Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-15 / 269. szám

1966. november 15. 4 Kedd Mai falusi lakodalom Új feladatok előtt a GTE megyei szervezete Amikor a meghívót kézhez kap­tam, hogy jelenjek meg, mert szí­vesen látnak megyénk egyik fa­lujában egy lakodalmon, elméláz­tam egy pillanatra. Hogy is volt? Ügy, hogy csikorgó, poros, ván- szorgó szekérnek a derekában ücsörögtünk és rázkódtunk a sa­roglyábán. Elöl a vőfély lova­golt büszke-spiccesen és falusi fúvószenekar trombitált: „Lako­dalom van a mi utcánkban...” Ezen méláztam, aztán borong­tam is: elmúlt az ifjúság, s a la­kodalmak népi íze vele tűnt. Amikor leszálltam a gépkocsi­ról, nem fogadott „trottyoló” (fú­vós) zenekar, hanem egy olyan felig népi, félig modern öltözékű, 60 év körüli fé»fi. Azért félig népi, mert csizmát hordott; s azért félig modern, mert az ing nylon volt rajta és valahogy, mintha a ba­juszát is rövidebbre nyírták vol­na erre az alkalomra. — Vártuk... — Megjöttem. i'alusi lakodalomra kaptam meghívást. Azzal a vággyal utaz­tam el ebbe az eldugott kis fa­luba, hogy a gyermekitől átélt, megvalósult álmait nézhessem, hallgassam végig egy eldugott sa­rokból. A vőfély színes, ízes, rá­érős „nagy monológjával'’, a vég nélküli fátyolt vivő kerek fejű | Jancsikákat, Pistikéket; s a sza- I bad tűzön, bográcsban totyogó I birkapaprikás illatát szívhatom be... Az esketési szertartáson fiatal anyakönyvvezető (méghozzá nő) tette fel sötét kosztümösen, nem­zeti szalagosán a kérdést, amelyre az „igenek” hangzottak el. öreg mamókák fehér zsebkendővel tö- rölgették a szemüket: „De nagyon szépek"; bajuszos emberek krá- kogtak; fiatalok izeglek-mozog- tak. „Hál’ istennek", ezen is túl­jutott mindenki. A kultúrház nagyterme volt a lakodalmi ebéd. vacsora színhelye, de én a zené­szeket néztem... — Nagyon örülünk... Aztán jött a másik csalódás: Igaz. elszállt harmincegyné- hány esztendő, és talán nem is a rázós saroglya hiányzott most, hanem a tovatűnt gyermekkor. Amikor kedves emlékeket emészt el a mindig újat kereső idő, zo­kon esik; de ha az ember arra gondol, hogy ezzel sokkalta több rossz is a múlté maradt — üdítő. Beléptünk a lakodalmas házba, A sarokban már ült 8—10 öreg. Kalapban, fekete ruhában, fehér ingben, kissé avitt, de fényesre subickolt csizmában, ök a régi la­kodalmak emlékeit idézték. Ügy külön. Aztán jöttek lassanként a vőlegény barátai is. Hangosan, szűk zakóban, szűk pantallóban, „eipőfűzös” nyakkendővel; magas sarkú, „franciásan" hegyes orrú! cipőben, ök a tetem átlósan el­lenkező sarkában ültek. — Micso­da szép kontraszt — mondtam magamban és nem tudtam hirte­len, hova üljek. Pedig néztek rám. az egyik sarokból is meg a má­sik sarokból is. Fél hangon szó- tőredékek jutottak el hozzám. — Amikor mink tyúkverőbe mentünk, fél lábra állt a bum- bardós... Tegnap irtó klassz volt a tv-ben az Ambrus Kyri... — Ne­héz ilyenkor egy 35—40 éves em­bernek valahol is helyet és állást foglalni. A gyermekkor emiékva- í ázsa az öregek felé vinné az em­bert; a mindig fiatalnak maradni vágy az új generáció felé. Valamikor, ugye, a falusi fúvó­sok... Később a cigányvonósok. Most héttagú zenekarban vonós, fúvós, ütős is. No mi lesz ebből? — kérdeztem magamtól. Szép volt! A vőfély mondott né­hány ízes szót, s aztán ezt: „Éne­keljük el a Himnuszt”. — Min­denki vigyázzban állt, és szépen énekeltek. Ügy, ahogy azt Erkel Ferenc megalkotta. A fiatalok is feszesen álltak. Aztán a szokásos: „Lakodalom van a mi utcánk­ban...” következeit. S aztán a fo­gások sokasága. Volt ottan „csiga- leves”, leveshús, paprikás (csirke is meg birka is) és sültek, házi savanyúsággal. Na meg, persze a torták: „Örökké szeressétek egy­mást...”, „Ötös ikreket fél év múlva...” felírásokkal. Jó kiskunsági rizlinggel koccin­tottak a vendégek, s a zenekar is rázendített. A vonósok régi nép­dalokat, magyar nótákat kezde­ményeztek; a fúvósok indulókat; a „fránya” dobos pedig táncze­nét. Mindenkinek mindenkihez, mindenki kedvére... Éjfél felé a menyasszony meg a vőlegény eltűntek. A nótázók ki­csit elpilledtek; a fiataloknak megártott a derűs arcú hetedhét országban híres Juliska néni főzt- je, ők bóbiskoltak. És alckor... és akkor felálltak a kalapos, fekete ruhás, fehér inge« öregek a sarokból, s azt mondták: „Ácsi!” Nem nótáztak — táncol­lak. És akkor nekem egy pilla­A BÉKÉS MEGYEI VÍZ- ÉS CSATORNAMŰ VÁLLALAT (Békéscsaba, Alsókörös sor 2.) felvételre keres KŐMŰVES ÉS ÁCS SZAKMUNKASOKAT; valamint KUBIKOSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Békés megyei változó munkahelyekre. Bérezés teljesítményelszá- molás alapján. Munkásszállást és étkeztetést biztosítani nem tudunk, viszont szállásköltséget és élelmezési költséget térítünk. Jelentkezés mindennap a vállalat munkaügyi osztályán 8—12 óráig. 85932 A BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT BÉKÉSCSABAI GYÁREGYSÉGE (BARNEVÁL) az őszi idényre azonnal férfi és női munkaerőt vesz fel ORVOSI IGAZOLÁS KŐTELEZŐ. MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK. 85835 natra visszajött minden á gyér- ' mekkoromból: a szekér rázós saroglyája, a szalagos, pánüiicás. botos vőfély hosszú mondókújá- | val. Odaálltam volna táncolni ve­lük. de csizmám sem volt. baju­szom sem, meg nem is bírtam volna úgy dübögtetni a tőidet, mint ők... — „Vége van már a lak oda- i lomnak...” — játszotta volna ak­kor a zenekar, kikísérve a több­ször elköszönő, de a még többször i visszacsalogatott vendégnek. Volt ] egy öreg fúvós: fogatlan, ráncos I arcú. aki felfútt arccal minden j vendéget kikísért. A trombitája a j végén már csak disszonáns, re- [ csegő hangot adott... ö azért j mégis minden vendéget kikísért a ; ház elé az útra. Mintha ütött-ko- I pott, horpadt hangszerével bú- I csúzna a régi falusi lakodalmak­tól, amelyek szépek voltak, el­múltak, de velük sokkal több ke­serűség is a múlté lett már; amit sem ők, sem a krónikás nem saj­nál. Ternyik Ferenc A Gépipari Tudományos Egyesület Békés megyei szerve­zete legutóbbi kibővített vezető­ségi ülésén megvitatták és jóvá­hagyták az 1967-es évre szóló munkatervet, mely új feladato­kat tűz az egyesület tagjai elé. A munkaterv szerint az elkö­vetkezendő időkben a gazdaság- irányítás új rendszerének érvé­nyesülésével egyidejűleg mind több kezdeményezés, a vállala­tok önállóságának fokozódása révén mind több új feladat vár az egyesület szakembereire. Ar­ra kívánnak törekedni, hogy a tagság érdeklődését tovább fo­kozzák az egyesület tevékenysé­ge iránt, növeljék a GTE jelen­tőségét, társadalmi aktivitását. A műszaki propagandamun­ka folytatólagos feladatai mel­lett tovább kívánják fejleszteni a szakosztályok tevékenységét. A feladatok kiválasztásánál számba veszik, hogy a tagok leg­nagyobb része a megye külön­böző területein más és más munkakörben dolgozik, sokféle és sokszor nehezen megoldható problémával találkozik. A tan­Szélesedik megyénkben az eredményesebb baromfitenyésztésre irányuló társadalmi összefogás November 11-én a korszerűbb baromfitenyésztésre és kolera- j mentesítésre irányuló megyei ér­tekezletet tartottak az ezzel fog - lalkozó szervek a BOV békéscsa­bai gyáregységének kultúrtermé­ben. Csomós Istvánnak, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya vezetőjének megnyitója után Fehér Lajosné elvtársnő, az or­szágos nőtanáes osztályvezetője és ár- Szécsényi István, az Országos Állategészségügyi Intézet szak­állatorvosa tartott előadást. Ez­után korreferátumok hangzottak el. Többek között Frankó János, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főáll at tenyésztője a koleramentesítéssel kapcsolatos állománycsere jelentőségéről, Erdélyi Lajos, a MÉSZÖV fő­előadója a szakcsoportok szere­péről, Timkó Béla, a szabadki- gyósi mezőgazdasági technikum igazgatója az intenzív baromfifaj­ták kisüzemi tenyésztéséről mondott expozét. A korreferátu­mok elhangzása után a Nagyüze­mi baromfitenyésztés című szak­filmet vetítették le, s aztán több hozzászólás, szakmai kérdés hang­zott el. Békés megyének jelentős sze­repe van a baromfinevelésben j és a feldolgozásban. A tenyész- j tésben 7,9 százalékkal, a feldolgo- : zásban pedig 23,5 százalékkal ré­szesül az országos mennyiségben. Az eredmények tovább javítása, de a különböző baromfibetegsé­gek, a kolera és a tífusz leküzdé­sére szélesítik mindinkább az irá­nyító szervek a társadalmi össze­fogást. Nagyon időszerű ez, hi­szen a fertőző betegségek évente mintegy 10 millió forint értékű j kárt okoznak megyénk baromfi-! állományában. TÓTH LAJOS — Kisregény — 54. Andrékó cseppet sem volt mérges az öregre. Szánta ma­kacssága miatt. Olyan árván vergődik már ebben a beszélge­tésben is, hogy csak sajnálni le­het. — Büntetlenül nem lehet min- I dig tévedni — mondta a titkár, s az öreg elégedetlen arcát fi- | gyei te. | — Mindig? — kérdezte meg­j botránkozva Józsi bácsi. — Úgy | mondod, mintha más nem is lett ! volna a szövetkezetben, csak ő. S következett újra a régi érv, í hogy mindenki felelős, . aki Menyhért mellett volt. óhajtják a tagok Menyhértet, nem maradhat. Józsi bácsi józan eszéhez szólt. — A harcnak kell, hogy ér­telme legyen. De maga miért küzd? Senki se akarja elfogadni Menyhértet. Láthatta délután. Az öreg érve nagyon furcsa volt. Mikor Menyhért kezét visz- szaráhtotta a telefonkagylóról, az esztelenül fellázadt emberek érdekében tette. S most mégis így válaszolt: — Azok mellé állsz, akik meg­vertek? Ott a kezük nyoma az arcodon! — mutatott Andrékó sebeire. Andrékó szánalma csak foko­zódott az öreg iránt, aki seho­gyan se tudott megszabadulni lelke terhétől. Pedig, ha nem — Az ütéseket nem nekem szánták. Csak én voltam ott, akit leghamarabb elértek. Ezek a se­bek — tapogatta meg a szeme folyamok rendezésénél korábban a munkaerőhiány pótlása, a szakmai képesítés biztosítása volt a cél, a jövőben több műszaki továbbképző oktatást kívánnak rendezni a tudomá­nyos egyesület tagjai számára. A speciális témák megoldásá­ban szorosabb együttműködést építenek ki az egyesület köz­ponti szakosztályaival. A technikai haladásban élen­járó országok műszaki kultúrá­jának megismerésére sokrétű tevékenységet folytatnak, film­előadásokat, gépbemutatókat, szimpóziumokat rendeznek. A műszaki tájékoztatás és műszaki propaganda keretében több ki­állítást terveznek a jövő esz­tendőre. Februárban tartják Bé­késcsabán, Gyulán, Orosházán és Szarvason a negyedik gépipari hét rendezvényeit. Májusban mezőgépészeti ankétot és bemu­tatót tartanak Békéscsabán, jú­liusban kerül sor a IV. Vízgépé­szeti Országos Vándorgyűlésre. Szerepel a programban a komp- resszorgyártással, a hegesztéssel, a forgácsolással és az anyag- mozgatás kérdéseivel foglalkozó ankét is. Szovjet, NDK, svéd, angol és francia műszaki filme<- ket mutatnak majd be különbö­ző aktuális műszaki témákról. A GTE által rendezett tanfo­lyamok között van mezőgépész, mérnök- és technikustovábbkép­ző, műszaki rajzoló, hegesztőto­vábbképző és hűtőgépszerelő ok­tatássorozat. Több tanulmány­utat terveznek a megyén belül, a Dunántúlra, az észak-magyar­országi iparvárosokba és a fővá­rosba. A tudományos egyesület tagjai számára programba vet­ték szakdolgozatok készítését, melyet a bíráló bizottság dönté­se alapján díjaznak majd. Végül szó volt a vezetőségi ülésen új, korszerűbb működési séma és szervezeti szabályzat készítésé­ről. Szarvason is megalakítják az egyesület szakosztályát, má­sutt bővítik a hálózatot, s a ve­zetőségi üléseket más-más vál­lalatnál tartva, lehetőség nyílik a megye különböző üzemeinek közvetlen megismerésére, a he­lyi gondok alapos megtárgyalá­sára és a rendszeres tanácsadó szolgálat szervezésére. környékét és a homlokát — Menyhért miatt vannak! — Téged is csak a bosszú ve­zet ellene! — Ha így lenne, eszembe se jutott volna, hogy eljárjak majd az ügyében. — Nincs rá szüksége. Így akarsz túladni rajta? Előbb le- tiprod, aztán kegyes kézzel fel­emeled? Micsoda kétszínűség ez? A párttitkár megsértődött. Most már nem kímélte az öre­get. — Nincs más út! És Meny­hértnek akikor is mennie kell, ha maga továbbra is köti az ebet a karóhoz! Nekünk nemcsak a föld kell, hanem az emberek lel­ke is. Jól tudhatja, hogy ez volt kialvóban ebben az évben. És miért? Mert Menyhért mindent a maga szakállára csinált. Az emberek bizalmát újra fel kell .éleszteni. Menyhérttel ez lehet- teüen. A nyugialom érdekében nem lehet tovább tartani. Más­képp lélek nélkül tengődik ez a közösség. Ezt be kell látnia Józsi bátyámnak is! Ha nem, na­gyon sajnálom! Az öreg magába roskadtan hallgatta Istvánt. Botjára tá­masztotta állát, s úgy nézett a semmibe. Minden örvénylett benne. Miért kell azoknak en­gedni, alak csak néhány év óta kóstolgatják a közöst? Az idén is kapnak annyit, hogy megél­hetnek. Mi lett volna ezekkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom