Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

H66, október 1. 5 Szombat Fiatalok Körösladányban Jól dolgoznak a kíszesek a szocialista munkaversenyben Az elmúlt időben megnőtt a fiatalok létszáma a KŐrösladányi Gépjavító Állomáson, a fa-, vas­es vegyipari ktsz-nél, valamint a termelőszövetkezetekben is. Az ifjúsági szervezet legtöbb tagja termelőszövetkezetben dolgozik és a gimnáziumban tanul. A tsz 70 fiataljából ötvennégy kiszista. Kö­zülük szocialista munkaverseny­ben is részt vesznek, s eredmé­nyük lényegesen jobb a többi fi­atalénál. A termelőszövetkezetben meg­felelő lehetőségeket biztosítanak az ifjúság szórakoztatásához. Te­levízió, lemezjátszó és sportfel­szerelések állnak rendelkezésre. Az ifjúsági szervezet helyiségét társadalmi munkával hozták rend­be. KISZ-oktatásban ez év őszétől húszán vesznek majd részt. A Dózsa Tsz-ben tizenhárom tagja van a KISZ-nek. Társadal­mi munkával segítenek a tsz nyugdíjasainak, s hatan különbö­ző iskolákban tanulnak. A szabad idő hasznos eltöltésé­hez, a szórakozáshoz nincs meg­felelő lehetőség a Magyar—Viet­nami Barátság Termelőszövetke­zetben. Ezen azonban rövidesen segítenek, hiszen lemezjátszót, s különféle társasjátékokat vásá­rolnak. A kíszesek általában jó ered­ménnyel dolgoznak a tsz-ekben, bár sajnos, a Zalka |JWálé Terme­lőszövetkezetben nines KISZ- szervezet, pedig itt is dolgoznak fiatalok. Dicséretet érdemelnek a földművesszövetkezetben, a ktsz- ben és a gépjavító álomáson dol­gozó fiatalok is. Különösen jó a KISZ szervezettsége a téglagyár­ban. Itt huszonöt fiatal közül huszonkettő, tagja a KISZ-nek, s a szocialista munkaversenyben kilencen vesznek részt. A télen színjátszó csoportot akarnak szervezni. A földmű vesszővel keze ti fiata­lok mindnyájan tagjai a KISZ- nek, s valamenyien részt vesz­nek a szocialista munkaverseny­ben. Az idén mintegy 3000 forint értékű társadalmi munkát végez­tek. A gimnázium KlSZ-szerve- zetének tagjai igen aktívan vesz­nek részt a különféle rendezvé­nyeken. FEGYEL A nyár szürkitette indatömeg teljesen elfedte a földet, s az egész nagy táblán rengeteg pi­rosló paradicsom. Asszonyok, lányok szedték. Voltak vagy negyvenen, s közöttük egy szál férfi. Sötétkék vászon munka­ruhájának hajtókáján jelvény. Vöröses, borostás ábrázatán pá- kosztos derű. Állandóan tréfált, viccelt az asszonyokkal, miköz­ben a teli paradicsomosládákat az út szélére hordta. Ott állt a vontató két. ládákkal teljesen megrakott pótkocsival. Mehetett volna már. de a vezetője, egy svájcisapkás, trikós fiatal férfi, messze fent a földön egy pa- radicsomszedö asszonnyal — amint később kiderült, a fele­ségével beszélgetett. — Hol van Jenő, álljon odébb... A mondat cifra káromkodás­sal végződött. Egy ugyancsak paradicsomosládákkal megra­kott tehergépkocsi vezetője fo­hászkodott így, mivel elállták az útját. — Várjon, majd én kiviszem a dűlő végére. A jelvényes férfi mondta ezt. Letette a kezében levő üres lá­dákat és futólépésben, a von­tató vezetőjét, aki a kiabálásra a gépe felé indult, megelőz­ve, fellépett a nagy gumikere­kes traktorra. A gép felmor­dult, a ládák megmozdultak, s a vontató elindult a dűlőút felé. — Mi az, itt mindenki tud traktort vezetni? — kérdeztem mellette a kultúrház ötvenegy­ben készült. Az alap terméskő­ből, a falak téglából. Az élénk­sárga vakolatot helyenként már kikezdte az idő, jó néhány her lyen leimállott a malter. Parkot is telepítettek a két épület köré. Karbantartása Tarkovácsnak, az udvarosnak állandó feladata. Most elég nagy a rendetlenség itt is. Tarkovács elhanyagolta, pedig, miután lekapcsolták a fél tüdejét, azért rakták ide, erre a kényelmesebb munkára, hogy a hajlott hátú, göthös ember ke­resni tudjon. A metszetien bok­rok buja ágai ráhajoltak a vö­rös salakos sétányokra. A zászló­tartó előtti téren friss kocsinyo­mok. Ékessége volt ez a park a Haladásnak. Aki először járt itt, önkéntelenül is elgyönyörködött a színegazdag növényzeten. Még az itteniek is megcsodálják, kü­lönösen tavasszal és nyáron, amikor a spkféle virágok pom­páznak az ágyasokban. Most a sok eső mind bedemosta a sárba. Az elhanyagolt park láttán az öreg megcsóválta fejét, s bosszús vállrándításaiban már benne volt annak a felismerése, hogy való­ban nincs minden rendjén itt bent a központban sem, akárcsak kint, a szedetlen kukoricaföl­dön. A nyitott verenda lépcsőfokain felbattyogva belépett a tágas előszobába, A bejárattal szem­ben van a klubterem. Itt tartják a párttaggyűléseket is. Esténként televíziót néznek. Ha labdarúgó­mérkőzés van, nemcsak a közei­ben lakó tanyasiak jönnek, ha­nem a faluból is sokan kitoioik- liznek, s ilyenkor a biliárdgolyók is pihennek a posztón. Balra Menyhért és Horváth Mihály szobája. Jobbra a könyvelés. Itt van Andrékónalt is egy asztala a pártiratok őrzésére. Először Menyhért szobájába akart benyitni, de zárva volt, akárcsak Mihályé. Benézett a klubterembe. A hideg, fűtetlen helyiségben senkit se talált. Itt is kosz, piszok, csízmatalpakról lemállott sárdarabok a padlón. Az öreg dühösen becsapta az ajtót. — Mindenki házon kívül van? — morogta, majd benyitott a könyvelésbe. Kertész, a könyvelő meglepőd­ve nézett fel az iratcsomóból. Ez az ösztönös megületődés mindig elfogja, ha Józsi bácsival beszél­get, pedig az öreg még soha dur­va szót nem mondott neki. — Kft látnak szemeim? — kérdezte a könyvelő azzal a si- mulékony hízelgéssel, ami meg az öreget bosszantja. — Maga az, Farkas elvtárs? Egyedül Kertész volt, nemcsak a szövetkezetben, hanem az egész faluban, aki elvtársozta. — Én hát! Nem is a pokolbeli képmásom! — duzzogott az öreg. — Üljön le, Farkas élvtárs! — tölt alá gyorsan egy széket a könyvelő, de Józsi bácsi nem ült le. (Folytatjuk) Mindent egy helyen A lakatosműhelyben az egyik legnagyobb tapasztalaid szak­munkás Pécsi Mihály, vagy ahogyan munkatársai nevezik, Mis­ka bácsi. A fotóriporter abban a pillanatban örökítette meg. amikor egy megmunkálandó fogaskerékhez állította be az esz­tergakést. A transzformátorkészítők ú.j műhelyben dolgoznak, s most kap­tak két modern tekereselóberendezést. Az egyiken Kalán Ilona dolgozik. Az értékes, új gép segítségével gyorsabban, olcsóbban és továbbra is kiváló minőségben készülnek a transzformáto­rok- Csapó László felvételei A vegyesipari válialat moíortckercselőinek jó híre van a szak­mában. Több nagyvállalat, nagyüzem az ország különböző tá­jairól Békéscsabára hozza felújításra váró villanymotorját. Ké­pünkön Zahorán János tekercselő szakmunkást látjuk munka közben. Áruházi reklám, ami a címben olvasható, „mindent egy helyen", képes tudósításunk azonban ipa­ri vállalat tevékenységét jellem­zi vele. A Békés megyei Vegyes­ipari Vállalat valóban olyan üzem, amely sok mindennel fog­lalkozik. Különböző szakmákban vállal javításokat, de a szolgál­tatótevékenység mellett mind jelentősebbé válik termelőmun­kája. Az idén több mint egymil­liós beruházással fejlesztették, modernizálták az üzem termelő­kapacitását. A beruházás zömét új gépek beszerzésére fordítot­ták s néhány hete — emeleti szint építése révén — világos, tágas műhelyt avattak. Bizo­nyos speciális munkák terén a vállalat szakembereinek rá­termettsége a megyén kívül is mind ismertebbé válik. A Hír­adástechnikai Vállalat például 9 milliós értékben kötött szerző­dést transzformátorok és transz- duktorok gyártására, de a meg­rendelők között találhatjuk több megye cukorgyárait, a Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyárat, az Egyesült Izzót, a Kecskeméti Reszelőgyárat és sok más nagy­üzemet. MI a brigádvezetőtöl, akivel tanúi voltunk a jelenetnek. — Tudni tudnak már sokan, de azért itt még nem minden­ki. — És a barátunk? A jelvényes közben kiért a vontatóval a dűlöútra. Leállítot­ta a motort, lelépett á traktor­ról és a vontató futva odaérkező vezetőjével pattogó párbeszéd­be kezdtek. — Ű tulajdonképpen vonta­tás — intett a vitatkozók felé a brigádvezető —, csak leváltot­ták a gépről. — Miért? — Fegyelmije volt: italosán ült a traktorra, beleborult az árokba. Sérülés történt és anya­gi kár... A vontató közben elment. A jelvényes visszajött a paradi­csomföldre, s tovább hordta a ládákat. Egy kicsit mintha meg- csöndesedett volna. Talán zo­kon vette a vontatás jogos mél­tatlankodását, mert engedélye nélkül a gépére ült. Nem tar­tott sokáig a szótlansága. Me­gint jött egy tehergépkocsi és míg rakodtak az emberek, ő megmuslrálta a kocsit. — A hátsó belső kereked, azt hiszem defektes — mondta a vezetőnek. A gépkocsi vezetője — húsz­éves forma fiú — kiszállt a vezetőfülkéből és megnézte a hátsó dupla kereket. — Azt hiszem, igaza van — ismerte be. — Most már mindegy, ezt az egy fuvart már elviszi így. Majd ha lerakodsz, kibontod... Ment, hordta a paradicsomos-: ládákat, de míg a gépkocsira rakodtak, újra és újra leállt a vezetővel, hogy a kocsiról be­szélgessen. Mikor mondtam ezt neki, fé­lig tréfásan, félig komolyan fel­sóhajtott: — Jaj, tudja milyen rossz így messziről nézni a motort?... Ki­bántam magammal. — Meddig tart az eltiltás? — Egy évig. De öt hónap már letelt belőle. — És aztán visszakapja a traktorát? — A kerületvezető megígérte. A szakszervezeti titkár is mel­lettem van, mert a növényter­mesztésben rendesen dolgozom. Az eleven szenvedélyek uralta vörösesszőke arcon őszinte volt a megbánás Az alkohol nagy csábító. De úgy látszik: van ná­la nagyobb erő is. Nádasdi Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom