Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-28 / 229. szám
1S66. szeptember 2S. 2 Szerda Brüsszeli döntés: önkénteseket a megsegítésére Saigon D ál-Vietnamiban, Saigontól mint-; egy 320 kilométerrel északkeletre kedden újabb 400 dél-koreai katona szállt partra, ezzel a Dél-Vietnamiban állomásozó dél-koreai katonaság létszáma 43 000-re emelkedett. Az ausztráliai és a dél-koreai kormány után a dél-vietnami, a thaiföldi és az új-zélandi kormány is elfogadta Marcos fülöp- szigetd elnök javaslatát, hogy a vietnami . hó'borútoán részt vevő államok — Dél-Vietnam, az Egyesült Államok, Dél-Korea, Thaiföld, Ausztrália, Űj-Zélamd és a Fülöp-saigeték — képviselői október 18-án Maniláiban üljenek össze. A Bertrand Russell békealapít- vány képviselői kedden Londonban bejelentették, hogy előreláthatólag jövő év márciusában ül össze Bertrand Russell elnökletével az a nemzetközi bíróság, j amely foglalkozik majd Johnson elnök és más vezető amerikai politikusok háborús bűneivel. Ezt1 megelőzően ez év novemberében Párizsiban ül össze a tárgyalást előkészítő bizottság és ekkor dön-; tenek a tárgyalás helyéről és vég- S leges időpontjáról A vietnami néppel vállalt szoli-! daritás nemzetközi értekezlete, amelyen 18 ország 141 társadalmi szervezetének képviselői vettek í részt Brüsszelben, elhatározta, hogy önkénteseket toboroznak a vietnami szabadságiharcosok támogatására. A jelentkezők a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjához hasonlóan harcolnának napjaink agresszora, az Egyesült Államok ellen. Washington A Fehér Ház szóvivője kedden lyen a vietnami háborúban az Egyesült Államok oldalán részt vevő országok képviselői találkoznak. Vatikán város Vati'kám/árosban kedden bejelentették, hogy Pignedoli érsek különleges békemissziót hajt végre Vietnamban a pá.pa megbízásából. Hz illant! Tanács elkolteiik Párizsból? A Belga Gazét Van Antwerpen keddi számában első oldalon közli értesülését, amely szerint az Atlanti Tanács székhelyét minden valószínűség szerint Párizsból Brüsszelbe helyezik. A lap hivatkozva a NATO miniszteri értekezlet októberről decemberre történt elhalasztására közli: „De Gaulle elnöknek a NATO-val kapcsolatos negatív politikája arra késztette a tagállamokat, hogy a tanácsot el kell helyezni Fran- , ciaországból. Gyakorlatilag elfő- j gadott tény, hogy az új székhely Brüsszelben lesz”. (MTI) Kirst: Tisztgyár Tito és Ulbricht tanácskozásai bejelentette, hogy Johnson elnök kész részt venni jövő hónapban a Marcos fülöp-szigeti elnök által javasolt csúcsértekezleten, ame- I bcigrád iíNLK támogatja a két neme. ál- : Kedden az új-belgrádi kor- lám között kötendő leszerelesi mánypalotáhan megkezdődtek Jo- megállapodás gondolatát és köve- szip BrozTito és Walter Ulbricht [teli a jelenlegi határok sérthetet- tanacskozásai. j íenségénelk tiszteletben tartását. A háromórás megbeszélések ke- I (MTI) BIZTOSÍTSA RÉSZVÉTELÉT A TÁRGYNYEREMÉNY SORSOLÁSÁN! A felesleges háztartási rongyot adja le a | (MÉMM) j ATVEVÖHELYEIN. SORSOLÁS: OKTÓBER 30-án. 96322 rétében a két fél véleménycserét folytatott az NDK és Jugoszlávia kétoldalú kapcsolatainak alakulásáról, az európai helyzetről, és a I nemzetközi kérdésekről. Joszip Broz Tito. a Jugoszláv j Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a JKSZ Központi Bizottságának főtitkára kedden ebéden látta vendégül Walter Ulbrichtot, az NDK Államtanácsának elnökét, az NSZEP Központi Bizottságának első titkárát. Tito az ebéden mondott pohárköszöntőjében hangoztatta: — Az NDK-t és Jugoszláviát ugyanúgy, mint a világ valameny- nyi békeszerető országát, mélysé- j gesen nyugtalanítja a nemzetközi helyzet alakulása. Jugoszlávia és az NDK egyetért abban — mondotta —, hogy ismét nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a világbéke megőrzéséért, a háborús tűzfészkek mielőbbi felszámolásáért. Walter Ulbricht válaszéiban hangoztatta: — Az emberiség előtt álló egyik legfontosabb feladat a vietnami nép ellen indított amerikai agresszió megállítása. Az európai biztonság kérdésével foglalkozva kijelentette: Az Nehrnlija! kapott II Than! U Thant ENSZ-főtitkárt tüntették ki ez évben a Nehru-dijjal. A százezer rúpia értékű díjat minden évben — 1964 óta — annak a kiemelkedő személyiségnek adományozzák, aki elősegíti a nem- j zetközi megértést. Három egymást követő napon olvastam el Kirst: Tisztgyár című regényét, amely Jólesz László fordításáDan és a Magvető Könyvkiadó gondozásában került a könyvesboltokba ezekben a hetekben. Megrázó és nagyszerű könyv. Az író, Hans Heilmut Kirst ajánlása mindössze nyolcszavas: „Az elárultak nemzedékének — emlékül, a ma ifjúságának — figyelmeztetésül.” A regény színhelye a Majna— Wildingen-i 5. Tisztképző Iskola: a tisztgyár, ahol a náci hadsereg számára futószalagon képezték ki a háborús tiszti utánpótlást. Időpont: 1944. január 10 —március 31. A történet: a „H” szakasz parancsnoka. Barkow hadnagy egy robbantási gyakorlat során meghal. A hivatalos vizsgálat balesetet állapít meg, de az iskola parancsnoka, Modersohn tábornok szerint gyilkosság történt. Az elpusztult fiatal tiszt — aki azon kevesek közé tartozott a náci Wehrmacht- ban, akik gondolkozó emberek akartak maradni az embertelenség tengerében, s aki sohasem tudhatta meg, hogy zárkózott, külsőleg rideg, valójában meleg szívű és pályafutásának végére a német tragédiát felismerő katonatiszt, Modersohn vezérőrnagy az édesapja — halálának körülményei, a gyilkos személyének kiderítésére a tábornok nyomozást indít. Krafft főhadnagyot, a „H” szakasz új parancsnokát bízza meg a titkos feladattal. A regény Krafft főhadnagy nyomozásának története — de nem egyszerűen csak izgalmas történet. A nyomozás folyik és közben feltárul a „tisztgyár” belső élete, amely nyers valóságában tükrözi a nácizmus legszervezettebb — a nácizmus minden jegyét legkoncentráltabban és legélesebben magán viselő — egységének, a hadseregnek embertelen, a katonákból gondolat és akarat nélküli gyilkoló gépeket formáló nagyüzemét. A történet pereg és egymás után ismerjük meg — önéletírásukból és cselekedeteikből — a regény főszereplőit: Kari Krafft főhadnagyot, aki a „tisztességesek keserves útjá”-n járva jut el a nácizmussal szembeni oldalra, amíg végül is könyörtelenül eltiporják; Erich Feders századost, aki nem akart együtt üvölteni a farkasokkal és akit a regény ,,zárójelentés”-e szerint a Hitler elleni sikertelen merénylet kapcsán zongorahúrra akasztottak fel; Johannes Ratshelm századost, „a hit és az üdvösség” emberét: Archibald Frey őrnagyot, az egyik tanzászlóalj korlátolt, bigott parancsnokát: Konrad Kater századost, a minden helyzetből talpraeső, ügyes, gerinctelen patkányt; majd Ernst Egon . Modersohn vezérőrnagyot, az iskola parancsnokát, aki Krafft főhadnagy sorsában osztozva szintén áldozata lesz a fasiszta igazságszolgáltatásinak; El- friede Rademachert, a főszereplő Krafft főhadnagy menyasszonyát; Otto Mösler zászlóst, egyi-* két a tiszt jelölteknek — és végül Heinz-Horst Hochbauer zászlóst, a gyilkost, akinek regénybeli alakja testesíti meg a nácizmus minden szennyét és aki — jelkép ez is — önmaga vet véget piszkos életének. A regény megdöbbentő fejezete Krafft főhadnagy gyászbeszéde a gyilkos temetésén. Vádirat az