Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

Í9®6. szeptember I. 3 Csütörtök m Erejükből telik: november végére mindent betakarítanak vetés alA készül a talaj. WWiMWWMWMVWWWmVMWVWWWWHWWWW* A békéscsabai Lenin Terme­lőszövetkezet vezetősége ezek­ben a napokban állítja össze az őszi munkák feladattervét. Szep­tember 1-re úgy érkezett el ez a gazdaság, hogy 920 holdon felszántottak, vetésre előkészí­tették a borsóföldet, feltörték a lucernát és a kalászos' termő- területét. Az előbb említett 920 holdba a közeli napokban hoz­zálátnak a vetéshez. Őszi takar­mánykeverékből 60, őszi árpából 050, búzáiból pedig 1480 holdat vetnek. Az őszi munkák során elsőnek azokat a táblákat taka­rítják le, melyekbe búzát vet­nek. Bordás Mihály főagronó- mus az 1480 hold búzaterületet táblánként jelölte meg. Ennek megfelelően két cukorrépa táblát is igényibe vesznek. Mindkét táblán máris hozzáláttak a cu­korrépa szedéséhez. Kukorica után 320 holdba vetnek búzát. Ezek betakarítását előnyben ré­szesítik. Orvos György, a szövetkezet üzemgazdásza arról is említést tett, hogy a tsz határában négy lánctalpas traktorral éjjel-nap­pal szántanak. A 14 univerzális ' traktorból 9-et — ezekben a napokban — szintén talajelőké­szítésre osztottak be. A szántó traktorok közül 3—4-et két mű­szakban üzemeltetnek, a többi­nek pedig nyújtott műszakban hasznosítják vonóerejét. A termelőszövetkezet munka- fegyelme igen jó. Naponta 700— 73Ö-en dolgoznak. A gazdák zö­me a határban szorgoskodik. Az anyagi érdekeltség következetes érvényesítése folytán megnöve­kedett a békéscsabai Lenin Tsz-ben a foglalkoztatottak szá­ma. Így van ennek a gazdaság­nak elegendő ereje ahhoz, hogy jól szervezett munkával novem­ber végére betakarítsa a cukor­répát és a kukoricát, december közepéig pedig befejezze a mélyszántást. Két esztendő mérlege 8i»oi betonelemeket gyárta­nak, ott nincs könnyű munka. Ha a gépek sokat is segítenek, azért meg kell fogni a nehéz lapátot, mellyel a sódert hányják, terítik. Aki itt a munkaidejét ledolgozza, aznap leginkább pihenésre vá­gyik­Nagy Miklós betonmunkás, az ÉM Békés megyei Építőipari Vál­lalat segédipari részlegének a párttítkára azonban nem mindig maga határozza meg, hogy mivel töltse a szabad idejét. Ha mást nem is, legalább az újságokat el­olvassa, hogy nap-nap mellett tájékozódjék az ország és világ eseményeiről, de a vezetőségi ülé­sekre, taggyűlésekre való felké­szülésre, bármilyen fontosabb pártfeladat elintézésére is csak ilyenkor van lehetősége. Szikár, csontos ember Nagy Miklós, aki jóformán egész életé­ben két kézzel kereste meg a ke­nyeret. Nem fiatal már, tud ösz- szehasonlítást tenni a munkások egykori és mai helyzete között. Azért rs vállalja azt a többlet- munkát, ami a párttitkári tiszt­séggel együtt jár. Mert formálni kell a világot, hogy még szebb, jobb legyen az élet. A maga kör­nyezetében — a többi kommu­nistával együtt — az új ember kovácsának szerepét kell betöl­tenie. Mi ennek a módja? Első­sorban a példamutatás a munká­ban, magatartásban, a társadalmi célok eléréséért folytatott küzde­lemben. Ezzel persze együtt jár a dolgok közötti összefüggések meg­értetése is. Ha RlOSt az elmúlt két eszten­dőre visszatekint, úgy érzi, a se­gédipari részleg kommunistái nagy többségükben eleget tettek a kötelességüknek. Komoly ered­ménynek könyvelhető el, hogy pártonkívüli társaik közül nyol­cán váltak méltóvá arra, hogy a tagjelöltek, illetve a tagok sorába kerüljenek, sőt az egyikük azóta pártcsoportvezető lett és nem is érdemtelenül. Sajnos, egy tagje­löltben csalódtak, aki természe­tesen már nincs a soraikban. Nagy elvtárs véleménye szerint az oktatás terén kevésbé jó a helyzet. Tavaly viszonylag több pártonkívüli járt szemináriumra, mint párttag, akik közül egyesek nem szívesen tanulnak. A legke­vésbé sem arról van sző, hogy közömbösek a politikai kérdések iránt, sőt nagyon is érdekli őket mindaz, ami az országban és a világon történik. Az események-! ben az összefüggéseket is keresik, és egyértelműen kifejezik állás- foglalásukat. Mégis mi tartja vissza őket a szervezett tanulástól? — Erre a kérdésre próbál a pártvezetőség választ keresni. Ta­lán fáradtak vagy az előadásokait kellene érdekesebbé, vonzóbbá tenni? — válaszol elgondolkozva Nagy elvtárs. Szóval, ez az egyik gond, a másik pedig az, hogy a taggyűlé­sek látogatottsága nem haladja meg a 65—70 százalékot. Pedig meg kellene érteni, hogy a tag­gyűlésen való megjelenés több a kötelességnél, hiszen mindenki önként vállalta, hogy részt vesz'a párt valamelyik alapszervezeté­nek munkájában. Hogyan teljesíti a feladatát, aki ezt — ha csak időnként is — elfogadható indok nélkül elmulasztja? Javítani kell a pártcsoportok tevékenységét is, hogy gyorsabban, pontosabban tájékozódjanak a párttagok, alaposabban beszéljék meg a tennivalókat. — A? augusztusi taggyűlésre jól készültek fel a pártesoporiok. Szép számmal szóltak hozzá a tá­jékoztatóhoz. Egyetértettek a kongresszusi irányelvekkel, vala­mint a szervezeti szabályzat tervezettel — mondja Nagy elv­társ és hozzáfűzi: — Ilyen akti­vitásra van szükség a jövőben is. A párttagokat és pártonkí­vülieket egyaránt foglalkoztatja a gazdasági mechanizmus reformja, amelyről már bizonyos fogalmat tudnak alkotni maguknak. Sze­retnék, ha lendületesebben halad­na az üzem munkája, jobb lenne a szervezettség és megszűnne az időszakonkénti anyaghiány. A pártvezetőség az elkövetkező időkben már ezért is jobb kap­csolatot szeretne kialakítani a gazdasági vezetővel. Helyesen állapítja meg Nagy Miklós: — Ha rendszeres tájékoztatást kapunk, a gazdasági vezető is­merteti az elgondolásait, bevonja a kommunistákat gondjai megol­dásába, akkor sokat Tudunk segí­teni. Igen, ez a lényege a gazdasági vezetővel való jó kapcsolatnak. Az * utóbbi időben ilyen vonatko­zásban is javulás történt, ami­nek az eredménye, hogy amíg tavaly a segédipari részeg 2,2 százalékos veszteséggel zárta az évet, az idén az első fél évben 8,6 százalék nyereséget ért el. A részlegvezető számítani sem mert volna erre és most már be­látja, hogy érdemes megosztani a gondokat és jobban támogatni a munkaversenyt , is, amelynek a kezdeményezői a kommunisták voltak. Nem kis mértékben a kong­resszusi vállalások teljesítéséből ered, hogy az idén folyamatosan emelkedett a kereset, ami pedig a dolgozók megelégedettségét szol­gálja. A szeptember’ taggyűlésen a vezetőség beszámolójában lénye­gében ezekről a kérdésekről lesz szó. Bizonyára sokan bekapcso­lódnak majd a vitába, remélhető­en jó javaslatok hangzanak el a gondok megoldására és arra, hogy miként lehet a fejlődést meggyor­sítani. a közösség munkáját to­vább javítani. Erre azért lehet számítani, mert az utóbbi időben nőtt a kommunisták aktivitása. És bizonyos az is, hogy ez nem marad hatás nélkül a többi dol­gozóra sem. Pásztor Béla Mielőtt a kis kátyúból nagy kátyú lesz Senki sem vitatja, hogy az év legnagyobb erőfeszítést igény­lő feladata az őszi betakarítás, szántás és vetés. Nemcsak azért, mert rengeteg a letörni-, fel­szedni-, beszállítanivaló ter­més, hanem azért is, mert a se­rénykedést gyakran napokig lehetetlenné teszi az időjárás. Az őszi betakarítás lassúsága az időjáráson túl évről évre a kevés munkaerővel és a még kevesebb szállítójárművel is ma­gyarázható. Főleg az utóbbival, hiszen munkaerőt ágy ahogy tudnak összetoborozni a család­tagokból, a község más munka- területén dolgozó lakosaiból és a munkabíró iskolásokból. A szállítójármüvek számának növelése azonban nagyon korlá­tozott. A különböző vállalatok az idén sem tudnak az eddiginél többet rendelkezésre bocsátani, s azt sem mondhatjuk még, hogy a gazdaságok tulajdonában levő valamennyi gépjárműhöz elegendő alkatrész és gumiab­roncs áll rendelkezésre. Ez az évek óta kísérő gond enyhült ugyan, de csak kis mértékben. Egyszóval, akárhogyan latolgat­juk. a végeredmény az. hogy ke­vés eszköz áll rendelkezésre a kukorica, cukorrépa és más nö­vények betakarításához. Az ezen való rágódás és kesergés nem sokat segít. Viszont annál töb­bet a mindenre kiterjedő mun­kaszervezés, a rendelkezésre ál­ló idő és gépek jó kihasználá­sa. A gépek jó kihasználásának rengeteg feltétele van. Többek között az, hogy többségüket két műszakban üzemeltessék, keze­lőik pedig szemük lényeként ápolják, óvják a töréstől, meg­hibásodástól. Követelménye az is, hogy a gazdaságok vezetői fordítsanak gondot az utak jár­hatóságára. A szállító,jármüve­ket ugyanis jórészt az elhanya­golt utak kárhoztatják lassúság­ra. gyakori törés miatti tétlen­ségre. Látszólag gazdátlanok, s ezért jobbára elhanyagoltak, járhalatlanok az utóbbi években épült bekötő utak. Bár a gazda­ságok közlekedésének megköny- nyítésére épültek ezek. karban­tartásukra sem időt, sem anyagi áldozatot nem fordítanak. Az ősz folyamán betakarítás­ra kerülő termés zömét az idén is és még sokáig csak földúton lehet rendeltetési helyére szál­lítani. Az a baj, hogy ezek kar­bantartására sem fordítanak mindenütt gondot. Nyáron álta­lában még elsimítják a ren­delkezésükre álló gépekkel, de az őszi betakarítás előtt és közben elmaradt ez. Az út felázását és járhatatlanná vá­lását maguk a gazdaságok ' idé­zik elő azzal, hogy nem huzat­nak vízvezető árkot a földutak mentén, s nem simítják el az úton a mély kerékvágásokat, kátyúkat, s ezért megáll bennük a víz és a kis kátyúkból csak­hamar járművet elnyelő nagy kátyú lesz. Ezek után szinte mondani sem kell. hogy az őszi szállí­tási feladatok sikeres megoldása mennyire múlik az utak karban­tartásán. K. I. Ölmillió forint a község fejlesztésére — Pontosan ötmillió-thárom- száznegyvenkétezer forint az idei KÖFA-alap — mondja Be- reczky Imre, Békés község ta­nácsának pénzügyi főelőadója. Igen örvendetes tény az, hogy ebből az összegből mintegy 400 ezer forint társadalmi munká­ból adódik. Községünk lakossá­ga mindent megtesz lakhelye szépítése és fejlesztése érdeké­ben. Különösen jól dolgoznak a szülői munkaközösségek, az ál­taluk szervezett társadalmi mun­A GYULAI FA- ÉS FÉMBÚTORIPARI KTSZ gyártmányszerkesztési és technológusi mun­kakörbe szerkesztésben gyakorlott vasipari technikust azonnali felvételre keres. Jelentkezni lehet a szövetkezet központi irodájában, Gyulán. • 396 ka mennyisége és minősége na­gyon sokat segít a község fej­lődésében. — Mire fordítják a község­fejlesztési célra előirányzott ősz- szegeket? — Nehéz lenne hirtelen fel­sorolni minden tételt. Nézzük csak a legfőbb feladatokat. Hét­százötvenezer forintot fordítunk a gimnázium korszerű politech­nikai műhelyének építésére. A községünkön áthaladó 47-es fő­útvonal belterületi része kor­szerű portalanított burkolatot kap, s ezzel egyidőben elvégez­tetjük a csatornázást. Ez a nagy munka hárommillió-kétszázezer forintba kerül. A Fő téren os­tornyeles világítás' lesz hat­százezer forintért. Négyszázezer­be kerül a két új orvoslakás»Az idén 650 ezret fordítunk a víz­mű további bővítésére. Kétszáz­ötvenezerrel járulunk hozzá az új autóbuszpályaudvar építésé­hez. Háromszázezer forint lesz a tanyai gyermekek részére ké­szülő új kollégium. A község sportszerető lakossága örömmel fogadja azt a munkát, amely a sporttelep fejlesztését szolgálja. Egy röp- és egy kosárlabdapálya , már elkészült, jövőre kerül sor új öltöző és lelátó építésére. Nem feledkeztünk meg a közsé- * gi gyógyvíz alaposabb haszno­sításáról sem. Készül már a fürdő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom