Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
ÍS6&. november i. 3 Kedd Az előnyhajhászás és következményei — „Ha pénz van, minden van” — állapítják meg elég sokan és elég gyakran. Egy idős ember is így panaszkodott a minap ismerőseinek: — „Ha nemcsak rokkantsági igazolványomat, hanem néhány százast is mutattam volna, akkor akadt volna ágy számomra a kórházban.” Százasokkal vagy természetbeni értékekkel, csabai kolbásszal, pálinkával és egyéb jókkal felszerelve indulnak nehezen kapható alkatrészek, felszerelések beszerzésére a mezőgazdasági és kisipari szövetkezetek vezetői. Így megy szervizre, gumiabroncs és más kellék bevásárlására a ma- gángépkocsi-tulajdonosok jó része is. A „te is adod, én is adom” varázsszóra aztán puhul a szív és tompul az ész. Miért harapódzott el ennyire közéletünkben ez a csúnya rákfene? Tárgyi és személyi okokból. Egyrészt azért, mert az alkatrészellátás már akkor sem volt kielégítő, amikor a jelenleginél sokkal kisebb volt az erőgépek és a gépkocsik száma. Ezenkívül a túlzott centralizáció monopolhelyzetet teremtett az áruközvetítők, de a javítóüzemek és autószervizek számára is. Vagyis nincs, vagy alig van konkurrencia. Ami van, az any- nyira távol esik egymástól, hogy szinte ki van zárva a ha itt nem, akkor amott lehetősége. Az előnyhajhászás magunk csinálta betegség és magunk szenvedünk érte. Egy kis jóindulattal még meg lehet érteni az üzemeket, szövetkezeteket, ha ilyen áldozattól sem riadnak vissza azért, hogy egy-egy alkatrész vagy egy-egy soron kívül megjavítható jármű miatt ne szenvedjen késedelmet a munka, a termelés. Meg lehetne érteni, ha nem ismétlődne újra és újra, ha a „kenést” nem az önzés, a mások rovására előnyt szerezni akarás diktálná. De az diktálja. A magángépkocsi-tu- lajdonosok jó részével is ez adatja a busás borravalót. Nincs ugyan életbevágó útja, de legyen kész a javítás mielőbb, s rendelkezzen ő elsősorban alkatrésszel és ne más, az állami üzem, a közös gazdaság. Az, hogy az így kicsikart előny megyei és országos viszonylatban mennyit árt a termelés ritmusának, neki nem számít. Legalábbis az ilyen pillanatokban nem. Viszont ő ócsárolja leghangosabban a termelőüzemeket, szövetkezeteket, ha esetenként valamit nem, vagy csak drágábban kap meg. Bizonyára akadt a Békés és Vidéke Körzeti Fmsz területén is olyan gépkocsitulajdonos, aki felháborodott ennek vagy annak a hiányán, de az nem jutott eszébe: az ő előnyhajhászása is hozzájárult ahhoz, hogy az áru beszerzéséhez, terítéséhez nélkülözhetetlen földművesszövetkezeti gépkocsi a vállalt két hét helyett kilenc hét múlva készült el a javítóban. Betegségnek, rákfenének neveztük az előnyhajhászást. Mint mindenre, erre is van gyógyír. Elsősorban az, hogy az áruközvetítők és a javítószolgálat irányítói következetes szigorral követeljék meg beosztottjaiktól az áru- és a javítási megrendelések beérkezéseinek sorrendjét. Kezdjék el ezt a mostani elharapódzott tűrhetetlen állapot elmélyítésében fő részt vállalók felelősségre vonásával, K. I. Ankét Mezőkovácsházán a takarékossági napok köretében Mint ismeretes, az Országos Takarékpénztár Békés megyei Igazgatósága az október 31-i Világtakarékossági Nappal kezdődően tíz napon keresztül takarékos- sági napokat szervez a megyében. A tíz nap alatt az OTP járási fiókjai, valamint a takarék- szövetkezetek felkeresik az üzemeket és termelőszövetkezeteket, ahol a takarékosság jelentőségéről adnak tájékoztatást. Mezőkovácsházán a Hazafias Népfront megyei bizottsága és az OTP an- kétot rendez november 4-én, pénteken. A járási székhely, valamint a környékbeli községek lakosai előadást hallanak a takarékosság hasznosságáról, majd utána műsort láthatnak a gyulai Erkel Ferenc Művészeti Együttes előadásában. hízó a moslékot, azután besietett a konyhába. Nagy csörömpöléssel lecsapta a vödröt a mosdó mellé. — Főztél? — kérdezte az öreg, mintha nem tudná, mi van a sütőben. Julcsa néni nem szólt semmit, csak elővette az ennivalót, és odalökte az öreg elé, akiben forrt a méreg, de még fogta a nyelvét. Az öregasszony csak egy tányért készített az asztalra. — Te nem eszel? — kérdezte durcásan az öreg. — Már jóllaktam délelőtt. Torkig vagyok! — mondta sokat sejtetően Julcsa néni, amikor levágott egy szélet kenyeret, s odavetette a tányér mellé. — Nem vagyok én disznó, hogy idelökdösd elém! — csattant fel az öreg. Kedve lett volna földhöz csapni a tányért, de az éhség győzedelmeskedett indulatán. — Még magának áll feljebb? — esett neki Julcsa néni. — Egész nap azt se tudom, mi van vele, és még felhúzza az orrát! Hol csavargóit? — Ahol a kedvem tartotta! — Ne legénykedjen már any- nyira! Azt hiszi, a szövetkezetben meg se tudnak maga nélkül lenni ? Az öreg nem válaszolt. Hadd duzzogjon á vén asszony! így szokott, ha nem a szája íze szerint cselekszik. Majd, ha megunja, elhallgat. Egyre nagyobb étvággyal kanalazta a krumplilevest. Most, hogy egész nap kint szívta a levegőt, még a túrós tésztának is nagyobb kedvvel fogott, mint máskor. Julcsa néni lekicsinylő megjegyzése azonban sértette. Minek nézi őt valójában ez a vén sárkány? Honnan sejthetné, hogy mekkora ütközetben volt ő ma? Evés közben egyszer megtapogatta a derekát. Belenyilallt, de hamarosan ki is szállt a fájdalom. Az öregasszony észrevette. — Fáj, mi? — kérdezte kihívóan. — Ne lármázz mar! Csak megszokásból volt. — Igen? — húzta el gúnyosan a száját Julcsa néni. — A szövetkezetbe is csak megszokásból szökött ki? — Hagyd már abba! — Nem hagyom én! Mi a fenének kellett kicsámborogni? Teljesen tönkre akarja tenni az egészségét? — Mondom, hogy ne beszélj már, mert idegesít! — csapta le az öreg a villát az asztalra, de aztán újra beleszúrta a tésztacsomóba. Julcsa néni azonban nem hagyta abba a molesztálási. — Most már mindennap ki akar járni? — Ki! — felelte teli szájjal az öreg. (Folytatjuk) Nem mindig az érek számítanak — Őszintén szólva nagyon meg- i lepett, amikor a városi pártérte- I kezleten megyei küldöttnek választottak. Fiatal vagyok, s nálam sokkal tapasztaltabb, idősebb elvtársak voltak ott, akiket jelölhettek volna. Éppen ezért úgy érzem, különösen nagy megtiszteltetés ez számomra — mondja Zöld Já- nosné, a Férfifehérnemúgyár békéscsabai üzemének dolgozója, amikor életéről, munkájáról és megbízatásáról beszélgetünk. A vasaló üzemrész művezetője valóban a fiatalabb korosztályhoz tartozik, akik közül nem sokan voltak a városi pártértekezleten, de nem mindig az évek számítanak. Fiatalsága ellenére bőséges élettapasztalattal, mozgalmi múlttal rendelkezik. A „veterán" úttörő Édesapja a második világháború áldozata. Amikor házukat bomba érte, egy repeszdarab megölte. A kislánynak talán már akkor tudat alatt is a szívébe vésődött: gyűlölni kell a háborút és mindent elkövetni, hogy az élet szép, napfényes, boldog legyen. További élete legalábbis erre enged következtetni, később pedig már felnőtt öntudattal vesz részt a mozgalomban. „Veterán úttörő”, így is nevezhetnénk, hiszen tagja volt Békéscsaba első úttörőcsapatának, s lelkesen vett részt minden megmozdulásban, rendezvényen. Üt- törőtársaival együtt a nagy fásítási mozgalom idején az elsők között volt ott a mai KISZ-tábor helyén, amikor az első facsemetéket ültették el a kietlen, parlagon heverő területen. Akkor talán álomnak is elég merész volt egy olyan ifjúsági tábor létrehozása, mint a mai. Azután is hű maradt a parkhoz, amikor az álom már a megvalósulás útján volt, amikor az első alapot ásták, az első téglákat rakták. Rendszerint egy-két hetet töltött az építkezésen. Érettségi után varrógép Az érettségi után az iskolapadot felváltotta a varrógép. Nagyon j szeretett varrni és táncolni is. Aj kettőt jól összehangolta. Hét évig | volt tagja a Balassi együttesnek.1 A lányok közül már többen dől- \ goztak a gyárban, s ó is szívesen I csatlakozott barátnőihez, varró- j géphez ült. í Az együttessel sok szép élményben volt része. Bejárták az országot és voltak külföldön is. Talán a legszebb a varsói VIT-en szerzett élménye volt. \ Hatvan vagon szemes kukoricát takarított be Nagy János — Erre nagyon szívesen visszaemlékezem, felejthetetlen volt — mondja. — Sohasem hittem volna, hogy ilyen fiatalon oly nagy örömben lesz részem, hogy ott lehetek a VIT-en. Az ifjúsági mozgalomhoz a gyárban sem lett hűtlen. A KISZ alapító tagjaként emlegetik ma is, s mozgalmi munkája alap volt arra, hogy rövidesen felvegyék a pártba. Most vezetőségi tag. — Ebből és a művezetői kinevezésemből is látható — folytatja — az a megbecsülés, amiben az üzem vezetői részesítenek. Ez tapasztalható egyébként általánosan is. A nők munkáját elismerik, s akik becsületesen, szorgalmasan dolgoznak, kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben is részesülnek. Zöld Jánosné simagepesként kezdte, majd amikor az orosházi üzem létrejött, segített az ottani munkások betanításában és szalagvezető lett. Békéscsabára visz- szatérve pedig művezetővé nevezték ki. A vasaló üzemrészben — ahol dolgozik — 65—70 ember munkáját irányítja, segíti. Ismeri az emberek kis és nagy gondjait is, hiszen ez hozzátartozik beosztásához. — Az emberekkel nem könnyű bánni — mondja elgondolkodva —, de lehet nagy eredményeket elérni akkor, ha nem megyünk el érzéketlenül egyéni gondjaik és problémáik mellett. Lakodalom, névadás, temetés, mindenről tudni kell és minden örömben és bánatban osztozni. Néha még azt is jó tudni, ki veszett össze az udvarlójával, hogy megértsük, miért megy lassabban a munka. És az idősebbeket is meg kell érteni. Nem könnyű az üzemtől való elválás. A nyugdíjba menőket éppen ezért köszöntjük, ajándékkal lepjük meg, hiszen jó szóval, kedvességgel enyhíthetjük a válás fájdalmát. „ A pártértekezleten tolmácsolnám a nők gondjait. . így van ez minden nagyobb eseménynél a kollektívában. Jól összeszoktak, s a szocialista brigádmozgalomban is részt vesznek. Két brigádjuk a IX. pártkongresz- szus tiszteletére alakult. Jól dolgoznak, s ha az anyagellátás továbbra is folyamatos lesz, esélyük lehet a „Szocialista brigád” cím elérésere. — Ha szót kapnék a megyei pártértekezleten — mondja —, a termelési eredményeink mellett a nők gondjait is tolmácsolnám. Azt, hogy kicsi a napközi, a bölcsőde. És jó lenne, ha bővítésével több gyermek kapna helyet, több édesanya dolgozhatna nyugodtan. Azt is helyes lenne megvalósítani, hogy a szombati műszakot rövidítsék, hogy az édesanyák többet törődhessenek a családdal, a második műszakkal. A szülési szabadság meghosszabbítása szintén fontos. I Zöld Jánosné sokat törődik a nők gondjaival, egyéni és közös problémájukkal. Talán ezért is szeretik, tisztelik az üzemben. Méltán érdemelte hát ki a megtisztelő megbízatást, hogy a me- j gyei pártértekezleten az üzem többi küldöttével együtt képvi- i selje a nődolgozókat. Kasnyik Judit Átadták az országos néprajzi páltfázat mogyjei díjait vasárnap déielött Békéscsabán, a TIT Értelmiségi Klubjában adta át dr. Tábori György, a megyéi múzeumi szervezet ígaz- gatéja^ az országos néprajzi pályázat megyei díjait a legjobb pályaművek szerzőinek. Képünkön dr. Oláh Andor átveszi az első díjat dr. Tábori Györgytől. Fotó: Esztergály Felsőn yomásou A Feleőnyomási Állami Gaz- ; daságban a pártkongresszus tiszteletére indított betakarítási munkaversenyben kimagasló eredményeket érnek el a kukorica gépi betakarítok. Élen jár a jók között is Nagy János, aki egymaga 60 vagon szemes kukoricát takarított már be adapteres kombájnjával. 50—55 vagonos teljesítményt többen értek el ebben a jó hírű gazdaságban. Egyébként a munkabéren kívül jelentős célprémiumot kapnak a kukoricacsata legjobbjai: Nagy János eddigi teljesítményével 1800 forint prémium feltételét biztosította. A SZARVASI ÉPÍTŐIPARI KTS/. 1967. évi kivitelezésre a járás területén még vállal a lakosság részére építési munkát: lakóházépítés, felújítás, átalakítás, tatarozási építkezéseket, melyhez költségvetést is készít. Jelentkezést a munka beosztása, anyag és munkaerő biztosítása érdekében mielőbb kérünk. 185