embertelenség ellen — az emberiesség védelmében. Így beszél: „Parancsokat osztani — nagyon könnyű. Példaszerűen élni — az nehéz. És a legnehezebb: önzetlenül szolgálni. De ez lehetetlenné válik, amikor már semmi sincs és senki sincs, aki értelmét adhatná a szolgálatnak...” — „Az igazi katona nem üvölt együtt a farkasokkal. Amikor már nem keresi tovább élete értelmét, attól kezdve nincs joga a létre. Semmiképpen nem vál- hatik a hatalmi politika fullajtárjává!” — „A gyilkosok nem tudnak egyebet produkálni, mint a gyilkosságot.” Modersohn tábornokot és Krafft főhadnagyot halálra ítélték és kivégezték. „Mindent Németországért!" — ezek voltak a tábornok utolsó szavai. Krafft főhadnagy ezt mondta, mielőtt meghalt: „Mindent egy másik Németországért!” Fenntartások nélkül tartom nagyszerűnek Kirst: „Tiszt- gyár”-át, ezt a való tényeken alapuló regényt, és ez az értékelés a kitűnő fordításnak is szól. D. F. TÓTH LAJOS 14. Plentarné, mióta a vész dézsmálja a csirkéket, legszívesebben éjszakára se menne haza. de menni kell, nehogy megzavarja az elnök légyottját. Mindketten igen. borús arccal közeledtek Józsi bácsihoz. — Látja, még szerencsénk dncs! — mentegetőzött Plen- terné. —• De én nem tehetek róla. Nem én vagyok már itt a gazda. — Hát ki? — kérdezte magorván az öreg, s közben azt figyelte, hogy a rakodók a döglött állatokat az autó melletti kisebb stráfkocsira dobálják. Némelyik még mozgott is, de alig pislákol! benne az élet. Tóni félrehúzódott Feketével. Nem akart ftiltanúja lenni Plen- terné panaszának. Ró ne hivatkozzon Józsi bácsi előtt. Plenternéből pedig kibuggyant mindaz, amiért haragszik az elKisregény — nőkre. Ügy lefestette Menyhért és Mucsiné éjszakad találkáit, mintha szeme láttára fektette volna le az elnök a szépasszonyt a nemrégiben vásárolt heverőre. — Biztos ez? — kérdezte idegesen gyanakodva az öreg. — Kérdezzen meg másokat, ha nekem nem hisz! , Józsi bácsi a stráfkocsi utón sietett, amit a rakodók az udvar hátsó lészélben levő szemetesgödörhöz toltak. Valamikor ez volt a malom fáradtgőzt lecsapoló medencéje. Leöntötték a csirkéket petróleummal s meggyújtották. A lábon levőket eleresztették az udvar bekerített részében. — Nekem elég nagy dumám van, Józsi bátyám — mondta Vágó Tóni, mikor az öreg a dögégető helyhez ért. — De kiröhögtek a melósok, amikor kínáltam nekik. A csípős füst csakhamar belepte a gödör környékét. Tóni kandzsi szeme idegesen forgott, szemöldöke is rángatózott. — Gyerünk innen! — fordult el az öreg a gödörtől, amikor megcsapta orrát az égő csirkék kibírhatatlan szaga. — Éppen olyan büdös van itt, mint amikor negyvennégy őszén lódögöket hamvasztottunk a sintérte- lepen! Tóni kikísérte a kapuig. Józsi bácsi elkezelt. Nem kérdezősködött. A pénztáros örült is ennek, hiszen ő jól megvan ezen a helyen. Kapja az egységet, ha ad, ha nem ad él a csirkékből. Beszéljen más. Az, akinek jobban szorítja a lábát a bocskor. Vannak elegen. Józsi bácsi elérte a falu alatti új lakótelepet. Legalább negyven új, frissen épített ház áll már jobbról-balról a kövesút partján, a község és az út torkolatánál. Mindegyikben villany. A falusiak csak úgy hívják, hogy téesz-negyed. A szélső házak már a Haladással szomszédosak. Régebben nem ért el eddig a szövetkezet táblája, de a nagy felfejlesztés utón a falu alatti földek is hozzájuk kerültek. Többnyire azoké, akik itt a déli részen laknak. Ezen a fertályon nincs egyetlen tanya sem. Csak a következő dűlővel kezdődnek a tanyasorok. Ez a rész pár holdas parcellákból állt. Akkor szerezték tulajdonosaik, mikor az uradalom eladta a gyengébb minőségű, falu alatti területet. A
