Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
1366. október 9. 4 Vasárnap Beszédünk, Írásunk: „Tessenek helyei foglalni!” Vasárnapomkén t, de máskor is gyakran elhangzik a fenti mondat, amikor a vendéglátók bevezetik a lakásba vendégeiket. A tessenek szóalak miatt kell írnunk erről, sokan ugyanis — és ez nagy tévedés! — azt hiszik, hogy több emberhez szólva nem a tessék, hanem a többes számú tessenek a helyes forma a tessékelésben. Igaz, hogy „pongyola” nyelvhasználatban nemegyszer hallani a fessenek szóalakot, de az igényes magyar nyelvhasználat szerint az beszél helyesem, aki többekhez szólva is azt mondja: tessék. De hát miért nem jó ilyenkor a tessenek? Egy kis nyelvtörténeti magyarázattal próbáljuk megvilágítani. A tessék egy régi magyar ikes igének, a ma már nem használatos tetik-nek felszólító alakja. A tetik azt jelentette: látszik, feltűnik’. Az ige töve (az -ik személyrag előtti rész): tét-. Ennek -ő képzős származéka a tető. A háztető a háznak az a része, amely legmesszebb- ről látszik, már messziről feltűnik. (A tetik ige tövéből keletkezett, -tel műveltet» képzővel, a tettet ige is. Pl. „tetteti” a halált a tetszhalott.) Ezt a régi tetik igét ma általában csak sz-szel bővült formában használjuk: tetszik. Valóban, a tető-ről is mondhatjuk, hogy messzire tetsző része a háznak, a tetszik igének ugyanis mindnyájan ismerjük ezt a jelentését: ’valamely dolog, jelenség csak nagyjában, bizony- alanul, mintegy körvonalaiban láthatóvá lesz, látszik, előtűnik, feltűnik’. (Arany János írja egy . Véradónapra készülnek Sarkadon Sarkad pórt- és állami vezetői, alamdmt a tömegszervezetek képviselőd, s a Vöröskereszt helyi szervezetének vezetőd közös értekezletet tartanak október 14- én. A tanácskozáson az 1966— Ö7-es év egészségügyi feladatairól tartanak megbeszélést; konkrét tervet dolgoznak ki az egészségügyi felvilágosítást segítő tanfolyamokra, a hagyományos vöröskeresztes oktatásra, valamint a polgári védelem egészségügyi vonatkozáisú továbbképzésére. Ezen a tanácskozáson szervezik meg az őszi térítésmentes véradónapot is. helyen: „Már tetszik az égen hajnal előpírja.”) Van a tetszik-nek egy újabb, de ma már általánosabb jelentése is: valaki vágy valami ’ízlésünknek, felfogásunknak megjelel, vonzódást, rokonszenvet, jóleső érzést kelt bennünk, kellemes hatással van ránk’. Ez a jelentés nyilván az előzőből fejlődött. Egy régi nyelvemlékünkben, a több mint ötszáz évvel ezelőtt írt Müncheni-kódexben még a tetik ige szerepel a tetszik előző, régibb jelentésében: „Koporsók, kik küvől szépeknek tetnek, de belől tellyesek menően fertezetességvel.” (Ma igy írnánk: „Koporsók, kik kívül szépeknek tetszenek, de belül teljesek minden fertezetesség- gel”) A felszólító tessék alak még a régi tét- tőből származik — mint a születik ige tövéből a szülessék (— szülessen) — jelentése tulajdonképpen: tetsszék. azt mondjuk: tessék leülni, ez eredetileg azt jelenti: tetsz- szék (legyen tetszetős önnek vagy önöknek, illetőleg neked vagy nektek) a leülés. (Mi tessék vagy tetsszék? A leülés tessék vagy tetsszék!) Ebből nyilvánvaló, hogy a tessenek (= tetsszenek) leülni és a tessenek (= tetsszenek) helyet foglalni felszólítás értelmetlen. Többekhez szólva is csak a tessék helyes: Tessék vigyázni! Tessék a könyv! Ne tessék haragudni! Persze, helyes a tessenek például a következő mondatban: „A nők úgy öltözködtek, hogy tessenek (= tetsszenek) a férfiaknak.” Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus (Eger) Kéthetes hévízi üdülésre mennek a békéscsabai asszonyok A ' békéscsabai városi nőtanács egyre több alkalommal szervez kirándulást az ország különböző tájadra a nőtanács aktívád és a tér, melőszövetkezeti asszonyok részére. Mint már lapunkban megírtuk, nemrég Szombathelyen volt egy csoport, október 12-én viszont Hévízre mennek asszonyok és lányok. Az érdeklődés olyan nagy, hogy már csaknem betelt az 50 fős létszám, ugyanis ennyi kirándulónak biztosított helyet a nő- tanács Hévízen a pénzügyőrök üdülőjében. A békéscsabai asszonyok ezúttal • 12 napot töltenek , Hévízen. A BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT BÉKÉSCSABAI GYÁREGYSÉGE (BARNEVÁL) az őszi idényre azonnal férfi és női munkaerőt vesz fel ORVOSI IGAZOLÁS KÖTELEZŐ. MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK. 85421 r m Késő délutánba hajlik már az idő, a nap ugyancsak alulról szórja sugarait a geszti faluszélre. A szélső házaknál kezdődik a hatalmas lucernatábla, ahol tizenöt- húsz lovat terelget egy csikós. Kissé hanyagul ül a nyeregben s elmerülten szemléli a legelő lovakat. Nem nagyon kell azonban vigyázni azokra, .lassan lépegetve harapdálják a sokadik kaszálás után is szépen fejlett lucernát. No meg azután, ha a csikós el is feledkezne kissé a „ménesről”, ott van Legény, az éber kis ku- tyus, s bizony ő is vissza tudja terelni az elbitangoló jószágot. Bemutatkozunk egymásnak, így ismerem meg Pethő Károlyt, a geszti Egyetértés Termelőszövetkezet csikósát. — Ötvenkilenc óta vagyok a közösben — mondja elgondolkozva, de igen jól érzem magam. Nekem már ennyi is elég — bök a lovak felé —, bizony eljárt az idő felettem. Mit gondol, hány éves vagyok? — mosolyog egyet a bajusza alá. — Gondolom, közeledik a hatvan felé, nem gondolnám többnek. A fiatalítás láthatóan jólesik neki, mert szinte vidáman mondja: — A hatvanhatodikat taposom — féltő szeretettel megveregeti a pejkó nyakát —, Ilka hatvanhat éves csikóst hord a hátán. — Akad akkor élmény bőven. — Hát az bizony akad — nagyon sokat megjártam már az életben. Huszonnégyben Pesten voltam Rakovszky Iván belügyminiszter lovásza, azután ide Országos takarékszövetkezeti tanácskozást rendeztek pénteken Pécsett. Ez volt az első eset, hogy az Országos Földművesszövetkezeti Tanács mellett működő takarékszövetkezeti szakbizottság nem Budapesten, hanem vidéken ülésezett, olyan megyében, ahol különösen erősek a falusi bankók. Dr. Pál József, a SZŐ VOSZ főosztályvezetője a takarékszövetkezetek jelenlegi helyzetét ismertetve elmondotta, hogy jelenleg 368 takarékszövetkezet és 208 kirendelthívtak a Tisza-uradalomba. Lejöttem, azt hittem, itt jobb lesz. Nem volt jó az élet itt sem. Kutyába sem nézték az embert, azután meg az anyagiakban sem bővelkedtünk. Azelőtt tíz évig sem vágtam disznót — most meg párjával minden télen. — Jó a termelőszövetkezetben? — Elégedett vagyok. Tudja mennyit kerestem tavaly? Több I mint húszezer forintot. Munkaegységeim száma elérte a hétszáz- hetvenegyet. Most kevés lovam van — int a legelésző állatok felé s ebben a pillanatban elkur- jantja magát. — Eredj, Legény! A kutya eliramodik a lovak elé, de Ilka is sebes ügetéssel viszi gazdáját az országút felé kódorgók után. Pár perc múlva ismét beszélgetünk. — Volt már olyan nyár, hogy százhatvanhárom lóra vigyáztam, tavaly például hatvanhárom lovam volt. — Szereti őket? — Lehet ilyet kérdezni? — mondja szemrehányóan. — Mellettük nőttem fel, úgy vigyázok rájuk, mintha mind a sajátom volna — igaz, az enyémek is — igazítja ki magát. A lovak közben ismét eltávolodnak, Pethő Károly bácsinak menni kell. Egyenes derékkal ül az ügető Ilka hátán, ahogy a lovad után megy a geszti csikós... Fotó, szöveg: Opauszky László ség működik az országban. Betét- állományuk 1,4 milliárd forint, a dolgozóknak folyósított kölcsönök összege 555 millió forint. A tanácskozáson számos javaslat hangzott el a takarékszövetkezetek tevékenységi körének kiszélesítésére, új szolgáltatások bevezetésére. Javaslat hangzott el ház- és telekvásárlási kölcsön bevezetésére, a valutabeváltásra, a falusi ingatlanok adás-vételének lebonyolítására, hirdetéseik felvételére és közvetítésére. (MTI) 1,4 milliárd forint megtakarított pénz a falusi bankokban — Országos takarékszövetkezeti tanácskozás Almok és Napjainkat gyakran illetik különféle jelzőkkel. Nevezték már atomkornak, az elektronika, az automatizálás, a műanyagok s újabban a világűr meghódítása korszakának. A jelzők bár találó- ak, de mégsem fejezik ki maradéktalanul korszakunk legjellemzőbb sajátosságát. A közelmúlt évtizedekben oly gyors ütemben növekedtek a természeti és műszaki tudományok eredményei és azok jelentősége, hogy joggal beszélhetünk a jelenkor tudományos, műszaki forradalmáról, egy újabb ipari forradalomról. E folyamat legfontosabb társadalmi, gazdasági kihatása: a tudomány teljes mértékben termelőerővé válik. A tudományos, műszaki forradalom hatására a termelőerők nemcsak mennyiségileg növekednek, hanem mindez a műszaki színvonal — a termelés technikájának és produktumainak — állandó megújulása, fejlődése jegyében történik. A kor követelménye tehát így fogalmazható meg: a termelés bővítésének, fejlesztésének létfontosságú feltétele a műszaki színvóhal emelése, a gyártmányok és a termelési eljárások állandó tökéletesítése. A műszaki dolgozók — a kutatók, a mérnökök — életcélja és hivatása szakágazatuk új eredményeinek meghonosítása a termelésben. A kor követelménye és a műszaki dolgozók törekvése tehát ■összhangban van. Ha ezt vesszük alapul, úgy tűnik, hogy realitások az ipar műszaki, technikai színvonalának növelésében, a gyártó mányok korszerűsítésében akkor jutnak leggyorsabban előre, ha semmi sem köti a fejlesztők fantáziáját, tehetségét, ha munkájukban olyan úttörő megoldásokra törekedhetnek, amelyekkel nemcsak hazánkban, hanem világviszonylatban is előreviszik a technika, az ipar fejlődését. A neves elődök példái is tulajdonképpen erre serkentenek. Gondoljunk csak Ganz Ábrahám kéregöntési eljárására, Ziper- novsky, Déri, Bláthy villamossági berendezéseire, Kandóra, Jendrassikra, vagy Kabay Jánosra, akik fejlesztési eredményeikkel gyártási ágazatokat alapítottak meg, emeltek az akkori idők világszínvonalára. Csakhogy azóta mind a termelés, mind a műszaki tudományok területén alapvető változások következtek be. A társadalmi munkamegosztás fokozódása eredményeként az ipar elkülönült termelési ágakra tagolódott. Az elektronikai és a műanyagipar például szemünk láttára, a közelmúlt évtizedekben lett a gép-, illetve a vegyipar egy-egy önálló termelési ágazata. A munkamegosztás fokozódása következtében — a termelési szakosodás arányában — bonyolódnak az iparágak közötti kooperációs kapcsolatok: az ipari termékek jelentős része ma már nem egy-egy vállalat, vagy iparág, hanem az egymástól kölcsönösen függő gyártási ágazatok közös produktuma, lapjainkban már nem lehet elszigetelten csak egyes iparágakat, vagy csak meghatározott termékeket kiemelkedően magas műszaki színvonalra fejleszteni, mert a már létrejött munkamegosztási kapcsolatok megkövetelik az együttműködő termelési ágak műszaki színvonalának összhangját, a technika, a gyártmányok tervszerű és arányos fejlesztését. Nem véletlen, hogy minden egyes új gyártmány vagy fejlesztési eredmény a gyártó vállalaton kívül az üzemek egész sorának jelent megnövekedett feladatokat. A közúti járműgyártás műszaki fejlesztése például az üvegipartól és a gumiipartól is előrelépést, korszerűbb termékeket követel. Ebből természetesen nem az következik, hogy a fejlesztők fantáziája földhöz ragadt legyen, s ne a legkorszerűbb, a legjobb megoldásokra törekedjenek. A fejlesztésnek mindemellett a realitásokra kell épülnie. A reális célokat, lehetőségeket műszaki, technikai értelemben elsősorban a kooperáló iparágak teljesítőképessége adja meg. A fejlesztés eredményességének értékmérője nem a tervrajzon szereplő műszaki jó tulajdonság, hanem — a megvalósíthatóság! A műszaki, technikai realitás természetesen nem zárja ki a folyamatos haladást, azt, hogy minden új gyártmány lépcsőfoka legyen a magasabb műszaki színvonalnak, hogy az új termékek előállítása az együttműködő termelési ágaza-
