Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

4 Péntek Mi a titka...? Látogatás a gyulai kolbászgyárban ©5"UlSn vagyunk. A magyar Al­föld e városa festői tájai, évszá­zados kulturális hagyományai mellett füstölt kolbászáról a leg­híresebb. A „gyulai” világkiállí­táson, nemzetközi vásárokon mindig előkelő helyet foglalt el. Keresik, szeretik világszerte. Mi a titka páratlan, s utánozhatat­lan zamaténak? Beszélgettünk a gyár hentesmestereivel, vezetői­vel, hogy nyomára jussunk az ízek és illatok titkának. — Nincsenek boszorkányrecept­jeink — mondják. — Nincs hét lakat alatt őrzött titok. Mégis mi a gyulai kolbász különleges ízé­nek nyitja?! — Itt a főtechnoló­gus egy pillanatra elhallgat, hom­lokát ráncolja, aztán tréfásan mondja, hogy inkább megcsinálja, minthogy meséljen róla, de az­tán mégiscsak folytatja: — Gyulán évszázados múltra tekint vissza a kolbászkészítés. Nagyon sok hentesmester lakott itt, s lassan-lassan kialakult egy sajátos íz, egy különleges készí­tési mód. Ez az alap. Persze a nagyüzemi gyártásban sok min­den változott. A lényeg azonban, az eredeti házi íz, megmaradt. Talán ezért a nagy siker. Bár­milyen nagy mennyiségben is gyártjuk, elvünk az, hogy min­den szál egyformán jó minőségű legyen. — Röviden megismerhetnénk a gyártás menetét? — A vágóiadról már ketté­vágva érkezik hozzánk a sertés, de nem mindegy ám, hogy mi­lyen! A legfinomabb kolbász az öregebh mangalicából készül. Nálunk 4« órát „pihen” a hús plusz két-három fokon. Majd 24 órát a hűtőkamrákban fagyaszt­juk nem túl alacsony hőfokon. Es csak ezután kezdődik a cson­tozás, darabolás. — Hogyan töltik és mibe? — Két nagy teljesítményű fél­automata 'töltőgép óránként 80 mázsát tölt a tökéletes tisztasá­gú sertésbélbe; persze előbb a fűszert j keverj ük el a hússal. Tu­lajdonkeppen egyszerű az egész. Egy megállapodás margójára Megérkezett a nyersanyag. Megnyűzva, kettévágva várakozik a sertésszálHtmány, hogy a bonyolult folyamatok végén kol­bászként hagyja el a gyárat. V — Három nap és három éjjel nyaranta. Télen lehet valamivel rövidebb ideig is. Lényeges, hogy milyen fával füstöljük. Legjobb a száraz, öreg bükk. Ezután kö­vetkezik az érés időszaka. A mesterek lesik a szálakat. Leve­gőt adnak és vesznek el — ha szükséges. Egyszóval, olyan dolog ez, amihez figyelem és — szív kell. — Milyen a jó gyulai? — Rossz gyulai nincs. Tehát a kérdés helytelen. — Miiyen a gyulai? — Tömör, rugalmas, vöröses­barna színű, egy-egy szál hossza 18—26 cm. Vágásfelülete vörös. csak kifogástalan áru kerüljön forgalomba. Gondos minőségi el­lenőrzésen esik át minden tétel, ízre, külsőre, s bakteorológiailag vizsgálják. Utazik a gyulai. A magyar élelmiszeripar egyik diplomatája. Huszonnyolc ország asztalain íz­letes csemege, Csehszlovákiától az NDK-ig és az NSZK-ig, Fran­ciaország, Svájc. Anglia, a skan­dináv országok. Lengyelország, mind-mind vevői a gyulai gyár termékeinek. Tehát mi a titka a gyulai kol­básznak?! Ami a tokaji bornak, ami a sze­gedi szaláminak, ami a kecske­méti fütyülős barackpálinkának! írta—fényképezte: Regős István A Földművelésügyi Miniszté­rium több tárcával egyetértés­ben rendeletet adott ki a mező- gazdasági üzemek villamos be­rendezéseinek építésére és kar­bantartására. A rendelet ezt a feladatot a gépjavító állomások­ra ruházza. A Gépállomások Me­gyei Igazgatósága a munka szer­vezésével kapcsolatban megtette az első intézkedéseit. A Békés­csabai Gépjavító Állomáson létrehoztak egy erősáramú kar­bantartó és felújító részleget. A rendelet nyomán a megyei igazgatóság aktívabb munkához látott. Célul tűzte a miniszteri utasítás megvalósítását, hogy elejét vegye az áramütésből származó baleseteknek. Ilyen előzménnyel és indokf­kai ültek tárgyalóasztalhoz né­hány hónappal ezelőtt Takács Jánosnál, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetőjénél Lábos András, a1MEGYEVILL és Kiss Sándor, a megyei gépállomások igazgatója. Ekkor egy olyan ha­tározat született, mely szerint a MEGYEVILL szarvasi kiren­deltsége a körzetben leszerző­dött munka befejezése után dolgozóit átengedi a gépjavító állomásra. A szarvasi részleg teljesítette vállalt feladatát, a MEGYEVILL ugyanakkor egyetlen embert sem engedett át a gépjavítónak. Mindezt tetőzi az is, hogy az igazgatók megál­lapodása után a gépjavító ál­lomás Szarvas térségében 1 millió forintnál is több munká­ra kötött szerződést. A jelenlegi helyzet azonban rendkívül komplikált. Ugyanis a MEGYEVILL ezekben a napok­ban már Csorváson — vagyis a körzeten kívül — foglalkoztatja szarvasi kirendeltségének dol­gozóit, Szarvasra pedig a gép­javító Vésztőről kért szakem­bereket. A dolgozók viszont nem értik: miért kell nekik naponta 100 kilométernél is többet utazniuk, távol lenni a családtól, amikor Szarvas térségében is dolgozhat­nának, amennyiben a MEGYE­VILL teljesítené a korábbi megállapodást! Ez lenne részük­re az emberséges. Most mégis azt közölték velük, hogy5 mun­kaügyi jogvesztéssel kiléphetnek a vállalat állományából! Joggal vetheti fel bárki: a gépjavító miért éppen a MEGYEVILL embereivel akar­ja megoldani Szarvas térségé­ben az előbbiekben említett munkát? Szarvason is és máshol is a lakosság szolgáltató igényét a ktsz-ek vállalták magukra s ezt fokoza­tosan ki is elégítik. Mivel az FM-rendeletben egyértelműen fogalmazták meg a mezőgazda- sági üzemek elektromos beren­dezéseinek karbantartásával, felújításával kapcsolatos továb­bi tennivalókat, a gépjavító ki máshoz fordulhatott volna, mint a MEGYEVILL-hez. A dolgo­zók — adott esetben a szarva­siak — helyben, első fokon ér­dekeltek. Családjuk további megélhetését, ennek helyben va­ló megoldását vetette fel első­sorban a gépjavító állomás az emberekről való gondoskodás írott és íratlan törvénye alap­ján. Ha ennek alkalmazására Szarvason most lehetőség kínál­kozik, akkor a dolgozók érdekét szem előtt tartva úgy oldják azt meg, ahogyan arról hóna­pokkal ezelőtt igazgatói szinten elvi megállapodást írtak alá. Dupsi Károly Eredményesen dolgoznak a kongresszusi munkaversenyben a Békéscsabai Hűtőházban A Hűtőipari Országos Vállalat békéscsabai üzemében a dolgo­zók mintegy 45 százaléka részt vesz a brigádok versenyében, s az első fél évben eredményesen teljesítették kongresszusi fel­ajánlásaikat, Az esztendő első hat hónapjában 175 vagon árut dol­goztak fel, 29 millió 393 ezer fo­rintos tervet teljesítettek, ami 101 százaléknak felel meg A két szocialista címért versenyző és a \/VWWVWWWWW\A. négy szocialista brigád felajánlá­sai főként a minőség javítását és a gazdaságosság növelését terve­zik. Igen fontos ez azért is, mert a termékek 90 százaléka export­ra — legnagyobb részt igényes tőkés piacra — kerül. Az üzem szakszervezeti bizottsága pénte­ken értékeli az eddigi eredménye­ket és beszéli meg a munkaver­seny további tennivalóit. Az öregember — Micsoda here — mondta, nem is annyira a kislánynak, mint in­kább magának. Minden­ről megfeledkezve bá­mult a zöld messzeség­be s mohón szívta tüde­jére a forró, jó szagú le­vegőt. — Fogd meg a bicik­lit — s óvatosan a gye­rek kezére bízta a kor­mányon lógó ételes szil­kéket, maga pedig átlép­te a dűiőúti kis árok­partot s máris ott járt a rendek között. — Harminckilenc nyár elején volt ebben a táb­lában ilyen here — mondta nekem, mivel magam is a yastag szálú s derékig érő, lekaszálva az egész földet elfedő zöld szőnyegben gyö­nyörködtem. — Honnan tudja? — Volt itt egy darab földem, hete volt akkor is benne. De látta vol­na... Akár csak ez. Hár­man vágtuk a fiúkká], de megfájdult bele a véknyunk. — És most? — Most is a fiaim vágják. Csak hát — trak­toron, géppel. Nekik visszük az ételt — s a tábla még vágatlan ré­szében zúgó két traktor felé intett. Visszament a bicikli­hez. A traktor irányába indultunk. — Honnan hozzák az ételt? — Csak innen — s a közeli, fákkal övezett ta­nyák felé mutatott. Há­rom is volt egymás kö­zelében. — Melyik a maguké? — Mind a három. Egy a magunké, a másik kettő a fiúké. Nagy a család — nem férne egy helyen. Majd hozzátéve: Mi már benn lakunk a városban a feleségem­mel, de tavasszal már nincs maradásom: a het­venöt esztendőmből het­ven nyarat itt töltöt­tem... Hiába a nyugdíj, kihúzza az embert a ta­vasz... Ügy nézeget, mutogat a szálas, szikár ember, mint egy időapó, akit ez a föld és ég azért szült, hogy vigyázza a nyara­kat. — Élelmesek az asszo­nyok is. Nyolcvan-száz tojást szednek össze es­ténként a tanyákban a tyúkok után. Süldő ne­velődik, disznó hízik, te­hén fejlődik... Elmosolyodott: — Lám, aztán mégis: volt világ ez már. A fi- atalabbja nem sajnálja. Csak a magamfajta öreg csont. Elköszönt, s hosszú léptekkel igyekezett a traktorokhoz. Nádasát Péter KoHaászcrdö: a>z embernek röglön kedve — > harapni a „fákba". kerekedik bele­in« a recept: 50—60 8® borsot, 2S0-,kg speciális csemegepaprikát, ioöinénymagot, sót, fokhagymát, cukrot meg még néhány aprósá­got keverd el pár mázsa apróra daralí. hússal és máris kész a gjteiai. Hát nem könnyű? , •rrit®fenpyi' ideig füstölődik? kis szalonnadarabkákkal tarkítva. Illata jellegzetes, íze egyéni. Té­len 90. nyáron 60 napig áll el • a gyártástól számítva. Szóv al, utánozhatatlan. Próbálkoztak a világon már sok helyen a hami­sításával, de sehol sem sikerült. Mi pedig nagyon vigyázunk, hogy A magas, idős ember tolta a biciklit, mert a kormány mindkét szár­nyára egy-egy ételhordót akasztott. Napszítta fe­kete ruhában, szandál­ban volt, s ódivatú mel­lényén kétsoros gombo­lás. Szabad kezét egy fi­nom arcú, szürke sze­mű, hatéves forma kis­lány fogta. Az autók mi­att a kövesút szélén mentek, s mikor elérték a hereföldet, a dűlőbe fordultak. A nagy táblá­nak mintegy negyede volt már levágva; a ren­dek a fonnyadó, friss széna sűrű illatát páráz- ták. — Várjál csak, kislá­nyom — mondta a gye­reknek az öregember. Megálltak. Óvatosan csí­pőjéhez támasztotta a bi­ciklit, elengedte a kor­mányt, a zsebébe nyúlt zsebkendőért, kerek, ko­pott fekete kalapját a feje búbjár a tolta, s míg a homlokát törülgette, a fonnyadó rendeket néz­te.

Next

/
Oldalképek
Tartalom