Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-15 / 269. szám

1966. november 15, 3 Kedd Keltetőgépek . é ■ i 1 Kassálóterit let hiánya akadályozza Máj liba felár « ^ megyénkben a kisállattenyésxtö sxakesoportok további fejlődését Háromnapos értekezleten vitat­ták meg a MÉSZÖV PoOáfáíkaá Fő­osztályának és a földművesszö­vetkezetek járási központjainak dolgozód a házi- és zártkertek re­konstrukciójának problémáit, a felvásárlási munka következő fel­adatait, valamint a közel jövőben a földművesszövetikezebekban sor­ra kerülő vezetőségiválasztásokkal kapcsolatos teendőket. Végezetül pedig az egyszerű társulások és kdsáUattenyésztő szakcsoportok további szervezésének és megszi­lárdításának munkáját. A% érem egyik oldala Nagy Lajos elvtárs, a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályának veze­tője foglalkozott ez utóbbi felada­tokkal. A nagy körültekintéssel összeállított szakelőadását rendkí­vül élénk vita követte. Látszott a munkaértekezlet minden részt­vevőjén, hogy ez a feladat előtér­be került. Ennek bizonyítéka az is, hogy a megyében 140 különböző szakcsoport működik mintegy 9000 taggal. Egyre inkább megérti megyénk lakossága, hogy a háztájiban te­nyésztett különböző kisállatok milyen szép jövedelmet biztosíta­nak a társulásiba tömörült tagiok és a népgazdaság számára — egy­szerű, olcsó beruházások mellett. Csak néhány kiragadott példa: Kötegyántoan, Kétegyházám, Kon­doroson megalakult a baromfite­nyésztő és keltető kisállattenyész­tő szakcsoport 100—150 taggal. Kétegyházán a 160 tag keltetőgép- re összeadott nyár folyamán 260 ezer, Ecsegfalván 50 ezer, Zsa- dányban mintegy 100 ezer forin­tot. Kétegyházán a takarékszövet­kezettől vett fel 2—5000 forint köl­csönt egy-egy szakcsoport-tag, hogy befizethesse a maga részét a keltetőgiépre. Hol vannak a keltetőgépek ? Gyulaváriban beállítottak 550 tenyészliba és 2500 tyúk tényész- türzsállományt. Kétegyházán a szakcsoport birtokában 1100 te- nyésztörzstyúk van. Újkígyóson teljes állománycserével biztosítot­ták a tenyészállományt. Sajnos, a megígért keltetőgépeket mind a mai napig nem kapták meg a szakcsoportok. Az ipar kapacitása nem tudja követni megfelelően a gyakorlati életet, nem tudja ki­elégíteni az igényeket ! A népgazdaságnak igen sok va- iutalkiesést jelent ez a körülmény. Tenni kellene sürgősen valamit a kéltetögépgyártás kapacitásának j meggyorsítására, mert hiszen [ szakcsoportoknál elfekvő 100 ez-1 refc uitán még kamatot is fizetnek a tagok a takarékszövetkezetnek, a tenyészállatok tojásait eseten­ként árutojásként adják el, jólle­het, a baromfikeltető állomások nem tudják biztosítani a lakosság megnövekedett naposai 5 at - szük­ségletei t. Több gondot a társulásokra! A nyúltársulások a takarmány­szükségletet nem minden esetben tudják biztosítani. Sajnos, a taná­csok és a termelőszövetkezetek sem mindenütt értik meg a nyúl- társuíások fontosságát és nem biz­tosítanak részükre esetleg részes­kaszálót, holott tudunk olyan ese­tekről a gyulai járásban, hogy magánosoknak juttattak. Ugyan­csak ebben a járásban a nyúl tár­sulási szakcsoportok tagjai 100 négyszögöl lucernáért 350 forintos uzsoraárat is kénytelenek fizet­ni. A „Baromfitenyésztés” szaklap­ban megjelent, hogy a MÉSZÖV és a Bamevál által 'kijelölt köz­ségekből beszállított májlibák Után a Bamevál igen jelentős fel­árat fizet a szakcsoport tagjainak, ha egy teherautónyi szállítmányt a feldolgozótelepre eljuttatnak. De valahol elfelejtették kiadni a kijelölt községek névsorát — még ma is! Egyetlen községből sem történt még beszállítás, mert nem ismerik a szakcsoportok ezt a részükre kedvező és a népgazda­ság számára komoly exportlehető­séget. Jóllehet például Sarkadon 20 ezer libára kötettek szerződést, Méhkeréken is vagy 2 ezer hízóit libára. Nagyobb megértést, jobb együtt­működést, tevőlegesebb gyakorlati segítséget érdemel a 'kisállat-te­nyésztésre tömörült 9 ezer szövet­kezeti dolgozó, hogy népgazdasá­gunknak minél jelentősebb meny- nyiségű baromfit, nyálat és ga­lambot adhassanak. Juhász Imre Szeghalom Reklamálnak a vásárlók Iliért fogiott ki a kenyér az üzletekben? A szombati ellátásról nyilatkozik a kiskereskedelem és a sütőipar Élelmiszer . most felfelé kerekítve vásároltak Tumultuózus jelenetek játszód­tak le Békéscsabán szombat dél­után az élelmiszerboltokban. Egyes üzletekben délután már csak fél vekni kenyeret kaphattak a vásárlók. Másutt hosszú sorok­ban várakoztak kint a szemerkélő esőben, s volt, ahol sajnólkozóan, széttárt karokkal közölték az el­adók: sajnos, kérem elfogyott az utolsó morzsáig, tessék másutt próbálkozni! A szombat esti hi­ányt — a kereskedelmet és a sütőipart nem éppen dicsérő — különböző megjegyzésekkel kom­mentálták azok, akiknek nem ju­tott kenyér és kissé izgatottabb vérmérsékletűek. Miben van iga­zuk a reklamálóknak, mennyiben volt hibás a kereskedelem, mi a helyzet a sütőüzemnél? Voltakép­pen mi okozta a zavart a kenyérellátásban ? Érdeklődésünkre a Szabadság téri önkiszolgáló üzletben elmon­dották, hogy a szokásos szombati 17 mázsás megrendelés helyett november 12-ére 19 mázsát ren­deltek kenyérből, s a nagy keres­let láttán még további két mázsa érkezett, mégsem bizonyult elég­nek. Körülbelül fél öt után telje­sen kiürültek a polcok. A Cseme­geboltban 11—12 mázsa kenye­ret szoktak eladni szombatonként. A szokásosnál többet rendeltek, ami délután 2-re elfogyott. Gyors intézkedés után érkezett mér1 több mint 6 mázsa, de 5 órára j már nem tudták kiszolgálni a ve­vőket. I A Békés megyei Kiskereskedelmi Vállalat városi lerakatának vezetője, Csávás Mi­hály arról tájékoztatott, hogy az elmúlt szombaton 202 mázsa ke­nyeret rendelt a sütőipartól az üzlethálózat, ez a szám három mázsával több a két hét előtti mennyiségnél. A nagy kereslet láttán a békéscsabai sütőüzem még négy mázsát, a békési pedig újabb öt mázsa kenyeret küldött, ez azonban annyi volt csak, mint egy csepp a tengerben. A sütőipari vállalatnál Rónai András szállí­tási vezető szerint a kereskede­lem megrendelte a szokásos mennyiséget, amit időben ki is szállítottak, őket is váratlanul ér­te, hogy kora délután újabb je­lentős igények futottak be. Min­denesetre, ha korábban — tehát legalább a déli órákig — jelzik az igényeket, nagyobb mennyisé­gű utánpótlást tudtak volna biz­tosítani. Ezek szerint több kényéi- fo- i gyott, mint a megelőző hetek szombatjain. Miért volt hiány? A szakemberek szerint befolyásolta a fogyasztást, hogy a sütőipari vállalat adagológépének < hibája miatt a korábban megszokott egy- ! kilós adagok helyett kétkilós vekniben hozták forgalomba az úgynevezett finom fehér kenye­ret. Így olyanok, akik máskor másfél kilós vagy mondjuk. 3 kilós mennyiséget szereznek be, két kilót, illetve négyet. S mikor egyik üzletben elfogyott a ke­nyér, a vásárlók megostromolták a másikat — így ott is kevésnek bizonyult — s bizonyos fokú pá­nik keletkezett. Mindenki igyeke­zett többlettel biztosítani saját szükségletét. A megyei tanács kereskedelmi osztályán Pusztai György elmond­ta, hogy hétfőn ellenőrizték a kereskedelem megrendeléseit és kitűnt, hogy a legutóbbi szomba­ton mintegy 25 mázsával több kenyér fogyott Békéscsabán a szokásosnál. Hogy7 legközelebb ilyen zavar ne fordulhasson elő, pénteken felülvizsgálják a rendeléseket, és ha nem találják azokat meg­felelőnek, 10 százalékos emelési rendelnek el. Ennyit mondottak az illetékesek. Nekünk viszont az a véleményünk, hogy a vásárlók­nak lehetőséget kell biztosítani, hogy annyi kenyeret vehessenek hét végére is, máskorra is, amennyit akarnak. Éppen ezért meg kellene találni a módját, hogy a boltok vezetői gondosabb előretaftással, bátrabban rendel­jenek a hét végén is — kockáztat­va, hogy a mennyiség egy része esetleg a nyakukon marad — még akkor is. ha az eladatlan ke­nyér rontja a vállalat értékesítési eredményeit. (Vajda) Ebben a hónapban befejezik a mélyszántást 6S0 holdat terítenek meg trágyával A felvétel Hrivnák Mihályt, a rakodó kezelőjét mutatja be. miközben Cseke János vontatója mögé akasztott pótkocsii rakja. Fotó, szöveg: Opauszky Tímár János, a kondorosi Vő- I három kaszálása negyvenöt má­riás Október Termelőszövetkezet zsás szénatermést adott. A vetést főagronómusa kérdéseinkre eze- j idejében befejeztük, jelenleg még két válaszolta: — Nyugodtan némi szántanivalónk van hátra, mondhatják, hogy már szinte j Ezerkétszázhatvan holdon már minden szántóföldi munkáról ! elvégeztük ezt a munkát, a ma­múlt Időben emlékezünk. Nem radék négyszáz holdat két mű­panaszkodhatunk az idei évre, i szakban dolgozó kilenc trakto- elég jó terméseredményeket ér- : runk még e hónapban felszántja, tünk el. öt’ f-n hold borsónk j Túlteljesítjük a tervünket a megadta a tizennégy mázsás átla- ■ szervestrágya-szórásban is. A ma­got, 835 holdon termeltünk búzái ' gunk tervezte és a szarvasi gép- 17 mázsás átlageredménnyel. Két- javító kondorosi üzemegysége ál­száz holdon 220 mázsás átlaggal .tál elkészített trágyamarkoló fizetett a gondosan megművelt nagy segítségei jelent ebben a cukorrépa, a száz hold kender öt- munkában. Jelenleg három MTZ venmázsás átlagot hozott, de a hordja a trágyát. Ötszázötven - többi növénnyel is elégedettek hold a tervünk, hatszázat már vagyunk. Jó eredménynek szó- teljesítettünk, de még öt ven hold- mit többek között az is, hogy a dal megtetézzük ezt a leljesít- százholdas új telepítésű lucernánk ményt. Jó módszerek a vetésben A gyulai járás termelőszövet­kezetei évek óta arról nevezete­sek, hogy jól gazdálkodnak, gazdaságilag szilárdak. Újkígyós, Szabadkígyós, Kétegyháza, Lö- kösháza. Doboz, Gerl.i, Telekge­rendás közös gazdaságaiban ál­talában jól mennek a dolgok. Ha a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz-l időről időre nem érné ter­mészeti csapás, az itt tevékeny­kedő vezetők, tsz-gazdák mun­kájának eredményessége a do­boziakéval vagy a kétegyházi- akéval vetélkedhetne. A gyulai járásnak azon a részén, melyet négy-öt hónapja csatoltak ide a sarkadi járásból, nem mondható el mindez. Bár a sarkadi, a s&rkadkeresztúri, a kötegyáni, a méhkeréki, az tíj- szalontai, a mezőgyáni és a geszti határ már jóval többet terem, több állati terméket ad, mint az egyéni gazdálkodás idő­szakában, de a lehetőségekhez mérten még mindig nem adja ez a terület azt, amire képes. Azt is el kell azonban monda­ni, hogy Geszten és Sarkadke- resztúron az utóbbi egy-két esz­tendőben előnyösen változott a gazdálkodás eredményessége. Az ország első termelőszövetkezeté­ben, a fekeíeéri Leninben és a méhkeréki Balcescuban a geszti és a sarkadkeresztúri változás színvonalától elmaradtak, noha az utóbbi időben mindkét tsz az államtól — dotációként — igen sok segítséget kapott. Ezekben a tsz-ekben jelenleg olyan vagy ahhoz hasonló folyamat megy végbe, mint amilyen évekkel ez­előtt Dobozon és Kétegyházán. Itt is addig cserélődtek a veze­tők, míg a jelenlegi okos szerve­zéssel, a helyi lehetőségek ki- nasználásával most már évek óta erősiti, irányítja a közöst. Van azonban erre megfelelő példa a volt sarkadi járásban is. Hogy •Sarkadkeresztúron a sok gond fölé . emelkedtek, abban nagy része volt Cs. Nagy Sán­dor tsz-elnöknek és munkatár­sainak, akik immár a hetedik éve szervezik és irányítják a ter­melést. Vajon Méhkeréken, Kö- tegyánban. Sarkadon és máshol % sarkadkeresztúrihoz hasonló stabil vez.etés előrelépést jelent­hetne-e a gazdálkodásban? Fel­tétlen, hiszen Feketeéren, Méh­keréken és máshol is a tsz-gaz- dák többsége szorgalmas, igyek­vő. Ezekben a hónapokban a gyu­lai járási tanács mezőgazdasági osztályának dolgozói tneg sze­retnék ismertetni a sarkadi járásból hozzájuk csatolt tsz-eh vezetőivel a korábban jól bevált termelésszervező módszereket, melyek alkalmasak voltak arra. hogy Dobozon, Kétegyházán és máshol is színvonalasabb veze­tés alakuljon ki és felszámolásra kerüljön a több milliós mérleg­hiány. A Dél-alföldi Mezőgaz­dasági Kutató Intézet üzemszer­vezési csoportját erre a területre irányítják, hogy a tudomány- segítségével a helyi vezetők kö­zösen határozzák meg a legfon­tosabb tennivalókat. A gyulai járási tanács mező­gazdasági osztálya arra törek­szik, hogy a sarkadi térségben a vezetésben is és a gazdálkodás­ban is a helyi gondok helyi meg­oldására serkentse a szövetkeze­teket. Ez a vezetési stílus bevált s olyan jó tsz-vezetők felnövésé­hez vezetett, mint Csík Péter, ifj. Bozó József, Borgye György, Mészáros Pál, Kovács József, Lábos László, Juhász József és mások, akik a helyi feladatok megoldásában a helyi erőkre, ezek jól megválasztott anyagi érdekeltségére alapozták a ter­melést. Ennek eredményeként ebben az esztendőben a gyulai járás szövetkezetei búzából és takarmánynövényből többet ter­meltek a megyei átlagnál, állati termékből pedig nagyobb nieny- nyiséget értékesítenek, mint 1965-ben. Dupsi Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom