Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-15 / 269. szám
I960, november 15. 5 Kedd Vasdíplomát kapott dr. Széli Imre Bensőséges ünneplésben részesítették szombaton Gyula város közéleti vezetői, ■ Békés megye egészségügyi szerveinek és az ország orvostársadalmának képviselői a tanácsházán tartott ünnepségen dr. Széli Imre nyugalmazott igazgató-főorvost. Az idős gyermekgyógyásznak, aki 65 évvel ezelőtt szerezte meg diplomáját, s azóta is aktív részese a legfiatalabb nemzedek gyógyításának, és évtizedeken át vezette a gyulai gyermekikórházat, dr. Somogyi Endre docens, a budapesti Orvostudományi Egyetem dékánhelyettese az egyetemi tanács nevében, a rektor megbízásából vas| diplomát adott át. Majd a városi (tanács nevében dr. Vidó István ivb-elnök, a város közegészség- I ügyéért kifejtett munkája elisme- I réseként emlékjelvényt adomá- | nyozott. Szeretettel köszöntötte a hivatásában fáradhatatlan Széli Imre doktort az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei szervezetének titkára, Gulyás Sándorné, a Magyarországi Gyermekgyógyászok Társasága képviseletében pedig volt tanítványa, dr. Szórády István. Végül a legfiatalabbak, kis páciensei nevében, piros nyakkendős úttörőkislány köszöntötte virággal az ünnepeltet. Ki Miben tudós ? Ismét megrendezik a népszerű televíziós vetélkedőt A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Televízió 1967 tavaszán ismét megrendezi a Ki miben tudós? vetélkedőt. Ez alkalommal történelemből, földrajzból és fizikából mutathatják meg a résztvevők, hogy ki miben tudós. A versenyben minden olyan fiatal részt vehet, aki az idén még nem tölti be 20. évét, és egyetemi, főiskolai vagy felsőfokú technikumi tanulmányait még nem kezdte meg. A korábbi versenyek első helyezettjei ugyanabból a tárgyból nem indulhatnak, amiben győztek. A tanul! mányi vetélkedők idei első 10 helyezettje közvetlenül az utol- | só, országos selejtezőben kapcsolódhat a versenybe, aminek nyilvános fordulóira televíziós adás keretében kerül sor. Az ide bejutott fiatalokat a KISZ és a Magyar Televízió — eredményeikhez megfelelően — külföldi utazással jutalmazza. Az első és a második helyezettek a művelődésügyi miniszter rendelete értelmében felvételi vizsga nélkül egyetemi felvételt nyernek. A Ki miben tudós? vetélkedőre 1967. január 1-ig lehet jelentkezni a KISZ-szervezeteknél. Nyolcvanezer óra társadalmi munka Középiskolások kongresszusi felajánlásai A KISZ Békés megyei bizottságán kaptunk tájékoztatást a középiskolások kongresszusi felajánlásáról, és vállalásaik teljesítéséről. Az ipari és mezőgazdasági üzemék dolgozóihoz hasonlóan, megyénk középiskolásai is számos felajánlást tettek a IX. pártkongresszus tiszteletére, s ezek között a legkiemelkedőbb a fiatalok társadalmi munkája. Ez összesen 80 ezer órát tesz ki. Az elekS gimnazisták mór 2100 órán át dolgoztak társadalmi munkában.' Ezenkívül kongresszusi újságot adnak ki, tablót készítenek, s 80 százalékosra növelik a könyvtári tagok számát. Tíz, illetve húsz óra tár- ] sadalmi munka szerepéi a békés- I csabai közgazdasági technikum, j az út-, híd- és vízműépítési tech- j nikum, a szlovák gimnázium, a ! békési, a csorvásd és a füzesgyar- j mati gimnázium tanulódnak ter- I vei között is. akkor, amikor még húsz forintot se ért egy egység? Ötvenkettőben? Amikor a szövetkezeti tagok is bolti kenyeret ettek, ha kaptak. S az is milyen volt! Egyébként is! A kukoricát nem szedheti le helyettük Menyhért. Ök is hibásak! Ezt ne látná be István? Persze, mert ő se úgy állt az elnök mellett, ahogy kellett volna! Most aztán sodortatja magát az árral. Mi lesz. ha holt vízre térül a tutaj! Ha nem Menyhért áll a szövetkezet élén, akkor kit hibáztatnak? — Míg én voltam mellette, miért tudott más lenni? — kérdezte szigorúan az öreg. Józsi bácsi csökönyössége mindjobban bosszantotta And- rékót. Lassan már azt hiszi, hogy ez a felkavarodás nem is Menyhért miatt, van, hanem miatta. Válasza nagyon messzire vitte vissza gondolatait. — Mikor még legényke voltam, s az úri-Horváthnál szolgáltam, sokszor elnéztem a madarakat. A varjakat mindig utáltam, mert úgy véltem, a más zsírján élnek, akárcsak az én gazdám. De ha a különböző madarak meg tudnak élni egymás mellett, akkor az emberek is megtehetik ezt, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy valakinek el kell menni, hogy -nyugalom legyen. — De miért ő? — értette meg Józsi bácsi a példálózóst, — Mert a madarak nem akarnak azon a táblán legelni, ahol ő is ott van. Másik mezőn kell próbálkoznia. Az öreg nem vette át a jelképes beszédet. — Hibázott. Nem tagadom. De ismerem annyira, hogy ki is tudja javítani. Ha őt eldobjátok, akkor engem is. Andrókó ismét a múltra hivatkozott. — Emlékszik rá Józsi bátyáin, amikor ötvenegyben egyik napról a másikra hazazavartak a pártiskoláról, mert megtudták, hogy a bátyám Berényben a termelőszövetkezeti mozgalom ellen bujitoga-t? — Hogyne! — Nem számított, hogy nekem semmi közöm az egészhez. Én már akkor két éve tag voltam itt. Azért „emeltek lei”, hogy elvigyenek az iskola után a járáshoz. Akkor én is azt hittem, ösz- szeroppan alattam a világ. A faluban az a hír járta, hogy csak mentegetem magam a bátyám, marhasága miatt. Sokan azt beszélték, nem feleltem meg, mert buta vagyok még egy kéthónapos iskolára is. Kik terjesztették ezt rólam? — Azok, akikkel most összefogtál, hogy Menyhértet eltegyétek az útból. (Folytatjuk.) Munkáskülsejű ember nagy írónk a harmincas évek végén körutazást tett Franciaországban, s úti emlékei közt megemlíti: érdekes, a kulturált Nyugat fejlett viszonyaira jellemző, hogy vasúton vagy az utcán (a kisebb városokban is) alig látott parasztembert. Ebben az országban mindenki polgárnak néz ki. A mai olvasó számára épp olyan furcsa ez az írói „fölfedezés”, mint amilyen érthetetlen régi újságokat böngészve a következő meghatározás egy-egy rendőri tudósításban: „az áldozat munkáskülsejű ember, kiléte ismeretlen.” Ma már nálunk — ruházkodása, külseje, ápoltsága után — aligha lehetne megítélni ki miféle réteghez tartozik, milyen foglalkozást űz. (E sorok írójának volt meglepő észrevétele a múltkoriban, mikor önkéntelen várakozóként végignézte egy nagyüzem munkásainak, fiatalasszonyoknak, lányoknak szombat déli kiözönlé- sét a kapun műszak végeztével, s összehasonlította az öltözékek divatosságát, választékosságát azzal, amit néhány órával előbb egy műszaki irodában jártakor tapasztalt — az üzemi dolgozók javára billent az összevetés.) Az, hogy az emberek kulturáltan öltözködnek, olyan általános társadalmi követelmény', mely alól nemigen akad kivétel. Természetesen nem tudtunk még — és jó ideig nem is fogunk tudni — minden nehéz vagy éppen nem tiszta fizikai munkát gépesíteni. A dolgozók tehát megkövetelik, természetesnek tartják, hogy a vállalatoknál, az üzemekben az igényeknek megjelelő öltözködőhelyiségek, tisztálkodást biztosító intézmények álljanak rendelkezésükre. A legtöbb munkahelyen ezek a feltételek biztosítva vannak. A fejlődés azonban nem áll meg, az igények növekednek és ott, ahol évekkel ezelőtt vívmánynak számított néhány mosdókagyló, ma már meleg vízzel ellátott, kulturált tusolok sorára van szükség: ahol jól-rosszul összezsúfolt öltözőszekrények megfeleltek a célnak, ma esetleg külön az utcai és külön a