Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-29 / 256. szám
1jW6. október 29. 5 ír*£Xm Szombat ötszáz évvel ezelőtt született a németalföldi Rot+erdamban az újkori gondolkozás egyik úttörője, a reformáció szellemi előkészítője és az első kommunisztikus utópiát író Morus Tamás leg- meghittebb barátja: Erasmus. A középkor végi tudósok öltözékében, nyugodt emberi méltósággal az arcán és könyvvel a kezében örökítette meg a nagy humanista alakját a kortárs festő, Hans Holbein. A megalázónak köréből emeli fel tehetsége és ellentmondásokban bővelkedő kora. Maga írja: „Helytelenül cselekszik az, aki nem alkalmazkodik a körülményekhez, a többi emberhez és a korhoz, amelyben él.” A törvénytelen származású és korán árvaságra jutott fiút tiltakozása ellenére szánták a rokonok szerzetesnek, hogy megszabaduljanak tőle. A kolostorban azonban épp olyan nyugtalan volt, mint nagy kortársai: Rabelais vagy Luther. Ezekben az években fogalmazódott meg benne hatalmas egyházellenes művének, az „Antibarbares’-nek a gondolata. Kezdettől fogva bizalmatlan a teológiai spekulációkkal szemben, de nagyszerű latin és görög tudása tekintélyt biztosít számára az egyházi körökben is. Párizsban járt egyetemre, a Sorbonne-ra, Itáliában olasz humanistákkal társalgóit, Angliában Morus Tamásnak volt a vendége. Hírnevet a Mondások gyűjteménye szerzett számára: ragyogóan világos stílusban tette közkinccsé az ókori klasszikusok gondolatait a latin nyelven érkészíti Luthernak, a nagy hitújítónak az útját. Erasmus azonban később sem csatlakozott a reformációhoz, nem azért, mintha nem tudott volna lépést tartani a haladással, hanem azért, mivel tovább jutott annak vallási fői-májánál. A polgárság haladóbb, későbbi fokát képviselte ő, előremutatva a XVIII. századi felvilágosodás felé, amikor a józan vallásosság lassan deizmussá válik, és végül' elhal az emberi ész kritikáját hirdetők körében. Erasmus világosan látta és többször ki is fejezte, hogy. Luther mozgalma világtörténelmi jelentőségű. De józan és hideg racionalista szellemével reálisabban gondolkozott, mint a nagy hitújító. Erasmus, aki mindig a háború ellen írt, nem akarhatta a vallásiháborút: „Mivel a vallásos és nem vallásos emberek csőtök körében. Azt vallotta: „A legüdvösebb, ha az ember csak a természet szavát követi, így sohasem tér le a helyes útról.’’ Ezért is akart visszatérni az őskereszténység tiszta, romlatlan forrásaihoz, megkeresve az evangélium eredeti görög szövegét. Ekkor talán még maga sem gondolta, hogy a bibliai szövegek kritikájával alapjaiban rendíti meg az egyházat, és akarva-akaratlanul előportja csaknem minden ponton ellentétben van egymással, kölcsönösen őrültnek tekintik egymást, noha szerény nézetem szerint ez a megjelölés a kettő közül inkább a vakon hívőkre illik.” Ilyenféle nézetekről nyilatkozott Luther eképpen: „Erasmus I szúr és mar, mint az áspiskígyó.” A humanista Erasmus féltette az újjászületett tudományokat és művészeteket a reformáció viharától. A mi Janus PannoniuHamarosan kiürült az udvar. Mikor az elégedetlenkedők szétszéledtek, öten még ottmaradtak a verandán. Az öreg, Horváth' Mihály, Menyhért, André- kó, Gémes János. Menyhért, mint akit fejbe verteié, támaszkodott a bejárati ajtónak. Ügy érezte, elveszett ember. A közgyűlés legfeljebb hivatalosan mondja ki, amit most délután ez a csürhe. — Mi volt ez? — kérdezte az öreg a nagy csendben. — Tombolt a szövetkezeti demokrácia — jegyezte meg epésen Gémes, hogy Menyhért is értsen belőle, majd ő is ment a répaföldre a biciklijéért. Mihály és Andrékó is vele tartottal;. Az öreg utánuk akart menni, de előbb még , odaszólt Menyhértnek: — Én megtettem, amit kellett! Most rajtad a sor! Menyhért vállat vont. — Menj el Magdához, és tisztázz vele mindent! — Nincs rá erőm. — Gyáva — fogta meg az öreg Menyhért mindkét vállán a kabátot. — Megértettem a félelmed, amikor .idecsődült ez a tömeg. Azt hiszed, én nem féltem? S mindez miért volt? Menyhért hallgatott. Az öreg se akarta most mocskolni. Elég volt ez neki mára, amit kapott. Eleresztette Menyhértet. — Azt azért nem hittem volna, hogy a saját sorsoddal nem mersz szembenézni. — Mit mondhatnék Magdának? Mindent tud. — A becsület, a tisztesség nem kényszerít el hozzá? Hogyan akarsz megállni továbbra is ezen a helyen? — Maga még bízik bennem? — hitetlenkedett Menyhért. — Indulj, s ha végeztél, gyere él hozzánk! Megvárta, míg Menyhért felül a motorbiciklire, aztán ő is ment Mihályék után. Gyanús volt neki, hogy hárman csak úgy uk- mukfukk eltűntek. Visszafelé jöttek már, amikor összetalálkozott velük. Látta az arcukon, hogy maguk közt már döntöttek Menyhért sorsáról. — Ugye már maga se bízik Menyhértben, Józsi bátyám? — kérdezte Gémes. — Miért ne? A mai eset után észhez kell térnie! — Mi nem vagyunk ennyire optimisták — jegyezte meg so- katmondóan Andrékó. Az öreg már fáradt volt. Fő, hogy a közvetlen veszély elmúlt. Az aprajával majd elbánik egyenként. Holnap délelőtt újra kijön. Ha Andrékó és Mihály hallgatnak rá, Gémes már nem zavarhat annyi vizet, mint tehette volna most. Még egyszer nem szabad előfordulni annak, hogy kifakadjon a kollektív harag. (Folytatjuk) ' sunkhoz hasonlóan szívesebben ótált szép, ápolt kertben és inkább ült ízes, bár egyszerű lakomán együtt humanista barátokkal. akikkel klasszikus művek \ szépségéről beszélgethetett, mintsem vérontásra buzdítson. Békevágya mégsem azonosítható a kiválasztottak kényelmes életét j féltők pacifizmusával, mert az ember méltóságát és az egyszerű | népet is féltette. „Az oktalan ál- I latok mindegyike a maga fajtájá- ■ val megértő közösségben éh a maga életét... Egyedül az ember j nem él egyetértésben embertár- ; iáival, akihez pedig mindazok kö- ! zül a legméltóbb volna! ... A há- I ború minden pusztítása, szörnyű- ! sége a földművesekre, a szegény népre hárul, > amelynek pedig a háborúhoz semmi köze sem volt, a háború megindítására soha okot nem szolgáltatott...” — írja „A béke panaszárban. Életének fő műve: A balgaság dicsérete, mélyet Angliában, Morus Tamás vendégszerető otthonában fejezett be. Ez a rendkívül szellemes, szatirikus írása már a maga korában is igen nagy népszerűségre tett szert, de írisse- ségét az évszázadok sem tudták elszürkíteni. Látszólag tréfás módon a balgaságot dicséri, valójá- I ban a nevetségesség eszközeivel töri össze a feudális egyház épületét, de nem kíméli a világi feudálisok hazugságait sem. Erasm üst már életében a humanisták fejedelmeként tisztelték, 68 éven. át a szellem fegyverével küzdött a balgaság: az emberi butaság és embertelenség ellen és egy boldogabb világért a béke első szellemi nagyköveteként. Horváth József a TIT irodalmi szakosztálya titkára Kozüietek munkaerőigénye Az, ÉM 44. sz. All. Építőipart Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre — fémcső-állványozókat, ácsokat, hidegburkolókat (gyakorlat- tall), kőműveseket, kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Családfenntartóknak havi 360,— Ft (napi 15,— Ft), nem családfenntartóknak havi 340,— Ft (napi 10,— Ft) kűlönélési díjat fizetünk, amennyiben vidéki lakásbejelentéssel rendelkeznek és állandó lakóhelyükre naponta nem térnek haza. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést — térítés ellenében — biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha, szak- I munkásoknak szerszám szükséges, j Cím: Budapest V., Kossuth Lajos tét 13—15, munkaerőgazdálkodás. «12 A Békés megyei Tanácsi Építőipari és Tatarozó Vállalat felvételre keres rövid határidőre kötött szerződéssel is kőműves, ács, lakatos szakmunkásokat és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Békéscsaba, Kétegyházi út 1921/2. 491 A Csöng rád—Békés megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat telepe Békéscsaba, Kazinczy utca 1/a felvételre keres 1 fő éjjeliőrt és 1 fő kályhafütőt 4 órás munkaidőre. 85793 A Békéscsabai Földművesszövetkezet nagy forgalmú, jutalékos vegyesboltjába (Kerekí Állami Gazdaság) vezetőt alkalmaz. Szakképzettség és erkölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Szabadság tér 23. 85811 Békéscsaba 1 Postahivatal hangosan árusító hírlapárust és vesz fel. Jelentkezni lehet a hivatal vezetőjénél, Békéscsaba 1 Postahivatal, Szent István tér 1. 85797 Mi és az ősz Drezdában írta és fényképezte: Sass Ervin Még két napunk vqlt Drezdában. Vasárnap és héttő. Két nappal jól gazdálkodni, hogy mindenhová eljusson az ember, nem könnyű dolog. A bemutatók, versenyek lezajlottak, a búcsúbankett is, vendéglátóink azonban szinte, szüntelenül'velünk voltak, sokat adtak arra, hogy mindent lássunk, amit látni kell, lássuk a Zwinger utolérhetetlen gyűjteményét, gyönyörködjünk a borzalmas szőnyegbombázás után helyreállított épületkompozíció játékos barokk csodáiban, felvételeket készítsünk a Theaterplatz- on, lássuk a kincstárat, és a modern mesterek képtárát se kerüljük el. A világhírű Zwinger képtárban Tiziano, Veronese, Rubens, Rembrandt és Van Dyck képeivel állunk szemközt, és az évszázadokat megért festmények bűvöletében járunk teremről teremre, míg Kép a Zwinger belső udvaráról. Előttünk Rubens, végül a képtár legdrágább kincséhez is eljutunk. Raffaello Six- tusi Madonnája a reneszánsz emberi mosolyával tekint körül a csarnokban, szép, szelíd földi asszony, sugárzó szemű tünemény ... Tárlatvezetőnk meséli, hogy a szászok XVIII. században élt uralkodója, II. Frigyes Ágost szenvedélyes műgyűjtő volt, s apjának fejedelmi gyűjteményét újabb szerzeményekkel bővítette, és megalapította a Drezdai Képtárat, mely már akkor — 1722 A Zwinger koronakapuja. Rembrandt, Veronese..* táján — Európa leghíresebb festménygyűjteményei közé tartózott. Űtunk, drezdai napjaink egyik legszebb délutánja volt ez. A képtár kapuján kilépve a szögletes udvaron négy szökőkút sziporkázó vízsugara villog, s az őszi napsugárban fürdő koronakapu, melyen át könnyű hídia érünk, és máris a Postplatz forgatagában gondolunk vissza a bent töltött órákra, Rembrandtra, Rubensre, Veronesére. Valaki képeslapokat ír, a Zwingerben vette, és Giorgione Szendergő Vénuszával küld üdvözlő sorokat haza, Magyarországra ... ... Drezda éjszakai fényei világvárosiak. Az éttermekben, a táncos szórakozóhelyeken ragyogó elegancia, tündöklő tisztaság. A Gambrinus-nál vacsorázunk, majd többen sétára indulunk. Éjszaka minden más, mások a színek, karcsúbbak a formák, fényesebbek az épületek, és az éj fátylai mögé húzódnak a romok, hogy majd a reggel első percéve! ébredjenek újra és figyelmeztessenek: a poklok erőit el kell pusztítani! öt napunk — mit is mondhatnék mást? — gyorsan eltelt, és hétfőn este útra keltünk. Mái mindannyian hazagondoltunk, de még egyszer és még egyszer megszorítottuk német barátaink kezét, a fiúk, lányok újra összetsóko- lóztak: Auf Wiedersehen! Kedden este az otthoni állomás kék neonbetűi futottak elénk: Békéscsaba! Újra itthon gazdagabban és boldogan. (Vége) /
