Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
1W6. november 2T 4 Vasárnap Tóth Dezső Négy esztendő művészeti sikerei V alljuk be, nem beszélünk kellő mértékben művészeti életünk sikereiről, igaz: az eredmények egyoldalú felsorakoztatása megnyugváshoz, a kérdések önelégült elleplezésé- hez is vezethet. De a nehézségek számon tartása, ha tartós egyoldalúságba merevedik, torzítás forrásává is válhat, s nem tudom, hovatovább nem fenyeget-e bennünket is ez a veszély? Ha művészeti életünk valamely fogyatékossága kerül szóba, túl gyakran találkozni a kritika olyan hangsúlyával, amelyről érezni: hiányzik mögüle az eredmények ismerete, a fejlődés fényeinek számon tartása, a bizalomnak az a tárgyi alapja, amely megóv a téves általánosításoktól. Gyakori az olyan vita, amelyben csaknem mindenki tájékozottnak bizonyul a hibák, gyengeségek és tévedések felsorolásakor, de alig akad, aki hasonló otthonossággal sorolná fel azt, ami jó, azt, ami érték. Sokszor meglepő elmélettel teremtünk szerves kapcsolatot egyes negatív jelenségek közt, de rendszeresen adósak maradunk a pozitív teljesítmények szerves ösz- szegezésével. Nem beszélve arról, hogy mennyivel nagyobb hévvel továbbítjuk rossz tapasztalatainkat (vagy adjuk tovább másokéit), mint hirdetjük, ha valami megelégedésünkre, örömünkre szolgál. Nélkülözhetetlenül szükséges tehát, hogy beszéljünk az eredményekről is, nem egy másfajta egyoldalúság, hanem a helyes önismeret, a pontosabb, reálisabb helyzettudat érdekében. Irodalmunk színesebb, elevenebb, gazdagabb lett, problémaköre, témavilága szemmel láthatóan életünk valóságához igazodik. Felveti a szocialista tudat, erkölcs, életforma kérdéseit; az elavult polgári, kispolgári életvitelt a szocializmus adta lehetőségekkel szembesíti (mint például Fejes Endre: Rozsdatemető, Fekete Gyula: Az orvos halála, Goda Gábor: Magányos utazás, Kolozsvári Grandpierre Emil: Párbeszéd c. regényei). Tükrözi és segíti azt a történelmi átalakulást, amely a falu világában megy végbe. Ezzel összefüggésben folyóirataink, napi sajtónk hasábjain érdekes szociográfiai irodalom bontakozott ki, s nem egy szerző írásai izgalmas riportkötetekké is kerekedtek (Féja Géza: Sarjadás, Galgóczi Erzsé- oet: Kegyetlen sugarak stb). D arvas József: Orosháza, Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban című könyve arra bizonyíték, hogy a szociográfia a tegnap és ma történelmi érdekű összevetésévé is szélesedhet. A parasztság megváltozott helyzetével — s ugyanakkor irodalmunk életközelségével — függ össze, hogy nem egy regény a paraszti életet ábrázolva nemzeti érdekű keresztmetszetet ad. Galambos Lajos: Isten őszi csillaga című regénye a fordulat évét megelőző idők magyar társadalmáról nyújtott — egy termelőszövetkezet alakulása kapcsán — széles képet. Sánta Ferenc: Húsz őrá-ja ugyancsak a falu világának ábrázolása révén az elmúlt húsz esztendőnek jóformán minden ellentmondását markolta össze szerencsésen, félreérthetetlenül, egyszersmind társadalmunk fejlődésének dinamikáját is. Irodalmunk egyre növekvő eszmei, művészi erővel vizsgálja a közelmúlt történelmét. Bírálja a Horthy-rendszer üres, értéktelen világát, keresi a ma felé mutató erkölcsi és politikai értékeket, mint Németh László: Irgalom című regénye; elvégzi — mint például Cseres Tibor: Hideg napok, Bóka László: Alázatosan jelentem című művei — az elkerülhetetlen önvizsgálatot: kutatja rétegek, típusok erkölcsi felelősségét. A nemzeti élet folytonosságára kérdező önvizsgálat jegyében szembesítette az utolsó magyar negyedszázad történelmének drámai fordulatait Darvas József: Részeg eső-je; ugyanezzel a történelmet tudatosító szándékkal vezette végig alakját felszabadult életünk küzdelmes fordulóin Nemes György (Egyetlen pillanat). Lengyel József (Elévült tartozás), rendíthetetlen szocialista meggyőződéssel oldja fel a tegnap nemegyszer keserű tapasztalatait. L íránkra hasonlóképpen a társadalom kérdéseivel való lépéstartás jellemző. Az a közéleti költészet hozta meg a szocialista líra elismerését s vált joggal a legnépszerűbbé, amely a ma bonyolult viszonyai közt is meg tudja ragadni aktuális forradalmi feladatát —: Garai Gábor, Simon István, Váci Mihály költészete. A neveknek, címeknek — amelyeket nyilván soká lehetne sorolni — nem önmagukban van a jelentősége, együttesen illusztrálják azt a legfőbb eredményt, hogy nagymértékben megnövekedett irodalmunk realizmusának érvénye, hogy minden eddiginél elevenebb kapcsolatot tart a társadalmi fejlődés menetével. S végül is ez az, amit a közönség növekvő érdeklődése honorál: jelentősen emelkedtek az átlagpéldányszámok. Különösen versesköteteknél feltűnő, hogy míg öt-hat évvel ezelőtt 800—1200 példányban jelentek meg, ma gyakran 6—8—10 ezres példányszámban látnak napvilágot. F ilmművészetünk az utóbbi években hagyta maga mögött átmeneti „szürke” periódusát s a hazai közönség érdeklődése, és számos nemzetközi elismerés bizonyítja, hogy a kibontakozás útjára lépett. E területre jellemző: azok az alkotások tudtak eszközeikben is sajátosan újat hozni, azok kerültek a hazai és nagyrészt a nemzetközi érdeklődés középpontjába, amelyek a mi mai életünkről adtak őszinte, szocialista elkötelezettségű s épp ennek révén művészileg is hiteles képet (Húsz óra, Párbeszéd, Sodrásban, Nehéz emberek, Hogy állunk, fiatalember?). A múltban játszódó filmjeink közül ugyancsak azok váltak ki, amelyek összetett erkölcsi, politikai kérdésekre az egyértelmű válaszadás igényével feleltek (Hideg napok), amelyekben elmélyültebb, igényesebb lett a társadalmi kapcsolatok elemzése, egyén és közösség viszonyának történelmileg konkrét feltárása (Pacsirta, Iszony, Szegénylegények). A tartalmi igényesség ugyanakkor műfaji gazdagodással is együtt jár. A tizedes meg a többiek, a Butaságom története a filmvígjáték szórakoztató feladatát színvonalengedmény nélkül, eredeti eszközökkel tudták megoldani; olyan jó riportdokumentúm- filmjeink születtek, mint az Itthon és az Éjszakára hajnál; a cannes-i és krakkói fesztiválok első díjai pedig rövidfilmművészetünk eredményeinek nemzet- j közi elismerését is jelentették ! (Nyitány, Válás Budapesten). Mindez nemcsak elvont „esztétikai” eredmény — a tartalmi értéket ebbéfi a tekintetben is a növekvő közönségérdeklődés nyugtázta. Ha a televízió miatt a filmek látogatottsága valamelyest csökkent is, ezen az általános tendencián belül a magyar filmek látogatottságának részaránya évről évre nőtt. A magyar drámaírás ilyen eredményekkel nem dicsekedhet, bár értékes alkotások, sikeres művek ! itt is születtek (Dobozy: Holnap folytatjuk, Gyárfás: Egérút, Illés: Az idegen, Illyés: Bolhabál, Salamon Pál: Magadra kiálts, a Rozsdatemető drámai változata stb). — Színházaink repertoárja azonban gazdag, sokszínű volt. Átdolgozások, színre alkalmazások bővítették klasszikus drámai j értékeink választékát az utóbbi években (gondoljunk csak a Czil- I lei és a Hunyadiak, a Mózes, a Magyar Elektra, a Kocsonya Mihály házassága kivétel nélkül sikeres bemutatóira). A Tragédia, a Bánk bán új rendezései e művek rejtett értékeit, újfajta értelmezési lehetőségeit hozták napfényre. A külföldi drámairodalom változatos anyagának szocialista és haladó, antifasiszta, humanista elkötelezettségű drámák adták a gerincét (Arbuzov, Babel, Brecht, Gorkij, Lorca, Rozov drámái, továbbá A helytartó, Marat halála, Az ördög és a jó isten, Beekett című művek.) K ülönösen örvendetes, hogy épp az említett darabok előadása kapcsán mutatkozott meg leginkább a rendezői tehetség, az együttesek odaadó munkája. Az sem közömbös, hogy a klasszikusok bemutatása az utóbbi esztendőkben bővült: az elmúlt évadban színházaink több mint felének volt műsorán Csehov-, Tolsztoj-, Turgenyev-, Dosz- tojevszkij-dráma. Külön lehetne — és kellene egyszer bőVen — vidéki színházi kultúránk jelentős fejlődésétől beszélni. Az utóbbi két esztendőben éppen az új magyar drámák bemutatásában — mai magyar drámairodalmunk segítő támogatásában — múlták felül a fővárosi színházakat, ugyanakkor számos produkciójuk emlékezetes eseménye volt az egész magyar színházi életnek (az Irkutszki történet, a Rozsdatemető szolnoki, a Mózes veszprémi, a Peer Gynt és a Sirály debreceni, az Antonius és, Cleo- pátra kaposvári, a Botlár-ügy szegedi, a Legyek pécsi előadása stb.). S ha ehhez hozzávesszük a Szegedi Szabadtéri Játékok, a gyulai várjátékok — s bár szorosan nem tartozik ide — a saba- riai karnevál, a Soproni Ünnepi Hetek, a Baranyai Vasárnapok, a siklósi és nagyvázsonyi játékok stb. sikerét: kitűnik, hogy a vidéki városok milyen lelkesen és eredményesen kezdeményeznek kulturális, programokat, ápolják történelmi és kulturális hagyományaikat, amelyek egész kulturális életünket gazdagítják. S kell beszélnünk zenei életünk sikereiről, többek közt a hazai és nemzetközi elismerést aratott új magyar operákról (Petrovics: C’ est la guerre, Szokolay: Vémász, Mihály András: Együtt és egyedül) és azokról az eredményekről, amelyeket képzőművészetünk, különösen a monumentális szobrászát, a grafika, az illusztrációs művészet területén s az iparművészet számos ágában ért el. Ugyancsak meg kell emlékeznünk arról, hogy az utóbbi években mennyire előtérbe került a szocialista művészeti örökség (Derkovits-, Dési Huber-, s a szocialista képzőművész csoport anyagainak kiállítása; a szocia- j lista irodalom hagyományának feltárása); hogy mennyire tágult művészeti életünk szemhatára és |a XX. századi szocialista és polgári értékeknek mennyivel gazdagabb választéka áll ma a közönség rendelkezésére, mint korábban; hogy egész szellemi életünk mennyi közéleti — köztük művészeti — kérdést feszegető vitától pezseg; hogy az általános kulturális forradalom eredményei nyomán hogyan szélesedik és aktivizálódik az új közönség, az új szocialista művészeti közvélemény. D Ü hát e cikk korántsem teljességre törő „eredménylista”. Szerény és alkalmi emlékeztető csupán: bizonyos fogyatékosságokkal küszködő művészeti életünk megítélése során tartsuk szem előtt sokkal jelentősebb eredményeit. így a ' problémákat is másként fogjuk látni. S állandóan eszünkbe jut majd, amiről oly sokszor megfeledkezünk: szocialista művészeti életünk szolgálata nemcsak a hibák bírálatát, de legalább ugyanannyira az eredmények ismeretét és propagálását is jelenti. a fiarmadik tervidőszakban Békéscsabán épülő 2 ezer köbmé- vízto- rony. A békéscsabai ivó- vízhálózatba való bekapcsolása után javulnak a nyomásviszonyok, ezzel kedvezően befolyásolja a város ivóvíz- ellátását. A közel 50 méter magas építmény impozáns megjelenésével jellegzetes része lesz a városképnek aooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo Megyénkben vendégszerepei az Állami Bábszínház Az Állami Bábszínház, lassan már hagyományosan, ebben az évben is vendégszerepel megyénkben. A gyermekek körében annyira népszerű együttes kilenc előadást tart a városok és községek óvodásai, tanulód számára Műsorukban a Ludas Matyi című bábjátékot mutatják be. Első fellépésükre november 29-én, kedden a szarvasi művelődési házban kerül sor délután fél kettő órakor. A turné december 2-án a köröstarcsad fellépéssel fejeződik be. KRESZ-vetélkedö Nagy eseményre készülnek Békéscsabán megyénk általános iskoláinak tanulói. Sokan közülük részt vesznek vasárnap délelőtt 10 órakor Békéscsabán a 7. számú általános iskolában megrendezésre kerülő megyei KRESZ- vetélkedőn. Az izgalom nagy: ki lesz az első, Mt érhet az a megtiszteltetés, hogy elmondhassa magáról: az általános iskolai tanulók közül ő a legjobban ismeri a KRESZT-t. A vetélkedő érdekessége, hogy a televízió is felvételeket készít. : :::: :::::::::::: inam. 1., a) Kétszobás + étkezőfülkés, központi fűtéses öröklakás (Budapesten, a Köztársaság téren, az Erkel Színházzal szemben) bebútorozva, személyautóval, vagy b) kétszobás komfortos családi ház vidéken, garázzsal, személyautóval. 2., Az 1968. évi mexikói olimpiára 2 darab részvételi jegy. 3. Skoda 1000-es vagy Wartburg személyautó. 4. 45 000, 15 000, 12 000, 10 000,— forintos vásárlási utalványok. Fenti, egészen rendkívüli nagy értékű nyereményeket 4 darab, egyenként 4,— forintos Szerencse-sorsjeggyel • • Off is megnyerheti Kísérelje meg! Szerencse-sorsjeggyel szerencséje lesz!