munkaruháknak való fűtött, jól szellőztetett öltöző az igény. Hogy állunk ezekkel a kérdésekkel Békés megyében? textil, az élelmi szeri par és a helyiipar szakmáihoz tartozó vállalatoknál a szakszervezet nemrégiben készített általános felmérést a dolgozók üzemi szociális helyzetének alakulásáról. Megállapították, hogy bár as utóbbi esztendőkben rohamlépésekben fejlődött az üzemi szociális létesítmények színvonala, akad még tennivaló a közeljövőben. Egyes új üzemeknél, másutt a szociális intézmények nagyszabású rekonstrukciójával, sikerült az előírásoknak megfelelő, a korszerű igényeket kielégítő öltözőket, zuhanyozókat létrehozni. (Gondoljunk arra, hogy élelmiszeripari üzemeknél ez különösen fontos!) Ilyen kiemelkedően jó adottságokkal rendelkezik a Békéscsabai Konzervgyár, a hűtőház, vagy a Gyulai Húsipari Vállalat. Más helyen, például a Békéscsabai Kötöttárugyárban, a termelés kapacitásának bővítésével gyarapodtak a szociális létesítmények is, azonban a termelőterület fejlesztése gyorsabb ütemű volt, mint az utóbbiaké. Másutt — mint például a Mezőberényi Pamutszövőben — inkább csak az épületek és a gépi beruházások fejlődése számottevő, a szociális létesítmények elmaradtak ezek mögött. Vadonatúj üzemek építésénél is előfordult olyan dilemma, hogy melyik legyen kész előbb: a termelőüzem vagy a szociális rész. Való igaz, hogy szükséghelyzetben az a legfontosabb: haladjon a termelés. Hiszen az biztosítja az ösz- szes többi intézmény anyagi fedezetét is. Vannak azután olyan vállalatok, mint például az orosházi baromfifeldolgozó központi telepe, ahol a helyi adottságok, objektív körülmények teszik rendkívül nehézzé a szociális létesítmények fejlesztését. ^ tanácsi, helyiipari vállalatoknál a szociális ellátottság a legalacsonyabb. Ez érthető, hiszen rendszerint kisebb műhelyek, régi, és többé-kevésbé elhanyagolt magánüzemek fejlesztése révén jöttek létre ezek a vállalatok. A fontos az volt, hogy a munkalehetőséget és a termelési értéket tudják növelni, a technológiát, és a közvetlen munkakörülményeket javítva. Megfelelő fürdőre, üzemi konyhára, öltözőre sokszor helyszűke miatt sem lehetett gondolni. Ha már a konyháknál tartunk, érdemes megemlíteni azt a fejlődést, mely a dolgozók ilyen irányú ellátása terén tapasztalható. Az általános vélemény szerint az üzemi konyhák készítményei minőségileg és mennyiségileg a dolgozók többségének megfelelnek. Különösen a nagyobb vállalatoknál kulturált, szép ebédlők vannak, önkiszolgáló rendszer, az ebédelők két-három vagy többféle étel között választhatnak. Természetesen itt is van még tennivaló. Egyáltalán nincís konyhája a Gyulai Haris- nyagyámak, pedig az itt dolgozók létszáma megközelíti az ezret. A szakszervezetek állandóan napirenden tartják a szociális ellátottság kérdését, foglalkoznak a munkásellátás javításával, szorgalmazzák az efféle elmaradások mielőbbi pótlását. Arra törekednek, hogy a gazdasági vezetőkkel együttesen felmérve az üzemek szociális helyzetét — a sürgősség sorrendjében —, beiktatva a vállalatok fejlesztési tervébe, a harmadik ötéves terv végére biztosíthassák a szociális normatívákban foglaltakat. szóban forgó létesítmények kivitelezésében vagy akár az igényekben helytelen volna bármiféle túlzó követelés. Ugyanakkor azonban a vállalatoknak érdemes körülnézni a saját portájukon. Mi az, amit saját erőből, az ügy érdekében tehetnek? Hiszen éppen úgy, ahogy kellemes körülmények között szívesebbel' tartózkodik otthonában az ember az sem mindegy, mennyire kulturáltak egy-egy munkahely ke rülményei. Vajda János Mindennapjaink demokráciája és véleményezés Kezdünk divatba jönni — mondja tréfásan a textilüzem szakszervezeti bizottságának titkára. Eddig — folytatja —, ha nem is teljes joggal, de sokszor szemünkre vetették, hogy kevés látszata van a szakszervezeti munkának. Inkább csak kötelességeink voltak, jogaink kevésbé. Megtörtént, ihogy kétszer is meghirdettük a szakszervezeti taggyűlést, míg harmadszorra végre meg is tarthattuk; most meg annyian voltak, hogy utolsó pillanatban kellett még újabb székeket szereznünk. És hallgatta volna csak végig a hozzászólásokat! Nekünk is, már mint az szb-nek, kijutott a bírálatból, de őszintén mondom; örültem, hogy végre ide is eljutottunk. Az elmúlt hónapokban a szocialista demokrácia kibontakoztatása kapcsán, s összefüggésben az új gazdasági mechanizmussal, sok szó esett, s esik napjainkban is a szakszervezetek szerepiének növekedéséről, feladatainak sokrétű gazdagodásáról. Igazságtalanság lenne summásan elmarasztalni a szak- szervezetek eddigi munkáját, hiszen a sokat emlegetett tagdíjbeszedésen, üdülési beutalók kiadásán túl hosszan sorol- liatnók, mi mindent végeztek, mégpedig eredménnyel. Azok a lehetőségek, feltételek hiányoztak a szakszervezeti munka jobbá tételéhez, az üzemi demokrácia erősítéséhez, amelyeket most a gazdaságirányítási rendszer reformja biztosít: érthető tehát, ha a dolgozók mind növekvőbb érdeklődéssel kísérik e változást, s nemcsak a példaként említett textilüzem ben, hanem másutt is „kezd divatba jönni” a szakszervezet. A munkásosztály tudati fejlődésének, politikai érettségének természetszerű velejárója, hogy növekedjék közvetlen és közvetett részvétele nemcsak a feladatok végrehajtásában, hanem az üzemek irányításában, a döntések meghozatalában is. Ebben döntő szerep jut a szak- szervezeteknek, hiszen a kollektíva véleményének, s érdekeinek képviseletében elsősorban a dolgozók nagy többségét tömörítő tömegszervezet léphet lel. Az országos és a helyi érdekek egyeztetése, a közösség, s ugyanakkor az egyén érdekei összhangjának megteremtése nem korlátozódik csupán a gazdasági mechanizmus reformjára: a párt általános politikájának fontos részeként, a szocialista demokrácia további erős - tése érdekében a szakszervezeteknek nemcsak az üzemek falain belül, hanem átfogó érdiemben is megnő a joga és hatásköre. Munkaügyi és bérkérdésekben, a főbb gazdaságpolitikai célok és főbb gazdasági intézkedések meghatározásába' éppúgy véleményt kell, hogv nyilvánítsanak a szakszervezetek, mint az állami szervek, a minisztériumok .olyan rendel - zéseinél, amelyek a bérből és fizetésből élő dolgozók élet- é, munkakörülményeit érintik. Ahogyan országosan, úgv helyben is a „társadalmi par.- ner”, azaz a szakszervezet a kollektíva képviseletében lép fel: önállóan dönt a dolgozók szociális, egészségügyi és kulturális ellátását illető kérdésekben, a jelenleginél sokkal erőteljesebbé lesz ellenőrzési joga — például a személyi jövedelmek elosztásánál, az anyagi és erkölcsi ösztönzés rendszerének kialakításánál — s a vállalati kollektív szerződések rendszerének felújításával az üzemi „alkotmány” betartásának legfőbb őre lesz. Lényeges tényező a szakszervezetek szerepének növekedésében az is, hogy ki kell kérni véleményüket az üzemi gazdasági vezetők megítélésekor, kinevezésükkor, megerősítésük vagy leváltásuk esetén. A szakszervezetek szerepének növekedése egyenes arányban áll az üzemi demokrácia erősödésével : ahogy életünk többi területén, úgy az üzemekben is természetessé, alapvető tényezővé, tehát mindennapivá válik a politikatörténet legrégibb, meg az ókorból származó, de igazi tartalmát, értelmét csak a szocialista jelzővel összekapcsoltar elnyerő fogalma, a demokrácia. Mészáros Ottó
