Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
MINDENEÉL Az ember egész életében gyermek marad, csak a játékai változnak. * * * Az okos ember tudja, hogy mit nem tud, a buta nem tudja. * * * Mindenki mond butaságot, csak a méretekben és a gyakoriságban van különbség. * * * Mindenki azt hiszi, azt fontos tudni, amit ö tud. * * * Becsüljük meg barátainkat, nem sok van belőlük. * * * Lehet valaki ártatlan a valóságban,, de embertársai szemében — soha. , • * * Aki szeret nevetni, rossz ember nem lehet; a gonosztevőnek nincs humorérzéke. Megmondani az igazságot: gyakran igen barátságtalan magatartás. * * * Az életben a legfontosabbak az apró dolgok; ezekből áll az életünk. * * * A hibákból tanulni lehet. Minél többet hibázunk, annál tökéletesebbek leszünk? * * * A legjobb férj is csak olyan, mint a bal kéz: szívesen segít, ha a jobb kéz már nem bírja egyedül a munkát. * * • Többnyire azokból a fiúkból lesznek a lovagok, akiknek nem volt leánytestvérük. Rozslay György Új könyvek BONDAREV: Ketten A bátor szókimondásáról ismert szovjet író ebben a kisregényben egy mór elmúlt korszak lelki- állapotát rajzolja fél, amikor rettegve kellett várni, feladja-e a hatóságnak a barát a barátot, mert annál egy háborúból megmaradt fegyvert pillantott meg. A regény hőse, a moszkvai taxisofőr huligánok elleni önvédelemből vette elő az eldugott fegyvert, s aztán megmérgezi életét a szorongó félelem, a vívódás, amíg csak egy új időszak beköszöntésével végképpen el nem oszlanak a rémképek. (Európa K.) MESTERHÁZI LAJOS: Isten méretre Kisregény csupán és mégis jelentős összefoglalás a jeles író e munkája. Egy tájékozatlan ifjú ül a harmincas évek Németországában egy fasiszta kásisten motorkerékpárjának hátulján, s beszámol kalandos utazásáról a fasizálódó sváb és bajor földek sörszagú valósága között. Közben azonban a mai férfi gondolatai kavarognak jelen és múlt között, s keresik, találják _ az isteni igazságtétel föi- | di együtthatóit. Filozofikus humor és bölcs szatíra színezi a múltbeli (kalandok, s a jelen realitásainak ösz- szecsengését. A hajdani kis- isten mint sikeres nyugatnémet kereskedő teszi tiszteletét a hajdani tájékozatlan ifjúnál. Sülé István Utcarészlet — Nem! — kiáltott fel Swamm. — Mondtam már, hogy teljesen egészséges. Törékeny a lelke, a kis legénykének. Hát ezért mondom, veszélyben van. — Az ilyen nem az életre való... — Hogy beszélhet így? — csattant fel Swamm. — Hiszen még egészen gyerek, tapasztalatlan, ügyetlen. Eh, nem érti! Figyeljen, kérem! Minden reggel, ^ amikor iskolába megy, megáll a sorompó előtt és megvárja míg elrobog a reggeli vonat. Ott áll nekidőlve a sorompónak, és integet. Hosszasan és ugyanakkor reménytelénül. — No és? — Aztán — folytatta Swamm —, amikor hazajön az iskolából, olyan lehangolt, zavaros. Képtelen megtanulni a leckéjét. Sem játszani, sem beszélgetni nincs kedve. És ez így megy napról napra, hónapok óta. Egyre rosszabb színben van...-r Annyira hatással van rá ez? — Látja — folytatta Swamm —, mindez olyan különös: a kisfiú integet az utasoknak, de egyikük sem válaszol. Ügy érzi magát, mint akit nagyon megbántottak. Annyira szívére veszi ezt a csekélységet, hogy jómagam és feleségem a legrosszabbtól tartunk. Áll a sorompónak dőlve, inte- gét, míg a vonat el nem tűnik a kanyarban, de senki sem válaszol neki. Persze, arra nem lehet kényszeríteni az utasokat, válaszoljanak az ilyen üdvözlésre. Nevetséges, abszurd dolog lenne az ilyen jellegű előírás, de... — Szóval ön, Swamm úr, úgy akar segíteni a fián, hogy reggel beül a vonatba, csupán azért, hogy integethessen a fiának? — Igen. — Számomra nincsenek gyerekek — mondta a másik. — Gyűlölöm és kerülöm őket. Miattuk vesztettem el a feleségem. Belehalt az első szülésbe. — Igazán sajnálom — mondta Swamm. 17 elült az ágyban. Ügy érezte, most el tudna aludni, de szobatársa újra megszólalt.' — ön ugyebár Kürn- bachba tart? — Igen. — És nem szégyell hazudni a saját gyermekének? Amit Ön csinálni szándékszik, legalább magának ismerje be, hazugság, közönséges csalás. » — No de, kérem — tiltakozott Swamm. — Hogy mondhat ilyet!... Fejére húzva a takarót még gondolkozott egy darabig, aztán elaludt. Reggel felébredve, Swamm rögtön megállapította, egyedül van a szobában. Megrökönyödve pillantott órájára: a vonat indulásáig öt perc volt hátra. Arról szó sem lehetett, hogy kiérjen az állomásra. Délben, mivel még egy napra nem maradhatott a városban, összetörtén és le- hangoltan hazaindult. Kisfia nyitott ajtót. Majd kicsattant az örömtől. A nyakába ugrott. — Tudod, papa. valamilyen úr,- integetett nekem ma reggel... — Mankóval? — kérdezte meglepetten Swamm. — Igen, bottal. A végére kötött zsebkendőjét addig lengette, míg a vonat el nem tűnt a kanyarban. Kovái Iván fordítása Bényei József: ÖRÖKÖS BÉKLYÓK Régen elválasztott az éjjel, most elrabol tőlem a nap. Arcunkat senki se látja, csak félélik fény-madarak. Este volt régen a búcsú, most csak a hitvesi csók. Karod a csönd leigázza. Némák a nádirigók. Régen az éjben a vágyak parázsló szikra-csodák. Szorít a korai álom. Ne sírj, ha nincs koronád. Elrabolt tőlem az este, most meg a reggel ragad, senki se tudja meg immár nappali álmaimat. örökös ostoba béklyók. Tudod még, milyen a nap? Hűvös van. Fázik a mámor. Bújj meg a szívem alatt. Estére megfeketülök, mint aki csontig elég, szemed alól is tudom, átkoz az estéli feketeség. Karod a párnára omlik. Fürödj meg. Vetve az ágy. Fejemnél glória-lámpa törvényesíti a magányt. Főúri műkedvelő színjátszás Gyulán a múlt század első felében A magyar színháztörténet XVIII—XIX századi eseményei között gyakran találkozunk úgynevezett főúri kastélyszínházak eseményeinek, műsorának leírásával is. A hercegi, grófi, báléi családok többsége — előkelőségéinek, esetleg műpárto- lásánaki bizonyítására — időként színházi előadásokat is rendezett kastélyában. Az ilyen alkalmakkor azután jobb vagy kevésbé jó színészekből álló hivatásos együttesek mutatták be prózai vagy zenés művekből álló műsorukat. Ä magyar kastély színházak történetének szinte egyedülálló eseménye volt a gyulai Wen c khei m-ka.s tél y- ban (Almássy-kastély) játszó főúri műkedvelő csoport ténykedése. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy fellépéseiket, műsorukat, a szereplők teljes névsorát ismerjük. A békéscsabai Megyei Könyvtár kéziratos gyűjteményében őrzik azt a 28 oldalas, bőrbe kötött Theater Protocol-t, mely az 1818—1845 között színre került darabok adatait tartalmazza. Az értékes színtörténeti dokumentum az ókígyósi (ma Szabadkígyós) Wenck- heim-kastéiyból ' került a felszabadulás után Békéscsabára. A kézzel írt (többségében . német nyelven) könyv első bejegyzései az 1818. szeptember 29-i bemutató adatait őrzik. Ezt követi azután még 20 egyéb alkalom leírása 1845. szeptember 20-val bezárólag. Az előadások megrendezésének időpontjában rendszeresség alig tapasztalható. Az első időkben (kb. a 20-as évek végéig) még gyakrabban, évenként, kétévenként tartottak bemutatókat, később azonban már (1818-1845) évtizedes szünet is előfordul. Főként az őszi hónapokban játszottak, leginkább októberben. Különösen október 4-e — Ferenc napja — fordul elő sokszor játéknapként. Ezek az előadások minden bizonnyal a királyi, (II. Ferenc) illetőleg a családi névnap ünnepélyességét emelték. 1818 és 1845 között, tehát 27 év alatt, összesen 21 alkalom 44 előadásának adatait őrizte meg a Protocol. (Egy-egy estén nemegyszer 2—3 rövidebb darab is színre került.) A bemutatott művek többsége egyfelvonásos vígjáték volt, azonban szerei pél a felsorolásban olyan összeállítás is, amikor operarészietek, hegedű- és zon- goraazámok, sőt táncok, valamint pantomim bemutatására is sor került. Ami a darabok íróit illeti, szinte kizárólag német szerzők műveit játszották (közülük is a korban népszerű Kotzebue viszi el a pálmát), magyar műre mindössze egyszer esett a választás. (Kisfaludy Károly: Mátyás deák). Az előadásokra 2 alkalom kivételével (amikor Szarvason, illetőleg a gyulai Korona-vendéglő termében játszottak) a gyulai Wenck- heim-kastélyban került sor. Igen érdekes végigolvasni az egyes bemutatók szereposztását, megnézni, hogy kik játszottak a főúri jnű- kedvélő színjátszó csoportban. Első helyen a Wenckheim családot kell megemlítenünk, amelynek tagjai nemcsak az előadások szervezésében, hanem a közreműködésben is élenjártak.- A család férfi- és nőtagjainak nevével szinte minden darab szereposztásában találkozunk. A gyulai kastélyszínház előadásainak rangját az is bizonyítja, hogy még a távoli főúri családok tagjai is eljöttek és felléptek a bemutatókon. i A szereplők felsorolásakor nemegyszer találkozunk a Festetics, ESzter- házi, Rudnyánszky, Al- másy. Bolza, Erdődy nevekkel. A főúri műkedvelők mellett azonban esténként gyulai polgárok, grófi szolgálatban álló egyének is közreműködtek. így sokszor előfordul a szereposztási leírásban az Erkl (Erkel) család tagjainak neve, különösen Erkl Józsefről (Erkel Ferenc édesapja) tesz gyakran említést a Protocol. Mellette Wagner József, valamint egy Novák nevű illetővolta legfoglalkozta ot- tabb szereplő a színi előadásokon. Az előadások közönségéről sajnos semmi bizonyosat nem tudunk — viszont minden bizonnyal zártkörűek voltak, csaik á Wenckheim család és baráti köre vettek azokon részt. 1845 szeptemberéből származik az utolsó bejegyzés, ez azonban nem jelenti azt, hogy a következő években nem került sor hasonló műkedvelő előadásokra, ugyanis a Protocol további lapjai hiányoznak. A tartós bőrkötés belső oldala azt mutatja, hogy még kb. 15 lap lehetett a könyvben. A hiányzó oldalakon esetleg más természetű szöveg lehetett, viszont joggal feltételezhetjük azt is, hogy további előadások anyagát tartalmazta. Akár volt folytatása az előadásoknak, akár csak az ismert 27 év alatt működött a főúri műkedvelő csoport Gyulán, a magyarországi kastélyszínházaknak és é magyar színháztörténetnek egyik érdekes és értékes színfoltját kell benne lát- . nunk, Dr. Papp János
