Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-28 / 255. szám
IMI október 28. 4 Péntek Próba után INagybánhegyesen A nagy bánhegy esi próbáról hetekkel ezelőtt hallottam. A me- ml jársz gyei nőtanács büszkélkedett a nagybánftegyesi lányokkal, asszo- | férfi. nyokkal, akik közül tizenketten lassan egy esztendeje, hogy 98 szarvasmarhát gondoznak a Zalka Máté Tsz-ben. Az országosan is jó hírben álló közösség a megyében elsőnek cserélte fel tehenészeit lányokra, asszonyokra. magyarázza az idős Bereczki Máié entfckiÍMMcp&ég Kuttágoián — Amikor az asszonyok körében meghirdettük: jelentkezzenek tehenésznek, nem gondoltuk, hogy az ajánlat visszhangra talál. Délelőtt 9 óm tájban Veraj Andrásáé feltörli a pihenőszoba padozatát. — Tessék beljebb kerülni — nyitja az ajtót a mellette álló Szabó Gizella. A pihenőszoba az istálló belsejéből nyílik. Végig lehet látni az épületben. A jászolnál néhány tehén áll. Fejük a jászol fenekében cukorrépakupak után matat. Egynémelyik lábánál, faránál kis- borjú. Pár naposak. Szőrük az október végi nyárban borzosan áll. Remegnek, bőgicsélnek. Egy tehén mintha ügyeletes lenne, szabadon járkál. — A legöregebb jószágunk — magyarázza Verajné—, neki már sok mindent megengedünk. Nem ad tejet, borját sem nevel. Rövidesen úgyis vágóra viszik. Beülünk a tiszta levegőjű pihenőbe. Beszélgetünk. — Mennyit kerestek szeptemberben ? mondja Verajné — Vendég érkezik. 37 — Én egységet. Számolunk. Hatvan forintjával, mert ennyit remélnek az év végi elszámoláskor, ez 2220 forintnak felel meg. — A keresettel meg vannak elégedve? — Meg. És mennyit dolgoznak ezért az összegért? — Fél hónapot. — Hogyan? Hát tizenöt nap alatt itt 2220 forintot keresnek? — majdhogynem ámulatba ejtenek. — Igen. Normára dolgozunk. Keresetünket a kifejt tej, a gonBndre bácsi, a takarmányos, megáll az ajtóban. — Mi a véleménye az asszonyok munkájáról? — kérdezem. — Mégíérfiasodott a karjuk — nevet —, ezek már, nem tudnak olyan lágyan ölelni, mint akik otthon maradtak — mókázik. — Verajné is meg Szabó Gizi is tágra nyílt szemmel nézi az öreget; vajon mit mond még róluk. — Itt van ez a Gizi, ideje lenne, hogy férjhez menjen, de hát a magamfajta gyenge ember fél tőle. — Miért? — A múltkor egymaga arrébb tett egy 80 kilós borjút. Biztosan az urát is odébb tenné, ha olyasmit csinálna, ami nincs kedvére — hahotázik. Verajné feltalálja magát. — Akkor a múltkor kend is azért kofródott a kocsira és villáz- j ta a takarmányt a jászolba, mert megijedt tőle — most pedig a két j nő nevet. — Hogyan történt? — fordulok Verajnéhoz. — Zöld lucernát etettünk. A í takarmányosok hoztak egy rakományt, s le akarták lapátolni a kandliba. Odaálltunk, s nem engedtük meg. Azt mondtuk nekik: vigyék az istállóba, egyenesen a középső etetőfolyosóra, s dobálják a jászolba.'S ami a többi .istálló— Én — ismét Verajné beszél —, amióta elhatároztam, hogy tehenész leszek, ha a sor- rajtam volt, hát itt voltam. De Gizi sem hiányzott még. — Legyetek büszkék erre, mert a férfiak nem ilyen kitartóak! Ök bizony olykor kima- radoznak még a munkából is. Az istálló végében felállított karámhoz igyekszünk. Az őszi nyárban tiszta szőrű tehenek sütkéreznek. A falu irányába a múltkoriban kötöttek be egy ugyancsak százas istállóba. Ott még férfiak a tehenészek. — Valószínű — mondja a fő- állattenyésztő —, január 1-gyel ott is lányokra, asszonyokra bízzuk a tehenészetet. Ha a szarvasmarhatenyésztési programban még egy istállót építhetünk, oda is nőkből alakítjuk ki a gondozógárdát. — Horváth főállattenyésztő ezzel a kijelentésével a nagybán- hegyesi Zalka Máté lányait, asz- szonyait dicséri. Dupsi Károly Az MSZMP kur.ágotai községi bizottsága, a községi tanács, a TIT Mezőkovácsházi Járási Szervezete és a Hazafias Népfront helyi bizottsága Bereczki Máté, a nagy magyar gyümölcstermesztő emlékére ünnepséget rendez november 6-án, vasárnap. Az egész napos program délelőtt 10 órakor Bereczki Máté sírjának koszorúzásával kezdődik. Ezt követően Bereczki Máté és a magyar gyümölcstermesztés története címmel dr. Kozma Pál egyetemi tanai", a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola rektora tart megemlékezést. A szőlő, az alma és az őszibarack termesztése a házikertekben /címmel dr. Gyúró Ferenc docens, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa tart előadást. Délután fél 4 órakor Bereczki Máté emlékművének leleplezésére kerül sor. Egyidőben a műsorral mezőgazdasági és gyümölcstermesztési szakkönyvkiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Eredményesen tevékenykedik a dévaványai honismereti szakkör 1967. augusztus 25—szeptember 17: a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár A földművelésügyi miniszter bemutatni a mezőgazdasági ter- utasítást adott ki a 66. Országos melés és a tudomány legújabb Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár j eredményeit, a harmadik ötéves megrendezéséről. A kiállítás idő- ^erv mezőgazdasági feladatait, va- pontja: 19«7 augusztus. 25-szep- lamint a gazdaságirányítás új tember 17. Fo célja a többi kozott , . . J J módszereit. A kiállításon részt vehetnek mindazok a termelőszövetkezetek, állami, tan-, kísérleti és egyéni gazdaságok, tudományos intézmények és mezőgazdasági vállalatok, amelyeknek bemutatásra kerülő anyaga hozzájárul a kiállítás céljainak megvalósításához. Minthogy a legutóbbi. 1964. évi kiállí- falu lakossága is közelebbről j tás óta sokat fejlődött a mező- Az úgynevezett j gazdasági termelés, a részvétel Dr. Bereczki Imre Dévaványa ! a egyik legismertebb embere. Ilyen j megismerkedhet, ban még nemigen fordult elő, a j kiis községben, rmint ez a falu, | szöveges krónikát kiegészíti majd j konkrét feltételeit most szigorú b- takarmányosok, „a teremtés ko- ! feltűnést kelt, hogy igen jó mú- } a magnetofomszalagra vett dallam- i ban állapították meg. Most elsó rónái” engedelmeskedtek... Ugye, j zeumbarátok köre működik. Sőt, és egyéb folklóranyag. A króni- í alkalommal mutathatnak be a hogy mi irányítjuk a férfiakat? ■— jdr. Bereczki Imre szerkesztésében ! ká(t színesítik régi épületekről, j gazdaságok növényi és állati erekacagnak. ; szerény külsejű ^ évkönyveket is'. szerszámokról, értékesebb népmű-1 d6tű feldolgozott készítményeket. Változást vezetnek be a díjazásnál is: az eddigi szokásos díjak A honismereti szakkör heten- j mellett a legjobb eredményekért, — A fakormányosoknak volt | bocsátanak ki. A község lakosai ' vészeli alkotásokról készült íelvé- 15—20 perc szabad idejük, miért, j erkölcsileg és anyagilag is támo- I telek is. ne segítsenek? gatják ezt a munkát, mely jelenleg a honismereti szakkör kere— Nálunk ez így szokás — fordítja komolyra a szót egy másik férfi, aki időközben a szomszéd istállóból jött. — Türelemmel kell lennünk az asszonyok lében folyik. Dr. Bereczki Imre ként tart összejövetelt, s jellemző módszerekért tárgyjutalmat is elmondta, hogy a továbbiakban az a jó munka elismerésére, hogy al kapnak a bemutató gazdaságok, eddigi gyűjtés értékesebb részei- j megjelent évkönyveket, amelyek A jelentkezés és a részvétel Ml, közérdekű feljegyzésedből, csa-'a dévaványai néprajzi gyűjtők] részletes feltételeit tartalmazó ki- ládi hagyományokból, s magneto- j munkáját tartalmazzák, a Nép- j állítási szabályzatot rövidesen fonszalagra vett adatokból falu- rajzi Múzeum is díjazásiban részedozás, a termekenyités és az elles ] egész élet bölcsességével —, hímunkája iránt — magyarázza egy krónikát állítanak össze, amellyel sítette.valamennyi mezőgazdasági üzem és intézmény megkapja. (MTI) titán számolják el. Az istállóban hat állandó raunf ähely vám. A tizenkét asszony ét csoportban dolgozik. Napon- i váltják egymást. A csoportok ^mindennap hajnalban négy óra- \ 5ior kezdenek s a reggeli takarí- fcssal 8 — 8.30 órára elkészülnék. C kor a csoportból ketten ügyele- i beosztást látnak el. Pihe- ) inőben levő társaik délután 8 érászén a példa is azt mutatja, eleget tesznek a tehenészetben is. — Csak az a nehéz trágya ne lenne — panaszkodik Verajné —, mert az az igazság, hogy a villá- zás egy kicsit nehéz. — Nehéz, nehéz, de hát mi a könnyű ebben az életben? Vegyetek példát Kellernéről. ö a másik istállóban már évek óta a férje mellett gondoz egy egész • ;ikor állnak ismét munkába és este standot. Pedig ő nincs több ötven ff—8 óráig dolgoznak. ! kilónál, te pedig talán hetven kö■ < BAROMFIIPARI / ORSZÁGOS VÁLLALAT OROSHÁZI GYÁREGYSÉGE (BARNEVÁL) az őszi idényre azonnal férfi és női munkaerőt vesz fel ORVOSIDIG AZOLÁS KŐTELEZŐ. JELENTKEZÉS OROSHÁZA; OKTÓBER 6. U. 6—8. SZ. MUNKAÜGYI IRODÁBAN. 74976 TÓTH LAJOS — Kisregény — 40. Feltűnt neki az is, hogy And- rékó a raktárnál húzódik meg Gémessel. A tömeg újra morogni kezdett. — Halljuk! Halljuk! — kiáltozták egyre többen. — De csak az igazat! A hazugságból már elegünk volt! — harsogta Hajdúné. Neki még inkább megnőtt a hangja, hogy az ura is fennforgóskodott a verandán. Az öreg kénytelen volt megint csendre emelni a kezét. Lassan elhalkult a moraj. — Emberek! Hisztek-e nekem? Erre a kérdésre tett fel mindent. Bizonytalanság lett láthatóvá az arcokon. Az öreg ismét kihasználta a kedvező pillanatot, akárcsak Menyhért irodájában, amikor berobbant Miska és Hajdú. Senki se válaszolt. — Még egyszer kérdem, hisztek-e nekem? — Térjen a lényegié! — kiáltott fel Keresztes. Többen lepisszegték. A széles vállú Szai'ka hátrább is húzta. Az öreg pedig újabb kérdéssel folytatta a „beszélgetést”. — Hazudtam-e valaha is nektek? Csend. Egyik se mert ellentmondani, hiszen Józsi bácsi még nem csapta be őket De ebben a forrongó hangulatban olyan se akadt, aki el merje ismerni az öreg igazát. — Feleljetek! — csattant az öreg követelése. Valósággal szuggerálta az első sorban állókat, de nem válaszoltak. Üjabb vallomásra sarkallta őket. — Mondjatok csak egy példát is, amikor én rosszat akartam a közösségnek! Mindenki hallgatott. — Maga nem! — mondta végre bátortalanul Kiss Bálint. — De azért, hogy ide jutottunk, valakinek felelnie kell! — Ne köntörfalazz! Mondd ki nyíltan, kire gondoltál! — esett neki Szarka. — Ágoston Menyhért a felelős mindenért! — kiáltotta fel a lépcsőről Zsarkó, mert Mihály még mindig elállta az útját. — Ügy van! — zúdultak fel lent egyszerre. A hangzavar csak akkor halkult el, amikor Józsi bácsi már vagy fél perce jelezte jobb kezével, hogy még beszélni szeretne. Andrékó valamelyest megnyugodott. Nem lehet már itt nagy baj, ha ilyen könnyen engedelmeskednek az öregnek. Csak tudná tartani az állandó kezdeményezést! Kedve lett volna most már felmenni a verandára neki is, de nem akarta megjelenésével elterelni Józsi bácsiról a figyelmet. Ezeknek jó része őt még egy kalap alá számítja Menyhérttel, aki már csak szemlélője lett az eseményeknek.
