Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Sajátos tv-játék és siker a televízióban Feszengve szemlélődtünk az Irodalmi Képeskönyv „első oldalán”. Majdhogy a néző pirulhatott a bántóan ötletszegény és elhibázott prológ technikai csődje láttán. Kezdetnek nem éppen biztató... Ezek után milyen lehet a folytatás? — töprengett az objektív tapasztaltság. Most meg a magnó né- mult el, „szerencse”, hogy a mindenre elszánt felolvasó- nő dicséretes bátorsággal fejtegette a csendet. Szóval: vajúdnak a hegyek és megszületik... Itt azonban megszakadt a gondolatmenet. Egyszerre eltűnt a felolvasónő szomorú küzdelme a póráza vesztett technikával, s megszólalt a kommentátor... Szívünkbe szöktek az írónő pózmentes, őszinte bevezető szavai. Greková gondolatai öltöttek testét nyelvünk köntösében. Nem, ez nem kommentár volt, csak egyszerűen emberi magyarázat terminológiák, objektív analízis, racionális szintézis helyett. A más esetekben szokásos pihenő híján figyelni kellett, mert az írónő a nézőhöz beszélt osszi- áni köd, szakmai pózok nélkül... S mi hallgattuk is a felfedezés, a jóleső meglepetés érzésével. Milyen kár, hogy a műsor szerkesztői nem hallgatták eléggé. akkor legalább nem kombinálták volna a felesleges megoldásokat (magnó, plusz fordítás helyetti felolvasás). A jó árunak nem kell reklám. Beszél az önmagáról és önmagáért. A Hölgy- fodrász esetében ez történt. Ha a bevezető megka- póan egyszerű és mégis sokatmondó szavai „megfogták” a néző már kalandozni kész figyelmét, akkor a tv- játék első kockáitól már csak azonosulni lehetett a szereplőkkel és gondolatünk egy sajátosan igaz és új siker születésének. Üjszerű volt a téma, de a feldolgozásmód és az írói gondolatvilág is. Grekova jelezte már a bevezetőben: megtörtént történetről fog beszélni. Érdekes, de ezt anélkül is éreztük volna, ha az írónő nein közli. Maga a mű sugározta az életből fakadtságot. Nem lehetett másként, csak reálisnak elfogadni. Furcsa, de sikeres és követendő módszer ez a grekovai. Egyszerűnek tűnő, s lehet is annak nevezni, ha figyelembe vesszük, hogy a póztalan kifejezés- mód a legnehezebben megvalósítható művészi törekvések egyike. Sikere mögött összetett műhelytechnika, s az ezt kívánó mély és igaz gondolatvilág, mondanivalókészlet húzódik meg. Mindenekelőtt ez Grekova írói újszerűségének titka. Sikerült neki, amit már régen vártunk, aminek törvényszerűen meg kellett már születni: szocialista hétközt napjaink apró és nagyabb eseményeinek irodalmi szintű ábrázolása. Kitűnően tudta megragadni a lényeget. Alkotásában nem erőszakölt konfliktusok kapcsán csapnak össze eszméinket hordozó, jól ismert intellektuel figurák. Nem: volt ereje, írói varázsa, igaz hite szakítani sovány sablonokkal, életszerűden hősökkel. Tudott teremteni új emberfigurát: egy törekvő, ambíciókkal telt fiatal fodrászfiú lett művének főszereplője. A választás eleve kizárta az elvi dramatizálást. Nem vitatkozhattak a szereplők a tudatfejlődés an- tagonisztikus vagy éppen feloldható ellentmondásairól, rehabilitációról, stb. Kizárta e már megszokott koktélt a fodrászfiú hőssé választása, vagy mondhatnánk úgy is: a történet valóságalapja. Mesterre valló törekvés úgy beszélni új életünk arculatáról, hogy elmarad az elméleti eskedés. Emberi és írói erő kell a mindennapok igaz feltárásához, torzítatlan irodalommá emeléséhez. Mindez megvolt Grekovában. Hitelesen rá tudott mutatni, hogy új életünk hétköznapjaiban az eszmék címkézetlen jelentkeznek az egyének cselekvéseiben, törekvéseiben. Külön kellene elemezni e sajátos ars poétikát, mert határkő, mert hitet sugároz. Arra tanít: társadalmilag legtiszteletreméltóbb a meg nem alkuvó, az új, a jobb mellett kiálló embertípus, az ambíciógazdag, a köznek gyümölcsöző emberi élet. Így lesznek hősök a hétköznapok emberei foglalkozásra való tekintet nélkül. Hasonló elismerés illeti a gondolatok művészi megjelenítésmódját. Grekova egy cseppben mutatta fel elismerést kivívó hozzáértéssel a tenger minden alkotóelemét tökéletes aránymutatókban. Milyen sokoldalúan tud elemezni ez az írónő! Mennyire igaz és differenciált jellemábrázolási és megjelenítési készsége. Kevesek érdeme a plasztikus, gyors, s' határozott karak- terizálás. Vitalij, a hölgyfodrász, Marja, a kutatóintézet igazgatónője, remekbe formált alakok. Élnek és öntörvényeik, s nem az írói akarat szerint mozognak. Mennyire gazdag Grekova karakterfestő készsége! Néhány biztos kézzel odavetett vonás, s már élnek, hitelesen forognak a nagyon is lényeges mellékalakok. Lehetetlen említés nélkül hagyni az ügyes cselekményformálás és jellemfestés majdhogy tökéletes harmóniáját, szinte hibátlan szinkronját. A klubesti je- lénet ijesztővé váló „játékos” forgataga nagyszerű eszköz teljesen ki nem fejtett gondolatok érzésvetü- letének felvillantása, s vele szinkronban a biztos kezű karakterizálás számára. Szemes Mihály rendezői felfogása szerencsésen látta meg az írói szándékok újszerű és lényeges összetevőit. Hasonló törekvésért illeti egyértelmű dicséret a novellát tv-re alkalmazó , Szántó Erikát és az ötletgazdag operatőrt. A közös munka harmóniája csak így eredményezhette a novellához méltó szintű megjelenítést. Eredeti ötlet a záró telefonbeszélgetés megkom- ponálása. A nagyszerű montázs méltó szintű záróakkordja volt a csak néhány ritmushibát felmutató megjelenítésnek. Két színészi alakítás emelte még magasabb szintre az előadást. A mindig kitűnő Bulla Elma felülmúlta önmagát. Tökéletesen azonosulni tudott Marja alakjával. Élte, s nem gazdag eszközkészletéből játszotta a figurát. Felejthetetlen érték marad a szerep feldolgozásában és megjelenítésében jelentkező értelmi és érzelmi árnyaltság. A zárómontázs képeiben egyéni színekkel tudta gazdagítani az értékekben amúgy sem szűkölködő alkotást. Meglepetés volt Iglódi István magas szintű teljesítménye. Nem a jó játék — ezt adhatja a rutin, a ta- nultság egyaránt —, hanem az átélő erő, az azonosulás magas fokát jelző megjelenítés. Ezzel sikerül elérnie, hogy Vitalijt, a fiatal hölgyfodrászt csakis az általa megformáltnak tudjuk elfogadni. Nem szerepet formált, hanem biztonsággal alakot teremtett. Érdemét mi sem jelzi jobban, mint a Bulla Elma alakításához méltó szint. Fiatal színész számára ennél nagyobb elismerés nem is lehetne. A kisebb szerepeket megformáló színészek is nívósán alakítottak. Értékében, gazdagságában azonban egyikük sem tudott igaz pillanatokkal örvendeztetni. Mindössze hozzájárultak a sikerhez, melynek eredményeképp felejtettük a prológ kínos technikai rövidzárlatát, s őszintén ünnepelhettünk egy eredetien új, életdús, életteli, művészi értékekben gazdag alkotást. Prjevara István „ tokkal. Egyszóval, tanúi lehetDénes Sándor Marcsi Ténagy Sándor: Szótlan szerelemmel A gyárak asszonyait szeretem, egyszerűségüket és tisztaságukat, szememben ők a nőiesség koronái. Érezni tudom fájdalmukat s örülök én is, ha a kis Juliskák kaszálós lábakkal menni tanulnak és Jancsinak ruha jutott a kevés keresetből, amit tél óta gyűjtögettek. Tisztelem a munkásasszonyokat és csodálom szemeik és szivük apadhatatlan áradását; szemükből a könny szívükből a szeretet ömlik láthatatlanul, és szótlan szerelemmel telnek meg estére, mint kezükben a szatyor, ha a piac ízeivel sietnek az elkészítehdő vacsorához. Hajdik Antal Meditáció Új Rezső: A nagy vigasz Fáj tudnom azt, ha meghalok tovább áradnak nappalok és hömpölyögnek éjjelek; a város felett fény remeg, békésen lélegzik a táj, halálom néki nem is fáj.,. ...s ha jön a jegestalpú tél a hó tovább is hófehér, majd bekopog a víg tavasz — jaj, nélkülem is tavasz az — és mikor jön a kedves nyár nem kérdi holdfény, napsugár, hogy hol az a barna gyerek ki olyan szívből nevetett — s az őszbe nyargaló szelek sem emlegetik nevemet... ... a postás leveleket hord, a sarkon épp úgy nyit a bolt, édes gyermekem — örömöm — arcán is felszárad a könny s ha néha-néha emleget, játszótársak közt elfeled ... — Az élet ím tovább virul pompásan, szakadatlanul! Ha néha belegondolok, hogy majd a Föld vígan forog hülő szívemmel csak tovább, nem is lassítva iramát, hát végigkúszik testemen valami kínzó gyötrelem, agyat hasító fájdalom: — jaj, némaságba vált dalom, oda kell hagynom, vesztenem mindörökre az életem!... — Ám valahányszor rám lehel a jeges halálfélelem, felforrósodik itt belül a gondolat, hogy emberül álltam viharban, napheven, gépek dalával szállt nevem s ha meghalok is, önmagam minden szépségben benne van minden jóságban benn lobog minden gondunkban ott dobog, hisz mindenben mi itt miénk, a vérem lüktet, szívem ég s gyermekem viszi majd tovább lezárult ajkam mosolyát!
