Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
# IW®. augusztus 2. 3 Kedd \ A típustervek alkonya Éppen azon a napon tartottak rövid major- és határszemlét a megye állami gazdaságainak igazgatói, fómezőgazdászai Mezőhegyesen, amikor legutóbb ülésezett a Minisztertanáes, s többek között olyan határozatot hozott a mezőgazdaság további fejlődését illetően, mely szerint a jövőben olyan épületek megvalósításához is kapnak beruházási kedvezményt a termelőszövetkezetek, amelyek nem típus-, vagy állami ajánlott terv alapján készülnek. Nem állítjuk, de valószínűnek tartjuk, hogy az eddig törvényesített, viszont a tájjellegtől, az állattenyésztés gyakorlatútól eléggé elrugaszkodott típusépíí- kezések ellen elhangzott rengeteg kifogás hatására született az említett határozat. Nem csupán rosszmájú állítás, hanem valóság az, hogy a típusterv szerint készült gazdasági épületek zöme csak a tervezők hasznát szolgálta. Rengeteg példával bizonyítható, mennyire mesterkéltek, iróasztalszagúak voltak ezek. Többek között éppen a múlt hét közepén Mezőhegyesen láttuk a nagy különbséget: a fél vagy egy évszázaddal ezelőtt készült épületek még mindig dacolnak az idővel, a típustervek alapján 4—5 éve épült istállók falai viszont megrepedeztek már. Egyik- be-másikba szinte félve lép be az ember, mert attól tart, hogy minden pillanatban leszakadhat a tűzfal. Szentiványi Sándor, a Tövis- kési Állami Gazdaság igazgatója mesélte, éppen ezeket látva, milyen sok purparlé után sikerült abbahagyatni a féloldalukon magasított, s ezért a sertések etetésére egyáltalán nem alkalmas vályúk beépítését a hizlaldákba. Az építő vállalat ugyanis csökönyösen ragaszkodott a tervhez, amely ezek szerint olyan ember agyában fogamzott, aki legfeljebb csak azt tudta, hogy a sertéseknek Is enniük kell, de azzal már mit sem törődött, hogy a gyakorlatban milyen vályú a legalkalmasabb. Súlyos károk származtak az elmúlt években abból, hogy az állami és szövetkezeti gazdaságok vezetőinek, szakembereinek nem volt beleszólásuk abba, hogy milyen istállót, borjúnevelőt, hizlaldát, stb. terveznek, s írnak elő kötelezően felépítésre valahol az élettől elszakadva az íróasztal mellett. Hiába ellenezték többek között a szabad tartású borjúnevelőket gyakorlati példákkal — a nagyarányú takarmányfelhasználás ellenére is kevés súlygyarapodásra, jelentős elhullásra hivatkozva —, azt kapták, azt kellett elfogadni. A Minisztertanács legutóbbi határozata véget vetett az ilyen törvényesített baklövéseknek. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a teljes önállóság birtokában mpst már nemcsak aszerint választják meg az épületterveket, hogy azok megfelelnek-e a tájjellegnek, a gyakorlati szokásoknak, hanem aszerint is, hogy azok időtálló- an tartésak-e? Az eddig épültek jó részét már az első évek után aládúcolással vagy újjáépítéssel tudták megmenteni az összedőléstől. Alig felfogható, hogy az 50—80 éve épült vályog- falú istállók még most is szilárdabban állnak, mint az utóbbi 10 évben méregdrágán betonalapra emelt téglafalú gazdasági épületek. Az állami és közös gazdaságoknak biztosított önállóság nemcsak a tiszavirág életű típus- épületeknek üzen hadat végérvényesen, hanem az eddig nem minden esetben ésszerűen, hanem a talajok között levő nagy különbségeket figyelmen kívül hagyó ekék, vetőgépek és sok más felszerelés gyártásának is. Régóta várnak a gazdaságok vezetői arra az időre, amikor azt mondhatják a gyáraknak: a mi szikes, kötött talajunk műveléséhez ilyen és ilyen nagy szilárdságú ekékhez, bevetésükhöz ilyen és ilyen tárcsás vetőgépre van szükség. Végre eljött az „ez van, ezt kapod” gyártási elvek sutba dobásának legfőbb ideje. Emellett nem árt tudomásul venniük a gyártó vállalatoknak, hogy a legjobb minőségű eró- és munkagépeknek is csak akkor lesz keletjük, ha megfelelő pótalkatrészekkel is ellátják őket. K. L Harmincegy százalékkal nőtt a megye földművesszövetkezeteinek forgalma az elmúlt öt évben 301 egység fejlesztését tűzték ki célul értékesebbnél értékesebb rómaikon mozaik, hogy napok kellenének a végignézéséhez. Ez a világ legnagyobb és leggazdagabb mozaik-múzeuma. — Ez itt egy háromezer éves márvány váza! Hatalmas fehér márványváza, ha nem tudná az ember, hogy háromezer éves, mainak nézné. Fényképezni persze ezt is tilos, csakúgy, mint a mozaikokat, a sejk hálószobáját, fogadótermét, amelynek négy sarkában négy ajtó van. Négy felesége volt és minden feleségnek külön ajtaja, Persze a feleségen kívül volt még jó néhány háremhölgye is. A nap vészesen csúszik lefelé. — Mikor megyünk már a Medinába? A Medina az arab negyed, ahol a ma nyüzsög. Ez az igazi Afrika! Nem csoda, ha ide vágyakoznak az európaiak. A Medinát fal és kapu választja el a várostól. Az idegenvezető a kapu előtt tartja a kioktatást: — Maradjunk együtt. Senki ne maradjon le, mert esetleg elveszik. Nem talál ki. Történt már ilyen. Amiinit belépünk, hunyorgunk. A napsütés után itt félhomály fogad. Szűk folyosó, amelynek teteje boltíves, a folyosó két oldalán pedig műhelyek, üzletek, lakóházak. A szag első pillanatban elviselhetetlennek tűnik. Van, aki visszafordulna, de az élmény csalogatja. A szőnyegszövők műhelyében félhomály, gyerekek gombolyítják a fonalat. A hentesüzlet ajtófélfáján egy nagy marhafej. Véres, undorító látvány. A keskeny folyosón jönnek- mennek az emberek. És a ricsaj óriási. Kínálják az árut, megfogják az ember kabátját, dicsérik a papucsokat, a réztányérokat, a rmuflombőrt, a köfcsogdobokat... Az egyik kanyarulatnál dolgoznak a rézművesek. Körüláll- juk őket. A mester kiabál, már- már rebbennénk szélt, azt gondolva: biztosan bennünket szid, mert zavarjuk a munkájában. Erről szó sem volt. A segédjét hívta ilyen nagy ricsajjal, aki pillanatok alatt élőtermett valahonnan kész tálak, tányérok tömegével. (Folytatjuk) Szalai János Megyénk földművesiszövetke- zetei 74 község és a hozzájuk tartozó 1219 külterületi település lakosságának áruellátásáról gondoskodnak. Az egyre növekvő feladatot 35 ftnsz látja el, ösz- szesetn 144 ezer 945 taggal. Az elmúlt évben a tagság 2 millió 010 ezer forint értékű társadalmi munkával növelte a szövetkezeti vagyont., A hálózatban 34 kiváló dolgozó, 179 szocialista brigád és 178 kiváló egység segítette az eredményes munkát. A második ötéves tervben az fmsz-ek áruforgalma 31 százalékkal nőtt. Ezen belül az élelmiszerforgalom a másfélszeresére emelkedett. Vegyes iparcikkekből a forgalomnövekedés 43 százalékos volt. Ezt főiként a járművek, a híradástechnikai cikkek, a háztartási gépek és a bútorok iránti egyre nagyobb kereslet eredményezte. A forgalom növekedésével együtt emelkedett az árukészlet. Kedvezően alakult ez év első felének áruforgalma: a kiskereskedelmi forgalom 10,1 százalékkal nőtt. Az alapvető élelmiszerekből általában kielégítő volt az ellátás, a bolthálózat az előírt törzs- készletekkel — egyes kivételekkel — mindenütt rendelkezik. Vajból és -sajtból az előző évinél 25 százalékkal többet biztosítanak. A ruházata bolti készlet 92 millió forint értékű, s összetételében megfelelőbb a tavalyinál. Vegyes iparcikkekből is jó a terv-teljesítés. A fontosabb, nagy értékű árukból csak az 560 Delta tv-készülék a hiánycikk. Ál- meneti jelleggel másból is előfordul ez. Összességében megfelelő a bútorellátás, bár néhány fajtából nem teljesen kielégítő.' Tüzelőanyagból az igény rohamosan nőtt az elmúlt években. 1969-ban családonként 8,82 mázsát, míg tavaly már 20,3 mázsát használtak fel. A jelenlegi készlet és a várható beszerzés alapján a további igénynövekedést is ki tudják elégíteni. Megyénk nyolc földművesszö- vetkezeti könyvesboltjában évről évre több kötetet vásárol a lakosság: tavaly 3 millió forint értékűvel többet, mint öt évvel ezelőtt. A bizományosok száma is emelkedett, s az egy lakosra jutó könyvforgalom az I960, évi 16.03 forintos átlaggal szemben az elmúlt évben 24,56 forint volt. Tervezik a boltok korszerűsítését, új könyvesboltok létesítését Tótkomlóson, Dévaványán, Bat- tonyán és Mezőberényben. Megyénk földművesszövetkeze- teí 880 kiskereskedelmi és 438 vendéglátóipari egységben várják a lakosságot. A második ötéves tervben hálózatfejlesztésre 53 millió 855 ezer forintot fordítottak. A következő öt évre 301 egység fejlesztését tűzték ki célul. Összesen 17 új egységet készítenek, és berendezéseket, felszereléseket vásárolnak. A harmadik ötéves terv során mintegy 71 millió forint saját beruházási és 76 millió forint fenntartási alapot használnak majd fel. Vízben és vízparton Ezek a körösladányi lányok rejtvényt fejtenek a Körös-parton. A szeszélyes időjárás ellenére egy-egy forró nap mégiscsak emlékeztet arra, hogy nyár vám. Ilyenkor aztán megindul a felüdülést váró embertömeg; megtelnek a strandok, benépesülnek a folyópartok. Jó időben mindig hosszú sor áll a békéscsabai Árpád-fürdő pénztára előtt, hogy azitáin ki-ki kora szerint a meleg, illetve a hideé medencében keressen menedéket a perzselő napsugarak elől. A Sebes-Körös sem néptelen a melegebb nyári napokon. Nemcsak a tiszta és sok helyen sekély víz csalogatja a fürdeni vágyókat, hanem a folyó homokja is, ahol kitűnő lehetőség nyílik a napozásra. Szeghalom, Vésztő és Könösladány fiataljai a leghűségesebb látogatód a Sebes-Körösnék. Nyári körsétánkra fényképezőgépünket is* magúnkkal vittük, hogy néhány pillanatot megörökítsünk a sokszínű nyári napból. Jólesik a Sebes-Körös nedves hoFotó: Esztergály mokja. A csabai uszoda lelátója egy „csendes” órában.
