Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-10 / 265. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG »86. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Ara: 6« fiüér XXI. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM Csak azt termeljük, amit el is fogyaszthatunk A szüntelen növekvő szükség­letek, a fejlődés nagy hajtóerői, s a gazdasági és műszaki hala­dás maga is új meg új igénye­ket ébreszt. Az élet természetes rendje, hogy ezek a szükségle­tek mind magasabb szinten ke­rülnek kielégítésre, s a termelés fejlődése bizonyos értelemben így is elmarad a társadalmi kí­vánalmaktól. Volt idő, hogy ez a többi helyzetet félreértve, sze­génységünket magyarázva állí­tottuk, hogy természetes: ha a piacon több a pénz és a vásárló, mint a felkínált portéka. Való­jában ez az állapot monopol­helyzetet biztosított az eladók­nak, akik a szükségletek kielé­gítése helyett a maguk szája íze szerint termeltek. E korszerűt­len elméleti tételt ugyan már elvetettük, a régi beidegzett gya­korlat azonban még sok helyütt kísért. Félreértés ne essék, a szük­ségletek abszolút kielégítéséről reménytelen dolog volna álmo­dozni, vagyis;, hogy mindenki olyan lakást, bútort, háztartási gépet, munkahelyet stb. kapjon, amilyenre vágyik. Az viszont reális igény, hogy a vásárló — akár vállalat, akár egyéni fo­gyasztó — a legkedvezőbb hely­zetben költhesse el pénzét, s azt vehessen, amire tényleg szüksége van. Ebbe az irányba jelent nagy lépést előre a gazdasági mechanizmus reformja, amely jobban épít a sokszínű árukap­csolatokra és a közvetlen piaci hatásokra A tervutasítások mai, viszonylag rugalmas rendszeré­ben is persze már fontos alap­elv a szükségletek szerinti ter­melés. A gyakorlat mégis néha mást mutat. Érdemes ezzel azért is foglalkozni, mert az új me­chanizmusban sem valósulhat meg teljesen automatikus módon a szükségleteik szerinti termelés. A fő kérdés az, hogyan való­sítható meg szellemi és anyagi erőforrásaink, adott lehetősége­ink legésszerűbb hasznosítása. Persze joggal kérdezhetik ezek «tán: hol vannak ezek az opti­málás határok? Talán múlt idő­ben határozottabban fogalmaz­hatunk. A második ötéves terv­ben 280 ezer lakás épült, ez ténykérdés. Lehetőségünk is volt rá: tégla, cement, panel, üveg, faanyag szerelvény, mun­kaerő stb., bizonyítja ezt, hogy már beköltöztek a lakásokba. Mégis, utólag vizsgálva azt ta­pasztalhatjuk, hogy a tégla, a ce­ment, az üveg, a gép, a munkás­kéz nem volt mindig ott, akkor és abban a minőségben, ahol, amikor és amilyenre éppen szükség lett volna. Annyi bizo­nyos, gyorsabban és olcsóbban, sőt utólag úgy tűnik, valamivel több lakást is építhettünk volna a második ötéves tervben éssze­rűbb termelési és munkaszerve­zés esetén. A szükségletek szerinti ter­melés nem azt jelenti, hogy fel­tétlenül mindenből annyi készül, ami még aznap felhasználásra kerül. Sőt, jó néhány termékből a szükségletek hiánytalan ki­elégítése a mainál nagyobb és biztonságosabb készleteket igé­nyelne. Az is nyilvánvaló, hogy az ésszerű gazdálkodás esetén is elkerülhetetlen bizonyos felesle­gek képződése, s ennek kockáza­tát — éppen a biztonságos ellá­tás érdekében — vállalni kell. Ma azonban még messze meg­haladják az egyes cikkekből képződő feleslegek a szükséges kockázatok mértékét. És általá­ban nem a korszerű és keresett termékekre jellemző a nagy árubőség hanem többnyire a silány és kevésbé vásárolt por­tékákra. Drága anyagot és mun­kát kötnek le és vonnak el a tényleges szükségletek kielégíté­sétől. A szezon végi kiárusításo­kon nem kizárólag a gyorsan változó divatcikkek kerülnek le­értékelésre, hanem gyakran íz­léstelen holmik, amelyek gyár­tását néha teljesen érthetetlenül továbbfolytatják. Valóban diva­tos ruhát és cipőt pedig gyak­ran a szezon elején és végén sem kapni. Nagy és eladhatatlan felesle­gek képződését még egy hatal­mas és gazdag ország sem en­gedheti meg magának, de külö­nösen nagy luxus ez hazánkban, ahol a bőség kosarából még annyi minden hiányzik. Sokféle igény és szükséglet kielégítetlen jelenleg is az országban. Ám mégiscsak viszonylagos ez a má szegénységünk. Gyakran he­lyileg olyan anyagokat és termé­keket tékozolnak él — mert sok van 'belőtte —, amelyekből másutt ínség mutatkozik .A szép cipőre, az új ruhára, a televízióra és más effélére valót nem könnyű megkeresni, s néha úgy tűnik, ízlésünk, kedvünk szerint vásá­rolni is nehéz. Ez utóbbi jelenség is mutatja, hogy szamléletbeni és szervezeti változásokra is szükség van, hogy mindenki kedve szerint vásárolhasson és a tényleges szükségletnek megfelelő meny- nyiségben, minőségben, válasz­tékban termeljen. A szükségletek szerinti terme­lés, az ésszerű gazdálkodás az életszínvonal emelésének nagy tartaléka jelenleg. Ha minde­nütt korszerű, jó minőségű és keresett cikkek előállítására for­dítják a meglevő erőt és ener­giát, anyagot és termelőkapaci­tást, csupán az áruellátás javu­lása is nagyot lendíthet a dol­gozó családok anyagi helyzetén. K. J. A SZOT távirata az olasz általános munkásszövetséghez A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa táviratban fejezte ki rész­vétét Olaszország kataszrofális természeti csapósoktól sújtott népéneik. Az olasz általános mum- kássasövetséghez küldött távirat egyebek között a magyar szerve­zett dolgozók testvéri együttérzé­sét tolmácsolja és segítőkészségé­ről biztosítja a súlyos helyzetbe került olasz dolgozókat. (MTI) Zárszámadási előkészületek a termelőszövetkezetekben Néhány nappal ezelőtt kézhez kapta a megyei tanács vb mező- gazdasági osztályvezetője a Földművelésügyi Minisztérium átiratát, amely a termelőszövet­kezetek 1966. évi gazdálkodásá­nak zárszámadási irányelveit összegezi. Az útmutató alapján rövidesen megbeszélést tartanak a járási tanács mezőgazdasági osztályainak bevonásával. Ezt követően a járási mezőgazdasági osztályok a termelőszövetkezeti vezetőkkel, főkönyvelőkkel kö­zösen határozzák meg a gyakor­lati teendőket. Néhány termelőszövetkezet­ben, többek között az orosházi Űj Életben, a zsadányi Búza­kalászban máris hozzáláttak a zárszámadás előtti feladatok megoldásához. Az Űj Élet Tsz- ben Orosházán egy helyre hor- datják azokat az anyagokat, melyek év végéig mennyiségben és minőségben nem változnak, s ezek leltározását napokon be­lül elkezdik. A zsadányi Búzaka- i lász Tsz-ben az 1966. évi gaz­dálkodásról egy előzetes zár­számadást készítettek. Figye­lembe vették a termelésben el­ért eredményeket, a tartaléko­lásra kerülő összeget, ennek to­vábbi felhasználási módját, va­lamint a munkaegységre és a prémiumra járó jövedelemrészt. Megállapították, hogy ebben az esztendőben a tavalyinál jobb ■gazdálkodási eredményt értek el, ennek megfelelően több millió forinttal növelték a for- j góalapot. Így lehetőség kínálko- | zik arra, hogy a tagság jövedel- j mét ennek megfelelően fokoz­zák. A zárszámadási munkálatok elkezdése előtt megyénk vala­mennyi termelőszövetkezetében megbeszéléseket tartanak. A pártvezetőség, a párttagság, az igazgatóság és a közgyűlés fog­lal majd állást a munka vitelé­ben, az egyes bizottságok létre­hozásában. A tsz szakmai veze­tésében dolgozók gondoskodnak arról, hogy a leltározó bizottság és más, zárszámadással foglal­kozó szerv kellően megismerje feladatát, szakmai segítséget A Baromfiipari Országos Vál­lalat orosházi gyáregységében nagy a sürgés-forgás: naponta nem kevesebb, mint kilenc va­gon sovány és kövér baromfi kerül feldolgozásra. Egyedül csirkefélékből 10—12 ezret, kö­vér libából 4—5 ezret dolgoznak fel műszakonként. Megkezdő­dött a pulykaszezon is: egy hó­nap alatt 150 ezer pulykából készül — főleg ex^xirtra — íz­letes áru. A Baromfiipari Országos Vál­lalat Orosházi Konzervgyáréiban az új csarnok bekapcsolásával sokrétűbb a munkafolyamat. Pá­colt, füstölt li'bamellből napon­ta legalább ezer kiló úgyneve­zett libakolbász készül. A liba­zsírból naponta tízezer kilót ol­vasztanak és csomagolnak. A nyugati cégek kívánsága szerint 5—10 kilós kartondobozokba, kapjon a megbízatás ellátásá­hoz. Az előbbiekben említett mun­kával szinte egyidőben szervezik termelőszövetkezeteinkben az 1967. évi termelést. Elkészítik a termelési tervet, meghatározzák azokat a gazdasági feladatokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy a következő esztendőben to­vább növeljék a hozamokat. Ezek költséghatását azonban csak a zárszámadás jóváhagyása után összegezik az 1967. évi terv költségvetési részében. 10, 15 és 25 dekás poharakba csomagolják az aranysárga li­bazsírt. Ezenkívül ízletes liba- májpástéton, tyúkhúserőleves és egyéb ínyencség készül Oros­házán, főleg nyugati exoortra. Készítményeiket Angliában, Nyugat-Németországban, Svéd­országban és más államokban egyaránt kedvelik. Megkezdődött a gyáregység régi telepén a folyadékos elő- hűtés is, ami meggyorsítja a munkafolyamatot. A gyáregység kollektívája a kongresszusi ver­senyben máris szép eredménye­ket ért el: eddig kétmillió fo­rintnál nagyobb összeget adtak terven felül a népgazdaságnak. Év végéig azonban sok még a tennivaló, mert összesen 330 va­gon sovány és kövér baromfi vár feldolgozásra. A. R. Naponta tízezer kiló libazsír olvasztása és csomagolása Orosházán Csehszlovák téglaipari szakemberek látogatása Békés megyében A Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat 'viszontlátogatá- son fogadta a kelet-szlovákiai téglaipari vállalat háromtagú küldöttségét, amely Hamerlik Pa­vel igazgató vezetésével érkezett Kassáról Békéscsabára. A kül­döttséget elkísérte Sagan Vasil, a megyei pártbizottság ipari osz­tályának munkatársa is. A vendégek megnézték a békés­csabai 1-es és a 2-es, a mezőbe- rényi 1-es, valamint a battonyai téglagyárat és látogatást tettek az Orosházi Üveggyárban is. Mint szakembereknek különösen a kor­szerű mezőberényi 1-es tégla­gyár nyerte meg a tetszésüket, de elismeréssel nyilatkoztak az egész vállalat jól szervezett mun­kájáról, a dolgozók törekvéseiről, az elért eredményekről. A csehszlovák küldöttség két nyelven előre elkészített megálla­podási tervezetet hozott magával, amely a műszakiak és a legjobb munkások tapasztalatcsere-láto­gatásának, a tanulmányi utazá­soknak, továbbá a technikai és gazdasági kérdések megvitatását célzó közös tanácskozásoknak a módját határozza meg. Külön ér­dekesség a 30 úttörő háromhetes csereüdülésére tett javaslat. A tervezetet a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat el­fogadta és így a két vállalat kö­zött a már előbb létrejött jó kap­csolat további elmélyítése vái-ha- tó. Ennek az előnye bizonyára nemcsak gazdasági eredmények­ben mutatkozik majd meg, hanem a két nép testvéri viszonyának az erősítését is szolgálja. A vendégek a mezőberényi 1-es számú téglagyárban. Fotó: Kata Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom