Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-29 / 256. szám

1966. október 29. 4 Szombat „Az internacionalizmus zászlaja alatt” A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fel évszázados jubi­leumának előeseményeképpen 25 képet magába foglaló négy tab­lót készített a békéscsabai Ró­zsa Ferenc Gimnázium történe­lem szakköre a KISZ Békés megyei VB támogatásával. A tablók a magyar internaciona­lizmus történetét szemléltetik 1917—1944-ig. A dokumentumok és a szövegek nemcsak a már jól ismert nagy történeti szemé­lyek — Zalka Máté, Kun Béla és mások — élettörténetéből merítenek. hanem idézik a Bé­kés megyei internacionalisták — KuJScíh Gyula, Padrah Lajos és Sebes György — emlékét is. A fotókópiákat az iskola fotó- szakköre készítette. A nagy gonddal készült szem­léletes anyag vándorkiállítás, a következő hetekben bemutatásra kerül a megye középiskoláiban. Viréffh Ferenc A jó kereskedőnek ismerni kell n& igényeket ! Éppen telefonált, amikor szüle­ire szabott irodájába beléptem. \ Íróasztalán és a fal melletti pol- i con temérdek megrendelő levél, I dosszié és számla hevert. , í — Petrovszki Pál vagyok — I mutatkozott be, miután köszöntöt- I tem, s 59 évét meghazudtoló | fürgeséggel rakta félre iratait a | székekről, hogy hellyel kínáljon. [ Közben végigjártattam tekin­tetem félrefésült hófehér, haján, i sötét keretes szemüvegén, kissé már megfakult kék munkaköpe- nyén, amelynek bal felső zsebé- i ben ott volt a colostok es Iceruza. S ^íinduntalan arra gon- jdoltam, mit mond el Petrovszki előtt már túlhaladtuk a 14 mil­liót. , Milliók és ismét milliók. Ez az ő világa, ebben él Petrovszki Pál boltvezető 29 éve. De mielőtt 1938-ban a vaskereskedői szakmát végleg élethivatásának választot­ta. Szegeden már jói képzett la­katos. gépész és motor- szerelő volt. Hat éve a gyulai mezőgazdaság; szaküzlet vezetője. •— Higgye el. jo érzés számom­! azt a jó kereskedőnek előre kell !látnia. — Hasonló beosztásban dolgozó kollégáim közül sokan panasz­kodnak a vásárlókra — mondja. — Türelmetlenek, sőt idegesek az emberek — mondják. Kétségtele­nül van ilyen jelenség. - A roha­nó éiet is hozza ezt magával. ; Azonban sok helyen türelmet- i lenségnek, idegességnek nevezik J a vásárlók megnövekedett igé­éltem. Sok fiatalnak segítettem e bonyolult szakma ismeretének a elsajátításában. Hogy a mi bol­tunkon belül maradjak, itt van Rostás András. Most 20 éves, Pál önmagáról, gazdag életútja- j Két evvel ezelőtt kapta meg ról — Ne haragudjon, hogy 'tudom leültetni — mentegetőzött —, de sajnos, ez a mi boltunk már évekkel ezelőtt nem felelt meg a követelményeknek. ra, hogy nemcsak önmagámért. | nyéből és ismeretéből fakadó hosszas szakmai érdeklődést is. Olyan is megtörténik, hogy a vásárló jobban ismeri az általa kért cikket, mint a bolt eladója. Ez már baj. Ma ebben a szak­mában sokoldalú ismeretekkel rendelkező kereskedőkre van szükség. A középiskolák, a tech­szakmunkásbizonyítványát és alig 'hónap óta ő a helyettesem. ni. Rendelkezünk a legkülönbö- jzőbb kisgépekkel, lemezekkel, jcsövekkel, kerti eszközökkel, épü- ami a vásárlóknak is kényelmet- .let- és i >ú t or vasa 1 á s hoz szükséges | — jő érzés _ folytatja kis ! nikumok és sok más iskolák va­I szünet után —, hogy az igények [lósággal ontják a széles látókör- ;jelentős részét ki tudjuk elégíte- rel rendelkező embereket, ami a Alig férünk as árutól. len. Jelenleg is 5 és fél millió forint árukészlettel rendelkezünk. S amíg a múlt évben 16 és fél milliós forgalmat bonyolítottunk le, az idén egy hónappal ez­Pontosan, szépen, értelmesen Szakmunkás-bizonyítványukon még friss volt a tinta, úgy hall­gatták igazgatójuk szavait. Az iparitanuló-intezet vezető.)« a költő szavait idézte a maguk dolgára értve; „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. És még hozzátette, hogy értelemmel és értelmesen. Nem lélektelenül, „kétkarú'” gépekké szürkülve, s nem úgy, hogy mások elvegyék örömét, ízét annak, amit mi megcsináltunk. A tapasztalat késztette erre: tanúja volt, s ta­nítványai is tanúi voltak, ho­gyan törték fel az új műhely­csarnok betonját kétszer is. mert valamit mindig „elfelejtettek”. Azt is látták, hogyan megy po­csékba anyag és szerszám, mert nemtörődöm, felületes az ember,’ aki vele dolgozik. A szakoktatók újra és újra ar­ról beszéltek a gyerekek­nek: becsüljenek meg minden csavart, lemezdarabkát, mert bármit is vesznek kezükbe, ab­ban más ember munkája, erő­feszítése, fáradozása ölt testet. Szép gondolat. És bármennyi­re -is természetesnek tűnik, lám egyetlen helyen is hányszor vet­ték semmibe éppen azok szeme előtt, akik most állnak a gépek mellé. Sokszor teszünk úgy, mint a játszó gyerek: várat emel épí­tőkockáiból. csak azért, hogy összedöntse. Munkánk nem já­ték: hivatás és kötelesség. Örö­möt adó. semmi mással nem pó­tolható foglalatosság, ám igazi örömöt, alkotói elégedettséget csak az értelmes munka adhat. Ha látjuk, tapasztaljuk, mun­kánk hogyan ölt testet egy na­gyobb alkotásban, hogyan szol­gál másokat, hogyan könnyíti, gazdagítja a magunk, s a közös­ség életét. Az öröm ízét változ­tatja a csalódás keserűvé, ha azt látjuk, hogy amiért mi fá­radtunk, az mások kezén selejt- té silányodik, eladhatatlan áru­ként raktárak polcára kerül, s ott hever, az udvarra lökik, ahol eső mossa, por takar ja be, vagy éppen szellemi munkánk ered­ményé, az új technológia, gép- ngz, bármi lesz feleslegessé a szervezetlenség, a kapkodás miatt. Jó érzés tudni, hőgy amit tet­tünk, az nélkülözhetetlen része egy nagyobb egésznek: alkat­rész egy gépben, tengely a gép­kocsi alatt, divatos ruha az asz- szonyokon. még jobb munkához segítő, adatokat, tényeket cso­portosító összefoglalás, új konst­rukciót rejtő tervrajz, s mi minden még. Nincs olyan mun­ka, ami önmagában teljes lenne: egymásra utaltságunk, feladata­ink összetartozása köti ezernyi szállal a tevékenységünket a másokéhoz. És éppen ez a szál szakad el, ha munkánk értelmét veszti: ha ruha helyett csak „el fekvő” készlet lesz a textília, ha öncélú, bürokratikus az adat­gyűjtés, ha a kutató vagy a konstruktőr munkáját féirete- szik, mert közben kiderült, hogy „mégis” inkább maradnak a ré­ginél. Ahol elszakad ez a munkát munkához, tehát embert emberhez kötő szál, ött nem ne­héz tetten érni a kapkodást, a rossz, megalapozatlan igényeket, szükségleteket, s lehetőségeket felületesen felmérő irányítást, szervezetlenséget. És az ilyen he­lyen bármennyire is erősítgetik szavakban, milyen fontosnak tartják a jó munkát, lényegében lebecsülik, semmibe veszik azt. s a dolgozó embert attól foszt­ják meg, ami munkája legna­gyobb jutalma: az alkotás örö­métől, a jól végzétt és hasznos tevékenység adta elégedettség­től. Az új gazdasági mechaniz­mus az értelmes munka minden feltételét kiteljesíti: a feltétel azonban nem egyenlő a megva­lósulással. És a megvalósításhoz nemcsak anyagi, műszaki, hanem erkölcsi feltételek is kellenek. Légkör, amelyben ott van a hasznosság tudata, ahol minden egyes ember érzi, mert látja és tapasztalja, hogy amit tesz, amit dolgozik, hogyan illeszkedik be a társadalom együttes szorgos­kodásába, s hogy éppen ezért munkája nelkülözhetetlen. M. O. cikkekkel. No persze ahhoz, nog)’ zömében ki tudjuk elégíteni a vevőket, azok igényeit, ismerni 'kell a kereslet és a kínálat szi- Igorú törvényei!. A jó kereskedő­nek tudnia kell, hogy milyen igényekre lehet »sántítani egy év múlva. Nem könnyű dolog ez. A széles körű szakmai isme­reten túl gazdaságpolitikai látó­kör is szükséges ehhez. Ha a má­ból az elkövetkező évek kilátó- í salt vizsgálom, bátran mondha­tom, a mezőgazdasági szakboltok helyzeti előnyt élveznek. S ez ab­ból következik, hogy az utóbbi években — de ez várható a jövőt illetően is — a párt és a kor­mány helyes gazdaságpolitikája megannyi módon segíti a mező­gazdaságot. a termelőket. Ez ná­lunk a gépesítés fokozottabb igé­nyeként jelentkezett. S hogy a kü­lönböző gépek közül is melyek lesznek a leginkább keresettek, kereskedelemben a pult mögött eladóként dolgozókra hatással kell, hogy legyen. Sekély ismere­tekkel, . alacsony képzettséggel ugyanis egyre inkább nem lehet kereskedőnek lenni. Itt került szóba a kereskede­lemben még mindig ismeretes leltárhiány. — Leltárhiány? :— ismétli. — Én nem ismerem ennek a szónak a gyakorlati meg­nyilvánulását. Nem nevezném kereskedőnek magam, ha én lel­tárhiánnyal zárnék. Pedig napon­ként 400—500 vásárló fordul meg itt, Gyulán a mi mezőgazdasági szaküzletiünkben, ebben a zsúfplt boltban, ahol jelenleg is 3500 féle cikket tartunk nyilván. De ha már itt tartunk, legyen sza­bad azon véleményemet kifejezés­re juttatni, hogy ideje lenne már határozottabb szankciókat alkal­mazni a hiánnyal záró kereske­dőkkel szemben. Ne vegye ön­teltségnek, de a hiánnyal záró kereskedőket nem tartom a leg­jobb szakembereknek. Balkus Imre TÓTH LAJOS Kisregény — 4L Gémes elindult a verandára. Kötelessége, hogy segítsen az öregnek, — Hová mégy? — kérdezte Andrékó. — Oda! — mutatott az öreg felé Gémes. Saját félelme is vitte. Ne mondhassa Józsi bácsi, hogy csak kavarni tudta a sze­metet, de seperni már nem. Nagy nehezen feljutott. Az öregben feltámadt a gya­nakvás. Mi lesz, ha az apadóban levő indulatot János újra fel­korbácsolja? Nem tudott mit tenni, mert már zúgták is lent: — Halljuk Gémes Jánost! A lavinát elindító csapatveze­tő ismét elemében volt. A tömeg hangulatából úgy vélte, bizal­muk van irányában. Csakis az ő támogatásúkkal érheti el, hogy a szabályosság látszatát keltse Menyhért megbuktatásában. Most olyat keil mondania, ami a tagságnak is jó, de „felülről” se lehet belekapaszkodni. — Halljuk! Halljuk! — kiabál­ták mindenfelől. — Józsii bácsinak nagyon igaza van. A termés mindennél fonto­sabb. Mégás, e tanulságos eset hatására javaslom, hogy holnap délutánra hívjuk össze a köz­gyűlést. Ott aztán mindenki rész­vételével döntsünk a szövetkezet vezetésének további menetéről. A munka csak úgy mehet, ha az elnök bírja a bizalmat! Az öreg fellélegzett, bár át­látta Gémes fondorlatát, de a ki­sebbik rossz elvét vallva, azt tar­totta fontosnak, hogy most mé­giscsak csitítja a tömeget. Majd leszereli ő Jánost! — Ki nem ért ezzel egyet? — kérdezte az öreg. Senki se szólt ellene. Újra Gémes vette át a „veze­tést”. Kinek az érdeke és miért? Már egyszer írtunk arról, hogy valakinek — vagy valakiknek — nem tetszett Békéscsabán a Már­cius 8 téri zászlótartó sor legszél­ső' rúdja, a huszadik, és azonmód eltüntette, mégpedig a téren levő bokrok mögé. Nem vitte el, mert ugyebár ehhez már nem volt mersze, hiszen éjszaka is nappali világosság van a téren. Talán nem is ez volt a szándéka. Most ismét egy zászlórúd „dőlt ki”, a változatosság kedvéért a sor közepe felé valaki — vagy valakik — jóvoltából. Ügy vél­jük, a szándék most sem az volt, hogy elvigye a több méteres ru­dat. Csupán virtuskodás az egész. De vajon ez kinek az érdeke, van-e haszna belőle és ha nincs, akkor miért teszi? Miért látunk szinte nap mint nap olyan eseteket, hogy egyes „virtuskodók” szétszedik a nyil­vános telefont, beverik a fülke üvegeit, derékba törik a facseme­téket, felforgatják a város díszei­nek szánt virágtartókat? Ha va­laki lát ilyen és ehhez hasonló esetet, vajon miért nem figyel­mezteti a garázdálkodót és med­dig tehetik ezt büntetlenül a „virtuskodók?” (Kasnyik) I. e. 2000—2200-ban keletkeztek a halomsírok Kétegyházán A Magyar Tudományos Aka­démia tervei alapján folytattak igen érdekes halomsír-kutatást Kétegyházán. Az ásatásokat dr. Gazdapusztai Gyula, a történe­lemtudományok kandidátusa, egyetemi docens vezette. Kide­rült többek között, hogy az al­földi' halomsírdknak semmi kö­zük a néphagyomány szerint hirdetett törökdúláshoz, kuruc- harcokhoz. A Kétegyházán fel­tárt sírok ugyanis azt bizonyít­ják, hogy az Alföld halomsír­jai időszámításunk előtt 2000— 2290-ban keletkeztek. — Most menjetek vissza a földre! Szedjétek össze a cókmó- kotokat, és holnap reggel jelent­kezzék mindenki a szokott he­lyen! Akkorára megtudjátok a közgyűlés időpontját is! Józsi bácsi szándékával is egyezett, hogy Gémes minél ha­marabb oszlásra akarja bírni a tömeget. — De mi lesz a pénzzel? — kérdezte Kutasa, aki most döb­bent rá, hogy arról szó se volt, amiért iderohantak. — Az ám! — mondogatták jó páran. Az öreg elejét akarta venni egy újabb „h^kibuzdulásnak”. — Ha jónak tartjátok, szemé­lyesen járok utána! — Én bízom magában, Józsi bátyám! — nézett az öregre Gé­mes, már csak azért is, hogy eny­hítse maga iránt. V- Mi is! — kiáltottak fel elég sokan. Egyesek már visszafelé indul­tak a répaföldre. Kondaes Miska fanyarul húzta el a szája szélét. A nagy dirr- durr után nem ezt várta. De majd kinyitja ó a száját a köz­gyűlésen! Kár volt az öreget szó­hoz juttatni! Lám, Gémes is hogy megjuhádzott! Persze, ő is a koncra megy! Mindegy most már. Legyen a szépasszony szok­nyája, a veszte Menyhértnek! — Csak aztán verjen ám az asztalra, Józsi bátyám! — biz­tatta a legutolsónak elinduló Ku- tasi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom