Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-28 / 229. szám
X*68. szeptember 2Í. 3 Szerda A csavarhúzós ember Tavalyi ^sztori”. Megérkezett az importált festékszóró berendezés a lihacsovi autógyárba. Amikor a szovjet szakemberek kibontották és szemügyre vették a ládák tartalmát, egymásra néztek. Egy fiatal mérnök elismerően biccentett, majd kollégájához fordult: „Meg kell adni, ezek a patinás kapitalista cégek nagyon precízen dolgoznak.” „A kapitalistán?” — nyomta meg a szót a főmérnök. — \,Lehetséges. Ez a berendezés azonban Magyarországon készült." Pontosabban. Békéscsabán. A hajtómű- és felvonógyárban. Nemrégiben történt a megyei ipari kiállításon. Két látogató nézegeti az elektrosztatikus festékszóró vezérlőpultjának kifelé fordított belső lemezeit. Mintha vonalzóval egyengették volna, „glé- dában” sorakoznak a vezetékek, a hajlatokban katonás derékszögbe kanyarítva. Az egyik látogató mindent tudóan legyint: Szép. Csakhogy ez itt reprezentatív kiállítási darab. Külön erre a célra készült.” Tévedett az illető. Sorozatban gyártott alkatrészek példányait látta. © A nagy teljesítményű elektrosztatikus festékszóró használhatóságát bizonyítják az exportmegrendelések. Hogy a minőségi munkát még az alkatrészek esztétikai elrendezésére, a szerelés csinosságára is értelmezik, ez kiviláglik az említett esetekből. A gép, a szerkezet, a masinéria azonban lehet bármilyen jól sikerült vagy érdekes, önmagában mégiscsak holt anyag. A legimpozánsabb gépeket is emberek készítik. Milyen az alkotó, a munkás, a csavarhúzós ember? Ez az igazi érdekesség! (Valamikor a pörölyös ember jelképezte a munkást, A nehéz munkát ma gépkalapács végzi, a kovácspöröly megmaradt a kisiparnak. Stílszerűbb a csavarhúzó. És holnap? Talán akkor majd már a logarléc lesz az.) Abban a műhelyben, ahol a szóban forgó berendezéseket szerelik, az egyik legnagyobb tekintélyű munkás Szeles Károly műszerész. A respektust nem tisztes korával vagy vezető beosztásával, esetleg különleges képességeivel érdemelte ki. Csupán azzal, hogy hivatásnak érzi munkáját. Frázis? Sokszor leírt „lelkesítő” közhely? Vallassuk ki Szeles Károlyt Borzasszőke hajú fiatalember, ifjú házas, nem is olyan régen töltötte le katonaidejét. Elsejétől kezdve csoportvezető, öt tartják erre a megbízatásra a legalkalmasabbnak. • A tollforgató képzelete előrerukkol. — Már kamaszkorában elektroműszerész szeretett volna lenni, ugye? — Az Iparművészeti Főiskolára akartam jelentkezni. Elektromosságra és gyárra álmomban sem gondoltam. Inkább repülőmodellezni szerettem. — És mi hozta be az üzembe? — A repülőmodellek. Pontosabban Lázár László művezető, aki szintén modellező volt. Kedvet csinált, hogy milyen érdekes ez a szakma. Szükségem volt rá, hogy mielőbb kenyeret keressek. A főiskolából nem lett semmi. — Nagyon sajnálja? — Nevetni fog: egyáltalán nem. Kell, hogy az ember összhangra találjon gyerekkori vágyálmai és az élet lehetőségei között. Nekem sikerült — Továbbtanulás? — Az szükséges, mert a mi szakmánkban a technika rohamosan fejlődik. Én még alig tanultam például a tranzisztorról. De a főiskolára nem akarok menni, az íróasztal mögé, „fehér köpenyre” őszintén szólva nem vágyom. — Hű marad tehát a csavarhúzóhoz. Mit talál benne érdekesnek? — A szerelés különböző mozzanataiban arra törekedni, ami szebb és célszerűbb megoldás. A tervrajzon olyan folyékonyan kell olvasni, mint más embernek az újságban. — Mi az. ami örömet okoz? — Ha a MERT (nemzetközi minőségellenőrző szakvállalat) kifogástalannak találja a brigád munkáját. tehetősebbek, akiknek már volt valamit érő vagyonkája, elég magas kamatra kölcsönt vettek fél, és abból egészítették ki a hiányos összeget. Kicsinyenként, részletekben nyögték vissza a banknak. Megállt s szembenézett a nappal. A falu széle magasabb volt, mint az árkon túl levő lapályos rész. Cudar szikes itt a talaj. A nyári nagy esőzések idején sokszor úgy megszalad vízzel, hogy csak napok múlva húzódik le, pedig ez a szomjas föld elnyelné a Duna vizét is. Utána megcse- repesedik a felszín, és olyan a sziksótól, mint Horváth Mihály nagy tarka kutyájának a szőre, hol fehér, hol fekete. Nem csodálja, hogy a gazdák alig vitték valamire errefelé. A földosztáskor ezek jártak a legrosszabbul, mert nem kaptak semmit, hiszen ők már tulajdonnal rendelkeztek. Irigykedtek is azokra, akiknek a majorsági fekete földből jutott, mint ahogy ők mondták: potyán. Az égről teljesen eltűntek a felhők. A szél is mintha alábbhagyott volna. Józsi bácsi valósággal habzsolta tüdejével a friss levegőt. Érezte, hogy a felső csücsköket is átjárja. Egész közérzete megváltozott ebben a percben. Erre vágyott ő már azóta, mióta elkezdődött véle a kórházi kálvária. Elindult a vastag eperfákkal © Mi a legnagyobb gondja? És mi az, amire vágyik? — A kettő összefügg és így fejezhető ki: szépen berendezett lakás. A vágyak megvalósulása többé-kevésbé saját magunktól függ. Hogy .mit hajlandó tenni az ember valóra váltásukért... — Én műszak után kőművesszerszámokat fogok, ha kell, festő vagy villanyszerelő munkához látok. Nem sajnálom a vasárnapjaimat sem. Szüleim házához családi segítséggel hozzáépítünk egy kis lakást. Október közepére tervezem az „ünnepélyes átadást”. Bizonyára nem fog elcsúszni á határidő, mint az építőiparban általában. Viszont nem minden fiatal házaspár olyan szerencsés, hogy lehetősége van megtoldani a szülői házat. Sokat spekuláltam már ezen. Jó lenne talán a KISZ lakásépítési programját és a szövetkezeti lakásakciót összeházasítani. Alacsonyabb előleg, de több társadalmi munka vállalás és persze lehetőleg rövidebb beköltözési határidő. — Hallani, hogy néhol nem becsülik eléggé a fiatafl, szakmunkásokat. Mi a véleménye a „nemzedéki kérdésről” az üzemen belül? Az., hogy ilyesmi nincs. Jól és kevésbé jól dogozók vannak, ez viszont független az életkortól. Mondjuk, a nagy tapasztalaté, idősebb szakmunkások, akiket mindenki elismer, egyben-más- ban megengedhetnek olyasmit maguknak, ami a kezdőket nem illeti. Másrészt az újonnan felvett fiatalok között akad olyan, aki vasárnap jócskán felönt a garatra és hétfőn „beteget” jelent. — Miképp igyekeznek a munszegélyezebt kövesúton a szövetkezet központja felé. Az utóbbi napok kiadós esőzése miatt bokáig ért a mialaj az úton. Ott haladt a közepén, ahol j katársak változtatni az efféle fisz autók meg a nagyobb járművek ledúrták a vastagát. A terebélyes eperfák közül kiemelkednek a karcsú villanyoszlopok. A Haladásban már a megalakulást követő évben bevezették az áramot, s ahogy növekedett a szövetkezet központja, úgy jutott él a villanyfény mindenfelé. Legjobban az állattenyésztők örültek ennek. Most már motorral hajtatják fél a kútból a vizet is. Éjszaka a major udvarában is világítanak a lámpák. A falu alól jól lehet látni csillogásukat. A tanyák is tünedezőben vannak. Az utóbbi két-három évben egyre-másra kérik a lebontási engedélyt a tulajdonosok, és bent a faluban építkeznek. Formálódik az egész környék, akár az emberek. Valamikor, ezelőtt száz évekre visszamenőleg azért széledtek szét az itt lakó, uraikat elvesztő jobbágyok, hogy elkerüljék a másik bajt, amit a rabló törökök hoztak rájuk. A basákat, janicsárokat elvitte az idő, visszajöttek az elmenekült urak, de a nép javarészt szétatalemberek gondolkodásán? — Másnap az illető megkapja a beosztását. A legjobb nevelő azonban maga a munka. Ez nem közhely. Aki odaáll a munkapadhoz, annak felelősséget kell vállalnia. Ha felületesen dolgozik, a selejtet kíméletlenül a nyakába varrják. Ez a rendje. Valaki izgatottan benyitott a kis művezetői üvegkuckóba, ahol beszélgetünk. — Jó lesz a 75-ös huzal? Az van csak raktáron. A fiatal műszer-ész megfontoltan válaszol: — Infrához nem lehet használni, de a jelzőlámpákat beköthetitek vele. Egyelőre fogjunk neki ahhoz. Nem zavarhatom tovább Szeles Károlyt. Várják a kapcsolási rajzok, a műszerek, a transzformátorok, a szovjet exportmegrendelésre készülő festőberendezés legújabb példányának alkatrészei. A fiatal szakmunkást, a műszórva maradt, mintha soha töb- legtekintélyesebb dolgozóját, bet nem akarna összeterelődni ja csavarhuzós embert várják ezen a konok, sokszor haj, de munkatársai és várja a minden- szűken mérő alföldi pusztán, napokat betöltő munka. (Folytatjuk) j Vajda János Több mint tízezer vagon cukorrépát dolgoztak lel Megyénk két cukorgyárában, Sarkadon és Mezőhegyesen nap mint nap túlteljesítik a termelési tervet. Naponta nem kevesebb, mint 500 vagon répából készül jó minőségű cukor. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy az üzem dolgozói vállalták a pártkongresz- szus tiszteletére: a bőséges répatermést veszteség nélkül feldolgozzák. Az üzemekben folyamatos a munka, folyamatos a répa átvétele is. A termelők az utóbbi napokban valósággal megroha-1 mozták a gyárakat, szeretnék, meggyorsítani az átadást. Prizmázni azonban csak október tizedikétől lehet, s addig a tervezett mennyiségeket veszik át az üzemek, mert a termelési tervet csak friss répából lehet rendszeresen teljesíteni. Ha a répa megíony- nyad, nehezebb a feldolgozása s ráadásul veszít a cukortartalmából. Egyébként a múlt hét végén megyénkben feldolgozásra került a tízezredik vagon cukorrépa. I Eddig tízezer 350 vagon répából 1268 vagon jó minőségű cukor ké- 1 szült Sarkadon és Mezőhegyesen. x:000000«x3000000000000000000000«x!00c3000000e3í3000c Szilvát aszalnak a keltetőgépekben Tavaly egész évben annyi j A fenti adatok ismertetése után tyúk-, liba- és pulykatojást rak- ' meglepő újdonságot mondott Sza- ták keltetőbe a Mezőkovácsháza . bő Ferenc, a keltetőállomás ve- és Vidéke Körzeti Földművesszö- í zetője. Azt, hogy néhány kéltető- vetkezet keltetőállomásán, mint | gépet átalakítanak szilvaaszalásJakab Mihályné az idei I millió 084 ezer 453. tojás berakása közben. az idén szeptember közepéig. Pedig a tavalyi háromféle tojáson kívül az idén 122 ezer kacsatojás is volt. S még nincs vége a keltetés! szezonnak. Ugyanis a termelőszövetkezetek jó részében nem idényjélleggel, hanem télen is nevelik a baromfit. December végéig még negyedmillió tojást ra. No nem sok átalakításról van . szó, csupán gőzelvezető csövet kell felszerelni. A szilva ugyanúgy, mint a tojás, tálcákon kerül a keltetőgépbe s fülkénként mintegy 3 mázsa. Az első kísérletek 'szerint 8—12 óra alatt válik tar- | tósíthatóvá, s bár kilogrammon- ! kénti ára 10 forint fölött van a Mikósik Mihály üzemlakieos ai átalakítása közben. akarnak a keltetőbe rakni. Most már jobban van miből, mint tavaly, példa rá, hogy 500 ezerrel több tenyésztojásra kötöttek szerződést, mint amennyi az állomás keltetőkapacitása. A többlet egy1 részével pedig kisegítették a társ keltetőállomásokat. s aszalásra kijelölt keltetőgépek Fotó: Malmos téli időszakban, mégis nagyon keresett, Azért, mert a falusi házak többségéből kikerült már a nagyszerű szilvaaszalási eszköz, a búboskemence. Dicséretes a kezdeményezés, hiszen az idén jó a szilvatermés é§ gondoskodni kell azokról is, akik jobban szeretik aszalt csemegeként, mint kisüstön pálinkának főzve.
