta azt, ami majd itt következik, a nagy szavaknak tűnő, nagyon is egyszerű mondatot: „Az egész életem eddig azzal telt el, hogy népművelést csináltam". Meg kell magyaráznom ezt a mondatot. Be kell mutatnom az embert, aki kimondta, és ő maga is a magyarázatot kereste arra: miért van az, hogy ha egyszer valaki belekóstol a népművelésbe, akkor nincs megállás. A színjátszó csoporttól az antológia szerkesztésig mindent csinál és mindent vállal, mert tüzeli belülről a láthatatlan kazán, ezt senki más nem vállalja, ezt nekem kell vál- ! lalnom, enélkül üresek lennénekj a napjaim, az életem. Nem valami különös szekta tagjai ők, akik „egész életüket azzal töltik el, hogy népművelést csinálnak”, csak hasonlatosak egymásra, hasonlatosak azokra, akik belső kényszertől hajtva égetik energiájuk gyertyáját, hogy a fény, amelyet fellobbanta- nak, minél messzebbre világítson. Halhatatlan elődeik ’.•annak a régi világ nemzet napszámosai, a Gárdonyi Gézák, Kaffka Margi- tok és kortársaik, napjaink névtelenjei, falusi kultúrházigazga- tők, könyvtárosok, tanítók, akik nem azért vállalják, amit vállalnak, mert pénzt is kapnak érte. Persze a népművelő is a piacról él, de aki csak a csirkepaprikást látja munkája végső céljaként ragyogni, az — de jó is lenne! — jdbb, ha nem folytatja ezt a „szakmát”. Miklya Jenőék barátságosan meleg konyhájában töltjük az időt, morgolódik is a házigazda, hogy éppen itt, igaz, hogy a közös téma két percen belül elfelejteti velünk a dolgot, és a duruzsoló tűz pattogása meghitté varázsol mindent. — Az egész életem eddig azzal telt el, hogy népművelést csináltam... Csanádapácán lépett fel először a katedrára, húsz éve körülbelül. A kultúrotthont is igazgatta, „Szabad Föld Téli Estéket” szervezett, az orosházi gimnázium akkor híres népi táncosai jártak ki Apácára táncot tanítani, s hogy megnyerje a fiatalokat, 6 maga volt az első, aki vállalta azt. is, hogy táncol. — De szép volt... — emlékezik a kora fiatalságára, erre az első szakaszra, a sok küzdelemre, a fiatalos tettvágy robbanásaira és az első csalódásokra is. így kerek az élet. Aztán Kesztöiere költözött iskolaigazgatónak, meg szlovák nyelvet tanítani. Ott is megszervezte a kid túrcsoportot, szlovákokból, magyarokból, közöset. A régi olvasókörből meg kultúrotthont csináltak, az egész falu népének valót. Pattog a tűz, november van már. A napsütés odakint hamisan csillan. Olyan jó, otthonias a hangulat. — Kesztölc messze van. Egyre jobban húzott vissza az otthon, ez a táj, ahol születtem. Mindenki érzi ezt, ha távolra kerül. Van, aki bevallja, van, aki nem. , Van, aki legyőzi magában, van, aki könnyen túlad rajta. Férfikönnyet előcsaló érzés ez. Egy tőről fakadó az édesanya szeretetével. A békési szónaillat, a búza hullámzása, a szegény, poros akácfák, mész szagú tanyák csak errefelé ilyenek... Újra Csanádapáca. Akkor már helytörténeti kutatásokat is folytat. Megírja Csanádapáca történetét, a helyi tanács gondozza a kiadását. Még ma is ritka, példás tett! Űjabb stációja Gyularemete, a gyermekotthon. Itt kevés a kapcsolata az emberekkel, átkéri magát máshová. A Szeghalom- halaspusztai Állami Gazdaság összevont alsó tagozata várja. 1961-ben elfoglalja beosztását. Tanít és... „népművelést csinál”. Megismerkedik az emberekkel, a szeghalmiakkal, a hozzá hasonlókkal is, és ott találja magát a sodrás legbelső áramában. — Helytörténeti szakkört szerveztem a kultúrházban. Gimnazistákból. Nem kezdtük mindjárt anyaggyűjtéssel, megszerettetni a kutatást, először ezt akartam. Beszélgettünk a Sárrét múltjáról, hagyományairól, igyekeztem minél hatásosabban szemléltetni. Egy idő után gyűjtőútra indultunk. Csodálatos élmény volt... A gyerekek örömét, izgalmát látni még csodálatosabb. ...Hasonlatosak azokra, akik belső kényszertől hajtva égetik energiájuk gyertyáját, hogy a fény, amelyet iellobbantanak, minél messzebbre világítson. A