Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

1§66. november 1, 2 Kedd Algír ünnepel A világtörténelemben kevés ország példázhatja olyan szem­léletesen, mint Algéria, hogy mekkora áldozatokat kell vál­lalnia egy népnek a gyarmati sorból való kitörésért, s hogy milyen nehézségeket kell leküz- denie egy újonnan függetlenné vált államnak a neokolonializ- mus, az újgyarmatosítás szaka­datlan támadásai közepette. Tizenkét esztendővel ezelőtt, 1954. november 1-én robbant ki a.z első, vérbe fojtott tüntetések­kel az algériai nép felkelése. A szabadságharc több mint hét esztendeig tartott: a Francia Negyedik-- Köztársaság kormá­nyai hiába vezényeltek Algériá­ba félmilliós expedíciós hadsere­get, nem tudták leverni a forra­dalmat, előbb ez^k a kormányok buktak bele sorra-rendre az al­gériai probléma megoldatlansá­gába, majd a Negyedik Köztár­saság egész rendszere tűnt el a történelem süllyesztőjében. De Gaulle tábornok ötödik Köztár­sasága tudott csupán pontot tenni a véres, fájdalmas, kegyet­len algériai ügy végére... Algéria több mint három esz­tendeje független állam. Az önálló államiság első évei azon­ban szükségszerűen felszínre hozták az új problémákat: kié legyen a hatalom, hogyan szer­vezzék meg a gazdaságot, mi­lyen úton induljon el a hivatalos nevében „népi és demokratikus” Algériai Köztársaság? Emlékeznünk kell arra, hogy a harc éveiben a nemzeti felsza­badító mozgalom soraiban nagy számban voltak az algériai bur­zsoázia képviselői is, akik azt remélték, hogy a független Al­géria majd a tőkés világ része­ként az arab kapitalisták állama lehet. 1962-ben, a függetlenség kivívása után előbb a helyi bur­zsoázia és a szegényparasztság, a munkásság meg a felszabadító hadsereg képviselői között in­dult meg a hatalmi harc. — A arab nagybirtokosok és polgári politikusok vereségével végző­dött ez a küzdelem. A gazdasági átalakulás kezdeti szakaszában ezzel párhuzamosan megvalósí­tották a gazdasági -önigazgatási rendszert: a parasztok vettek kezükbe a francia telepesek el­hagyott földjeit, a munkások az államosított gyárakat. Hol a ta­pasztalat hiánya, hol pedig — s ez volt a gyakoribb — a ter­melőeszközöké akadályozta, hogy az önigazgatási rendszer teljes sikerrel járjon. Egymillió francia úgy ment el Algériából, hogy kivonta a tőkét az ország­ból, leszerelte a gyárak gépeit, elvitte még a tenyészállatokat is... Kevés volt a munkaalkalom, viszont milliós nagyságrendűvé nőtt a munkanélküliek szomorú hada. A háború évei alatt kiala­kult hadsereg leszerelése is ne­hézségekkel járt: nem lehetett szélnek ereszteni a katonákat. Akik életük kockáztatásával harcoltak a nép szabadságáért, más sorsot érdemeltek, mint­hogy a munkanélküli nincstele­nek szárhát szaporítsák... Főként a belső gondok vezet­tek a tavaly júniusi fordulathoz, amikor forradalmi tanács vette át a hatalmat s az ország élére Bumedien ezredest állította Azóta is mindegyre megerősítet­te hivatalos nyilatkozataiban mind a forradalmi tanács, mind Bumedien, hogy Algériát a szo­cializmus felé kívánja vezetni, s csupán a vezetés hibáit kívánja kiküszöbölni. a realitásokkal számot vető új gyakorlattal akarja megvalósítani. Kétségtelen, hogy ötnegyed év alatt Algéria számos eredményt mutathat fel. A zilált gazdasági helyzetben nem egy örvendetes jelenség mutat arra, hogy az olyan értékes gazdasági erőfor­rásokkal, mint a , mérhetetlen szaharai olaj- és földgázkincs- csel rendelkező ország nemso­kára biztosíthatja gazdasági egyensúlyát. De nem hallgathat­juk el, hogy például éppen az önigazgatási rendszer körül vi­ták folynak az algériai közélet­ben. Ugyanakkor a belpolitikai helyzet sem mentes az időnként feszültséget okozó tényezőktől: a forradalmi tanácsnak a bal­oldalon is, a jobboldalon is van ellenzéke. Az utóbbi időben á jobboldali erők hatását mutatta két miniszter lemondása és kül­földre szökése. Algéria külpolitikájában vi­szont továbbra is a gyarmatosí­tás elleni harc és az antümperia- lizmus elemei mutatkoznak: az ország továbbra is igen szoros kapcsolatok kialakítására törek­szik a Szovjetunióval és a szo­cialista tábor Országaival. Algír­ban, a függetlenségi mozgalom kezdetének tvzenketted’k évfor­dulóján megemlékeznek arról is, hogy a szocialista országok mindenkor támogatták az algé­riai nép igazságos harcát, s hogy megadják segítségüket a füg­getlen algériai államnak is. Pálfy József A BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT BÉKÉSCSABAI GYÁREGYSÉGE (BARNEVÁL) az őszi idényre azonnal férfi és női munkaerőt vesz fel ORVOSI IGAZOLÁS KŐTELEZŐ. MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK. 85802 II dél-vietnami partizánok III. országos kongresszusa Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Huari Bu- medient, az algériai forradalmi tanács elnökét, az Algériai De- mokratkius és Népi Köztársaság nemzeti ünnepe, az algériai nép felszabadító forradalma kezdeté­nek 12. évfordulója alkalmából. Péter János külügyminiszter ugyancsak üdvözlő táviratot inté­zett Abdelaziz Buteflika külügy­miniszterhez, az algériai nemzeti ünnep alkalmából. (MTI) Hanoi Mint a VNA jelenti, Dél-Viet- nam felszabadított körzetében a közelmúltban megtartották a dél­vietnami partizán mozgalom har­madik országos értekezletét. Az értekezleten Nguyen Thi Dinh asszony, a dél-vietnami felszaba­dító erők helyettes főparancsnoka tartott beszámolót a partizánharc helyzetéről. Az értekezlet részve­vői megállapították: a partizán - háború nemcsupán arra alkalmas, hogy egyre több amerikai és kor­mánykatonát tegyen harcképte­lenné, de képes megtörni az ellen­ség légifölényét és motorizált ere­jét is. A partizánok sok száz re­pülőgépet lőttek le és sok ezer páncélozott járművet semmisítet­tek meg. A partizánmozgalom gyorsan fejlődik az ellenség ellenőrzése alatt álló városi területeken is. (MTI) Kállai Gyula fogadta George Thomsont Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke hétfőn az Országházban fogadta George Thomson angol külügyi államminisztert. Péter János külügyminiszter hétfőn szintén fogadta George Thomsont. A külügyminisztériumban meg- | kezdődtek a magyar—angol tár- ! gyalások. A tárgyalásokon részt | vevő magyar küldöttséget Szilá­gyi Béla, külügyminiszterhelyet­tes, az angol küldöttséget George Thomson vezeti. (MTI) Katonai puccskísérlet Venezuelában Vasárnap sikertelen katonai ha­talomátvételi kísérlet zajlott le Venezuelában. Clemente Pacheco Ochoa ezre­des megkísérelte kormányellenes zendülésre bírni a fővárostól alig húsz kilométernyire fekvő Los Teques-d tiszti.iskola növendékeit. I A növendékek többsége nem csat- | lakozott mozgalmához. Heves szó- I váltás kerekedett, majd eldördül- ' ! tek az első lövések. Rövid tűzharc j után a lázadók megadták magu­kat. Maga az ezredes a tűzharc­ban életét vesztette. A fenti ese- í ményekről a hadügyminisztérium közleménye tájékoztatta a lakossá­got. A közlemény hírül adja azt is, hogy letartóztatták Antonio Pe­rez Hernandezt, a puccskísérlet másik vezetőjét. Baljós előlelek flddlsz flbebában Addisz Abeba , Az etióp fővárosban tartóz­kodó küldöttségek körében általá­nos visszatetszést keltett a guinea» | delegáció accrai letartóztatásának; híre. A ghanai katonai rezsim ez- a- lépésével kérdésessé tette az j afrikai állam- és kormányfőik I csúcsértekezletének megtartását, mutatnak rá értekezlet» körök­ben és hangsúlyozzák, hogy az, amit Ghana csinál, közönséges ka­lózkodás. A gíhanai küldöttség kö­veteli, hogy a külügyminiszteri értekezleten első napirendi pont-1 ként a Ghana és Guinea között | kirobbant válságot vitassák meg. További ■ baljós előjel, hogy — megbízható hírek szerint — a Szomáliái Köztársaság küldöttsé­ge javaslatot szándékozik előter­jeszteni a csúcsértekezleten Fran- ! cia-Szomália kérdésében. Mint I ismeretes, mind Etiópia, mind j Szomália igényt tart a jelenleg j francia uralom alatt levő Fran- cia-Szomália területére. ilz Early Bird—2 nem tért rá pályájára Washington Az Early Bird—2, magyarul: „Korán kelő” jelzésű mesterséges hold, amelyet október 26-án lőt­tek fel. a Csendes-óceán fölé, nem tért rá az eredetileg Iá je­lölt pályára. Washingtonban be­jelentették, hogy földi parancsra bekapcsolódott a távközlési szputnyik hajtóműve, de nem si­került a manőver, amelynek az lett volna a célja, hogy az Early Bírd „álló helyzetet” foglaljon el 35 680 kilométer magasban a vasárnap—hétfő vonal fölött. Ha a továbbiakban sem sikerül ke­ringését összhangba hozni a Föld keringésével, akkor az Early Bird—2 útján a televízióvétel csak olyan időben válik lehet­ségessé, amikor a szputnyik a földi vevőállomás látószögébe ér. Az új távközlési mesterséges hold jövendő feladatai közé so­rolták az esetleges helyszíni köz­vetítéseket is a vietnami háború harci cselekményeiről, ami világ­szerte elképedést váltott ki. A Time című hetilap levélírója nemrég gúnyosan lelkendezett a hír hallatán, így zárván sorait: „nehogy aztán lemaradjak az unokafivérem halálának közve­títéséről”! 43. — Maga nem a szövetkezetét félti, hanem Menyhértet! — És aztán? — Elegünk van belőle! — Ez a ti véleményetek is? — fordult az öreg Mihály és And- rókó felé. — Ez a délután sok mindent elmondott — felelte Mihály. Andrékó hallgatott. Az öreg őt noszogtatta. — És te, István? — Bízzuk a közgyűlésre! — A közgyűlést nem szabad összehívni! \ — Ki akadályoz meg ebben bennünket? — kérdezte Gémes. Az öreg mindjobban elvesztet­te higgadtságát. Hetven embert meg tudott reguláznd alig egy órája, most meg nem bír három­mal? — Te mindig a becsületre és a tisztességre hivatkozol — mondta Gémesnek. — Tisztessé­ges dolog az, hogy ti szervez­kedtek, készülődtök, a másiknak meg a védekezést se engeditek? — Délután alkalma lett volna rá. Miért hallgatott? — A gyűlést akkor se enge­dem, hogy összehívjátok! — Ezt már maga nem akadá­lyozhatja meg! — jelentette ki fölényesen Gémes. — Majcf megfogja más! — mondta keményen az öreg is, mert most már végképp eltökél­te, hogy bemegy Suhajdához, s az majd rendet teremt itt. Teljésen felindulva hagyta ott Gémeséket. — Ennyire nem kellett volna elvetni a sulykot, János! — ag­gódott Andrékó, mikor az öreg már jól eltávolodott tőlük. — Miért? — Mert te túlságosan hajtod a dolgot. Mi a te célod egyálta­lán? Gémes nem merte megmonda­ni az igazat. — Semmi, csak az, hogy le kell sodorni a bogáncsot. — Csak ez? A hármasszövetség, mely va­lóban csak kialakulóban volt, majdnem szétszakadt. Beesteledett, mire az öreg ha­zaért. Szemerkélni kezdett az eső is. Julcsa néni a malacot etette. Árgus szemmel figyelte, amint az öreg besattyog az udvarra. A gádorajtó feletti gerendán égő villanykörte tetőtől talpig megvilágította Józsi bácsit. Nagyon megtörtnek látszott. Julcsa néni a disznóól előtt állt. Harciasán csípőre tette a kezét, s várta, hogy az öreg odamen­jen hozzá. Az előbb volt ivó­vízért a kúton. Ott már hallotta, mi történt a Haladásban. Józsi bácsi lekotorta a nagyja sarat csizmájáról a járda mel­letti sál-tisztítón, és bement a konyhába. Levetette bekecsét, tarisznyáját rádobta a sezlonra, kinyitotta a sütőajtót. Majd el­csordult a nyála, mikor megpil­lantotta a dél óta őrzött enniva­lót. Leült az Asztalhoz, s leste, mikor csoszog be Julcsa néni. Kegyetlen éhes volt. Még a vas­szeget is meg tudta volna most emészteni. Julcsa néni még egy kis ideig nézte, jó étvággyal lafatyolja-e a

Next

/
Oldalképek
Tartalom