Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
Szabadtéri Játékok Szegeden A nyári időszakban szer- sokat színpadra állítva a ző megyéket, így Békés mevezefct szabadtéri színházi előadások létrejöttének gondolata 1928-ban kezdődött Szegeden. A fejlett öntevékeny színjátszás és kórusmozgalom az elképzelés valóra váltásához jelentős nézők ezreinek művelődését, kulturált szórakozását szolgálja. A felújítás évében megtartott előadások művészi értéke a közreműködő művészek és művészegyütteJelenet Az ember tragédiájá-ból; Ruttkai Éva, Nagy Attila és Gábor Miklós. erőt nyújtott. A szegedi fiatalok művészeti kollégiuma, melynek tagjai kapcsolatban álltak a társadalmi haladást képviselő csoportokkal, a gondolatot 1931-ben Hont Ferenc vezetésével formáiba öntötték, majd egy év kihagyásával, 1933-tól 1939-ig a Dóm előtt folyamatosan megrendezték a játékokat, melynek híre közép-európai viszonylatban már akkor is számottevővé vált. Az előadássoroza t a második világháború következtében megszakadt. A felszabadulás utáni hetekben újólag felmerült a munkás- mozgalom részéről, a haladó pártok körében a Dóm téri játékok mielőbbi megrendezése, melynek Balázs Béla 1945 tavaszán összefoglaló cikkében a széles nyilvánosság előtt is híveket toborzott, azonban a sok létkérdéshez kapcsolódó gond közepette nem tudták azt megszervezni. 1959-ben — 20 év után — a haladó vonásokkal bíró rendezvény ismét életre kelt. A Szegedi Szabadtéri Játékok 1957-ben és 1958-ban megformált programtereve- zete az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei alapján magábafoglalja a kultúrfor- radalom elősegítését, a magyar előadóművészet fejlesztését, a magyar szabadtéri színjátszás kibontakoztatását, a népek békés találkozásának és barátkózá- sának elősegítését, a magyar vezető művészek és művészeti együttesek mellett a környező és távoli országok művészeinek, művészegyütteseinek felléptetését, s azoknak népszínház keretében, való megismertetését. Műsorával mindenekelőtt a magyar és az egyetemes dráma- és opera- irodalom kiemelkedő alkotásait és egyéb műfajban született klaszikus alkotások révén, a játékok híre Ismét túllépett az ország határain. Mintegy 600 ezer ember nézte meg a 7 év alatt megtartott 118 előadást. Európa számos országából, a tengerentúlról is látogatták az előadásokat, s eddig kb. 30 ezer külföldi nézője volt a Dóm előtti rendezvénynek. A külföldi művészek és művészegyüttesek szerepeltetése a Dóm téren a hazai vezető előadóművészgárda mellett, a fesztivál élismertetéséhez nagymértékben hozzájárult. A Nye- mirovics Dancsenkó Színház balettkara, a Moszkvai Nagyszínház Ulanova vezette balettegyüttese, Margaret Tynes, Z. Pally, N. Nicolov, B. Prevedi, Amy Shuard, Elena Cernei, az e színpadon koncertező békeharcos, Paul Robeson és mások alkotják a reprezentáns sort. Jól szolgálta e színpad olyan művek megismertetését a különböző társadalmi rétegek körében, mint például Erkel: Hunyadi László, Bánk bán, B rank őri cs György, Verdi: Aida, Trubadúr, Puccini: Turadnot, Honneger: Johanna a máglyán, Bartók: A fából faragott királyfi, Kodály: Háry János, Farkas: Csínom Palkó, Koós: Budai Nagy Antal, Madách: Az ember tragédiája, a Magyar Állami Népi Együttes előadásában a Magyar Rapszódia. Külön szólni kell arról, hogy a szabadtéri játékok Erkel megismertetéséhez, s operái ismertté válásához nagymértékben hozzájárult azzal, hogy 3 nagy operáját állította eddig színpadra mint a fesztivál nyitódarab- ját, s ezzel az Erkel-kultusz terebélyesítésót elősegítette. Széles körű társadalmi összefogás következtében jöhetett létre a szabadtéri játékok. Léte is e társadalmi összefogáson nyugszik, mély magában foglalja Csongrád mellett a kömyegyét is. Hivatását, kultúr- forradalmi, népművelői feladatát akkor tudja betölteni, ha ezen megyék lakosai évről évre részt vesznek az előadásokon, észrevételeikkel, kritikai megjegyzéseikkel folyamatosan segítik'a rendező bizottságot abban, hogy egyre jobbat, tökéletesebbet nyújtson a nézőközönségnek a színre állítandó műben. Minél többen jönnek a Szegedi Ünnepi Hetek rendezvényeire, annál szélesebb körben érvényesül népművelő jellege is a fesztiválnak. Hiszen egy-egy idény alkalmával kb. 100 rendezvény közül válogathatnak a hozzánk érkezők a művészi előadások mellett. Idén július 23 és augusztus 20. között Kodály: Háry János-a, Gounod: Faustja, Madách: Az ember tragédiája, Macsavariani: Otéllo-ja, Tjoradze: Gordá-ja olyan kiváló művészek és művészegyüttes közreműködésével kel életre a Dóm előtt, mint Melis György, Komlóssd Erzsi, Bodrogi Gyula, Tompa Sándor,- Carlo Cava, Virginia Gordon! a Milánód Scalaiból, Juan Oncina a bécsi Statsopeir- ből; Szilvássá Margit, Rutt- kad Éva, Gábor Miklós, Bessenyei Ferenc. Nagy Attila: a Lenin-renddel kitüntetett világhírű grúz balettegyüttes 100 taggal a Szovjetunióból A nyári kulturális rendezvények, a szegedi is, a gyulai is nagymértékben segítik az egyre jobban kibontakozó, tartalmas idegen- forgalom növekedését, a hazai élőadóművészet fejlődését, a szabadtéri' színházművészet megszerettetését. Népünk művelését szolgáljuk, amikor munkálkodunk azon, hogy ezek a rendezvények évről évre jelentős művészi és közönségsikert arassanak. Tari János igazgató K Ö ROSTA J KULTURÁLIS MELLÉKLET SJi,\ Immár harmadik éve jelenik meg a Magvető kiadásában az előző év java verseiből összeállított gyűjteményes válogatás. Először csak a Versbarátok Köre illetményköteteként került kiadásra, az idén azonban már szélesebb könyvárusi forgalomba is került Egy- egy ilyen antológiának nem az a feladata, hogy az előző év lírai terméséről teljes áttekintést adjon. Mert a költészetben igen keveset fejeznek ki a mennyiségi mutatók, annál többet mondanak viszont az olykor csak néhány költeményben sűrűsödő minőségi erővonalak. Ennek az elvnek felismerését és érvényesítését mutatja a Szép versek című gyűjtemény egymást követő három kötete. Az 1963- as kötet még több mint 90 költő verseiből adott válogatást. Az 1964-es gyűjtemény már valamivel össze- íogottabb volt, míg most. az 1965-ös év termését ösz- szegező kötet már csupán 55 mai magyar költő verseiből emelte ki a leginkább jellemzőket. Ez a tendencia helyes, mert így fokozatosan elérhető lesz, hogy az évenként megjelenő Szép versek kötet bizonyos értelemben értékmérő is legyen. Hogy — ami ma még hiányzik — rangot jelentsen, kezdő költők számára beérkezést ebben az ünnepi antológiában megjelenni, helyet kapni, De ha most még nem is érvényesül teljesen ez az értékmérő igény, az egyes antológiák így is lehetőséget adnak arra, hogy az említett minőségi erővonalakat legalább megközelítően kitapintsuk. Az egymást követő három antológia egyöntetűen vall arról, hogy költészetünkben erősödnek az új. korszerű szintézis lírai mozdulatai. A hatvanas évek Siegfried Lenz: Ketten egy szobában A kis szálloda éjszakai portása piszkos körmű ujjaival átlapozta a ma- szatos füzetet, s míg törzsével teljesen a látogató felé fordult, megfeszülő egyenruhája szinte szétpattanni látszott. — Ez az egyetlen lehetőség — ismételte. — Ilyen későn sehol sem talál szobát. Megpróbálhatja ugyan a többi szállodában is, de szeretném figyelmeztetni, ha másutt nem lesz szerencséje és visszatér hoz-, zánk, már mi sem tudunk Siegfried Lenz 1926-ban született. Az elmúlt másfél évtized folyamán feltűnt nyugatnémetországi írónemzedék legjobbjai közé tartozik. Résztvevője a nyugatnémet írók ,,Gruppe—47” néven ismert ellenzéki csoportosulásnak. 1951 óta szerepel rádiójátékokkal, elbeszélésekkel, regényekkel. segiteni. Egyetlen szabad helyünk van, kétágyas szobában, s fél órán belül minden bizonnyal azt is kiadjuk. — Rendben van — mondta Swamm. — Csak hát, Ön bizonyára megért engem, szeretném tudni, kivel töltöm az éjszakát. Egyáltalán nem óvatosságról van szó... No, de mindegy... Egy darabig még töprengett, aztán megkérdezte: t — Már fent van a szobában? — Igen, uram. Kora este érkezett. Bizonyára alszik. — Bizonyára alszik — ismételte Swamm, s kitöltve az űrlapot elindult felfelé a lépcsőn. Amikor, szobája ajtaját megpillantotta, lelassította lépteit, lélegzetét igyekezett visszafojtani, hátha kiszűrődik valami zaj odaátról. Odabenn azonban csend magyar költészetének jellemző sajátosságáról van itt szó: mintha valahogy szélesebbre tárult volna körülöttünk a világ. Költészetünknek nagy művészi erőt adott a múltban a magyar valóság mély és sokszor végletekig sűrített megélése, de talán éppen ezért nemegyszer bizonyos zártságba is szorult: a tágabb horizontok mondandói ritkábban kaptak hangot. Mostanában már valahogy általánosabb élményünkké vált, hogy a magyar sors az emberiség teljesebb, a világot átfogó haladásának része. Ez az egyetemesebb és intellektuálisabb élmény többszörösen visszhangozva szólal meg éppen az utóbbi esztendők legjelentősebb verseiben. Ekként ismerős ez az emberiséget és hazát összeforrasztó dallam már a Szép versek korábbi köteteiből is. Most e szólamot sokszorozza tovább az 1965- ös gyűjtemény, amelyből hirtelen elég csak néhány költeményt kiragadni: Juhász Ferenctől a Történelem; Kassák Lajostól a Vietnam ege alatt; Rónay Györgytől a Háromszázhúsz sorait vagy Mátyás Ferenc Egy őszi napon; Nagy László Ha dong a föld és Garai Gábor Anyaföld című költeményét. Szinte szimfonikus magasságokba emeli ezt az élményt Juhász Ferenc a Történelem filozofikus töltésű képeiben. Persze, mint a ma élő költők közül valamiképpen úgyszólván mindenki, Juhász Ferenc is József Atti- la-i „csapásokon” jár. A nagy elődre utal a leütött első dallam: „Téli virradat. Virrasztóm magamat.” De az ismerős csapásról a költemény már új, egyéni távlatokba fordul, hogy korán elhalt apja sorsának végzetevei „ordítsa tele a Min- denséget”. S az apja , sorsát jelképpé nagyítva Magyarország, majd a földgolyó méreteiben vallatja, tagadja és állítja a világot. „Ó, Földgolyó, örökös em- berrel-áradó” énekli egyetemes himnuszát a költő. E szélesedő horizontok adják mai líránk egyik erővonalát, S közvetlenül kapcsolódik ehhez újabb költészetünk másik kiemelkedő sajátossága: a mélységeiben, belső drámáiban megélt világ lírai kifejezése, űjraéneklése. Valahogy úgy. ahogyan e kötetben Illyés Gyula idézi meg tudatunk nagy forradalmát, a vallásos szükséglettől szabaduló ember felvillanó beismerését: „Mi lett az isten? Gyávaság és gyöngeség... a tévelygés, a megfutás, ő a vakságunk, butaságunk; s nem fényünk, nem útjelző lángunk — ném tűzhely, nem atyai ház!” S úgy is talán, ahogyan e modern világ érzelmi végleteit Csoóri Sándor egy hasonlatában megnevezte: „mint, a pilóta, a bekeríthetetlen ég fegyence, ki azért száll egyre magasabbra, hogy a földet múlhatatlanul megszeresse”. De mélységeiben éli meg a ma légkörét az is, aki a mindennapiban, az egyszerűben érzi meg a nagyot. E század teljes valóságát megélni, összefogni értelmes szenvedélyben és vállalásban: ilyen a korszerű ars poetica. Mint a XX. század című költeményében Váci Mihály mondja: Ily biztonságban nem élt senki, — s kit fenyegetett ennyi vész? Nem tett még soha senki ennyit, s nem volt még tett, mely ily kevés. volt. Swamm lenyomta a kilincset. Betette maga után az ajtót, és a falat tapogatva keresni kezdte a kapcsolót. Hirtelen visszakapta a kezét. Közvetlenül mellette, száraz, de energikus hangon valaki megszólalt: — Nagyon kérem, ne gyújtsa meg a villanyt. Igazán lekötelezne, ha teljesítené kérésemet. — Talán várt engem? — kérdezte ijedten Swamm. Az ismeretien, mintha nem is hallotta volna, folytatta: , — Vigyázzon, nehogy a mankómba ütközzön. A szoba közepén meg a bőröndök vannak. Meg ne üsse magát. Majd irányítom. Tegyen három lépést a fal mentén, azután forduljon balra. Még három lépés és ágyánál lesz. Swamm úgy tett, ahogy az ismeretlen kívánta; levetkőzött és a takaró alá bújt. Jól hallotta szomszédja mély és erős lélegzetét, érezte, hamar aligha sikerül elaludnia. — Különben Swamm vagyok — szólalt meg néhány perc múlva. — Swamm — ismételte a másik. — Igen. — A kongresszusra érkezett? — Nem. És nfiaga? — Én sem. — De hát valamiért csak jött? — Azt hiszem, senkinek sem volt különösebb oka az utazásra, mint nekem. Az állomáson szerelvényeket állítottak össze. Remegett a föld, s a matracok enyhén rezegtek. — Azért jött ide, hogy végezzen magával? — hallatszott a sötétből. — Nem — válaszolta Swamm. — Hát öngyilkosra hasonlítok? — Nem tudom, kire hasonlít — mondta a másik. — Sötét van. — Isten óvjon az ilyesmitől. Fiam van nekem, uram, olyan kis vadóc. Miatta jöttem ide.. — Kórházban van? — Ó, dehogy. Egészséges a kicsi. Igaz, gyakran sápadt, de különben teljesen egészséges. Tulajdonképpen miért is vagyok itt? Ez a fiammal kapcsolatos. Túlságosan érzékeny a srác. Semmitmondó apróságra is nyomban reagál. — Tehát kórházban van?