szakkör mégis megszűnt. Halasról háromnegyed négykor indul be a busz Szeghalomra és háromnegyed hatkor vissza. Ha nem akarja magát ehhez kötni, mehet biciklin, mert nem tartozik az autótulajdonosok közé. Délelőtt 18 pusztai gyereket tanít, délután ez a másfél-két óra jut benti dolgaira. Ennyi jutott akkor is, amikor'az országos sikerű Sárréti írások anyagát gyűjtötte, szerkesztette az antológiát. Levelezései ebben az ügyben vaskos dossziét töltenek meg, Szabó Pál, Tímár Máté és mások leveleire válaszolt, leveleit várta, szerkesztett levélben, dolgozott késő éjszakáig. Nem szeretném ezzel olyan piedesztálra emelni, amelyen csak ő áll egyedül, mert nem így van. Mindenki ott van körültötte, akik hasonlatosak egymáshoz abban, hogy: „az egész életem eddig azzal telt el, hogy népművelést csináltam’’. Most egy nagy-nagy terv foglalkoztatja : megvetni az alapjait egy jövendő kissárréti múzeumnak, önzetlen segítőkre talált, közöttük is első Papp József, a községi tanács elnöke. \lár gyűjti az anyagot, két helyiség áll rendelkezésére a tanácsházán, a volt d’Orsay kastélyban, amely — ha felépül az új tanácsháza — múzeum lehetne. Környezete is hangulatos, harmonikus. Dr. Tábori György, a megyei múzeumi szervezet igazgatója becsüli törekvéseit. Hogy még többet tehessen, ahhoz azonban az kell, hogy behelyezzék végre a községbe. A jövő tanévre ígérték. Vajon mennyit ér...? Szándékosan kezdtem nagy szavakkal ezt a riportot. Ügy érzem, kiderült: nem voltak azok. Sass Ervin Mindennapjaink demokráciája Keresni az újat, a Az elmúlt hónapokban pártszervezeteinkben megpezsdült az élet, a kommunisták körében élénkült a politizálás, a vitatkozás, az eszmecserék légköre: az új gazdasági mechanizmus, a kongresszusi irányelvek megvitatása, a vézetőségválasztásii előkészületek, a kongresszust köszöntő munkás!kerek miind-mind részei annak, hogy — mint már annyiszor — most is a kommunisták járnak, az élen az egész társadalmat érintő, annak javát szolgáló változások végrehajtásában, s hogy egyben példát is mutatnak. Érdekes eset történt egyik üzemünkben: fiatal műszakiak egy csoportja merész technológiát dolgozott ki egy olyan gyártmányra, amelynek előállításával évele óta kísérleteztek, de nem sokat jutottak előbbre. Az új technológia nem volt mentes bizonyos „rizikótól”: visszautasították. A fiatalok erre a párt- bizottsághoz fordultak. Meghallgatásra találtak, ám a pártbizottságnak is „bebizonyították” az óvatoskodók, a kockázattól félők, hogy miért nem lehet az elképzelést megvalósítani. A pártbizottság nem utasít ilyen kérdésekben, de rendelkezésére áll sokfelé „féllebbviteli” mód. A legszerencsésebbet választották: a kommunistákhoz fordulták. Azok hívták társaikat, a technológia-kísérleti üzem párt- alapszervezete vállalta az egész munka irányítását, szervezését. Kommunisták és pártonkívüliek műszak után, heteken át o-ttma- radtak gépeik, mérőeszközeik mellett. És öt hét után letették az asztalra annak a terméknek elős ezer darabját, amit évek óta nem tudtak kellő minőségben előállítani! Szép példája ez annak, hogyan lehet s kell keresni az újat, megnyerni annák azokat, akik hasznosítói lesznek s ha kell — ez esetben nagyon is szükség volt rá — szembeszegülni a „hivatalosság” mezébe öltözött kényelmességgel, félélősségélhárí- táseal. A példa ragadós — hangzik a szólás, s a kommunistáik példamutatása valóban követőkre talált. Nemes érdekszövetség ez: az új, a jobb keresése mind a termelőmunkában, mind a társadalmi életben mindenki érdeke, mert mindenki hasznát szolgálja. Hiba lenne hát az új megoldások, a célravezetőbb eszközök keresését valami sajátos „párt- feladatként” felfogni. Igaz, elsősorban a kommunisták megtisztelő kötelessége az egészséges elégedetlenség, az anyagi gyarapodást, s erkölcsi gazdagodást szolgáló lehetőségek, eszközök felkutatása. Az említett esetben, az új gyártástechnológia életképességének bebizonyításában is ez történt. Ám a kommunisták törekvése igazi értelmét csak akkor nyerheti el, ha társakként maguk mellett tudják a többieket, a pértonkívülieket is. Természetes követelmény, hogy a kommunista cselekvőén részt vegyen a társadalmi életben. Ugyancsak a természetesség erejével hat, hogy pártszervezeteink a változó valósághoz igazodva új, korszerű munkamódszereket alakítanak ki, s hogy mind erősebbé, közvetlenebbé válik kommunisták és pártonkívüliek kapcsolata; mind. nagyobb hangsúlyt kap az állami és tömegszervezetek önállósága, csökken az operatív beavatkozás szükségessége, s megszűnik az irányításban ma még meglevő párhuzamosság. A gazdaságirányítás új rendszerének megvalósítása s a szocialista demokrácia kiteljesedése összefüggő folyamat. És e folyamat eredményeként tovább erősödik az a légkör, amelyben az állampolgárok mind nagyobb száma érti meg, hogy kövesse a kommunistákat, mert elsőként ők állnak az új, a jobb mellé. Mészáros Ottó TÓTH LAJOS Érdemes feljegyezni, HOGY A MÉRETES SZABÓK ÉS SZŰCSÖK KTSZ BÉKÉSCSABAI, SZARVASI, OROSHÁZI, GYULAI, BÉKÉSI ÉS VÉSZTŐI RÉSZLEGEIBEN MEGK EZDTE divatos műszőrme-sapkák KÉSZÍTÉSÉT. / VARJUK KEDVES MEGRENDELŐINKET. BÉKÉS MEYEI MÉRETES SZABÓK ÉS SZŰCSÖK Kisipari Termelőszövetkezete 537 I / wrm — Kisregény — 53. — Mennem kell, mert megbolondulok! — felelte idegesen Józsii bácsi. — Hová? — Ahol egyforma kézzel mérnek majd igazságot azoknak is, nekem is! — Ennyire a szívére vette? Lehet, hogy csak bosszantani akarták — mondta Julcsa néni, szándékosan kisebbítve Gémesék akcióját, hátha ezzel még ittfog- hatja emberét. — El akarnak azok engem is marni, de ebbe beletörik a bicskájuk! — húzta fel a csizmáját az öreg. Julcsa néni kibújt az ágyból. Tegnapelőtt még kézzd-lábtoaí tiltakozott volna, hogy ilyen útra vállalkozzék az ura. De most, Józsi bácsi végtelen elszántságát látva, meg se próbált tiltakozni. Feleslege® lenne. Kisietett a konyhába, s két szelet kényéiért megkent szilvalekvárral. — Legalább ezt vigye magával — nyújtotta oda az öregnek, aki felkapva bekecsét, menetkészen volt. — Tedd a tarisznyámba — mondta Józsi bácsi, majd egy vizes ronggyal letörölte a csizmáját. — Meleg tülkébe szálljon! — kiáltott még utána Julcsa néni az utcán. , Kint elállt az eső. A járda elég síkos volt, de ez egyáltalán nem zavarta az öreget. Az égen még pislákoltak af csillagok, de lent még koromsötét volt. Zseblámpájával világította maga előtt az utat. Ide-oda csúszkált a betonon. Az állomás- felé Andrékó háza előtt kellett elhaladnia. Mikor kisajtójukhoz ért, úgy határozott, mielőtt beutazna a járáshoz, utoljára még beszél Istvánnal. Ez lesz a végső próba szándékuk visszafordítására. Istvánon sok minden múlik, hiszen ha nem áll. Gémesek mellé, akkor azok is meggondolják, hogy mit tegyenek. Talán már az este se mertek volna összejönni, de amikor a párttitkárt is maguk mellett tudhatták, még inkább vérszemet kaptak. Bekopogtatott az ablakon. Csak akkor gondolt azonban igazában arra, hogy érdemes-e ez az utolsó nekirugaszkodás, amikor meggyulladt a szobában a villany, s Andrékó kinézett az utcára. — Beszédem lenne veled, István — mondta halkam az öreg. — Várjon, Józsi bátyám! Mindjárt kinyitom az ajtót, csak magamra kapok valamit. A párttitkárt ugyancsak meglepte az öreg hajnali látogatása. Mérget mert volna venni rá, hogy az esti dolgok miatt keresd. Találkozott a szándékuk, mert ő meg reggel, mielőtt kiment volna a szövetkezetbe, akart Józsi bácsival néhány szót váltani. Bármennyire is kézben tartotta az öreg elrohanása után a „társaságot”, nem tetszett neki, hogy mindegyik követelőzött. Kondacs Miska jelentette be először, hogy az elnök „lebukása” után neki vissza kell adni azt a helyet, ahonnan méltánytalanul elzavarták. Feketét azonnal ki kell rúgni. Ezután sorba jöttek a követelések. Legutoljára Gémes
