Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

19Ä október 2. 4 Vasáruai. Tanulékony A mi lakótömbünkben moz­galmas az élet. Mindig törté­nik valami, ami felkavarja a nyugalmunkat. Főként a ke­rékpártulajdonosokat éri a leg­több merénylet. Hol a lámpa, hol a dinamó tűnik el. A múlt­koriban a házmester^ panaszol­ta, hogy egyik este valaki le­törte és elvitte a dinamóját. Kontármunka lehetett! Azóta azonban az ismeret­len tolvaj, úgy látszik, tökéle­tesítette „munkamódszerét". Pénteken este ugyanis a má­sodik emelet egyik lakója — mivel vendégek jöttek hozzá­juk — a ház előtt hagyta kis időre, szabályosan lelakatolva dinamó-tolvaj kerékpárját. Amikor kikísérte a vendégeket s a kerékpárját a pincébe akarta vinni, meg­döbbenéssel látta, hogy a tisz­ta új dinamója szőrén-szálán eltűnt. Csak a két vezeték csüngött alá árván. Most azon­ban, bárki is volt a vakmerő tettes, aki az épület elől ellop­ta a dinamót, mesterien dolgo­zott. Nem törte le a dinamót, hanem szabályszerűen, kulcs­csal leszerelte. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak mi, a békéscsabai Felsőkörös sor 15. szám alatti lakók, hogy őt vajon mikor szerelik már le? (podina) Szatmári Lajos öntözőmotor-kezelő a dobozi Pe'őfi Tsz-ben. Százhatvan hol­dat öntözött ebben az esztendőben. Négy év óta a gondjaira bízott motort nem kellett felújítani. Mozgalmas ősz A lombot hullató ősz az elmú­lást idézi, az őszülő haj a rohanó időt. s mindkettő a munka gyü­mölcsét. Az egyik csupán egy év fáradalmait, a másik egy élet küzdelmeit juttatja eszünkbe. Aki becsületesen dolgozott egész életén át, az nyugodtan, megelégedéssel élvezheti a gyü­mölcsöt, vagyis a megérdemelt pihenést, a csendes öregkort. Vannak azonban, akik soha nem pihennék, akik akkor is fáradha­tatlanul segítik a szebb, a jobb élet kialakulását, amikor a ter­melésben felváltották őket a fia­talok, s a nyugdíjas évek csend­jét élvezhetnék, hiszen megtet­ték a magukét az évtizedek so­rán. Sok ilyen ember van, akinek mozgalmas az élete. A nagymama nem pihen Varrónőként kezdte a Békés­csabai Kötöttárugyárban Kiss ■Jánosné. A húszas évek elején alig volt 15 éves, s már gyári munkás. Tizenhat éves korában pedig a szakszervezet egyik aktí­vájaként bizalmivá választják. Nagy megtiszteltetés volt ez, hi­szen nála idősebb, régi szakmun­kások is tagjai voltak a textile­sek szakszervezetének; mégis rá esett a választás. szokta a táirsaséletet, az összejö­veteleket, annak komoly bünte­tés volt, hogy nem találkozhatott társaival. És akkor is helyt kel­lett álnia, amikor főnökei na­gyobb kenyeret ígérve, megkör­nyékezték és azt kívánták, hogy hagyjon fel a szakszervezettel, árulja el harcostársait. Hz már a régmúlté, de elfelej­teni nem tudja és nem is akarja. Jó visszaemlékezni csupán azért, hogy jobban örülhessen a mának és annak, hogy részese volt a jobb élet megteremtésének. Ma sem pihen. Pedig már túl van a hato­dik X-en, nyugdíjas és nagymama. Erejét, munkabírását megosztja a közélet és az unokák között. Bé­késcsabán az V. kerületi nőtanács vezetője. Ügy érzi, még ma is so­kat tehet azért, hogy a jövő szebb és boldogabb legyen. Csupán egy dolog fáj, hogy a fiatalok közül kevesen követik az időseket. Fáj az érdektelenség, a közömbösség, ami itt-ott tapasztalható a közös­ség ügye iránt. Pedig ha új, fia­tal erőkkel még jobban felfris­sülne a mozgalmi élet, hamarább érnénk el a célt. Udvarló helyett rendőri kíséret ra készült a vezetőség, mi voltunk — bizalmiak — az összekötök. Húszéves volt. Tele ambícióval, lelkesedéssel, hasonlóan a mai fiatalokhoz. Szeretett volna vidá­man és gondtalanul élni — akár­csak a mai húszévesek —, és mi jutott osztályrészül? Harc a kenyérért, sztrájk, nél­külözés. Majd megtorlások: ház­kutatás, rendőri zaklatás, börtön. Bizony udvarló helyett sokszor rendőri kísérettel ment az utcán. Nem a maga jóvoltából. A régi időkre való emlékezés azért nem szomorítja el. Inkább erőt ad mostani munkájához. Kárpótolta minden szenvedés­ért a közelmúlt, a megbecsülés, munkájának elismerése és az, hogy látja: volt értelme a küzde­lemnek és a megpróbáltatások nem voltak hiábavalók. Ezért dol­gozik ma is korát meghazudtol­va, fiatalos hévvel. * * * / Csak villanások két ember éle­téből. De hozzájuk hasonló sok él és dolgozik közöttünk. A lom­bot hullató ősz az elmúlást idézi, az őszülő haj a rohanó időt, de — bár az évek elszállnak felettük — most is éppen úgy fáradoznak a szebb, boldogabb élet megterem­téséért, akár fiatal korukban. Szá­mukra mozgalmas az ősz. Kasnyik Judit Beszédünk. írásunk „Megállék a kanyargó Tiszánál../’ A címül idézett sorral egy kis irodalmi kirándulásra hívjuk az olvasót. Vannak olyan versek, amelyek iskolás korunktól kezd­ve szinte végigkísérnek bennün­ket az életen. Ilyen vers Pető­fi kedves tájleíró költeménye: A Tisza. Gyakran idézzük szép kezdő sorait: Nyári napnak alkonyu tatánál Megállék. a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. Miféle szóalak az itt olvasha­tó megállék? — kérdeztem meg próbaképpen sók érettségizett lányitól, fiútól és számos fel­nőtt dolgozótól. — Régies ige­alak, ma azt mondjuk helyette, hogy megállók — válaszoltak a legtöbben. — Valóban, régies igealak a megállék, de nem je­len idejű, hanem múlt idejű! (Ma nem azt mondjuk helyet­te, hogy megállók, hanem: megálltam.) Benne a megáll- igető utáni -é nem kötohang- zó — mint a jelen idejű meg­állók igealak o eleme —, hanem az ún. elbeszélő múlt idő jele, s ezt követi az ismerős -k sze­mélyrag. A múlt században még na­gyon általános volt nyelvünk­ben az elbeszélő múlt idő hasz­nálata. Petőfi, Arany, Jókai és mások írásaiban ma is lépten- nyomon találkozunk vele, fő­képp múlt időbeli események elbeszélésekor. (Innen a neve is: elbeszélő múlt.) Négyféle jele van: -a, -e, -á, -é. Könnyű megjegyezni őket, mert csak egy n hangban, illetőleg egy n betűben különböznek a feltételes mód -na, -ne, -ná, -né jelétől. Egy kis összehasonlítás: Kijelentő mód. Feltételes mód, elbeszélő múlt idő jelen idő (én) megállék (te) megállói (ő) megáll« (mi) megállónk (ti) megállótok (ők) megállónak megállnák megállmól megállna megállnánk megállná tok megállítanak A rövid magánhangzós (-a, -e jelű) alak csak az egyes szám 3. személyében fordul elő — itt is csak az ún. alanyi ragozás esetén: (ő) megálla (vő. megáll­na vagy megéUana) —, minden más elbeszélő múlt igealakiban a hosszú magánhangzós (-Ó, -é) jellel találkozunk. Az elbeszélő múltban a mély hangú -a és -á, illetve a ma­gas hangú -e és -é használata általában az igető hangrendjé­től függ; mély hangrendű tő­höz mély, magas hangrendűhöz magas hangú időjel járul: (ő) monda, tanuld, (valamit), mon­da, tanuld (azt), illetve (ő) kül­dte, üzene (valamit), küldé, üze- né (azt). Kivétel az alanyi ra­gozásban az egyes szám 1. sze­mélye, ahol nincs illeszkedés; itt az elbeszélő múlt jele min­dig -é: (én) mondák, tanulók, küldék, üzenék, megállók. Ha ma élne Petőfi, így írná: megálltam a kanyargó Ti­szánál, mi azonban, ha őt idéz­zük, megtartjuk a régies megál­lék formát. De illik tudnunk, hogy ez nem jelen, hanem múlt idejű igealak! Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus (Eger) Villanyradiátor, grillsütő, törpetűzhely A Villamos Berendezés és Ké­szülék Művek, és a RAVILL ve­zetői szombaton bemutatták az újságíróknak a legújabb villa­mos háztartási készülékeket. Máris forgalomba került a töb­bi között a 2000 és a 3000 wattos villanyradiátor, amely 45—50 köbméteres szobát kellemesen bemelegít. Kapható már a hő- fokszabályozós sütő, s még ebben a hónapban forgalomba kerül a korszerű hőfokszabályozós, cső­fűtőtesttel vasaló. Októberben kerül a boltokba a nagy érdek­lődéssel várt grillsütő is, amely a csirkét 30—32 perc alatt, a szele­telt húst 8—10, a virslit és a deb­recenit 3—5 p^rc alatt süti meg. Alkalmas arra, hogy zsír nélkül készítsék el ropogósra a húst azoknak, akik az elhízástól tarta­nak. Egyedül a törpetűzhely nem ke­rül forgalomba az idén, a jövő év első negyedében azonban már ezt is meg lehet vásárolni. A tör­petűzhely főzőlapja ugyanolyan gyorsan felmelegszik, mint a gáz­főző, s az 500 fok elérése után a további felmelegedést automati­kusan elállítja. így kellő hőfokon főz, s mégsem fogyaszt túlzottan sok áramot. (MTI) Fiatal éveit meghazudtoló ko­molysággal, felelőssége teljes tu­datában harcolt ő is — sok tár­sával együtt — a nagyobb falat kenyérért. Sokszor sikerült is ez, de volt, amikor kudarcok érték. Az egyszerű munkáslánynak sok­szor kellett helytállnia a nehéz időkben. Akkor is, amikor egy- egy sztrájk, megmozdulás után megfigyelés alatt állt. s aki meg­— Összetartásban ez erő, akkor ez volt a jelszó és mi összetar­tottunk — mondja Bielik Judit, Kissné volt harcostársa —, bár én a Hubertus-ban dolgoztam mint síkkötő, de a nyomor, a nélkülö­zés és az, hogy egyformán nehéz volt az élet, összehozott bennün­ket. Amikor pedig a szakszervezet tagja lettem, sokat lehettünk együtt. Ha valami megmozdulás­Szerkesztői üzenetek Prókai János, Nagykamarás. Oj Élet Tsz. Panaszos ügyében eljártunk a Kecskeméti AGRO- KER-nél, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy levelünk kézhez­vétele után a csekkfüzetet fel­adták címére. Egyúttal a Szarvasi Gépjavító Állomást te­lefonon felkérték, hogy a ga­ranciális javítást azonnal esz­közölje. A csekkfüzet kiadásá­nak elmulasztása miatt az il­letékes áruforgalmi és műszaki előadót szóbeli dorgálásban ré­szesítették. Aggódó anya, Békésszentand- rás. Panaszát a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya ki­vizsgálta és az alábbiakról tá­jékoztatott: helytálló, hogy a Benkő úti óvoda takarítási szü­net címén több mint egy hóna­pig zárva volt. Az elkövetkezen­dő időben intézkedik a műve­lődésügyi osztály, hogy az óvo­dát takarítási szünet címén le­hetőség szerint két hétnél hosz- szabto időre ne szüneteltessék. A nyár folyamán a napközis konyha rendkívüli esemény mi­att három napot (augusztus 29, 30, 31) volt zárva. A tanév meg­kezdése előtt a csőrepedést kel­lett kijavítani. Ez időre elkerül­hetetlen volt a napközis ellátás szüneteltetése. Tekintettel arra, hogy a meghibásodás váratla­nul. történt, az igazgató nem okolható azéirt, hogy a konyha időleges bezáráséról a szülőket előre nem értesítette. Mancika már utazása előtt elkészítette ajándé­kozási listáját. Férjének, Pistának zsebrádiót vagy villanyborotvát, - Zolikának, a család első szülöttjének távirányí­tós autót, a húgocská- nak, Katinak pedig ha­jasbabát tervezett. Só­gornőjének, Lujzikának Moszkva elnevezésű köl­nit vagy rúzst. Kati névadójának, Anikónak, i gyermekkori barátnőjé­nek emléktárgyat jegy­zett az ajándékozási lis­tára. Hogy önmagának mit fog vásárolni, arról előre nem döntött. Kijevben, a város neve­zetességeivel való is- I merkedés közben alkal- ! mat talált arra is, hogy | az áruházakba is bekuk- I kantson, de nem vett j semmit. — Ráérek a vásárlás- ! sál — gondolta —, hi- j szén még előttem van I Leningrád és Moszkva. Am Leningrádban is csak szép emlékekkel i gazdagította magát. A 1 vásárlást meghagyta a fővárosra. Moszkva ér­dekességeinek megtekin­tése közben aztán hoz­záfogott a vásárláshoz is. A vásárlás úgy ala­kult, hogy Mancika el­sőnek önmagának vásá­rolt, hiszen a csodálato­san szép kék-fehér, vas­tag csíkos selyemkelmé­nek hogyan is lehetett volna ellenállni. Az áruházban a kék-fehér csíkos kelme megvásár­lása közben elképzelte a készre varrt ruhát. És közben teljesen elfeled­kezett arról, hogy pén­zének java része egy csapásra el is fogyott, így hát ajándékozási tervét átalakította. A tíz nap gyorsan el­telt. Mancika a kora esti gyorssal érkezett a családi körbe. A férj örült a Neva önborotvá­nak és a hozzá tartozó zsilettpengének. Zolika a fürdőszobában azonnal kipróbálta a műanyag csónakot. Katika a pety- tyes labdával pillanatok alatt célba vett egy vi­zespoharat. Lujziha ar­cához éppen illet a rúzs. Az első élmények me- sélése közben Anikó is megérkezett. — Csak egy pillanatra jöttem. Akartalak látni. Igazán meg sem látszik rajtad, hogy hatezer ki­lométer van mögötted... A színed is ragyogó. — Az utazás valóban nem volt fárasztó, a kijevi Lavra kolostor, a leningrádi Ermitázs, a moszkvai Lomonoszov egyetem és a metró mind-mind felejthetet­lenek... De erről majd később... Most hadd ad­jak neked is... — Ó Mancikám, ép­pen ilyen asztali kép­tartót álmodtam. Neked bámulatosan jó érzéked van az ajándékvásárlás­hoz. — No és ehhez mit szólsz? — vette vissza a szót Mancika, és a kék­fehér, vastag csíkos se­lyemanyagot is elővette a bőröndből. Egész uta­zásom alatt szinte másra sem gondoltam, hogy egy jól kiválasztott fa­zonnal... — Ne is folytasd! Va­lóban csodálatos... — Örülök, hogy tet­szik, édes Anikóm. — Hogyne tetszene...! És mert Anikó csak pillanatokra érkezett, villámgyorsan el is to­rozott a képtartóval és a kék-fehér csíkos se­lyemkelmével. Pista, a férj a várat­lan fordulaton csak ne­vetett. Lujzika a csodál­kozástól nem tudott szó­hoz jutni. A gyerekek vidáman folytatták a játékok gyötrését. Man­cika pedig zokogva bo­rult a rekamiéra. Lónyai Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom