Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-02 / 181. szám

198fl. augusztus 2. \ 4 Kedd Gondolatok a hazafiságró! (Haza és haladás) I. A haza, a hazafiság fogalma magától értetődő, csak egyféle­képp értelmezhető gondolatnak tűnik. A futó történelmi vissza­pillantás is meggyőz azonban ró­la: nem egyértelmű, s vitathatat­lan tartalmú kifejezésekről van szó. Mindenekelőtt: különböző korokban mást és mást értettek hazán. Az ókorban, a törzs által lakott terület, a hűbériség idején egy-egy főnemesi birtok vagy birtokcsoport határolta a ,,hazát ’, a polgári nemzet kialakulása ide­jén a nemzeti államok fogalmá­hoz kapcsolódik a haza gondolata. Ha még alaposabban vizsgáló­dunk, azt tapasztaljuk, hogy a hazafiság fogalma egyazon kor­ban is eltérő, sőt ellentétes értel­mezést takarhat. Ki vonhatná kétségbe, hogy Petőfi hazafisága merőben más tartalmú volt, mint például a Zichy grófok ha­sonló érzése, de fontos kérdések­ben eltért Széchenyi István vagy Görgey hazafiság-értelmezésétől is. Ady Endre, Móricz Zsigmond, József Attila hazafisága"merőben mást jelentett, mint Herczeg Fe­rencé vagy Pékár Gyuláé, sőt: a kettő majdnem kizárta egymást. A példákat folytathatnék, de talán ennyi is elég, hogy felte­gyük a kérdést: van-e a hazának, a hazafiasságnak időt álló. ha úgy tetszik, tudományos meghatá­rozása? A felelet nem könnyű, hiszen mélyen beivódott, érzelem­mé sűrűsödött hagyományokkal kell számolnunk, amelyek sokak gondolkodásában már-már ösz­tönné kristályosodtak. A modern marxista társada­lomtudomány három olyan lénye­ges tényezőt említ, amelyek össz­hatásából a haza és ezzel a haza­fiasság jellemezhető. Az első ilyen tényező a terület. Hazát az ahhoz kapcsolódó földrajzi egység nél­kül nem lehet elképzelni. (Sok embernél ez az érzés egy-egv táj­hoz. környezethez kötődik.) A második, szintén magától értető­dő ismérv: a nép évszázadokon át kialakult kultúrája, nyelve, hagyományai, szokásai. Anélkül, hogy a kérdés mélyére hatolnánk, említsük meg, hogy itt már min­den társadalomban ellentétek je­lentkeznek. Az előbb említett ne­vekre utalva: Adyt, Móricz Zsig- mondot, a Nyugat című haladó polgári folyóirat egész körét a maga idején hazafiatlannak bé­lyegezték. A szocialistákat a „ha­zátlan bitangok” jelzővel tüntet­ték ki. És kik? A kor hivatalos politikusai, irodalmárai: Tisza Ist­ván, Herczeg Ferenc és a többiek. Lehet-e itt tiszta képet teremte­ni? Ehhez segít a harmadik is­mérv. A haza teljes fogalmához tartozik a társadalmi, politikai berendezkedés is. Annak igenlé- se — vagy tagadása — nem nél­külözhető eleme a hazafiasság he­lyes megközelítésének. („Haza csak ott van. ahol jog is van”). Ha visszatekintünk a történe­lemben, nem nehéz felfedezni, hogy minden kornak, főleg társa­dalmi átalakulások idején, meg­van a maga — különösen hang­zik! — kétféle hazafisága. Nem lehet kurucokat és labancokat, Rákóczit és Károlyi Sándort egy­formán hazafinak nevezni. Kos­suthot és Hám Jánost, az akkori hercegprímást sem, aki Windisch- grätz elé járult hódolni. Lenin ír arról, hogy minden nemzethen, minden kultúrában voltaképpen két nemzet és két kultúra él: a reakciós, kizsákmányoló osztályo­ké és az elnyomott, történelmi­leg haladó osztályoké. Láttuk fen­tebb, hogyan vált el ez a két tendencia a magyar nemzeti múltban is. Az, amit ma fenntar­tás nélkül magunkénak vallunk, az a haladás fő vonalát képviselő irányzat, a Balassiak, Bessenyeik, Berzsenyik, Csokonailk, Kazin- czyk és utódaik — folytathatnók a sort József Attilával, Radnóti Miklóssal — kultúrája. Minden eddigi forradalomban megismétlődött az egy nemzet­beli, de szemben álló erők össze­csapása. A polgári forradalmak idején például a haladó angol vagy francia burzsoázia véres harcokban védte meg az általa teremtett új rendet a rátörő feu­dális ellenforradalommal szem­ben. Melyik fél volt a haza oldalán? Ma már egyetlen tájékozott em­ber előtt sem kétséges: azok voltak a valódi hazafiak, ak'k a polgári átalakulás mellett álltak, s azok, akik azt ellenezték, a ha­za. a társadalmi haladás ellensé­gének bizonyultak, még ha szub- jektíve a haza híveinek érezték is magukat. Franciaországban a forradalom idején a citoyen — polgártárs — és a patriot — ha­zafi — kifejezés 'egyértelműnek számított. Az „átkos testvérharc” tehát, ahogyan a konzervatív történészek nevezték, sem nem magyar sajátosság — „turáni átok”, sem nem véletlen: a tör- térrelmi fejlődés parancsa. Mily könnyű ezt a múltra vo­natkoztatva .megállapítani, és mennyivel nehezebb a jelenre al­kalmazni. Itt mutatkozik meg igazán, milyen szívósak a múlt­ból hozott, tudatunkban és érzés­világunkban megtapadt gondola­tok. A következtetést azonban már most levonhatjuk: az igazi hazafiasság elválaszthatatlan a társadalmi haladás gondolatától. És ez nem új felfogás, több­kevesebb tudatossággal ott élt elődeink gondolatvilágában is. Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének, a reformkor egyik legtudatosabb gondolkodójának írásai számos példáját szolgáltat­ják ennek. Bátran szembeszállva a nemzet hamis egységét prédi­káló konzervatív-feudális előíté­letekkel figyelmeztet: „Mívelt embernek a hazát legfőbb gond­jává kell tennie, s ez mindenek- felett oly hazákról értetik, hol az egyes polgárnak a közdolgok fo­lyásába tekinteni joga s köteles­sége van.” A maga idejében ennek kimondásához nem csekély erköl­csi bátorságra volt szükség! Ugyanő bátran kimondta, hogy a haza, vagyis a nép érdeke nagyon különböző lehet. Népérdek alatt legalább három különböző érdek él: — írja — a nemesség, a pol­gárság és a parasztság érdeke. Még azt is leszögezi, hogy a harmadik (tehát a parasztság ér­deke. mint népérdek) a maga ki­terjedésében még soha ki nem mondatott, kimondatni még most is nehezen fog . Mai nyelvünkre lefordítva ez annak felismerését jelentette, hogy korának vezető társadalmi rétege á parasztságot gyakorlatilag kizárta a nemzet­ből. A polgárság természetesen el­vetette (pontosabban: túlnőtte) a megelőző társadalmi rend haza­fogalmát. A polgárság hazafogal­ma történelmileg magasabb rendű volt, mint a feudalizmusé. Vajon (pusztán logikailag is) nem ön­ként értetődő-e. hogy amikor a történelem színpadára új vezető osztály lép: a munkásosztály, amikor új társadalmi rend való­sul meg: a szocializmus, akkor bizonyos értelemben elavulttá válnak a megelőző társadalom (jelen esetben a polgári társada­lom) eszméi, vagy legalábbis azok jó része? Itt azonban nemcsak erről van szó. Arról is, hogy a burzso­ázia „hazafiassága” az utolsó év­században lényeges tartalmi vál­tozáson ment át. Valamikor, az egységes nemzeti államok kiala­kulása idején, a burzsoázia ter­mészetében rejlő törekvés — mi­nél nagyobb piac megteremtése — haladó jellegű volt s a polgári nemzet kialakulására vezetett. Ám ugyanez a törekvés a későb­biekben már az új, hódító, nacio­nalista ideológia objektív bázisá­vá lett. Sokan ma sem tudnak éles szemmel különbséget tenni hazafiasság és nacionalizmus kö­zött. Az utóbbi — a burzsoázia nemzetszemlélete — olyan felfo­gás, amely a maga felsőbbrendű­ségét más népek lealacsonyításá- val, lenézésével igyekszik bi­zonygatni. A hazafiasság és a naci­onalizmus között pedig több mint fél évszázaddal ezelőtt Ady End­re is éles különbséget tett: ,.A nacionalizmus: a dühödt hazafi­ság, de még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromit­tálták már, de még mindig szén- tebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust födhesse. A na­cionalizmus nem hazafiság... Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem fel­tétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” A nacionalista ideológiát a ré­gi uralkodó osztály fejlesztette ki. Fertőző gócai azonban távolról sem veszítették el életképességü­ket. Közöttünk is bőségesen meg­találjuk a továbbélő nacionaliz­mus mikrobáit. S ez annál vesze­delmesebb, mert nemcsak orszá­gon belül fertőz, életre hív ha­sonló tüneteket más népeknél is. A nacionalizmus nacionalizmust szül. Térjünk vissza azonban a haza­fiasság kérdéséhez. Senki ne gon­dolja, hogy akkor, amikor — a szocialista társadalmi rendszer magasabbrendűségére hivatkozva — a „régi” értelemben vett haza- fiságot, a polgári hazafiság fogal­mat túlhaladottnak nyilvánítjuk, ezzel a hazafiság minden eddigi vonását elvetjük. Hiszen a szocia­lista társadalom a megelőző tár­sadalmi alakzat talajából nő ki. A szocialista kultúra is értékeli a megelőző évszázadok minden kul- túrkincsét. azokból sarjasztja ki az új kultúrát. Bízvást állíthat­juk: a magvar múltnak, benne a magyar kulturális múltnak, so­sem volt még olyan megbecsülé­se, mint ma van. A múlt legjobb eredményei részei egyben az új, teljesebb szocialista kultúrának is. A szocialista Magyarország pol­gárai méltán büszkék arra, hogy a művelődés, akár a legmaga­sabb fokú képzettség elsajátítása, nem a nép kisebbségének kivált­sága többé, hanem betű szerinti értelemben: közkincs. Magyarországot a világ művelt fői évtizedeken át olyan ország­nak tekintették, mint amelyben tehetséges, jobbra hivatott nép lakik, de amely elmaradott társa­dalmi berendezkedése miatt nem foglalhatja el méltó helyét a művelt népek családjában. Az utóbbi két évtizedben ez meg­változott. „Hírünk a világban” ma más. Újból — 1848 és 1919 után — a fejlődés országa let­tünk, a népek élvonalában hala­dunk. A szocialista társadalom hozta meg, hogy azoknak, akik szívükön viselik a nemzet javát, ne az el­keseredés hangján kelljen szólni­uk a földről, amelyen annyi sze­retettel csüggtek. A „haza ostoro­zása” régente szinte a költői hi­vatás velejárója volt — hogy a nemzeti kultúrának csak ezt az egy ágát említsük. „Hol nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképpen ...Neve szégyen, ne­ve átok: Ezzé lett magyar hazá­tok” (Vörösmarty). Milyen keser­ves lehetett Ady Endrének hat évtizeddel ezelőtt megállapítania: „Ötven-száz évvel hátrább balla­gunk még a kultúra külsőségei­ben is nyugatibb népeknél” és mennyi előrelátással írja: „Ná­lunk, ahol kultúra nincs, egyetlen megváltás volna, ha az alacso­nyak fölülkerülnének.” És még ezt követően harminc esztendővel is „Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény ...Nem adna jogot a parasztanak ki rág a paraszt kenyerén /S a summás sárgul, mint az asztag, de köve­telni nem serény” — szólt József Attila panasza. Jól tudjuk: kok, nagyon sok dolog még ma sem olyan, mint lehetne, kellene. A harc a káros jelenségek ellen jogos: éppen a szocialista hazafiság nevében. Minden negatívumon átüt azon­ban a tény, hogy a káros jelensé­gek visszaszorítására éppen a szocialista társadalmi rend — és csak az — adja meg a lehetőséget. Farkas Sándor J\em versenypálya ! A balesetveszély miatt az üze­mekben korlátozott a gépjármű­vek sebessége. A Békéscsabai Konzervgyárban szabályos for­galmi táblák hívják fel a fi­gyelmet a tíz kilométerre. Még­is a napokban az YA 93—04 rendszámú tehergépkocsi veze­tője — pótkocsival — legalább 25 kilométeres sebességgel vette a kanyart. Az YA 81—89 rend­számú tehergépkocsiról még a tésztaüzemhez szállított papír­lapok egy része is lesodródott, úgy sietett. A vezető azzal vé­dekezett, hogy nem tudta, meny­nyi a megengedett sebesség. Ha a konzervgyárban már jó is az út, azért nem versenypá­lyának készült. A forgalmi elő­írásokat be kell tartani. És nem ártana néha-néha itt sem az el­lenőrzés. A körösladányiak régi vágya teljesül, ha felépül az új szabadtéri színpad. A kultúrház mögötti, fákkal övezett területen már a színpad alapját ássák, s a néző­tér széksorainak helyét készítik elő. Fotó: Esztergály Előkészületek az 1966—67-es pártoktatási évre Az MSZMP békéscsabai vá­rosi bizottsága augusztus 1-én megbeszélést tartott az alapszer­vezetek agitáció- és propaganda­felelőseivel. Vrbovszki György, a pártbizottság munkatársa is­mertette az elkövetkezendő időszak fontosabb feladatait, tennivalóit. Elmondotta, hogy az 1966—67-es oktatási évben a pártpropaganda fő eszmei-poli­tikai tartalmát a párt IX. kong­resszusának határozatai, a gaz­dasági mechanizmus reformjá­ról és a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló határoza­tok, az SZKP XXIII. kongresz- szusának fő elvei képezik. Az oktatás rendszerében az elmúlt évi oktatáshoz képest változás nem lesz. Oktatási for­mák: az időszerű kérdések tan­folyama, a gazdaságpolitikai tanfolyam (ipari, mezőgazdasági és világgazdasági tagozat), a szocializmus építésének kérdé­sei tanfolyam, valamint a marxizmus—leninizmus egyéves esti középfokú iskola. A párta lapszervezeteknek gon­doskodniuk kell arról, hogy az oktatás valamilyen formá­jában lehetőleg minden párttag részt vegyen. Különösen vonat­kozik ez azokra, akik funkciót töltenek be, igazgatótól, tsz-el- nöktől a brigádvezetőkig Így válik lehetővé, hogy megismer­kedjenek a IX. pártkongresszus anyagával, amely a munkájuk alapját képezi. Vrbovszki elvtárs a további­akban a propagandisták kiválo­gatásáról beszélt. Fontos, hogy jól képzett, a marxizmus—le­ninizmus oktatása terén jártas elvtársakat bízzanak meg az alapszervezetek a pártoktatás vezetésével. Tovább kell növelni a pártiskolával, érettségivel, fő­iskolával, egyetemi végzettség­gel rendelkező propagandisták számát. Az esti középfokú iskola 1966 szeptember elejétől (hetenként) 1967 május végéig a kötött formájú oktatás pedig 1966. no­vember 15-től (kéthetenként) 1967. április 15-ig tart. Egyes alapszervezeteknél le­het szervezni tömegpropaganda előadásokat, melyek november­től 1967 májusáig tartanak. A termelőszövetkezeteknél — a gazdaságpolitikai tanfolyamok mellett — téli tanfolyamokat kell szervezni, melyek megtar­tására a pártbizottsággal egyet­értésben a tsz-alapszervezetek külön tervet készítenek. Ahol mód és lehetőség van (főleg ke­rületek, tsz-központok), szervez­zék meg a tv politikai tanfolya­mát. Közületek munkaerőigénye A Biharugrai Halgazdaság felvé­telre keres villamos motorok, há­lózatjavítás és karbantartásban jár­tas szakképzett villanyszerelőt, vala­mint vasesztergályost, aki lehetőleg D i e sei -motorok javításában is jár­tas- Bérezés kollektív szerint. La­kást, illetve munkásszállást és üze­mi étkezést biztosítunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a gazda­ság igazgatójánál. x Az EM 44. sz. Állami Építőipari Vállalat azonnal felvesz budapesti munkahelyekre fémcső-állványozókat, burkolókat, épület-villanyszerelőket, kőműveseket ácsokat, kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Családfenntar­tóknak havi 360 forint (napi 15 fo­rint), nem családfenntartóknak havi 240 forint (napi 10 forint) különélési díjat fizetünk, amennyiben vidéki la­kásbejelentéssel rendelkeznek és ál­landó lakóhelyükre naponta nem tér­nek haza. Munkásszállást és napi két­szeri étkezést — térítés ellenében — biztosítunk. Tanácsigazolás és munka­ruha, szakmunkásoknak szerszám szükséges. Cím: Budapest, V.. Kos­suth L. tér 13—15, munkaerőgazdál­kodás. 332 . A Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat békéscsabai István-malom üzeme állandó mun­kára 3 fő férfit lisztmérőnek fel­vesz. 67747

Next

/
Oldalképek
Tartalom