Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

1966. november 13. 2 Vasárnap I Pravda Kiesingier jelöléséiül Moszkva A Pravda szombati számában! kommentálja Kiesánger jelölését a nyugatnémet kancellári tisztség­re. A lap bonni tudósítója megálla­pítja, hogy Kiesinger az utóbbi időkig az „arany középút emberé­nek” számított. Az új kanoeUárjelödt megvá­lasztása előtt azonban Kiesinger jelöléséért nyíltan síkra szállt a kormánypárt jobboldali csoporto­sulása, Strauss volt hadügymi­niszterrel a,z élen. E csoport kül­politikai koncepciója a követke-, ző: vissza kell térni a korábbi. tervhez, vajgyis létre kell hozni a nyugat-európai államok katona­politikai szövetségét és e szövet­séget fel kell használni a bonni recept szerint történő „német új­raegyesítés” elősegítéséire. Sikerül-e Kiesiingemek utat ta­lálni e két irányzat között és ki­dolgozni egy • valóban új külpoli­tikai vonalat? — teszi fel a kér­dést a Pravda. Válaszul idézi ugyancsak a Rheinische Post sza­vait. „Kiesinger a megoldatlan problémák romhalmaza és egye­lőre még felmérhetetlen lehető­ségek előtt áll.” (MTI) Jelenlés a Gemlniril Kennedy-fok James A. Lovell és Edwin E. Aldrin, a Gemini—12 űrpilótái, magyar idő szerint a szombatra virradó éjjel összekapcsolták űr­hajójukat az előzőleg fellőtt cél­rakétával. A Gemini—12 három és fél órán át, 102 998 kilométeres távon „üldözte” a célrakétát, majd összekapcsolódott vele. A manőver sikerült, bár közben csődöt mondott az. önműködő na­vigációs berendezés, s az össze­kapcsolás befejező szakaszát a földről irányították. Magyar idő szerint 5.30 órakor a két űrhajós aludni tért, hogy kipihenje az előző nap izgalma­it. Hírügynökségi jelentések sze­rint nemcsak őket, de a földi megfigyelő állomásokat is nagyon megijesztette az, hogy a Gemi­ni—12 és Kennedy-fok között megszakadt a rádióösszeköttetés. Ez akkor történt, amikor az űr­hajó a dél-csendes-óceáni Ascen- sion-sziget fölött száguldott el, de nem a megfelelő helyzetben. így a rádiókapcsolat nem jött létre, és csaK Madagaszkár fölött értek el ismét összeköttetést. Magyar idő szerint 18.01 óra­kor került sor viszont a „fél-űr­sétára”: Aldrin két órán és 18 percen át derékig kiemelkedik az űrkabinból és fényképezi a csil­lagokat. (MTI) Az olaszországi árvizek első hivatalos mérlege Róma Az olaszországi árvízről közölt első hivatalos adatok rávilágíta­nak a katasztrófa méretedre. Eddig 1000 ember halálát álla­pították meg teljes bizonysággial, 13-an pedig eltűntek, s félő, hogy ezek is meghaltak. Mintegy 800 községet sújtott az árvíz. 800 000 hektárnyi terület rongálódott meg, 310 000 hektárt pedig telje­sen elöntött a víz. Házak tízezrei dőltek össze vagy rongálódtak meg. 112 ipari üzem használhatat­lanná vált. Elpusztult több mint 50 000 szarvasmarha, juh és sertés és mintegy 200 000 szárnyas. 16 000 mezőgazdasági gép ugyancsak tönkrement. Firenze 40, Grósseto 70. Ponte- dera 90, Trento pedig 30 százalék­ban pusztult el. Kozmosz-131 Szombaton a Szovjetunióban pá­lyára bocsátották a Kozmosz—131- et. A Kozmosz—131. folytatja a kozmikus térség kutatását annak a programnak megfelelően, ame­lyet a kozmosz szériái ú műholdak részére dolgoztak ki. A berendezések normálisan mű­ködnek. A földi koordináló-szá­mítóközpont feldolgozza a beér­kező adatokat. (MTI) Egy hét a világpolitikában , , Év végi hajrá* ’ a diplomáciában — Választások az USÁ-ban — Abonni kancellái Páratlanul mozgalmas hét vé­gére érkeztünk. Szinte minden napnak megvolt a maga slágere. Hétfőn a Vörös téri rakétadísz­szemlére és a szovjet fővárosban elhangzó fontos nyilatkozatokra figyelt a világ; kedden az indiai feszültségre; szerdán az amerikai választási eredmények keltettek érdeklődést; csütörtökön a nyu­gatnémet kancellárjelöltek esé­lyeit latolgatják; pénteken a ka­nadai külügyminiszter moszkvai tárgyalásai hívták fej magukra a figyelmet. S a diplomáciai naptár előre­jelzései e fontos eseménysorozat folytatódását, valóságos „év végi hajrát” ígérnek. Jelentős moz­gásra számíthatunk a szovjet— francia viszonyban. Néhány nap múlva Moszkvába indul a Debré vezette francia gazdasági csúcs­küldöttség, míg december első napjait Koszigin párizsi látogatá­sa tölti ki. A szovjet miniszterel­nök Törökországba is ellátogat, s ugyancsak esedékes Podgornij bé­csi útja. Beható tárgyalások foly­nak szovjet vezetők esetleges ró­mai látogatásáról, a finn kor­mányfőt pedig Moszkvába várják. Alig fejezi be tárgyalásait Martin kanadai külügyminiszter, brit kollégája, Brown érkezik majd a Kreml-palotába. A puszta, felsorolás is érzékelte­ti. hogy a szocialista diplomácia igyekszik minden lehetőséget ki­használni a hasznos tárgyalások­ra. A kelet—nyugati kapcsolatok­ra azonban változatlanul ráveti árnyékát a vietnami háború. Né­hány nyugati ország „közvetítési” javaslatokat tett, de ilyen lépé­sed, amelyek lényegében egy ka­lap alá veszik az agresszort és az agresszió áldozatát — nyilván nem szolgálhatnak tárgyalási ala­pul. A délkelet-ázsiai válság „fősze­replője”, Washington, saját ügyei­vel volt elsősorban elfoglalva. Johnson elnök végül is elhalasz­totta furcsa körülmények között bejelentett műtétjét, de alá kel­lett vetnie magát a részleges vá­lasztások operációjának. Ez a sza­vazás a négyéves elnöki periódus félidejében természetesen nem hozhatott alapvető változást, még­is lehetőséget adott a választók hangulatának érzékeltetésére. Ne­héz minden tekintetben pontos jelölt — Szent tehei véleményt adni, hiszen a jelleg­zetes amerikai kétpárti mechaniz­mus, valamint az egyes pártokon belül a különböző irányzatok ke­veredése sokszor meggátolja a vá­lasztópolgárok akaratának érvé­nyesülését. Mégis kitűnt, hogy Johnson népszerűsége igen sokat vesztett e két év alatt. Hevesen bírálták gazdaságpolitikáját, belső intézkedéseit, a vietnami háborút pedig forró kásaként kerülgették. Az ellenzéki republikánus soro­kon belül érdekes polarizálódás ment végbe. Általában a mérsé­keltebb elemek rukkoltak előre, viszont a New York után máso­dik legfontosabb államnak tartott Kaliforniában, Goldwater köve­tőjét, Reagant, egykori hollywoodi sztárt választották kormányzó­vá. Ugyancsak az amerikai vá­lasztási hagyományoknak megfe­lelően, az urnák előtt inkább va­lami ellen, mint valami mellett foglaltak állást. Nem annyira a republikánusokat pártolták, mint inkább Johnson vonalát ítélték el. S nem lenne teljes a kép, ha nem hívnánk fel a figyelmet arra, hogy több helyütt szélsőséges faj­gyűlölők jutottak be a törvényho­zásba — olyan elemek, akiknek ténykedésére már eddig is nyug­talanul figyelt a világ. Belpolitikai gondok gyötrik Bonnt is. Véget ért az Erhard- korszak, a kancellár belebukott a felhalmozódott gazdasági és poli­tikai csődtömegbe. A, keresztény- demokraták viszonylag gyorsan kijelölték az utódot, nyilván tar­tottak attól, hogy a belső széthú­zás közelebb hozza egy új válasz­tás lehetőségét, amitől igencsak félnek. Kurt Georg Kiesingert szeretnék a miniszterelnöki szék­ben látni, tehát egy olyan név ke­rült a bonni politika élére, amely eddig kevéssé volt ismert. Politi­kai megfigyelők a bonni giaulle- ista szárny, személy szerint Strauss volt hadügyminiszter csil­lagának újbóli emelkedését lát­ják Kiesinger jelölése mögött. A kancellárjelölt személyén túl minden más egyelőre tisztázat­lan. A nyugatnémet parlamentben helyet foglaló három párt elvben háromfajta koalíciót alakíthat, a tapogatózások tehát minden irányban folynak. A nagyipar te­kintélyes csoportjai egy keresz­íek, fanatikus hívők ténydemokrata—szociáldemokrata pártszövetséget óhajtanak, ily módon kívánják a dolgozókra há­rítani a gazdasági problémák ter­heit. A szociáldemokraták sorai­ban azonban megoszlanak a vé­lemények. Az egyik szárny sze­retne végre harapni a hatalom kalácsából, a másik viszont az 1969-es választásokra kacsingat­va, nem akarja átvállalni a ku­darcok felelősségét. A lényeg nem a személyeken és nem a koalíciós matematikán van. Hajlandó-e a kereszténydemokrata párt, tanul va balsikereiből, változtatni el­avult és irreális politikáján? — így hangzik a kérdés. Ha nem te­szi ezt, a személycsere ugyanúgy nem lesz elegendő, amint az Adenauer—Erhard őrségváltás sem jelentett megoldást. Befejezésül szóljunk röviden a harmadik világ egyik „egzotikus válságáról”, amelynek közvetlen okát az indiai szent tehenek je- _ lentették. A hindu vallás szentnek tartja ezeket az állatokat* és India nagy részében vágási tilalom van i érvényben. A szent tehenek el- szapbrodása csak súlyosbította a nehéz indiai élelmezési helyze­tet, hiszen jelentős húsmennyiség megy kárba, a takarmány viszont fogy. Érthető, ha a kormány kor­szerűsítési törekvéseinek kereté­ben ezt a kérdést is napirendre akarja tűzni. Szélsőséges vallási fanatikusok azonban, a szent te­henek védelmének jelszavával, több százezres zavargást robban­tottak ki az indiai fővárosban, amelynek súlyos következményei voltak. Ügy tűnik azonban, hogy a háttérben más kérdések is meg­húzódnak. A jövő év elején vá­lasztásokra kerül sor Indiában és a jobboldali ellenzék ki akarja használni a meglevő nehézsége­ket. Jobbra akarja vinni India bel-, sőt külpolitikáját is. Ebben a ' törekvésében kezére játszik, hogy a kormány időnként követ- kezetlen, a rendfenntartásért fe- | lelős belügyminisztert például igen erős személyi kapcsolatok fűzték a fanatikus zavargókhoz. Ha a választásokig nem is várható lényeges változás, Indiában a bel­ső vitáik és összeütközések folyta­tódása lehetséges. Réti Ervin i törvény születeti Karok erdeje emelkedett ma­gasba: az ország legfőbb állam­hatalmi szerve, a Parlament el­fogadta a törvényt az ország- gyűlési képviselők és a tanács­tagok választásának új rendjé­ről. Elhangzott az elnöki zárszó: az ülésterem széksorai lassan megüresedtek, de a vörös sző- nyeges folyosókon kifelé menet még mindenki arról beszélt, amiről az imént a vita folyt: a választójogi törvényről, Űjbó! és újból hallani lehetett azokat a szavakat, amelyek a hivatalos eszmecserében is gyakran szere­peltek: szocialista demokratiz­mus, nagyobb felelősség. Az országgyűlés igent mondott egy fontos, új törvényre, amely­ről a következőkben várhatóan az egész ország közvéleménye is megnyilatkozik, mégpedig min­den bizonnyal túlnyomórészt egyetértő helyesléssel. Nem két­séges ugyanis, hogy az új tör­vény lényege — a korábbi lajst­romé» választási rendszer he­lyett egyéni választókerületek létesítése — az eddiginél szoro­sabb, mindennapos kapcsolatok teremtését teszi lehetővé a kép­viselők és a választók tömegei között, s túlzás nélkül új minő­séget jelent a szocialista demok­rácia évek óta tapasztalható fej­lődésében. Nagyobb felelősség — az új törvénynek ezt a természetes kö­vetkezményét a javaslatot beter­jesztő Erdei Ferenc, a forradal­mi munkás-paraszt kormány ne­vében Apró Antal és a felszóla­ló képviselők egyaránt hangsú­lyozták. A képviselőket az egyé­ni választókerület szavazópolgá­rai ezentúl személy szerint vá­lasztják, illetőleg még ezt megelőzően, rátermettségüket egyénileg mérlegelve, jelölik, vagy nem jelölik. S ha megvá­lasztották képviselőjüket, sze­mélyes közvetlen kapcsolatot tarthatnak fenn vele, ellenőriz­hetik tevékenységét, megfelelő­en képviseli-c az adott közigaz­gatási egység lakosságának sajá­tos érdekeit, eleget tesz-e azok­nak a követelményeknek, ame­lyek egy szocialista ország leg­magasabb államhatalmi tervé­ben a törvényhozókra hárulnak. Az igazsághoz tartozik, hogy képviselőink többsége a korábbi választási rendszer keretei kö­zött is erre törekedett, a megyei képviselőcsoport felosztotta tag­jai között a járások és a váro­sok gondjait. Ezt a bevált, he­lyes gyakorlatot általánosította a parlament az egységes tör­vény minden képviselőre és minden országrészre érvényes erejével. Sok szó esett az egynapos ülé­sen a több jelölt állításának le­hetőségéről is. Nincs szükség jó- solgatásokra afelől, hogy az ország választópolgárai hasonló­an helyesléssel fogadják a tör­vénynek ezt a rendelkezését. Hogy ez miért demokratikusabb az eddigi gyakorlatnál, azt alig­ha kell részletezni. S az is nyil­vánvaló, hogy ha valahol két vagy több jelöltet állítanak, mindegyikük csakis szocialista programmal léphet a választó­polgárok kritikus fóruma elé. A szocializmus nálunk államrend­dé, természetes életformává vált és teljességgel elképzelhetetlen, hogy bárki ezzel ellentétes prog­rammal számottevő tömegeket tudjon maga mögé állítani. A több jelölt állításának lehetősé­ge alkalmat nyújt a választónak ahhoz, hogy a szóba jövő szemé­lyek rátermettségét mérlegre te­gye és eldöntse: ki a legalkal­masabb a helyi érdekek követ­kezetes képviseletére, s aki ugyanakkor érdemben bele tud szólni az egész társadalom sor­sát érintő kérdések vitájába, az országos döntések meghozatalá­ba is. Az új törvény fejezetei között feltétlenül szólni kell a képvi­selők visszahívhatóságáról. A most hatályát vesztett választó- jogi törvény is kimondja a kép­viselők visszahívhatóságát, en­nek gyakorlati eljárását azonban külön nem részletezte. A parlament döntése nyomán ezentúl az országgyűlési képvi­selők visszahívásának lehetősé- sége gyakorlatilag Is fennáll, er­ről szükség esetén az adott vá­lasztókerület nyilvános gyűlése­in nyílt szavazással döntenek az állampolgárok. Az eljárás tehát lényegében a tanácstagok visz- szabivásához hasonló és újabb demokratikus vonásokkal bővíti a választás rendszerét. Alapos reménnyel várható, hogy legújabb törvényünk élet­be lépésével, s az eszerint lebo­nyolítandó választások eredmé­nyeként tartalmasabb és sokszí­nűbb: eredményesebb lesz par­lamentünk munkája. S tegyük még szóvá: a választási reform gondolatát — csakúgy, mint a társadalmi, gazdasági élet to­vábbi demokratizálásának más követelcményeit is — a párt ja­vasolta és ajánlotta megvitatás­ra. A párt kezdeményezése ezút­tal is találkozik minden becsü­letes állampolgár helyeslésével és újabb lehetőségeket nyújt a néphatalom eddiginél is közvet­lenebb gyakorlásához. Sknavetötüz egy amerikai csanatközpont ellen Saigon A felszabadító erők péntek este aknatűz alá vették a Tay Ninh tér­ségében folyó nagyarányú „tisz­togató akcióban” részvevő ame­rikai csapatok központját. Az amerikai 1. gyalogoshadosztály parancsnokságának sátortáborára legalább 50 aknalövedék hullott. Csaknem ugyanebben az idő­pontban támadást intéztek a fel­szabadító csapatok a Tay Ninh tői 6 kilométerre nyugatra levő ka­tonai központ ellen is. F—105-ös Thunderchief-gépek pénteken délután vasúti csomó­pontot támadtak Hanoitól 90 ki­lométerrel északkeletre. Más repü- lőrajok Dien Bien Phu térségé­ben intéztek támadást vasúti hi­dak éllen. A B—52-es bpmbázók szomba­ton hajnalban feltételezett csapat- összevonások után kutatva, Tay Ninhtől körülbelül 40 kilométer­re északra bombáztak. Saigon egy népes külvárosában újból gránát robbant. Egy ame­rikai megsérült. (MTI) A BÉKÉS MEGYEI VENDÉG LÁTÖIPARI VÁLLALAT azonnali belépéssel keres kőművest és knMtfnimt Jelentkezés a vállalat , központjában, a tervosztályon. Békéscsaba, Sallai utca 40. sz. alatt. 85942

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom