Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-28 / 255. szám
IMS. október 28. 5 Péntek fiz analfabétizmus és a cigányok Az a hír, hogy az egyik járásban a sorozáson analfabéták is kerültek jócskán, nemcsak a közvéleményt, de az illető járás művelődésügyi osztályát is megdöbbentette. Hogyan lehetséges az, merült föl a jogos kérdés, hogy olyan fiatalemberek, akik a mi társadalmunk szülöttei. 20 éves korukban írástudatlanok? Kik azok? —hangzott a következő kérdés — és rá a válasz is készen volt: cigányok... „A cigányok az iskolák lumpenproletárjai” — mondotta egy nevelő. Valóság, hogy társadalmunkban igen nagy gondot okoz a cigány tanulók rendszeres iskolába járatása. Erről számtalan végrehajtó bizottsági ülésen hangzottak el már észrevételek. Mi tulajdonképpen. a reális helyzet? Induljunk ki először is az otthoni környezet tanulmányozásából. Egy pedagógusnak sem kell különlegesen bizonyítani, hogy az „otthonról jól eleresztett” gyermekekkel általában semmi különösebb probléma nines az iskolában. Mit jelent az, hogy „jól eleresztett?” Ha egy gyermeknek nyugodt otthona van, rendszeresen étkezhet, tisztálkodhat, tiszta ágyban és nyugodtan aludhat; ha a szüleitől azt látja, hogy pontosak a munkában, s erkölcsösen élnek minden vonatkozásban — ezzel a gyerekkel a pedagógusnak csak úgymond hétköznapi gondjai vannak. A cigány gyermekek túlnyomó többségükben ilyen otthont csak hírből ismernek. Az otthoni környezet igen sok helyen aparchikus állapotokat tükröz. (Tisztelet a, sajnos, igen kevés kivételnek.) A cigány gyermek tehát innen indul el az iskolába. Sokszor azonban el sem jut odáig, és akkor jön az első felszólítás az igazolatlan mulasztásért, aztán a büntetés a szabálysértésért, amit a szülők úgysem fizetnek meg... A pedagógusok, enyhén szólva, félnek attól, hogy osztályukba cigány tanulók kerüljenek, mert rontják a hiányzási statisztikát, a túlkorosok statisztikáját, s növelik a bukott tanulók számát. Egy-cgy ilyen rossz családi környezetből származó gyermek nevelésére sokkal több energiát kell fordítania a nevelőnek, mint akár másik húsz gyermek nevelésére. Még azok a cigány tanulók, akik napközisek, inkább eljárnak az iskolába. Főleg azért, mert ott nap mint nap meleg ételt kapnak. Ezek a tanulók el is sajátítanak valamit az írás, olvasás és a számolás tudományából az órákon és délután a napköziben. Viszont valamennyi cigány tanuló számára képtelenség napközis ellátást biztosítani, hiszen legtöbbjük szülei egészségesek — inkább sokuknak a munkaerkölcse a beteg. Az alapvető hiba a cigány tanulók helyzetét vizsgálva abban a kettősségben található, amely a szülői ház és az iskola között van. Mi nyíltan csinálunk cigány- kérdést; nem hallgatjuk el, hogy egyelőre komoly gondot okoz társadalmunknak, hiszen bizonyítja ezt az c probléma körül kavargó viták sokasága is. Az embert emberré a rendszeres munka tette és teszi ma is. Nem lehet Közömbös számunkra, hogy mivé válik az újabb és újabb generáció pedagógusaink keze alatt. Komolyan kell kezelni ezt az élő problémát, s szívós felvilágosító munkával, meggyőzéssel kell utat találni a cigány szülőkhöz, hogy beleolvadjanak a hétköznapi rendszeres alkotó munkába, s gyermekeiket becsületes, iskolázott emberekké neveljék. Szívós munka kell ehhez, de hiszen társadalmunkban már sokkal nagyobb gondokat is megszüntettünk. Ternyák Ferenc Egy anya közvetít Megegyeztek a szülők — megszületett a határozat az állami gondozás megszüntetésére Lapunk október 7-i számában a Gyűlölködés áldozatai címmel cikket jelentettünk meg I. L. két leánygyermekének állami gondozásba vételének körülményeiről. Október 17-én az apa és az anya, továbbá Vecsernyés Mátyásné és Knyihár Jánosné megjelent a megyei tanács végrehajtó bizottságán és dr. Sulyák István főelőadó jelenlétében megegyezett abban, hogy az apa minden hónap második és negyedik vasárnapján 13—18 óráig meglátogathatja gyermekeit Vecsernyés Mátyásné lakásán. Vecsernyés Mátyásné az V. kerületi nóta- nács megbízottjaként kapcsolódott be a családi ügy rendezésébe. A szülők a társadalmi szervek segítségével egyeztek meg, így dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb elnökhelyettese október 20-án aláírta a határozatot, melynek alapján 1966. október 22-én megszüntette az állami gondozásba vételt s az anya ezen a napon gyermekeit haza is vihette a gyulai gyermekvédő otthonból. A két gyermek azóta édesanyjával él Békéscsabán. Gombász voltam Wlozoborémfhen — A gombaszaikértöt keresem... — Szerencséje, hogy eszébe jutottam. Ha ezt a gombát elfogyasztotta volna, néhány órán belül valamelyik kórház vette volna állományba... i _________________________________ Az öreg ismét csak kérdezett; — Kié ez a szövetkezet? — Ágoston Menyhérté! — vágta rá egyből Kutasi. — Nem a tietek? — kérdezte vissza az öreg. — Csak szeretnénk, ha a mienk volna — kiáltott fel Kiss Bálint. — Pedig ez a szövetkezet nem egy emberé — hangoztatta Szarka is. — A mienk! Persze, hogy a mienk — hajtogatták egyre többen, mintha csak a közöst kellene megvédeni Menyhérttől. Ezekre a követelésekre Gémes is megremegett. Nem is merte volna hinni, hogy ezek az emberék ennyire magukénak érzik a szövetkezetei. Az elmúlt hónapok elkeseredett pillanataiban gyakran forgatott olyasmit a fejében, hogy könnyen szétmennének ezek, ha volna, aki kezdené. Néhány év így átformálta volna őket? A termés kié? — faggatta a lá- zongókat az öreg. — A mienk — vágták rá szinte egyszerre. — Akkor meg miért nem akarjátok megbecsülni, ami a tietek? Erre se felelt senki. Az igaz szó lefegyverezte őket. Végül Kondacs Miska szólalt meg, mert attól félt, hogy az öreg eltereli a figyelmet Menyhértről. Valóban ez volt a szándéka. Meaőberényben a Kossuth téri gyógyszertárban folytattuk ezt a beszélgetést Nádházi János vezető gyógyszerésszel. — A község határában sok a gomba és azt hiszem, mondanom sem kell, hogy milyen so— Arra feleljen, mi történik az elnökkel? Józsi bácsi válaszra se méltatta. — Jövőre is enni akartok? Vagy nem? — kérdezte az öreg. Csend. Józsi bácsi úgy érezte, hajlani kezdenek a „gőzösök”. Már nem kérdezett. — A munkát nem szabad abbahagyni! Azon később is vitatkozhatunk, ki volt a hibás, ki nem! De ami a miénk, azt menteni kell! Gémes, ahogy észrevette a tömeg izzásának csillapodását, éledezett. Minél hamarabb szét kell oszlatni őket! Nem kétséges, hogy ez a délután Menyhért helyzetét alapjaiban rengette meg. Félig már célt ért. Az utolsó szót majd a közgyűlés mondja ki. Odasúgta Andrékónak: — Össze kell hívni a tagságot hamarosan! — Azért akarta erre bírni a titkárt, mert abba nem kapaszkodhat senki, ha a többség úgy kívánja, hogy ott váltsák le. De ennek a cilibuli- nak minél hamarább véget kell vetni! ' — Pár napon belül — felelte Andrékó, akinek a lelkiismeretét úgy nyomta ez a lázongás, mint a nagy kánikulai hőség a tüdejét aratáskor. Most ismerte fel teljes egészében a maga fe-! lelősségét is. (Folytatjuk) kan szeretik. Sajnos, sokan nem tudják megkülönböztetni az ehető gombát a mérgestől, szedik, viszik haza és azután a sajtóból értesülünk arról, hogy... — Mezőberenyben is volt mérgezés? — Tizenegy éve lakom a községben, de nem emlékszem arra, hogy valaki is mérges gombát evett volna, illetve gombamérgezés miatt beszállították volna a kórházba. A gombával nem lehet tréfálni — mondja Nádházi János —, ismerni kell a különböző fajtákat. % nem lehet akármelyiket elfogyasztani. Sokan azt mondják, hogy az „ezüstkanál-próba” eredményes, a segítségével meg lehet állapítani, hogy melyik gomba ehető. Ez nem igaz. A gombák ehetőségének a megállapításához alapos tudás szükséges. A mérgezések elkerülése végett három tanfolyamon képezik ki azokat, akiknek valami közük van a gombához. Azoknak a begyűjtőknek. akik a gombaszedéssel foglalkoznak, huszonnégy órás tanfolyamot rendezünk, a természetbarátok, erdészek, egészségőrök részére pedig hatvanórás tanfolyamon adunk alapos ismertetőt a gombákról. — Jönnek a gombaszedők? — Egyre többen rájönnek arra, hogy nem érdemes gombát fogyasztani anélkül, hogy szakértő meg ne nézte volna. Egy nagyon jó tanácsot tudok adni a gombaszeretőknek: a szedett gombát két órán belül fogyasz- szák el. Ha később fogyasztják még az ehe;ő gomba is okozha1 mérgezést... O. L. Mi és az ősz Drezdában írta és fényképezte: Sass Ervin A harmadik drezdai napunk jól kezdődött. A csoport egész dél- előttje szabad, és siet mindenki ajándékot vásárolni az otthoniaknak vagy meglepni saját magát olyasmivel, ami itt más, talán Herr Graf tánctermében. Ott volt a két klub egész vezérkara, a város kulturális életének több reprezentánsa. A sztereolemezjátszó hangszóróiból pattogó ritmusú csárdásmuzsika szállt elénk, minlMcgcsodáltuk a híres Semper Operát is. szebb is, és persze-persze: olcsóbb... A lányok a Centrum Áruház kozmetikai osztályán sürgölődnek, kutatnak, keresnek: lakkot, kőpúdert, hajcsavarót, rúzst, kölnit... Még ma is mesélik, hogy ha az otthon, a haza üdvözletét hozná... Vacsora után felszabadult jókedv, vidámság mindenütt, majd elsötétül a terem és a sárga-feketék mókamestere, Klaus-Peter A' régi tanácsház. ma munkásmozgalmi múzeum. Roszipál Nóra volt a legügyesebb, a kis Apáti, a Bandi pedig csodálatos, hófehér nylon inget vett, igaz, hogy egy-két számmal nagyobbat a kelleténél, de majd belenő a nyaka, vigasztalták a fiúk. A hajnalig tartó verseny izgalma lassan múlt. A délelőtti sétát, Schaarschmidt levetíti Békéscsabán készített színes filmjét. Óriási sikere van, a csabai fiúk háromszoros hipp-hipp, hurrá !-val köszöntik, és a levegőbe dobálják, I aztán... aztán felcsendül egy polo- ! néz, Jürgen Pilling és Felczán I Marika az első pár, Felczán Béla Az új Drezda egyik arca. városnézést és ajándékvásárt délután pihenés követte, majd hat óra tájban a Hansa Hotel előtt gyülekezett a társaság, hogy Herr trafóknál búcsúlátogatást tegyünk. Szeretetteljes fogadtatás A Sárga-Fekete és a Serenade-klub tagjai, hatalmas hidegtálak, különös ízű német borok és sörök várták a csabai táncosokat \ 1 és Heidi Pilling a második, és jön mindenki, a közös tánc elragadó hangulata felejthetetlen. Csak egy magyar kislány marad könnyes szemmel az asztal mellett: Csáki Mici, mellette a „mannschaftska- pitän”: Nyíri mester, hogy vigasztalja és mosolyra bírja. Az éjfélt ezen az estén senki sem vette észre... (Folytatjuk)