Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-16 / 270. szám

1966, november 16. I Szerda Brezsnyev felszólalása a Bolgár Kommunista Párt kongresszusán Szófia Kedden reggel folytatta mun- ,,káját a Bolgár Kommunista Párt IX. kongresszusa. Az ülésen Encso Sztajkov, a BKP Politikai Bizott­ságának tagja elnökölt. Először üeonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának adta meg a szót. ^■'Brezsnyev a szovjet kommunisták nevében »üdvözölte a kongresszust, majd a nemzetközi kommunista .mozgalom fejlődéséről szólt. Kije­lentette: — ,,A két világrendszer közötti bonyolult, feszült és sokrétű harc viszonyai közepette fokozott mér­tékben érezzük a testvéri szolida­ritás és valamennyi kommunista párt állandó elvtársi kapcsolatai­nak szükségességét —. mondotta. Számos testvérpárt az utóbbi időben — nem véletlenül — han­got ad annak a véleményének, hogy mindjobban megérnek a fel­tételek a kommunista és mun­— ,,A lestvérpártok minden igyekezete ellenére a kínai veze­tők elutasítják még az akcióegy­ség gondolatát is, a kínai népben ellenséges érzéseket igyekeznek szítani á-‘szocialista országokkal szemben, makacsul folytatják szakadár tevékenységüket a nem­zetközi kommunista mozgalom­ban. Az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára ezután kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kínai nép és kommunista pártja le fog­ja küzdeni a nehézségeket és el­foglalja majd ismét helyét a szo­cialista közösség és a kommunista világmozgalom összekovácsolódott soraiban. Brezsnyev ezután arról beszélt, hogy a 81 kommunista és mun­káspárt 1960-ban megtartott ér­tekezletén kidolgozott fő irány­vonalnak megfelelően, a szocialis­ta országok következetesen védel­mezve a béke ügyét, leleplezve az agresszorokat, növelve védelmi képességüket, a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés együttélését valósították meg külpolitikájukban. Ezzel kapcso­latban elismeréssel szólt arról a tevékeny szerepről, amelyet Bulgária betölt a világbókéért, az európai biztonságért, a Balkán békéjéért vívott küzdelemben. Leonyid Brezsnyev kifejezte azt a meggyőződését, hogy a BKP kongresszusa új, nagy lépést je­lent Bulgária fejlődésében, és nyomósán hozzájárul a szocialis­ta világrendszer erősödéséhez, szolgálni fogja a kommunista és munkásvilágmozgalom ügyét. A beszéd végén a küldöttek szűnni nem akaró tapssal ünne­pelték az SZKP-t és a bolgár— szovjet barátságot. káspártok új nemzetközi kozásának összehívására/' tanács­Lapzártakor érkezett: Komócsin Zoltán felszólalása A vietnami helyzettel kapcso­latban kiemelte: a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom, valamint a nemzeti felsza­badító mozgalom szövetségének égjük legragyogóbb megnyilvánu­lása ma az a nemzetközi támoga­tás, amelyet a szocialista orszá­gok és a világ haladó erői nyúj­tanak a vietnami népnek az ame­rikai agresszió ellen vívott har­cában. Brezsnyev hangsúlyozta: a Szovjetunió és más szocialista országok — mindaddig megadják a sokoldalú, konkrét és hatékony segítséget Vietnamnak, amíg meg nem szűnik a vietnami nép elleni agresszió. Brezsnyev ezután így folytat­ta : hétfőn este a Hofburgban díszva­csorát adott Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és kísérete tiszteletére. A vacsorán mondott beszédé­ben Jonas kijelentette: a szov­jet államfő jelenlegi látogatása Ausztria és a Szovjetunió kapcso­latainak további bővítését fogja szolgálni. Podgornij válaszában hangsú­lyozta, hogy Ausztria és a Szov­jetunió népeit — bár különböző társadalmi és gazdasági rendszer­ben élnek — mély rokonszenv és A Bolgár Kommunista Párt IX. kongresszusának kedd délutáni ülésén hangzott el az MSZMP küldöttsége vezetőjének felszóla­lása. Komócsin Zoltán, pártunk Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tolmá­csolta a magyar kommunisták üdvözletét a BKP kongresszusá­nak. Az MSZMP képviselője ezután arról beszélt, hogy a nemzetközi helyzet egyre bonyolultabbá és élesebbé válik. Ennek oka — mu­tatott rá —, az amerikai imperia­listák katonai agressziója Viet­namban. Meggyőződésünk, hogy a helyzet súlyossága és bonyolult­sága ellenére sem lehet a vietna­függetlenség és szuverenitás hely­reállítása érdekében tett szovjet lépésekre, majd helyeselte Jónás­nak azt a kijelentését, hogy az osztrák semlegesség nem passzív várakozás, hanem aktív együtt­működés a béke és a kölcsönös nemzetközi megértés érdekében. Befejezésül Podgornij kijelen­tette, hogy a Szovjetunió az j Ausztriához fűződő kapcsolatok állandó fejlődését és gazdagodását kívánja és örömmel látja, hogy Ausztria szintén e kapcsolatok bővítésének és elmélyítésének hí­ve. (MTI) mi nép elszántságát, akaratát megtörni. Vietnami testvéreink győzni fognak. — Aggodalommal töltenek el bennünket azok az események — folytatta felszólalását Komócsin Zoltán —, amelyekről újabban hí­reket kapunk Kínából. Mindaz, amit eddig tudunk a „nagy prole­tár kulturális forradalom” címén folytatott politikai kampányról és az úgynevezett vörösgárda műkö­déséről, lejáratása, kompromittá- lása a szocializmus eszméjének és gyakorlatának a kínai nép. és a világ népei előtt. Ettől ugyanúgy elhatároljuk magunkat. mint ahogyan elítéljük a szovjetellenes aknamunkát és szakadár tevé­kenységet Mi, magyar kommunisták, min­dig a testvérpártok akcióegysége és a közös tanácskozások mellett voltunk. Ennek megfelelően he­lyeseljük a kommunista és mun­káspártok nagy nemzetközi ta­nácskozásának gondolatát is. Az MSZMP küldöttségének ve­zetője felszólalása végén sok sí-1 kert kívánt a bolgár pártnak és a j testvéri bolgár népnek szocializ­must építő, alkotó munkájához. I Már csordul Valahol a közelben settenkedik alkalmas pillanatra lesve a zord tél. Talán csak napok kérdése, hogy havat, jeget, az öltözék alá búvó dermesztő szelet zúdítson a falvak és városok lakóira. Még azoknak is megborsódzik a hátuk ettől a tudattól, akiknek tele van a szekrényük melegebbnél mele­gebb ruhákkal, s dugig a kamrá­juk tüzelővel. Egyelőre csak az eső esik kitar­tóan, borongást, komorságot osz- tóan. Ázott, s kopott öltözékében a bisztró többnyire emberi lehe­lettel fűtött helyiségébe egy idős bácsi óvakodik be, és sután, fél­szegen ül le. Lopva néz körül, mielőtt átkutatná zsebeit. Csaló­dottan húzza ki kezét egyikből is, másikból is. Csak néhány meg­viselt, gyűrött papírban árválko­dó cigaretta akad ujjai közé. Tűz- szerszámot már nem talál. Ekkor akad össze a pillantásunk, ö rajtam is tartja tekintetét, 'mi­közben tüzet csiholok neki. — Köszönöm, hálásan köszönöm — rebegi ajkával és pillantásával egyszerre. — De bolond idő, de bolond idő! — mondja, s ebből én csak beszélgetési kezdeménye­zést érzek abban a pillanatban. — Hiába, november dereka felé tartónk már, kedves bátyám. — A magamfajtának csali nyár kellene mindig. Egy szál pantal­lót és egy szál inget tűrő meleg nyár. Csak az. Nekem az jelenti az életet. Reggelenként korán ki­ülni a parkba, s egy ideig a Díszvacsora a Hofburgban Podgornij tiszteletére . Mint már jelentettük, Franz j megbecsülés hatja át egymás Jonas osztrák köztársasági elnök i iránt. Emlékeztetett az osztrák Emberek Államférfiak fejezik ki rész­vétüket, világhírű művészek és tudósok ajánlják fel segítségü­ket: az olaszországi árvízkataszt­rófa Firenze városában az egye­temes emberi kultúra pótolha­tatlan értékű kincseit támadta meg. Talán ezért is lett a világ­lapok első oldalának szomorú szenzációja az Amo és a Pó folyók völgyének tragédiája. De nemcsak ezért. Láttuk a ké. pékét: a víz alatt álló falvakat, a leomlott házakat, az árban gá­zoló, földönfutóvá lett embereket. Még nem ismerjük a pontos számadatokat, de tudjuk, hogy vannak halottak, sebesültek, tud­juk. hogy sok ezer hektáron pusztult el* termés és állat, tud­juk, hogy gépek mentek tönkre... Emberek munkájának, olykor évtizedek kemény erőfeszítései­nek, s bizonyára kínlódásának és eleinek is értelmét, gyümölcsét sodorta el az ár. Ki lehet számítani, hogy a károk összege ennyi és ennyi — hír szerint ezermilliárd líra. De bármennyire roppant pénz is ez, igazában mégsem érzékeltet­heti, mit jelenthetett ez a ka­tasztrófa azoknak, akiknek sze­retteit, otthonát, jószágát pusztí­totta el a fékeveszett elem. Mi magunk szintén többször néztünk farkasszemet a duzzadó vizekkel, s tudjuk, mit jelent az árvíz. És igen jól tudjuk, milyen fontos ilyenkor a központi intéz­kedésekkel egyidőben a népi megmozdulás. Ez történik most Olaszországban is. Emberek, akik maguk is kemény munká­val keresik a kenyerüket, s ezért mindenki másnál jobban tudják, mennyi áldozatot követel még az áldozatoktól, amíg a pusztítás nyomait eltűntetik. Harangozá§ Egy esztendő múlt el azóta, hogy Ian Smith miniszterelnök törvénytelenül „függetlenítette” Rhodesiát. Tizenkét hónapja uralkodik immár — a Wilsom- kormámy minden látszatfenye­getőzése, kölönböző hatástalan, de eleve is kudarcra ítélt blokád­manővered ellenére — a fajgyű­lölő fehér telepesek kormánya Saflásburyben. S az évfordulót tegnap nagy csinnadrattával ün­nepelték meg. Durrogtak a pezsgősüvegek, harsányan tülköltek a dís2autók dudád, tűzijáték fénye világítot­ta meg az égboltot, hiányosan öl­tözött görlök dobpergéssel szol­gáltattak kísérőzenét a nagy lár­mához. s hogy a hangzavar még változatosabb legyen: harang is szólt. Méghozzá maga Smith húzta a harangot, az Egyesül t Államok ajándékát, az USA-beli szabadságharang mását. „Min­den egyes harangütés egy szög azoknak a koporsójába, akik be akarnak avatkozni Rhodesia bet- ügyeibe” — jelentette ki a mi­niszterelnök. Az Egyesült Államokban húsz­millió néger — a lakosság több mint tíz százaléka — jól ismeri az amerikai szabadságiharang ütéseit, úgy is mondhatnék: pö­rölycsapásait. És lám, Ian Smith pontosan Made is USA szabad­ságot akar a rhodésiaiak három­negyed részének is! (bt) Újabb halálos ítélet Indonéziában Djakarta Mint az AFP a djakartai rádió­ra hivatkozva jelenti, halálra ítélték Muljono őrnagyot, mert a vád szerint részt vett a szeptem­ber 30-a mozgalomban. A Reuter az Ampera című in­donéz katonai lap keddi számá­nak állítását idézi, miszerint az indonéz hatóságok összeesküvést lepleztek le. Az összeesküvők ál­lítólag tábornokokat akartak elra­bolni és túszként fogva tartani, hogy megakadályozzák a halálra ítélt Subandrio volt külügymi­niszter kivégzését. (MTI) a pohár... madarak, aztán a játszadozó gye­rekek csivitelését hallgatni ebé­dig, aztán újra vacsoráig. Az a jó, az a szép. Az. ilyen idő, a tél nagyon nagy ellenségem nekem... A pincér érdeklődése szakítja félbe. Neki is rendelek egy fröcs- csöt szabadkozása ellenére. — Van énnekem pénzem elég. Csak az a baj, hogy nem én, ha­nem a fiam, de főleg a menyem rendelkezik vele. Miután elföldel­tük szegény feleségemet, mind­ketten olvadoztak a jószívűségtől. — „Ne búsuljon, nem hagyjuk magára, édesapám! Járjon hoz­zánk étkezni, s hozza csak bátran mindig a mosnivalóját is”. Így ment ez jó ideig. Egyszer, amikor már halványodott a bánatom el­vesztett hitvesem után, s a fiam és menyem társaságában egy-egy kis szórakozásra is hajlandónak bizonyultam, azt mondja az egyik ismerősöm: „Jóképű vőlegény lenne még belőled, te, Janó!" — Hiszen, ami azt illeti — mondom — még csak ötvenöt vagyok, jól keresek, egy kis pén­zem is van meg tűrhető házikóm is. — „Kommendálok én neked való asszonyt, ha te nem találsz ma­gadnak — készségeskedett a ko­mám. — Ne élj egyedül, mert a magány rosszabb mindenfajta be­tegségnél”. — Ugyan ne lázítsa az apóso­mat — szólt rá a menyem. — Megfogadta, hogy nem nősül, nem halványíttatja el senkivel sem anyósom emlékét. Különben is éppen a napokban beszélget­tünk a férjemmel, hogy eladjuk a házunkat és odaköltözünk apuhoz, hogy ne legyen egyedül se most, se aztán, ha nyugdíjba vonul. — Akkor csak annyit mond­tam, hogy erre aludni kell még néhányat. Ismertem én már az ilyesmit mások példájából. A ház- tulajdonos apa, aki hozzászokott, hogy évtizedekig minden az ő szokása, kívánsága szerint törté­nik, egyszeriben afféle albérlővé, „ezt ne így, azt ne úgy csinálja”, megtűrt személlyé válik saját la­kásában. De hát közeledett a nyug- díjidő, s gondolkodóba estem: Hátha az én fiam és menyem va­lóban olyan jó, mint ahogyan mutatja magát. Kötött a fogadal­mam is, de főleg az, hogy esetleg valami háklis, szeszélyes nősze­mélyt sóz másodjára nyakamba a sors... Hozzámköltöztek. Először mo­sógép-, aztán tv-részlet befizetésre kértek tőlem pénzt. Végül autó­részletre adtam oda az utolsó ezreseket is. — „Meglátja apám, milyen jó lesz beautózni azokat a helyeket, ahol katona korában járt” — mondogatták. Igen ám, de aztán kezdték kiporciózni az ételt. Téli időszakban — most is — csak estefele szabad begyújta­ni, mire hazajönnek. A zsebpénzt a korábbi tízesek helyett már régóta csak fillérekben számolják le. — „Ne rontsa az egészségét annyi cigarettával és itallal!” — Azt se tudom, mennyi a nyugdí­jam, azt is a menyem veszi át a hivatalban. — „Hazahozom én apám, minek jöjjön azzal ide a

Next

/
Oldalképek
Tartalom