Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-10 / 265. szám

1966. november 10. Csütörtök r Eles harc a demokraták és a republikánusok között Választás az Egyesült Államokban A 7. keddi Washington ■ Egyesült Államokban a választás után még tart a szavazatok összeszámlálása. A részeredmények máris azt mu­tatják. hogy a republikánus párt általában a vart mértékben, sőt annál nagyobb arányban , tört élőre. Bár Igaz. hogy a hatal­mon levő párt részleges veszte­sége általános jelenség az ame­9» fi hesseni meglepetés M Nem mi mondjuk: a nyugat­német belügyminiszter, Lucke jelentette ki, hogy alaposan meg kel! vizsgálni, ami Hessenben a tartományi választásokon tör­tént. Nem mi találtuk ki. hanem a t. szavazatszámláló bizottság állapította meg ugyanis, hogy Hessen tartományban a Nemze­ti Demokrata Párt. amely nyíl­tan újnáci jelszavakat hirdet, a szavazatok 7,9 százalékát szerez­te meg, s ezzel csak két és fél százalékkal marad el a Szabad Demokrata Párt mögött, amely egy hete még a bonni kormány­koalíció részese volt. Bonnban tehát most szintén felfigyelnek a nyugatnémet szél­sőjobb előretörésére. Sőt. hivata­losan is elemezni próbálják a Nemzeti Demokrata (hogy ezt ne mondjuk: Nemzeti Szocialista) Párt hesseni reneszánszának okait. A „nemzeti demokraták" vá­lasztási plakátjai a régi göbbelsi propaganda heccsajtóját idézték. Egyik plakátjuk rajzán például a* egészségtől kicsattanó „német alma" volt látható: ezt az almát aacnhan három féreg rágta — a három nagy párt. Bonnban most azt mondják, hogy a kormányko­alíció csődje, a három párt (a CDIT—CSU, a szociáldemokraták, a szabad demokraták) rivalizálá­sa játszott az újfasiszták kezére. Vajon valóban csak annyi lenne a hesseni választások ta­nulsága, hogy a versengő pol­gári párt-ok egymás közti és bel­viszálya közben megjelent a szí­nen a „nevető harmadik” — il­letve ezúttal a nevető negye­dik?... Bizonyos, hogy ennek is volt szerepe a nemzeti demokraták (értsd: újfasiszták) előretörésé­ben. Pe az is bizonyos, hogy hi­ába lett volna a polgári pártok vetélkedése, ha tilos lenne az NSZK-ban az a neonáci propa­ganda. amelyet a nemzeti demok­raták háborítatlanul űzhetnek, s ha — például a határok kérdésé­ben — a hivatalos kormányprog­ram nem hasonlítana mindmáig kísértetiesen azokra a követelé­sekre. amelyekkel Hessen ben a Nemzeti Demokrata Párt a sza­vazatok 7.9 százalékát szerezte meg... Bonnban — mint a belügymi­niszteri nyilatkozat is jelzi — meglepetést keltett az újfasisz­ták hesseni előretörése. Pedig voltaképpen az lett volna a meg­lepő. ha ezen a táptalajon nem indult volna burjánzásnak a neo­náci Nemzeti Demokrata Párt. <sp> rikai politikai életben, amikor a választás nem esik egybe elnök- választással Is. A szavazatok részleges össze- számlálása azt mutatja, hogy a két nagy amerikai párton belül tovább tart a polarizálódás, de ezen belül előtérbe kerülnek a szélsőséges, ultrakonzervatív je­löltek. Különösen a demokrata pártra volt jellemző, hogy a faj­üldöző jelöltek, akik az úgyne­vezett „fehér visszacsapás” je­gyében indultak, számos szava­zatot szereztek, Georgia állam­ban a demokrata párti fajüldöző Lester Maddox könnyen nyert, aki vendéglős korában revolver­rel és fejszenyéllel kergette ki a vendéglőjéből a polgárjogi tör­vény alapján kiszolgálást kérő [négereket. Az ultrareakciós de- | mokrata párti jelöltek közül csu- j pán egy szenvedett vereséget, George Mazhoney, aki Maryland állam kormányzói tisztét akarta elnyerni. A republikánus párton belül is tovább tart a polarizáció — bi­zonyos értelemben ellenkező irányban. Az északi államokban ugyanis több republikánus jelölt győzött liberális programmal. Re­publikánus színekben kerül be az Egyesült Államok szenátusába az amerikai történelem első né­ger szenátora: Edward Brooke. A legváratlanabb eredmény Florida államban született, ahol egy liberiális demokrata jelölttel szemben egy szélsőségesen kon­zervatív republikánus, Claude Kirk szerezte meg a kormányzói tisztet. A magyar idő szerint reggel 6 óráig beérkezett szavazatok sze­rint a republikánus párt előre­láthatólag három szenátusi, csak­nem negyven képviselőházi he­lyet és több kormányzói tisztet hódít el a demokratáktól. Mind­ez ugyan nem veszélyezteti John­son elnök többségét a törvény- hozásban, de megnehezíti az el­nök programjának megvalósítá­sát. (MTI) Albert Hall, 1945-11-es Super-Sabre gépeket vetettek be az amerikaiak a VOM ellen Saigon Tovább folyik a harc Tay Ninh tartományban a dzsungel borítot­ta úgynevezett C-övezeiben, ahol a nagy számban összevont ameri­kai erők az utóbbi hat napban B—32-e5 óriás bombázókat, va­dászgépeket, napalmbombát, tan­kokat, helikoptereket vetettek be. A saigoni amerikai parancsnokság több száz ellenséges halottról be­Árvízjelentés Olaszországból Róma Firenze városa felhívással for- : dúlt a világ minden országához; adakozzanak a műkincsekben esett 50 millió font sterlingre i becsült karolt helyreállítására. A ' firenzei múzeumi vezetők és í kulturális személyiségek nemzet­közi helyreállítási bizottságot hoztak létre. Amint a sajtó erről már beszámolt, több mint 600 festményt, 1000 kéziratot, illetve felbecsülhetetlen történelmi ér­tékű könyvet rongált meg az ár­víz. Firenzében, a Po deltájában és | Velencében az ár levonulóban j van, a Dolomit-hegység déli ré- j szén azonban változatlanul sú- j iyos a helyzet. Több 10 ezer em- I bér elszakadt a külvilágtól, il- j letve hajléktalan maradt. Űjabb tájékoztatások mind több halá- I los áldozatról számolnak be. Tel- j jesen elpusztult falvakról érkez- ] nek jelentések. A 400 velencei ; gondolából hetven tönkrement, öt-j ezer velencei üzlet megron gáló - . dobi. (MTI) ' szél, de saját veszteséget is elis- J mer, mondván, hogy legalább há­rom század súlyos, a többi mérsé­kelt veszteségeket szenvedett. A VDK elienii légi offenzíva fo­kozódott. Nagy erejű légelhuritás fogadta az amerikai vadaszóombázokat. amelyek kalóztámadások során szeptember eleje óta első ízben el merészkedtek Hanoi fölé is.’ Az egyik amerikai gép kigyulladt. I A légitámadásba ezúttal F— ll-es Super-Sabre gépeket is be­vetettek a 17. szélességi foktól északra. Az említett gépeket eddig csak a dél-vietnami légitámadá­soknál használták. i Azokban a huszonegy eszten­dővel ezelőtti őszi napokban „minden út Londonba vezetett”, legalábbis a fasizmus elleni harcban együtt küzdő fiatalok számára. Még dúlt a háború, amikor 1945 januárjában az alig két esztendeje alakult Világifjú- sági Tanács Londonban postára adta a meghívókat. Európa több országa alig szabadult fel a náci csizmák alól, az Oderánál még offenzívára készültek a szovjet hadosztályok, de Londonban már megkezdődtek az előkészületek az Ifjúság legszélesebb réteges­nek összefogását megtestesítő nagy világszervezet, a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség lét­rehozására. Nemcsak a meghívandó szer­vezetek kiválasztása okozott gon­dot, hanem a küldöttek London­ba jutásának megszervezése is. Európa nagy része még meg­szállt vagy éppen hadműveleti terület volt, az előkészületekben részt vevő ifjúsági szervezetek legkiválóbb tagjai pedig mint katonák, vagy partizánok a fa­sizmus ellen harcoltak. A kül­döttek szállításában a szövetsé­ges hatalmak parancsnokságai és légiflottái is szerepet vállaltak. Az előzetes terv szerint a ma­gyaroknak egy külön a utóbuszt kellett volna Budapesttől Calads- be indítani, a La Manche-ig ele­gendő benzinnel. Velük együtt utaztak volna a csehszlovákok is, de lehetetlennek tűnt a fél Eu­rópa átutazásához szükséges ví­zumok megszerzése. Az utolsó pillanatban azután egy szovjet csapatszállító gép Berlinbe vitte a magyar delegátusokat, onnan amerikai, majd angol katonai autókkal és csapatszállító hajó­val utaztak Londonba. Latin- Amerikából sokan fehérhajóval, a szerencsésebbek repülővel ér­keztek. A királyi Albert Hallban nyi­tották meg a konferenciát. Egy­más után'vonultak a terembe a külföldi delegációk, A népes szovjet küldöttség élén egy kom- szomolista katonatiszt emelte magasba a vörös lobogót, a fran­cia és a kanadai zászlóvivő mel­lett Is katonafiatal haladt. A jugoszláv nemzeti lobogót parti­zán emelte magasba, az ameri­kait pedig néger vitte, ötezer angol ifjú és leány ünnepelte a világ haladó Ifjúságának küldöt­teit és minden addiginál népe­sebb, szélesebb körű gyülekeze­tét. A hivatalos üdvözlések után egy fiatal trimdadi néger énekes, Edric Connor lépett az emel­vényre és egy spirituálé dalla­mán énekelte a fogadalmat: „Esküszünk, hogy az egész vi­lágon megteremtjük a különböző fajú, színű, nemzetiségű és fele­kezetű fiatalok egységét, eltün­tetjük a földről a fasizmus min­den maradványát, megteremtjük a világ népeinek őszinte és nem­zetközi barátságát, megőrizzük a tartós és igazságos békét...’’ Harmincmillió fiatal képvise­letében hatvanhárom ország csaknem másfél ezer küldötte mondta utána ezeket a szava­kat. ...Huszonegy esztendő telt el azóta. Ma már a földkerekség több mint száz országának száz­millió fiatalja küzd e fogadalom valóra váltásáért a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség zászlaja alatt. A kolonializmus ellen, az atomfegyverek eltiltásáért, az if­júság jogaiért vívott, nemzetközi akciók sikerei, a nyolc VIT, az imperializmus elleni nemzetközi összefogás eredményei bizonyít­ják a DÍVSZ munkájának szük­ségességéi. Ma is élnek az Albert Hall szónoki emelvényén 21 év­vel ezelőtt beszélő olasz parti­zán szaval: „Megtanultuk a leg­fontosabbat: ha összefogunk, le- győzhetetlenek vagyunk!” Napjainkban a szabadságáért küzdő Vietnam fiataljai iránti szolidaritásban és összefogásban öltenek testet az Albert Hallban tett eskü szavad. A DÍVSZ zász­laja alá tartozó százmillió ifjú és leány, köztük a magyar fiata­lok, tetteikkel bizonyítják: hűek a huszonegy évvel ezelőtti foga­dalomhoz. Sebes Tibor TÓTH LAJOS Kisregény A BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT BÉKÉSCSABAI GYÁREGYSÉGE (BARNEVÁL) az őszi idényre azonnal férfi és női munkaerőt vesz fel ORVOSI IGAZOLÁS KÖTELEZŐ. MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK. 85835 50. Gémes reménye szétfoszlott. Most már alig várta, hogy be­nyisson Mihály. Ha pedig beteszi ide a lábát, addig nem megy ei, amíg ki nem mondja az igent. Fél kilenc felé járt az idő, mire megérkezett Mihály. Nyomban el is kezdődött „gyú­rásának” 'utolsó szakasza. Közben az öreg, hogy otthon kissé megpihent, egyre sebeseb­ben szedte a lábát. Ösztöne dik­tálta az ütemet. Érezte, hogy si­etnie kell. Mihályt a Józsi bácsival va­ló paprikás hangulatú beszélge­tés felvillanyozta. Miért ne vál­lalná? Akkor se kell többet dolgoznia, mint eddig. Ha a köz­gyűlés bizalma egyhangúlag rá­esik, nem tiltakozik. Elfogadja az elnökséget. Mégis, itt az emberek gyűrű­jében máshogy kezdett véleked­ni. Haragudott is magára, hogy ennyire változik a szándéka. Egyszer Igen, máskor nem. Az is aggasztotta, hogy beszólt az öregnek. Nem úgy kellett volna kezdeni azt a beszélgetést. Ha Menyhértet itt megbuktatják, az öreg örökre az ő ellensége lesz. Nem sokáig volt ideje a töp­rengésre, mert Gémes, alighogy elhelyezkedett Andrékó mellett Mihály, nekiszegezte a kérdést: — Mit döntöttél? Józsi bácsi ekkor már Géme­sék udvarában járt. Pár lépés még, s ott volt a „boszorkány- konyha” ajtajában. Kis időre megállt szusszantani a küszö­bön. Látta, hogy a csupa füst helyiségben a „kanboszorké- nyok” Mihályra bámulnak. Mi­kor elhangzott Gémes kérdése, a kilincsre tette kezét. — Hátha úgy gondoljátok... — mondta némi gondolkozás után Mihály. Nem várt tovább az öreg. Be nyitott. — Fogd meg a nyelved, mi­előtt válaszolnál! — lépett Mi­hály elé. Megjelenése az egész társasá­got zavarba hozta. Izegtek-mo- zogtak a helyükön. Honnan tud­hatta Józsi bácsi, hogy itt van­nak? Ki árulkodhatott? Min­denki a másikat gyanúsította. Egyedül Mihály nem lepődött meg az öreg betoppanásán. Szá­mított ró. Jobb is, ha itt van. Ha még ezek után is ragaszko­dik Menyhérthez, akkor őt se kell kímélni. Nem azért, mert ő elvállalja az elnökséget, hanem be kellene látnia, hogy Meny­hértet a kutya se kívánja. — Mit csináltok itt? — kér­dezte az öreg, miután egyenként végigmustrálta az arcukat. — Mérlegeljük a jövőnket! — találta fel magát leghamarabb Gémes. — Te Is, István? — kérdezte az öreg személy szerint André- kót. A párttltkár nem válaszolt mindjárt. Kereste a szavakat. Az öreg azonban újra neki­támadt. — Sodor az ár? Vigyázz! Ne: hogy a mély vizbe huppanj! — Itt vagyok — válaszolta Andrékó. — Itt kell lennem! — Te Is adod alájuk a lovat? —• Adom, mert ha az a ló va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom